Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

•\ 1966. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A párthoni*resü%iiS tiszteletére Kilenc hónap alatt teljesítették az éves teivet Egy éve írtunk róla Ha lassan is, de felemelkedik a gazdaság Egy évvel ezelőtt írtunk a nagyiváni Űj Ütőn Tsz-ről. Megdöbbentő állapotok voltak akkor a gazda­ságban. Éheztek az állatok, mert nem kaptak takar­mányt. ötven tehéntől 80 liter tejet fejtek. Október végén megvénülve lábon állt a lucerna második ho- zadéka. Pocsékolt, herdált akinek úgy tetszett. A kö­zös szabad préda volt. A fegyelem megbomlott, a ve­zetés tehetetlennek bizonyult. A felduzzadt háztáji állomány büntetlenül járkált a szövetkezet tábláin. A szikes, trágyázatlan talajon évről évre csökkentek a hozamok. A megyei Vasipari Vál­lalat dolgozóinak becsüle­tére legyen mondva, hogy munkaverseny vállalásaikal időarányosan túlteljesítet­ték. Felajánlásuk az volt. hogy a vállalat nyereségéi 980 ezer forinttal növelik Ebből kilenc hónap alatt 661 ezer forintot teljesítet­tek. Az eredményt elsősor­ban a termelékenység je­lentős növelésének köszön­hetik, hiszen a teljesíteti összegből 535 ezer forintot ebből a forrásból fedeztek. A vállalatra nagy felada­tot ró a lakosság szolgálta­tási-javítási igényeinek ki­elégítése. A pártkongresszus tiszteletére a versenyző bri­gádok vállalták, hogy a kötelező előirányzatot túl­teljesítik. Pár ezer forint híján az éves tervet kilenc hónap alatt megvalósítot­ták, s így december végéig van idő jócskán a felaján­lások teljesítésére. A vállalatnál több mint kétszáz dolgozó küzd a szocialista címért, a kong­resszus tiszteletére felaján­lott többletmunka teljesíté­séért. Kiváló műhely el­mért három kollektíva har­col. • A vállalat vezetői nem­csak erkölcsileg, hanem anyagilag elismerik a dol­gozók igyekezetét. Novem­ber 7-e alkalmából rende­zett ünnepségen 25 ezer forintot fizetnek ki a leg­jobbak jutalmazására. Építkeznek a jászsáori termelő- szövetkezetek Több új gazdasági épület, istálló, hizlalda építését ter­vezik jövőre, illetve 1968- ban a jászsági termelőszö­vetkezetek. A jászkiséri Kossuth Tsz például két 108 férőhelyes tehén, egy 132 férőhelyes növendékls- tállót, ezenkívül sertéshiz­laldát, szérűskertet, juh- hodályt és szérűt épít a közeljövőben. A jászárokszállási Béke Tsz, a jászteleki Tolbuchin valamint a jászágói Kókai Tsz szintén egy-egy tehén­istálló létesítésére kért en­gedélyt. A távlati tervek­ben szerepel még Jászárok- szálláson egy csibeneveló. Jásziványon egy borjúne­velő és egy 32 vagonos magtár építése is. A napokban ismét Nagy- jvánon jártunk. Szinte alig lehetett ráismerni a koráb­bi gazdaságra. Október 20-án végeztek az őszi ka­lászosok vetésével. Műtrá­gyát adagoltak a búza és az árpa alá. Űj dolog ez Nagyivánon. Máskor késve, rossz minőségben vetettek el. A cukorrépa táblában többszáz ember dolgozott. Szedték, szállították a ter­mést -az átvevőhelyre. A kukorica jó termést, csö­vesen 30 mázsás átlagot A Béke őrs tagja voltam Öt iskola vetélkedője a* uitörőhásban Gyújtsuk fel ? Eladó a rizssza’ma Csütörtökön és pénteken tizennégy úttörőház igazga­tói, vezetői tanácskoztak a szolnoki úttörőházban meg­rendezett úttörőház-igazga- tói tájértekezleten. A két nap programjában előadások és viták hangzot­tak el Ugyancsak a tájértekez­let keretében rendezték meg a Vörös Zászló hő­seinek útján úttörőmozga­lom első megmozdulása­ként A párttal, a néppel egy az utunk című vetélke­dőt, amelyen öt iskola, a Zagyva-parti, a Beloiannisz úti, a Kassai úti, az Áchim áti és a Sipos téri, öt hete­dikes úttörőőrse vett részt. ☆ Az úttörőház nagytermé­ben a rajt előtti verseny- iáz uralkodik. Horváth Gyula igazgató ismerteti a vetélkedő menetét és sza­bályait, aztán kiszólítja az öt őrsvezetőt, hogy ver­senylapokat húzzanak. öt állomás, öt akadály várja a vetélkedő pajtáso­kat és az állomások mind­egyikén az előre nem sej­tett feladatok. A húzás nem kis izgal­mak közepette végre lezaj­lik és a nagyteremben fel­sorakoznak az indulásra kész őrsök. A sorok mögé a vendégek is beállnak, ki melyik őrsöt választotta, hogy az állomásokon végig­kísérje. Én a Zagyva-parti iskola Béke őrsébe „válasz­tottam” be magamat, és a pajtások a vetélkedő idejé­re el is fogadtak tisztelet­beli őrstagnak. Őrsvezetőm egy kipirult kislány, aki látható tekintélynek ör­vend még a fiúk előtt is, mert a Béke őrs, és ezt minden adandó alkalom­mal hangsúlyozzák is, ve­gyes őrs. Útvonalunk a következő: 5-ös, 1-es, 2-es, 3-as, 4-es állomás. Az ötös állomás a földszinten, a játékterem mellett van, megindulunk tehát lefelé. Az őrsvezető kilép a sorból és tisztelegve jelenti az állomásvezetőnek: „Ál­lomásvezető pajtás, jelen­tem, hogy a Béke őrs az első állomáson feladatra készen áll.” A feladat a jelen, 1966. A város, a lakóhely ismereté­ből adnak számot a paj­tások. Bizony néha szívesen súg­na az ember, de egy tisz­teletbeli őrsi tag ezt nem teheti, ám nagyon ügyesek a gyerekek, maguktól is boldogulnak. Az eredmény 14 pont. Kezdetnek mindén esetre nem rossz. Következik a második akadály, az‘ első állomás. Itt 1919-be érkezünk. Elő­ször egy magnóról elhangzó szöveget, majd egy képet kell a pajtásoknak felis­merniük. Igazán remekel az őrs. Kezdek büszke len­ni rá. hogy most én is tag­Nemzetlfözi „slágertúra" Tegnap délben sajtótájé­koztatót tartott az ŐRI a Nemzetközi Táncdalver­senyről, amely hat ország közös elhatározásából szü­letett. Énekeseik mind a hat ország — Szovjetunió, Lengyelország, NDK, Cseh­szlovákia, Magyarország, Bulgária — városaiban fel­lépnek, hogy nemzetközi nmlvlnosság előtt mutas­sák be legsikeresebb tánc- dalaikat. A versenyt rendező or­szágok egy közös produk­ciót hoztak létre: minden ország egy énekessel és egy énekesnővel képvisel­teti magát. Az együttes november 9-én Moszkvá­ban kezdi meg a nemzet­közi műsort, minden or­szágban egy hetet tölt, s Magyarországra december 7-én érkezik meg. Minden énekes két dalt ad elő: egyet hazája, egy számot pedig a vendéglátó ország legfrissebb dalterméséből. Valóban, eladó a rizsszalma. Van belőle bőven Ajánlották fűnek-fának, még nekem is. Sőt, a tisza- püspöki Rákóczi Tsz elnöke három napig járta az országot, majdcsak talál rá vevőt. De nem. Nem kell a kutyának sem. Tavaly se kellett. Most aztán ott múlik fölötte az idő a határban, közvetlen a rizsföl- dek mellett. Gúnyosan, méreggel mondogatják néha a tagok; gyújtsuk fel. No igen. Csakhogy több százezer forin­tot ér. Illetve ért valaha, amikor még annak rendje- módja szerint a földművesszövetkezet megvásárolta a közös gazdaságtól. Akkor volt jó világ. Megtermett a rizs, betakarították, eladták. A szalmát is. Mindig hozott valamicskét a konyhára. Tavaly és az idén nem. Van pedig belőle bőven, olyan 130—140 vagonra való. Munkaegységenként 4 forintot jelentene. De nem ve­szik. Semmi pénzért se veszik. így aztán szépen, lassan elrohad majd a földön. Nem a legszebb látvány. Ne igen. Akad gyár, ahol szükség lenne rizsszalmára. De nem vásárolhat köz­vetlenül a termelőszövetkezettől és éppen a Szolnok megyeiektől. Az árunak is megvan a maga törvénye, útja. Ez az út elkerülte a tiszapüspökieket. És más szövetkezeteket is. A rizsszalma ipari feldolgozása majdhogy megszűnt. Az átvételre kijelölt földművesszövetkezetek — me­gyénkben tíz van — nem tudják fogadni az árut. Ele­gendő készletet tartalékoltak, örülnek, ha azzal kezd­hetnek valamit. Sajnos Szolnok megyében évente ezer vagon rizsszalma is felhalmozódik. Nem tudnak vele mihez kezdeni. Nincs kereslet. Egyelőre. De ez az állanct nem tarthat örökké, mert a mellékterméke­ket is, mint például a cirokszár, hasznosítani kell valamiképpen. Tervbe vették már az illetékesek ezeknek az anya­goknak a felvásárlását és hasznosítását. Csakhogy ez időbe telik. Kísérleteket folytatnak egy műanyagpótló üzem létesítésére, ahol többek között a rizsszalmát is hasznosítani tudnák. s Persze ez még messze van. A szalma pedig gyűlik, egyre gyűlik. Mit csinálhatnak vele? Tárolják gon­dosabban. És az se árt, ha az illetékesek továbbra is sürgetik, szorgalmazzák az ilyen mezőgazdasági mel­léktermékek felhasználását. L. I. Szigorral és emberséggel PORTRÉ EGY KIVÁLÓ GYÁRVEZETŐRŐL ja vagyok. Csak a vezény­szavakkal van még egy kis baj. Kellő tisztelettel fi­gyelmeztetem őrsvezetőmet, hogy amikor jobbra kell fordulni, ne vezényeljen hátra arcot. Ezt annyira megszívleli, hogy a legkö­zelebbi állomáson, ami­kor balra kellene fordulni, akkor is jobbra átot vezé­nyel. Itt különben átalakulunk tüntetésre készülődő ifjú­munkásokká. 1930-ban va­gyunk. Jelszónk: Munkát, kenyeret! Aztán felhangzik a munkások forradalmi in­dulója, az Internacionálé Itt is maximális teljesít­mény — 4 pont. Számunkra az utolsó ál­lomást. sorszámát tekintve a negyediket felszabadulá­sunk dátuma díszíti. Fel­adatunk, hogy egy ünnepi műsort állítsunk össze áp­rilis 4-e tiszteletére. Lázas munka indul, sajnos újfeni a tiszteletbeli tagok rész­vétele nélkül. Rövid néhány perc múl­(Tudósítónktól.) A Szolnok megyei Tég­lagyári Egyesülés mező­túri gyártelepe elnyerte a „Szocialista Munka Gyá­ra” cím I. fokozatát. Ez az első üzem Mezőtúron, amely ezzel a kitüntető címmel büszkélkedhet. A kitüntetést igazoló díszes oklevél ott függ Tanács András gyárveze­tő dolgozószobájában Alatta vitrin, melyben a szocialista címet elnyert brigádok érmei sorakoz­nak. A kimagasló munka­teljesítmény rugóit ku­tatva jutottunk el Tanács Andráshoz. — A siker nyitját pe­dig nem nálam kell ke­resni — mondja elhárító- lag —, hanem a gyár dolgozóinak odaadó, be­csületes munkájában. Ez igaz. Ám a munká­vá a „műsorközlő” máris bejelenti, hogy kész van az ünnepi összeállítás. Sza­valat, ének, még az ünne­pi beszéd sem hiányzik. Az egyik pajtás tartja. Rövid és frappáns. Az ünnepi beszéd után egy élénk szemű kisfiú sa­ját versét szavalja, ame­lyet itt rögtönzött — ma­gamban plusz pontot adok érte, le ezúttal meg kell elégednünk a maximáli? 2 ponttal. Most, amikor már meg­szűntem a Béke őrs tisz­teletbeli tagjának lenni, hadd búcsúzzam tőlük az őrs egyik feladat nyomán született csatakiáltásával: Munkásokkal együtt har­colunk! Hurrá! Hurrá! Hurrá! Késő délután került sor a vetélkedő értékelésére és a végső sorrend kihirdeté­sére. Első a Sipos féri is­kola Olimpia őrse, 2. Kas­sai úti iskola úttörőcsapatá­nak őrse, 3. Zagyva-parti Béke őrs. R. G. sok irányítása és vezeté­se: e? az ő érdeme. Minden reggel 5 óra­kor kel. Mire a reggeli műszak kezd, ő már végigjárta a munkahelye­ket. Hivatalos munkaide­je csak ezután kezdődik. Ekkor már tudja, hol volt fennakadás az éjjel, mennyi tégla vár elszállí­tásra, mennyi égetésre. — Ez a munkám. Csak ez, ygy érzem, kevés len­ne. Egy vezetőnek tudni kell a beosztottak gond­járól, bajáról is. A mun­kát gondolkodó, érző, jó vagy rossz kedvvel dol­gozó emberek végeik. Munkateljesítményüket — még ha géppel dolgoznak is — óriási mértékben befolyásolja egyéni sor­suknak alakulása. Elmond egy esetet. Fel­vételre jelentkezett egy ember, akit iszákossága miatt -eddig mindenün­nen elküldték. Gyors megbeszélésre hívta ösz- sze az egyik szocialista brigádot. Elmondta, mi­ről van szó. Befogadja-e a brigád?... Befogadta. Nem tettek hangzatos fel­ajánlást, de megfogadták, mindent elkövetnek, hogy a jövevény beilleszked­jen a szocialista brigád munkájába. S állják a szavukat. Következetességgel, szi­gorral, emberséggel el­érték, hogy az új bri­gádtag méltó tagja a kol­lektívának. Voltak ugyan nehéz időszakok, amikor sokkal könnyebb lett vol­na elküldeni... Ma úgy érzik, hogy érdemesebb volt a nehezebb utat vá­lasztani. A munka mellett Ta­nács András tanul is. Le­érettségizett, azután elvé­gezte a marxista esti egyetemet. Most vették fel a szakosítóra. És sorolja a társadalmi funkcióit. Még végighall­gatni is sok. — Hogy jut ideje min­denre? , — Régi igazság, hogy akinek sok ideje van, az mindenünnen lemarad — mondja. örömmel beszél és min­dig vissza-visszatér a szocialista brigádokra. Aztán elmondja. hogy sem tavaly, sem az idén nem hoztak fegyelmi ha­tározatot. Nem azért, mintha náluk minden olyan rendben menne, de a fegyelmit csak végse eszköznek tekintik, csak akkor alkalmazzák, ha előtte mindent megtettek a megelőzés érdekében Szervezője és vezetője a munkásakadémiának, aminek elvégzését a szo­cialista brigád cím el­nyerésének feltételévé tették. Percenként keresik. El­nézést kér, de mennie kell a présgépházba. A délutáni műszakot eliga­zítja. Aztán siet tanács- *»ei beszámolót tartani. EQstős Jenő ad. Másutt ez kevés lenne, az itteni sziken jónak szá­mít. Az istállókban példás a rend. Az elapadt teheneket kiselejtezték, — helyettük üszőket állítottak be. A :e- jési átlag most 7 liter fe­lett van. A hodályokból 520 pecsenye bárányt már értékesítettek, a napokban újabb 320 indul külföldre. A gyapjút gazdaságosan ál­lítják elő. Szépek a hízó­marhák is. Szilárd a vezetés Egy év nem nagy idő, a változás mégis szembeni r.ő. Cikkünk nem maradt ha­tástalan. A járási, sőt a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya is segített a rend helyreállításában. — Persze ez nem mehetett végbe a helyi vezetők, a becsületes, szorgalmas ta­gok nélkül. A múlt év végén egye­sült a község két szövetke­zete. Elnökké Farkas Bélát az Űj Ütőn volt könyvelő­jét, elnökhelyettessé a Bé­ke Tsz volt elnökét válasz­tották meg. A tehetséges, fiatal főagrő'nómus — Bu­gán Mihály szintén a Bé­kéből került a megnagyob­bodott szövetkezetbe. Módosították az alapsza­bályt. Mindenkinek előír­ták a kötelező munkana­pok számát. A részes mű­velőknek is legalább 113 munkanapot kell dolgoz­niuk munkaegységre. Ettől függ a következő évi ház­táji területük nagysága. Helyreáll a bizalom Nehezen állt helyre a fe­gyelem. A lazasághoz szo­kott embereknek nem tet­szett a rend. a felelősségre- vonás. Az ittas traktorosok is zúgolódtak, amikor a gépről leszállították őket. A pártszervezet sokat tett a szövetkezetben. A kom­munisták szilárdan helyt­álltak. Foglalkoztak a reni- tenskedőkkel. Biztatták a vezetőséget, az ellenőrző bizottságot a fegyelem helyreállítására. Tanácso­kat adtak: fejlesszük a ju- hászatot. A rossz közgaz­dasági adottságokkal ren­delkező Nagyivánon a je­lenlegi 5000 helvett 10—12 ezer juhot tudnak eltartani a hatalmas legelőn. Egyszerű szövetkezei! gazdák is ígv vélekednek most: rendbeiöttek a dol­gok, látjuk munkánk ered­ményét. Soh még a baj Az Űj Ütőn sokat válto­zott, de tengernyi még a gond. A Hortobágy-menti sziken nehéz a gazdálko­dás. Az idén a belvíz sa­nyargatta őket, s egymil­lió forinttal csökkentette a növénytermelés bevételét: Alig lett búzájuk. Az Ilyen csapás még a jó gazdasá­gokat is megrázza, a gyen­géket még jóban sújtja. Évekig kapott állami do­tációt az Űj Ütőn Tsz. Nem egyszer érdemtelenül. Az idén rajtuk kívül álló okok miatt kerültek nehéz helyzetbe. Seeíteni kell raj­tuk. A tanácsi szervek bi­zonyára találnak módét 'á. Jogos panaszuk az is. hogy a területükön lévő 120 holdas nádast vissza- kaniák. Ez valamikor a kisnarasztok tulajdonában volt. jogos az igénvük. il­letékesek is tárgyaltak er­ről. Az új vezetőség keresi a kiutat. Törekszik az adott­ságok kihasználására. Biz­tató volt az úirekezdés éve Naevivánon. Előbbre iutnl azonban csak további :rő- feszítéssel tudnak. Máthé László

Next

/
Thumbnails
Contents