Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

It86, november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Javult a honvédelmi nevelőmunka Karcagon (Honvédelmi tudósítónk írja) Az utóbbi években sokat javult a honvédelmi nevelőmunka V Karcagon. Az ilyen irányú nevelő­munkát régebben csaknem teljes egészében az MHS, valamint a hadsereg fel­adatának tekintették. Ha mégis előfodult, hogy vala­mely állami vagy társa­dalmi szervezet program-» jába vette, ezek egymás­tól elszigetelten nem ér­ték — s nem is érhették el — a kívánt célt. Az együtt­működés, az összhang hiá­nya nehezítette e fontos kérdés politikai fontossá­gának megértését. Az elmúlt két évben mind gyakrabban került a városi pártbizottság ülé­seinek napirendjére a ha­zafias nevelés. Közösen be­szélték meg a feladatokat valamennyi állami, társa­dalmi és tömegszervezet­tel, s az így kialakult program, valamint annak végrehajtása eredménye­ként ma már egyre többen vesznek részt az MHS szakköreinek foglalkozá­sain, a honvédelmi napo­kon, katona—diák találko­zókon. A KISZ, az MHS és más szervezetek érez­ve, hogy feladataik végzé­se közben nincsenek egye­dül, támogatást kapnak a pártszervezetektől, többet kezdeményeznek, bátrab­ban nyúlnak a hazafiságra, a honvédelemre való ne­velés kérdéseihez. A Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezetei­nek rendezvényein mind több alkalommal jelennek meg katonák, katonatisz­tek, akik megismertetik a fiatalokkal a katonaélet szépségeit és nehézségeit. Két éve csupán, hogy először rendezték meg a sorkötelesek és katonák ta­lálkozóját. azóta lemérhe­tő eredményről számolhat­nak be. Többek között ar­ról, hogy ezek a találko­zások nem szűkülnek le csu­pán a fiatalok ismerkedé­sére, hanem azokon rend­szeresen résztvesznek az idősebbek, a szülők, a pe­dagógusok is. A témakör is bővült. A haditechnika mellett a beszélgetés tár­gya az internacionalizmus, a szocialista országokkal kialakult testvéri szövet­ség fontossága, az aktuális nemzetközi helyzet. Azokról sem feled­keznek meg, akik fegyver­rel a kézben is bizonyít­ják: szeretik hazájukat, tudják kötelességüket. A más városokba került kar­cagi fiatalokat nemcsak szüleik, testvéreik, hanem kiszesek, tanácsi dolgozók, MHS-vezetők is megláto­gatják. A bevonulások és leszerelések alkalmával ün­nepélyesen búcsúztatják, illetve fogadják a fiatalo­kat. Katonai bemutatók, járőrversenyek egész sora fémjelzi, hogy a KISZ alapszervezetekben egye­nesbe jutott a honvédelmi nevelőmunka. Az MHS-ben többszáz sorköteles katonai előkép­zését és a város tartalékos tisztjeinek utóképzését old­ják meg. Kiváló gépkocsi- vezetők, ejtőernyősök, rá­diósok kerülnek a szerve­zetből a hadseregbe. Az otthon maradtak, valamint az idősebbek részére pe­dig a polgárvédelmi okta­tást szervezi meg eredmé­nyesen. Karcagon gondoltak az általános iskolásokra is. — Osztályfőnöki órákon, őrsi foglalkozásokon gyakran kerítenek sort fontosabb hazai és külföldi esemé­nyek tisztázására. Nem ritka vendégek az iskolák­ban a veteránok, akik a munkásmozgalom mártír­jaival, harcaival ismerte­tik meg a tanulókat. A honvédelmi neve­lés eredményességéhez nagy mértékben hozzájá­rul a honvédség és az úttörők közötti jó kapcso­lat. A parancsnokok egyes megmozdulások megszer­vezésekor mint kezdemé­nyezők lépnek fel. Több szakkör vezetését vállal­ták, ugyanakkor jelentős anyagi segítséget is nyúj­tanak azáltal, hogy szem­léltető eszközöket készíte­nek az iskolai kísérletek­hez. Az évente megrende­zett hadijátékok, harci tú­rák eszközeit is ők bizto­sítják. Mindezek a tények egy kibontakozóban lévő. erő­teljes és eredményes hon­védelmi nevelőmunkát mu­tatnak. M. J. Százötven vlagyivosztoki „portré" Borisz Avgusztovszkij, vlagyivosztoki lakos, a Szovjetunió Földrajzi Tár­saságának rendes tagja 26 000 levelezőlapot gyűj­tött össze. Gyűjteményé­ben a legnagyobb érdek­lődést régi postai levele­zőlapok kelthetik, amelye­ken szibériai és távol-kele­ti városok, nagy transz­szibériai útvonalak látké­pe látható. Ilyenekből több száz található gyűjtemé­nyében. Csupán vlagyi­vosztoki „portré”-kból 150- et gyűjtött össze. Két albu­mot töltenek meg; az anyag a város művészeti krónikája. Levelezőlapok. Bélyeg­zőkkel és bélyegekkel. Itt van például a kormányzó komor háza, az erőd-pa- rancsnokság, a város köz­ponti utcájának, a Szvet- lanszkájának (jelenleg Le- ninszkaja) látképe, a Csur- kin-fok tájai, az Egerseld- félsziget. A város jelenle­gi körvonalait csak az Aranyszarv-öböl sarló ala­kú körvonalai sejtetik. Egy ritka levelezőlap ke­rül elénk: 1917. május el­seje ünneplését ábrázolja. Felvonuló menetoszlopok. A felvétel közepén plaká­tok láthatók ezzel a fel­írással : „A Rakodómunká­sok Szövetsége” (a vlagyi­vosztoki proletáriátus él­csapata), jelmondat: „Él­jen Oroszország, e szabad ország; nekünk, szabad polgároknak a köztársaság kell”. „Éljen az Intema- cionálé!” A második album a szovjet Vlagyivosztokot áb­rázolja. — Megváltoztak Egerseld kikötőhelyei. Gör­nyedt hátú rakodómunká­sok sora helyett portálda­ruk, aprócska vitorlások helyett hatalmas szép óceán járók láthatók itt. Levelezőlap-gyű j teményt adott ki ebben az eszten­dőben a Novoszty hírügy­nökség, Vlagyivosztokot ábrázoló látképekkel. A szép fényképeken a mai város látható. Itt van a vlagyivosztoki főutca, ne­ve Százéves Vlagyivosztok, a tengeri kikötő hatalmas épülete, és az új lakóhá­zak Ribak lakótelepen. — Vlagyivosztok évről évre fiatalabbá válik. Ilyen volt a vlagyivosztoki kereskedelmi kikötő 60 esztendővel ezelőtt. — (A kép 1906-ból való.) A vlagyivosztoki tengeri kikötő napjainkban. A Szigligeti Színház bemutatóját Shakespeare: III. RICHARD cselszövés sem egyedül Ri­chard fegyvere. Itt még számára sem mások, csak szükséges eszközök. A gyászoló Henrik királyt sirató Lady Anna (Szabó Ildikó) meghódítása próba­kő, a lehetetlen megkísér­lése és ha ez sikerül — márpedig sikerült — birto­kában van annak a képes­ségnek, hogy mások akara­tára rákényszerítse saját akaratát. Van azonban a jelenet végén valami más döbbe­net is. Alakoskodva szerel­met kért és azt a szerelmet megkapta. Egy pillanatra mintha szertefoszlana a szeretetlenség mítosza. Itt utoljára még felcsillan Ri­chard előtt a szabad vá­lasztás lehetősége, de a tartásának utolsó halvány lehetőségét. Horváth Sándor ezt az utat végigjárva vallja meg a sorsdöntő csata előtt Ri- chárd önvizsgálatának tra­gikus eredményét: „Gazember vagyok”. A rendező és a Richár- dot alakító színész művészi felfogása ebben az előadás­ban szinte tökéletes har­móniában érvényesül. Ez elképzelésnek azonban nem­csak verbális, hanem téri megnyilvánulása is kitűnő. Fehér Miklós olyan szín­padképet teremtett, ami­lyent még nem láttunk Szolnokon. Jánoskúti Már­ta jelmezei ugyancsak nem kis részben hozzájárultak a koncepció érvényesülésé­nek formai feltételéihez. Horváth Sándor, mint III. Richárd. (Foto: N. Zs.) A III. Richard megkü­lönböztetett helyet foglal el Shakespeare királydrá­máinak sorában, önérvényű tragédia, nemcsak az áldo­zatok, hanem Richard tra­gédiája is. Az emberé, aki torz alakjában megszemé­lyesítette torz és véres ko­rát, és miközben azt érzi, hogy a társadalmi szükség- szerűség felismerésének birtokában cselekszik, ma­gára marad, nemcsak kör­nyezetét, önmagát is ki­szolgáltatja a hatalomnak amely elidegenedve tőle, zsarnok és véres tettekre kényszeríti. A személyes fe­lelősség súlya alól azonban nem menti fel, amely vég­sősoron összeroppant ja. A Szigligeti Színház új bemutatója egy valóban huszadik századi Richard- előadással ajándékozott meg bennünket. Az iroda­lomtörténészek talán vitat­hatják, mennyire jogos és indokolt, hogy a rendező Berényi Gábor sarkalatos részeket mentett át az elő­adásban Shakespeare VI. Henrik című drámájából, az előadás egészének alap- koncepciója érdekében azonban vitathatatlanul in­dokolt volt ez a tette. Így egységes és ökumenikus egész, így teremthetett le­hetőséget egy fiatal színész, Horváth Sándor számára, hogy ebben az alakításában eddigi művészi pályájának csúcsát érje el. Horváth Sándor véres, zsarnok uralkodója tragikus sorsú ember, és nem csúf­ságával visszataszító szörnyszülött. Külső nvo- moréksága csak másodla­gos, ő lelkében torz, ter­mészetellenes, mert egy természetellenes kor meg­testesítője. Számára e korban nincs más választás, hogy jo­gosnak tartott céljait el­érje, csak hogy gazember legyen. Ez érvényesülésé­nek egyetlen lehetősége, már csak önvédelemből is, hiszen „gazember korban” született, és szinte szeme láttára ölték meg brutális, kegyetlen módon apját, az egyetlen embert, akit szere­tett és aki szerette. Tudatosan vállalja az egyedüllétet, a szeretetlen- séget és „úgy dönt” — céljai elérése érdekében —, hogy gazember lesz, még­is óhatatlanul döbbenetes a tragédia végén a felisme­rés: „Gazember vagyok... S ha meghalok, majd egy lélek se sajnál. De miért is tennék, mikor én magam Se tudom megsajnálni magamat?” Az elhatározástól e fel­ismerésig töretlenül ível Horváth Sándor alakítása. Richardjából hiányoznak a mefisztói meditativ vo­nások, amelyek minden ed­digi Richard-alakítás egyik lényegi jellemzői voltak. Cselekvő, dinamikus és célratörő. Alakításának kulcsát ke­resve néhány sarkalatos részt kiragadva kibomlik előttünk az előadás meg- komponáltságának, feléoí- tésének egésze. A dráma első felében, a hatalomért vívott harcban Richard néha szinte meg­nyerő, kiválik környezeté­ből, környezete fölé emel­kedik. Célja méltányolható, hisz uralkodásra termett, ha eszközei vitathatóak is. De ezek az eszközök sem véresebbek és kegyetle­nebbek mint a York és Lancaster-ház „között dúló viszályban megszokott és természetesnek” tűnő mód­szerek. Az erőszak erőszakot szül. Margitnak (Hegedűs Ágnes), aki megölte Richard apját és öccsét, sem ma­rad más érve, csak az átok nincs erkölcsi alapja, hogy a kegyetlenséggel, az em­bertelenséggel szemben, az emberiesség nevében lép­jen fel. Az álnok képmutatás, a hamis eskü, alakoskodás. hatalomvágy erősebb ben­ne, mint a szeretetvágy. Lady Anna amikor igent mond, saját halálos ítéle­tét is kimondja. Hol van vajon az alakí­tásnak és egyúttal az elő­adásnak az a pontja, ami után Richard tragikus bu­kása elkerülhetetlen, ahol a hatalomért folytatott szükségszerű harc zsarnoki tettek láncolatába, az ön­magát is halálra ítélő ön­kénybe vált át? Ez a váltás, az előadás kulminációs pontja Richard trónfoglalásának jeleneté­ben következik be, amikor végérvényesen magára ma­rad. Elhagyja utolsó támasza Buckingham herceg (Upoi Péter) is. Upor Bucking- hamja, e becsvágyó, nagy- ratörő herceg, akinek tá­mogatása és tanácsa által ül Richard király olyan magasan, nemcsak a darab­ban, hanem az előadásban is valóban támasza volt Richardnak. Richard sorsa e magá­ra maradás után az elke­rülhetetlen bukás. Újra fel­támadnak kétségei. Már nem hisz tetteinek jogos­ságában, mentsége a hata­lom, „az Úr felkentjének” szentsége, amelyet koráb­ban éppen ő gyalázott meg. Most már mindent, amit hatalmával e hatalom ér­dekében cselekszik, azzal a felismeréssel teszi, hogy „oly mélyen van a vérben, hogy bűn bűnt vonszol ma­gával”. Lelkiismeretét is harci kürt és dobok riadójába akarja fojtani, anyja York hercegnő (Andaházi Mar­git) átkaival együtt. A Lady Anna jelenet pandantjaként gyászában, fájdalmában kisérti meg Erzsébetet Szekeres Ilona), lányának kezét kérve. A „gazemberség” tudatában térdel a gyermekeit sirató anya elé, kétségbeesetten kicsikarni a hatalom meg­A nagyszámú szereplő közül a korábban már méltatott Upor Pétert és Andaházi Margit nemes egyszerűségű York herceg­nőjét szeretném külön is kiemelni. Hegedűs Ágnes Margitja elsősorban első jelenetei­ben tetszett, hatásos alakí­tás, eszközeiben azonban néhol túlzónak éreztem. Szekeres Ilona alakítása viszont az érzelmi telített­ség mellett éppen eszközei­nek egyszerűségével volt megragadó. Szabó Ildikó Lady Anna alakjában a lí­rai hangvétel egyoldalú túlhangsúlyozását kell kifo­gásolnom, így kissé egysí­kú, éppen ezért Lady á.n- na és Richárd nagyjelene­te is a lehetőségek alatt maradt. A fiatal Kránitz Lajos két epizódban bizonyította tehetségét. Mind York, mind Clarence herceg fi­gurájában elhitető volt, A Lord Hastingset alakító Gera Zoltán ismert színé­szi erényeit jól hasznosí­totta szerepének megoldá­sában, elsősorban elfogatá- sának jelenetében. A két gyilkos szerepe úgynevezett sikerszerepek, mindig nagyon hálás fel­adatot jelentenek a színész számára Hollósi Frigyes és Halász László élt is ezzel a lehetőséggel. Halász ala­kítása azonban jobban tet­szett volna, ha egy kicsit visszafogottabb. — Hollósi Frigyes az írnok kis epi­zódját is szépen oldotta meg. Kertész Péter. Harsányt Frigyes, Győző László, Ba- ranvi László, Tolnai Mik­lós, Újlaki László, Juhász János, Kompothy Gyula, Tatár Endre és Pintér Gyula, valamint az együt­tes többi szereplője megfe­lelően. ha nem is hibátla­nul oldották meg néha csak egy-egy villanásnyi kis epi­zódjukat Rideg Gátxw

Next

/
Thumbnails
Contents