Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

1*86. november Si SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 m K. G. S. T. nyáriakísérle t Karcag—Apavárán az előzetes értékelések eredményére is szükség van, mert a folyamatban lévő nagyarányú nyártele­pítési program bizonyos útbaigazításokat igényel. Marton Tibor böző nyárfajták egyálta­lán életben tarthatók. Segít­ségükkel az egyes nyár­fajták növekedési erélyére és az összfatermésére egy­aránt hasznos útmutatást kapunk. A négy éves kísérleti sor jelenlegi eredményei alap­ján legerőteljesebb növe­kedést az olasznyár mutat­ja. A kísérleti parcellák­ban lévő négy éves olasz­nyár törzsek mellmagas­sági átmérője eléri a tíz- tizenkét centimétert. Sor­rendben a nálunk közis­mert óriásnyár és a pár éve behozott hollandnyár következik. A korainyár szintén megállja a helyét, bár növekedésben az előb­biektől a kezdeti időben még elmarad. A fenti ne­mesnyár fajtákon kívül még egyes fehérnyár hib­ridek is bíztató fejlődést mutatnak. A négy éves korban ta­pasztaltak önmagukban még nem mérvadók, mivel a rövid vágásfordulójú nyárasokat is legalább ti- zenkét-tizenöt évig fenn­tartjuk. Tehát az első gya­korlati értékű következte­téseket majd csak tíz-ti- zenkét éves korban fogják adni a kísérletek. Azonban Dr. Tóth Béla kandidátus a törzs átmérőjét méri. Melyik az „igazi“ gesztenye ? (Tudósítónktól.) Európában a faanyag iránti szükséglet állandó növekedése következtében évről évre nagyobb lesz a fahiány. A fahiány leküz­dését célzó megoldások egyik lényeges módja a gyorsan növő nyár fafajok mind szélesebb körű elter­jesztése, lehetőségeinek fel­tárása és ezek maximális kihasználása. Ez a magya­rázata annak. hogy a KGST-hez tartozó országok között a nyárkutatások te­rén is együttműködés van. Hazánkban — az együtt­működés keretében — az ország különböző tájain, el­térő termőhelyeken három­száznegyven katasztrális holdon folynak nyárfajta összehasonlító kísérletek. Szolnok megyében is van ezek közül egy, a Karcag— Apavárán a négyes mű út és a Berettyó kereszteződé­se által alkotott szögletben. A Szolnok megyei nyár­kísérletnek az a feladata, hogy segítségével kivá­laszthatók legyenek a ti­szántúli kötött talajokon a legnagyobb eredménnyel termeszthető nyárfajták. Ezen kívül még telepítési technológiai kísérletek is folynak itt a célból, hogy megtalálják az erősebben kötött talajokon is a sike­res nyártermesztés módsze­reit. Ennek legtöbbet ígérő módja a meszezés. A karcag—apavári kísér­let helyén korábban még az 1950-es telepítések ide­jéből egy rosszul sikerült erdő állott. A kísérlet alá vont nemesnyár fajták te­lepítése simadugványról történt az előzőleg ötven- hetven centiméter mélyen forgatott és meszezett réti agyagtalajba. Dr. Tóth Béla kandidá­tus. a püspökladányi szik­kísérleti állomás vezetőjé­nek tájékoztatása szerint az állomás irányításával huszonnégy nyárfajtával kilencvenöt parcellán fo­lyik kísérlet Karcag—Apa­várán a bekerített húsz holdas területen. A huszon­négy fajtából egyesek már köztermesztésben van­nak, mások most kerülnek kipróbálásra, egyrészük pe­dig az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet sárvári nyár- nemesítési kísérleti állo­mása által a hazai és az amerikai fehérnyárfajták keresztezésével előállított eredeti hibridek. A megfigyelések és az összehasonlító vizsgálatok mindaddig tartanak, amíg az adott területen a külön­Az enyhe, napsütéses idő­járás ellenére megjelent az ősz, sőt, a közelgő tél egyik csalhatatlan jele: nyersen és sütve, püré és torta for­májában — a gesztenye. Ebből az alkalomból tisz­tázzunk néhány kevésbé is­mert tényt és fogalmat a gesztenyével kapcsolatban. Először is; az ehető, a szelídegsztenye és a vad- gesztenye nem rokonok, bo- tanikailag semmi közük sincs egymáshoz. Másodszor: bár a szelíd­gesztenyét nálunk többé-ke- vésbé olasz gyümölcsnek tartják, hazánkban is ős­honos. Az ország nyugati­délnyugati részén a közép­korban még hatalmas ösz- szefüggő erdőségeket alko­tott és, főként a gyengébb búzatermő években, olyan fontos népélelmezési cikk volt, mint később a burgo­nya. Gesztenyefa az ország legidősebb, 600—800 évesre becsült fája is a kőszegi Királyvölgyben, 400—500 éves példányok pedig szép számmal állnak még több helyütt. A hajdani erdősé­gek azonban már évszáza­dokkal ezelőtt szórványos ligetekké gyérültek: a nagy csertartalma miatt a korha­dásnak ellenálló fát töme­gesen vágták ki hajó-, hordó-, épületgerenda ké­szítésére. Harmadszor: a maróni, szemben a laikus közhittel, nem fajta vagy típus, ha­nem kereskedelmi szab­vány; maróni minden olyan gesztenye, amelynek átmé­rője legalább 32 milliméter. S végül: tanács a házi­asszonyoknak, hogyan lehet otthon hónapokig eltartani az egyébként néhány hét alatt megpenészedő geszte­nyét. A módszer: 48 órán át gyakran cserélt bőséges hideg vízben kell áztatni, miután a víz tetején lebe­gő, tehát már romlott sze­meket eldobtuk. Igaz, a gesztenye így elveszti szép fényét, de elpusztulnak azok a fertőző mikrobák is, amelyek a rossz ízű, puha fekete foltokat okozzák. MUNKÁSOK ARCKÉPCSARNOKA GYURKA A váltótárs arcát szürké­re maszatolta a horizont esztergáról felszálló önt­vénypor. — Gyurka csak háromra jön be. Már régen együtt dolgozunk. Jó gyerek, igyek­vő. Az öregje is itt volt a gyárban, s nyugdíjba is in­nen ment — mondta két fogásvétel között. Három óráig még jócs­kán várni kellett. Mire újra visszatértem a kis horizont esztergához, Gedei Gyurkát találtam ott. A váltótársa már hazament, aki úgy lát­szik elmondta neki, hogy kerestem. — Megvárattam? — kér­dezte szabadkozva. — Saj­nálom. Ha tudtam volna, hogy jön, előbb itt vagyok. Egy pillanat. Felteszem ezt a darabot, nekieresztem a kést, aztán nyugodtan be­szélgethetünk. — Hát tessék! — mondta később — törülte a rongy- gyal a kezét, és rágyújtott — Azt szeretném, ha me­sélne magáról. A munkájá­ról, az életéről, a család­járól. — ötvennyolcban érett­ségiztem. Jogász szerettem volna lenni, de nem vettek fel egyetemre. Nem volt más választásom, eljöttem az Aprítógépgyárba ipari tanulónak, s mintaasztalos szakmát szereztem. — Most mégis esztergá­lyos? — Igen. A szakmámmal nem kerestem jól, noha szerettem. Kértem, tegye­nek horizontpadra. Abban láttam fantáziát, hiszen kevés esztergályosa volt ak­koriban a gyárnak. Hat hó­nap alatt átképeztek. — Amikor szakmát vá­lasztott, végképp letett ar­ról, hogy továbbtanuljon? — Nem. Mondtam, jogász szerettem volna lenni, de a gyárnak arra nem volt szüksége. Ezért próbálkoz­tam a közgazdaságtudomá­nyi egyetemen. Sikerült be­jutnom, már harmadéves vagyok. És nem bántam meg. Hat évig* tart ez a hajsza, de győzöm. Pedig sokáig három műszakban dolgoztam. — Nős? — Igen. két éve. A fele­ségem is tanul, gimnázium­ba jár. Levelező. Jövőre érettségizik. Pedig ő is dol­gozik. Szerencsére kitartó teremtés, biztos, hogy te­érettségizik. Amikor a lakáskörülmé­nyéiről kérdeztem, olyan lett az arca. mint aki cit­romba harapott. Egy kis összetákolt kerti házban él­nek. ott húzódtak meg. Vil­lany nincs, vízért sokat gyalogolnak. Petróleumlám­pánál tanulnak esténként mindketten. Ezt nem pa­naszkodásként mondta, nem elégedetlenségből. Arckife­jezése inkább arra vallott, Miért maradt le a tiszapüspöki Rákóczi Tsz a szántással, vetéssel? Hűvös, esős idővel kö­szöntött be a november. Egyre sürgetőbbé válnak az őszi munkák, s egyre több közös gazdaságban fejezik be a vetést. Sajnos akad azonban még néhány ter­melőszövetkezet, mint pél­dául a tiszafüredi Hámán Kató Tsz, az abádszalóki Aranykalász, s a tiszapüs­pöki Rákóczi Tsz, többek között, ahol lemaradtak a kenyérgabona vetésével. — Ezekben a szövetkezetekben még jelentősebb területen nem készítették elő a vető­ágyat sem. Pedig az idő most már nagyon sürget. Ha továbbra is esők járnak, nehezebb lesz mind az elő­készítés, mind a vetés. — Könnyen elhúzódhat a mun­ka, márpedig a későn ve­tett gabona lényegesen ke­vesebb termést ad. Nem használta ki a ked­vező őszi napokat megfe­lelően a tiszapüspöki Rá­kóczi Tsz sem. Éppen ezért kedden megkérdeztük a szövetkezet vezetőit, miért maradt le a közös gazda­ság a szántással-vetéssel? ED ELNÖK: — Először Is megemlítem, hogy a vetés és mélyszántás kivételével befejeztünk minden őszi munkát Régen fordult ez elő szövetkezetünkben. Hi­szen igen jelentős terüle­ten termesztettünk rizst is,' valamint kukoricát. Jelen­leg mintegy 150 holdnyi búzavetéssel vagyunk adó­sak. Két vetőgépünk dol­gozik nyújtott műszakban. Hét végére, ha eső nem lesz, befejezzük ezt a mun­kát. Sajnos több tényező akadályozta a vetést. Elő­ször is, igen kötött a talaj és nagy rögöket szakított fel az eke, igen nehezen tudtuk a vetőmagágyat elő­készíteni. Olyannyira, hogy a Kunhegyesi Gépállomás­tól egy új Sz—100-as trak­tor jött ide dolgozni, de alighogy munkához kezdett, odébb állt. Így jártunk a Vízügyi Igazgatóság DT-.ié- vel is. Nagyon nagy mun­kát követelt és drága mun­kát a vetőmagágy előkészí­tése. Aztán az is igazság, hogy a Vízügyi Igazgatóság 300 hóidon egyengette itt a talajt. De elvezényelték a gépeket és csak később lettek készen. Márpedig oda mi búzát vetettünk. Ugyan­is -a vetésszerkezeten is változtattunk. Eddig meg­esett, hogy 50—60 százalé­hogy bizony ennél jobbat is el tudna képzelni. — S ha befejezte az egye­temet? — Szeretnék a gyárban maradni. Iparszakon tanu­lok, s üzemszervezés érde­kel a legjobban. Gondo­lom, az új gazdasági me­chanizmusban a gyárnak is több közgazdászra lesz szük­sége. Remélem rám is. — Biztatják ezzel? — Nem nagyon. Megér­tem. Ma még csak nekem fontos, hogy közgazda le­szek... Tudom, sokan azt hihetik rólam, fel akarok kapaszkodni az uborkafára, és csak az a célom, hogy levessem az olajos kö­penyt .. Pedig én itt akarok maradni azok között, akik­kel most együtt dolgozom, ök neveltek emberré, tőlük tanultam meg munkásfej- jel gondolkodni... Semmi mást nem akarok, csak hasznosabb lenni, mint most vagyok... Ennyi az egész. A gép megállt. Gyurka levette a kész munkadara­bot, s máris nyúlt a követ­kezőért. Az arcát már be­lepte a szürke öntvénypor. Fábián Péter ka ment a kalászosoknak kalászos után. Ezen az őszön elértük, hogy csak 30 százaléka került mono­kultúrás termesztésre. m FÓAGRONÓMUS: Gyen­ge a gépellátottság is. Az­tán egy hold búza glá a a talajelőkészítés 4.2 nor­málholdba kerül, a szokásos két normálhold helyett. S megmondjuk, úgy gondol­kodtunk, inkább jobb talaj- munkát csinálunk, ha egy­két nappal későbben fejez­zük be a vetést. Mert ez megéri. Nemcsak a dátu­mért dolgozunk.. Ezen a nyáron már eljutottunk addig, hogy a szántóterület 10 százalékára juttattunk szervestrágyát. Ami a mély­szántást illeti, ott valóban több mint 500 holdat kell még felszántani. November végéig meglesz. Négy lánc­talpasunk két műszakbar és két körmös dolgozott eddig' ezen a munkán. Most a szállítások befejeztével az MTZ-ket is erre állí­tottuk. A közös gazdaságban két évvel ezelőtt még előfor­dult, hogy márciusban ta­karították le a kukorica- szárat. Háromszáz holdról. Tavaly már csak 80 hold­ról Ezen az őszön eddig befejeztek minden munkát a vetés és a mélyszántás kivételével. Ez szép ered­mény. Elismerés érte. De okulniok is kellett volna abból, hogy ezen a nyáron 12 70 mázsás búzatermést takarítottak be holdanként. Előző évben viszont 14—15 mázsát. A búza, a jövő évi kenyér jó és időbeni mun­kát kíván. A tiszapüspöki Rákóczi Tsz-ben évek óta megismétlődik, hogy elhú­zódik a vetési idő. Ez aztán megmutatkozik a termésben is. Mint ezen a nyáron. Még valamit. Más . ter­melőszövetkezetek is ren­delkeznek kötött talajjal. Mégis, ott már be tudták fejezni a vetést. Minden nap veszteséget jelenthet már november elejétől. Az­tán előfordult már olyan is. hogy Erzsébet-napkor ki fagyott az eke a földből. S nagy területek maradtak szántatlanul. Pedig az is köztudomású, hogy az őszí szántásba került növények jobban fizetnek, mint azok, pi rlyeket tavaszi szántás­ba vetnek. Persze tudják ezt a Rákóczi Tsz vezetői is. Csakhát egy kicsit job­ban megszervezhették volna a munkát. Már ami a ve­tést illeti. Mert jóllehet akadnak problémák, jelent­kezhet gépalkatrész-hiány, hosszabb ideig hiányozhat a munkából egy-egy trak­tor. De mégis, ebben a szövetkezetben is minden előfeltétele meg volt annak, hogy október végéig befe­jezzék a vetést. Ilyen szem­pontból tanulságos lehet az esztendő,' kell, hogy az le­gyen a tiszapüspöki Rákó­czi Termelőszövetkezet ve­zetőinek és tagjainak egy­aránt L. L A Surján! Állami Gazdaság gépműhelyében már elő­re dolgoznak. A fűkaszák javítását előre hozták, hogy a téli és tavaszi nagyjavítások idejére a fűkaszák rendben legyenek. A kisebb meghibásodásokat az erőgépeken gyorsan kijavítják, hogy ne legyen kiesés az őszi munkákból.- N. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents