Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
1966. november 20, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Túrkevei Állami Mezőgdazasági Gépjavító Állomás szerviz- « részlegében havonta 300 gépkocsit javítanak. Dinya József és Mihály Miklós XII. éves tanuló GAZ—69 gépkocsi motorját vizsgálják K ok ÓMoaddl Szolnokon Megoldás: Még több új lakás és igazságosabb elosztás Aki néhány év után Szolnokra látogat, csak ámuldozni tud, mennyit változott a város képe. — Gombamódra nőnek az új házak, egész új városrészek épültek, sck száz család él boldogan az új, szép és korszerű lakásban. Szinte közhely már, de mégis újra és újra meg kell ismételni:' soha ennyit nem tettek ezért a városért, mint az utóbbi két évtizedben, különösképpen az elmúlt néhány évben. S hogy mégis nyomasztóak a lakásgondok, annak most — közel negyedszázad után is — a múlt társadalmi viszonyaiban kell az okát keresni. Szolnokon a lakóházak 97 százaléka földszintes, a lakóépületek 73 százaléka a felszabadulás előtt létesült. Azonkívül, hogy ezeket a régi romos, vályogépületeket fokozatosan ki kell cserélnünk, helyettük újakat építenünk, nehezíti a lakásA talpalatnyi föld Boldija Tiszaőrs hosszú főutcás, szelíd, szép, pici falu. A Talpalatnyi föld faluja. Itt forgatták a megismételhetetlen nagy filmet. Nem tudni, miért ide esett a választás. Talán mert a szegénységet kivéve itt minden olyan talpalatnyi. Molnár Boldizsárnak is annyi földje volt. Egy hold. Eny- nyi jutott a földosztáskor. Nagy tag volt a káptalan- birtok, de több a szegényember. Apja is kapott egy holdat. Rizzsel próbálkoztak. — mindenütt e tájon a rizs volt akkor a remény, a nap, az isten őszi csillaga. Azt hitte a szegénység, most már csak a meggazdagodás van hátra. Az álmodni sem tudók népének ásóját, kapáját nagy vágy hajtotta. Kubikoltak, árkol- tak. Molnár Boldizsár árijával együtt húzta a talicskát. rakta a gátat. A Tiszából vitték a vizet. Nem tudná újra csinálni. Akkor nem érzett fáradságot. mert nem érezhetett. Két esztendőben fize+ett a rizs. A harmadikban rájött a köd, tönkrement minden. Egy reggel kiment atyjával a gátra. Más kis- földek gátjain is ott állt már a nép. Oda volt minden. Munka, élet, remény. — Kenvér után nézek, — mondta Molnár Boldizsár. Szakmája hentessegéd. Bolt nélkül, üzlet nélkül. Vágni se lett volna mit. Az egytehenesek még maguk is húzták, tolták az ekét, hogy segítsenek a jószágon. Alig várták, igába nőljön a borjú. Újpestre került. Akkor államosították a vágóhidakat. Otthon is elvettük tőlük a földet — mondta nekik Molnár Boldizsár. Szép napok jöttek. Lármás gyűlések, munkaversenvek, osz- tálvharc. munkáshatalom. A szaktársak, az idő. az új széliárás macával ragadta. Dolgozott velük egy öreg szaki, Kenlin Pista bácsi. Sokat beszél eettek. — Overe közénk, fiam. — Hová? — A pártba. Első párttag lett a családban. a rokonságban, .a- zajárt Pestről, újságolta. — Jól tetted — mondta fiának az öregedő napszámos, * Szomorúan telt a rokon- látogatás. — Nagv baj van őrsön. — nézet feleségére a tisza- Igari tanácselnök. — Tönkremegy minden. Az emberek csak nevetnek az egészen. A befogottszájú keserűség különös, tragikus fajtáját választotta a tiszaőrsi nép. Nevettek rajta. Kifelé. Hadd pusztuljon, ha azoknak nem fáj, akik nagy pénzért csinálják a pocsékolást. A halastó mindenki kedvét elvette. Három és félmillióért halastavat építettek a szövetkezetnek. Fenn a parton, oda ahová sose megy fel a víz. Meg nagy gátat is építettek fölé. Soha egy fia se lett belőle. A nagy pocsékolás, a saját nyomorúságuk konokká, dacossá, egykedvűvé tette az embereket. A kukoricát kiverte a gyom. A lóistállóban két öreg etetgetett. Sok lovat úgy támogattak fel. fával. Volt, amelyiket már harmadik hónapja se fogta be senki. Nevetett rajta a falu. A parasztember befelé síró fajta. Kívülre nevetni tud a maga tehetetlenségén. A tiszaigari tanácselnök bánkódott, rágódott nagyon. — Mit akarsz? Feijel a falnak? — szólt rá felesége. Egyetemet végzett emberek belebuktak. Majd pont te? — A tiszaőrsi ember érzi, érti a földet. Szereti a rendet. Én ismerem őket. Nekem sikerülni kell. Nem lett nagy szenzáció belőle: új elnök került a Rákóczihoz. Egyik jön, a másik megy — legyintget- tek. Hét eltelt, felé se nézett az új elnöknek senki. Aztán bement valaki valami sérelemmel. Ő vihette el a hírét: az új elnök igazat akar tenni. Jó két hétig járt be a falu. Hozták, hordták a sok panaszt, sérelmet. megbántódást. Mi lesz itt? Panaszesztendő — iiedtek meg a szakemberek. — Nem baj — mondta Molnár Boldizsár. Hadd öntsenek ki magukból mindent. Egyszer tinár hallgassák meg őket ieazán. Aztán meg. ha -már oanasz- kodni beiön valaki, azzal szót is lehet érteni. Tél volt. munkátlan napok. Ovűlést, gvűlés követett. Mire megjött a tavasz, kizöldült ú’ra a lelkek re- ménve is. Már tudtak hinni. A serfcshi/jaldában elhullt a jószág egvbarm^da. A szennvtőh nis^któl c?ak csizmában lehetett ott járni. A hizlaldáink kezdtek először a rendhez. Még abban az esztendőben huszonkét forintot osztottak az előző évi kilenc helyett. — Látod, Boldi — néztek melegen a szemébe az emberek — így még sohase hallgatott ránk senki. Senkit nem érdekelt, hogy is akarnánk mi. A tizenötödik elnök volt már akkor Molnár Boldizsár. * Igazságosnak lenni minden emberhez. A jót is, rosszat, is tették szerint mérni. Az igazságosság a legelső vezetői erény. Molnár Boldizsárnak sok rokona van a faluban, a fél szövetkezetét a rokonság adja. Közeli atyafiságbeli legény került hozzájuk kovácsinasnak. Szakmát szerzett, gépre került. Ősszel hordta haza a háztáji kukoricát. Bor van minden háznál. Már akkor két napja ivott a fiú. — Na, gyerek most hazamégy egy hét szabadságra Addig aztán ihatsz, amennyi jól esik — hívatta be az elnök. Bejött az anyja. — Hogy merted ezt az én fiammal megtenni? — Mindenki azt kapja, ami jár. Azokban a napokban nagyon melegen köszöntget- tek az elnökre Tiszaőrsön. A szomszédjai is. Mind a két szomszédiát megbüntette. az alsót is, a felsőt is. Búcsú utáni napon ők is belekerültek az ünnephosszabbító csoportba. Este összetalálkoztak otthon a családok. — Igazad volt, Boldi — ismerték be. Mindenkinek Boldi. Boldi bácsi," Boldi fiam. Rózsa Kálmán bácsinak is az. Rózsa Kálmán idős ember, lovakkal bánik. Az udvaron tesz-vesz. — A mi Boldink szereti a földet. Engem jó gazdának tartottak, de most olyan a vetés, hogy azt mondom: jól van Boldi, fürdik már kifelé ez a szövetkezet. Tavaly minden szövetkezeti tag levelét kapott Tiszaőrsön. Írja rá, mit tart a vezetőkről, a gazdálkodásról. Akkor megint hosszan tanácskozott, tárgyalt a falu. Rosszat senki nem mondott róla. örült neki. jól esett nagyon. Középkorú, deres hajú ember. Könnven megillető- dő fajta. Kis dolgokon nagyon mélyről tud örülni. — Tavaly egy ember ment fentebb panasszal Ti- szaőrsről. Az idén is egy. Rámnéz, értem-e mit akart mondani vele. Molnár Boldizsár küldött lesz a pártkongresz- szuson. Az egész tiszafüredi járás képviseletében. — Mostanában nagyon sokszor visszagondol az életére. Gyakran felrémlik előtte az újpesti öreg szaki, Kenlin Pista bácsi emlékkődbe vesző arca. Él még ugyan az öreg? Ő hívta Molnár Boldizsárt a pártba. A talpalatnyi földek Boldiját. A négyezer hold. a nasv talpalatnyi határ Boldiját. Borzák Lajos üanuár eleiétől termelőszövetkezeti tagoknak is adnak hitellevelet a takarékszövetkezetek A „falusi bankok” néven közismert takarékszövetkezetek néhány év alatt számottevő pénzintézetekké fejlődtek. Betétállományuk összege a legutóbbi felmérések szerint már eléri az 1.4 milliárd forintot, s erre támaszkodva mind széle- sebbkörű pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak tagjaiknak. Kimutatásaik szerint az év eddigi részében építkezési-tatarozási célokra együttesen 115 millió forint, a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztése címen megközelítően 100 millió fórint fogyasztási hitelként pedig mintegy 415 millió forint kölcsönt folyósítottak a falusi lakosságnak. A már bevezetett pénzügyi szolgáltatások fenntartása mellett január elejétől az ország valamennyi takarékszövetkezete a termelőszövetkezeti tagok részére is ad ki hitellevelet. Ezt eddig csak a bérből-fizetós- ből élő takarékszövetkezeti tagok vehették igénybe. gondok megoldását az az egyébként örvendetes tény, hogy a város lakossága rohamosan nő. Jelenleg 11 ezerrel több lakosa van Szolnoknak, mint 1960-ban. Száz lakásra 386 lakos jut, s ez országosan a legmagasabb arányszám. Ez idő szerint 2600 a nyit' vántartott lakásigénylők száma. Közülük több százan vannak olyanok, akik romos, egészségtelen épületben laknak. Rajtuk segíteni a gyors lakásépítési ütem mellett is csak évek hosszú sora alatt lehet. A harmadik ötéves tervben 1835 lakás épül, egy valóságos kis városra való, de az igényeket ez sem oldja meg. Főként, ha hozzátesz- szük az öt év alatt várhatóan jelentkező új igényeket is. Ilyen körülmények között nem könnyű dolog az új lakások igazságos elosztása. Gondoljunk csak arra, hogy minden igénylőnél első helyen a maga kétségtelen igazsága áll — az a tény, hogy minél hamarabb szeretne családjának kielégítő otthont teremteni. Nem irigylésre méltó azoknak a dolga, akiknek ez a feladat jutott Ismerkedjünk meg az ő gondjaikkal is. Mivel lényegében Szolnokon eg}r új várost kell építeni a régi helyén, az épülő új lakásokból jelentős mennyiséget kell juttatni azoknak, akiknek régi házát a város rekonstrukciója során szanálják. Egyes üzemek, hivatalok, vállalatok, közintézmények azért kapnak lakásokat, hogy megoldják káderproblémáikat, letelepíthessék fizikai és műszaki dolgozóikat. így lehetett megoldani, hogy Szolnokon kialakuljon egy olajipari, vegyipari bázis, több más üzem is ide települjön, orvosok, pedagógusok, hivatalnokok, funkcionáriusok telepedjenek le a városban. Ezeknek az így elosztandó, úgynevezett tárcalakásoknak a számát a megyei tanács vb határozza meg. A második ötéves tervben állami keretből épült lakások közül szanálásra 313, tárca kiutalásra 208 állami lakást kellett adnia a városi tanácsnak, s csupán 84 maradt azok számára, akik tárcakeretből nem számíthatnak lakásra. A lakások elosztására Szolnokon társadalmi bizottság tesz javaslatot a lakáshivatalnak. Ám ők csak afölött dönthettek, kinek adják ezt a 84 lakást. Ugyanis sem a tárcalakások, sem a szövetkezeti lakások odaítélésébe nincs beleszólása sem a bizottságnak, sem a városi lakásügyi hatóságnak. A vállalatoknak szuverén joga eldönteni. kinek adják a részükre kiutalt lakásokat. Ez a helyzet nem nyújt kellő biztosítékot az igazságos elosztásra. olykor visszaélésekre is lehetőség nyílik. Lapunkban irtunk már Ilyenről. Most újabb példa van erre. A közelmúltban a Ság- várj körúton átadott 132 állami lakás közül 51 volt tárcalakás. S ezeket nem egy estben olyanoknak adták a vállalatok, hivatalok vezetői, gkiknek egyébként jó lakásuk volt, s a jót jobbra cserélték. Akiknek nem felelt meg a széntüzelésű kályha, s ezért olyan lakásba mentek, ahol már gázkandalló adja a meleget, s ahol tágas erkélyeik vannak. íme néhány példa: Az állami építőipari vállalat 2 tárcalakást kapott. Mindkettőbe olyan dolgozója költözött, akinek egyébként, ugyanott a Ság- vár; körúton, a néhány év előtt épült házakban, jó lakása volt. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat ugyancsak egy Ságvári körúton, jó lakásban lakó dolgozójának adta a kiutalt tárcalakást. Van olyan is az új lakók között, aki a Beloiannisz utcai kétszobás lakása helyett kapott az új épületben ugyancsak kétszobás lakást, S akadt olyan is az újonnan beköltöző lakók között, aki két év leforgása alatt már harmadszor költözött új lakásba. Egyébként a városi tanács vb vezetői is kénytelenek tétlenül nézni az effajta ügyeskedéseket, mert az érvényben lévő rendelkezések szerint mitsem te- • hetnek ellene. Furcsa és érthetetlen, de nincs beleszólási joguk. A városi tanács vb vezetői kidolgozták javaslatukat a lakáselosztás rendszerének igazságosabbá tételére. Javasolták például, hogy a lakások elosztásánál a jövőben jobban vegyék figyelembe az emberek szociális helyzetét, s legyen ez az elv érvényes a tárcalakásokra is. Az állami lakások ingyenes juttatását az anyagi helyzethez kellene kötni, s azt rendeletileg rögzíteni. Olyan család például, ahol a havi összjövedelem egy bizonyos szintet meghalad, ne kaphasson ingyenes állami lakást. Olyanok, akik személygépkocsi tulajdonosok. vagy ilyen irányú igényüket az illetékes kereskedelmi szervhez benyújtották, az előleget befizették és visszaigazolást is kaptak, ne részesülhessenek állami lakásjuttatásban. Vidékről, különböző oko'c miatt beköltöző személyek vagy családok — fontos állami, társadalmi, népgazdasági érdek kivételével — öt éven belül ne léphessenek fel ingyenes, állami lakáskiutalási igénnyel és ne is kaphassanak a városban főbérleli lakást. Ezekkel szemben a régebben Szolnokon lakó jogos lakásigénylők kapjanak elsőséget. Mindezekhez véleményünk szerint még hozzátartozik, hogy legyen végre a döntő szó a városi lakásügyi hatóságé, beleegyezésüktől függjön a tárcalakások és a szövetkezeti lakások kiutalása is. A vállalatoknak, hivataloknak, üzemeknek és intézményeknek cs^ik véleményezési, javaslattételi joguk legyen. Ha pedig valaki minőségi lakáscserét akar. jogszabály kötelezze arra. hogy az értékkülönbséget fizesse még. Ezzel az összeggel a lakások karbantartására rendelkezésre álló alapot lehetne bővíteni. Néhány >avaslatot rögzítettünk a lakáa“,''=?tás rendjének igaz ágosabbá tételére — bizonyára még sok ilyen javaslat van mostanában születőben, hisz az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei újból ráirányították a figyelmet erre az ieen fontos, az egész ország közvéleményét érintő és érdeklő kérdésre, amikor kimondták: „A Központi Bizottság ismeri népünk lakásgondjait, s gondos gazdasági elemző munkával arra törekszik, hogy új tar. talékok feltárásával, a lakáselosztási rendszer igazságosabbá tételével minél előbb javítsa a leajobban r**rr>rnlók helyzetét-”
