Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

1! BarwBbw 19. SZOLNOK MEGYEI NfiFLAF 3 Megoldják a Nagykunság belvízvédelmét A tévesen értelmezett anyagi ösztönzés Ne adjanak borravalót, ne kérjenek protekciót (Tudósítónktól) A belvízveszély elhárítá­sára a harmadik ötéves terv időszakában egész sor új létesítmény építését fe­jezik be Szolnok megyé­ben. Így például már 1967- ben üzembe lép a másod­percenként 3,3 köbméter teljesítő képességű új do­hai szivattyútelep. Sajto­kon 1970-ig a már-már muzeális jellegű gőzmeg­hajtású szivattyútelep he­lyett egy másodpercenként 6 köbméter teljesítményű modern, elektromos meg­hajtású szivattyútelep lép üzembe. A Peitcsiki öblö- zetben — ahol ez évben a belvíz nagy kárt okozott — 1967-ben átmeneti tárolók­kal kombinált levezető rendszert létesítenek. E tá­rolókban a belvizet vissza­tartják és a csapadéksze­gény időszakban öntözésre hasznosítják. Ezt a rend­szert 1968-ban készen át­adták rendeltetésének. Törökszentmiklóson tava­szonként a belvíz egy. mint­egy 50 házból álló lakóte­A vasútállomáson na­gyokat fújtatva áll meg a mozdony. Búzási tizedes ballvállát kissé megereszt­ve cipel egy szürke bőrön­döt. Az állomás épületén túl földre kerül a teher. Búzási járművet keres. Messze van a laktanya, a város másik szélén. Végülis gyalog kénytelen megten­ni a több mint három ki­lométeres utat. Az ügyeletes csak úgy futtából tekint a szabadsá- gos papírra. Ismeri az ér­kezőt: szabadságos levelé­vel nem lehet baj. Annál inkább szemügyre veszi a gondosan átkötött bőröndöt. — Csak nem a civilruhát hozza már magával? — kérdezi. — összegyűrődne az még a hátralevő egy év alatt. Egy kis hazait hoztam — válaszol hasonló hangsúl­lyal. — Kis hazait? Hiszen egy napszámos kétheti ele­mózsiája is kitelne egy bő­rönd ennivalóból — szapo­rítja tovább a szót az ügyeletes. — Az meglehet, ugyanis éppen tizenöten vagyunk rá — nevet a tizedes, s máris indul a körletbe. A társak között hamaro­san híre megy, hogy Bú­zási megérkezett szabad­ságról. Egyszeri invitálás elegendő, hogy valameny- nyien ott szorongjanak kö­rülötte. — Szemeket becsukni, csak akkor nyithatjátok ti, ha szólok — hordozza kör­be tekintetét a tizedes, el­lenőrizve, hogy ki reszkí­rozza meg a „parancs'’ megtagadását. Aztán valami varázssza­vakat mormol: terülj, te­rülj, asztalkám. S a sza­vak nem maradnak hatás nélkül. Az asztal terítve, a szemek tárulva. S ha úgy lehetne a tekintette] enni, mint ahogyan nem, a sok finom falatból pilla­natok alatt nem lenne semmi. — Ez igen... — Hű az anyád... Nyelvcsettintés, elismerő jelzők kísérik Búzási kö­vetkező mozdulatait. Por- ciózza a tortaszeleteket, á lakodalmi kalácsot, mivel hogy éppen a nővére eskü­vőjéről érkezett. — Az ott hús, ugye ■— mutat egy rántott csirke­combra a nagyétkéről is­iepet állandóan elbontás­sal fenyeget. A szajoli bel- vízöblözet rendezésével, két átemelő építésével, továbbá a vízlevezetés gravitációs lehetőségeinek kihasználá­sával e terület belvízmen­tesítése is megoldódik. — Karcag térségében szintén átmeneti tárolókkal, a ta­vaszi víz visszatartásával oldják meg a terület bel­vízmentesítését. A Körös­ér torkolatánál zsilipépí­téssel teszik biztonságosab­bá az árvíz visszatartását. Karcag, Kisújszállás, Jász- kisér térségében szintén zsilipek épülnek, a Han/i- és környéke rendezését vé­gül szintén a tavaszi vizek egy részének visszatartásá­val oldják meg. A felsoroltakon kívül természetesen még számos kisebb létesítmény építésé­re is sor kerül a harmadik ötéves terv időszakában Szolnok megyében, amelyek mind hatékonyan hozzájá­rulnak majd a táj belvíz- mentesítéséhez. V. O. mert .Viszkok őrvezető ál­talános derültség közben. — Ne félj, abból is jut — szól nyugtatólag a most nagy köztiszteletnek örven­dő tizedes. Már a tizenhar­madik porciót is odaadta, amikor a tizennegyedikért nem jelentkezik senki. — Ki hiányzik? — fordul a többiekhez. — Hát a Hankó. Lenn van a garázsban, mossa a kocsit. — Abbahagyni az evést. Valaki szaladjon le érte. Ha itt lesz, folytatjuk — hangzik az ellentmondást nem tűrő kérés. Viszkok a „parancs” ön­kéntes végrehajtója. Hár­masával ugorja a lépcsőfo­kokat oda és vissza. — Azt üzeni, hogy nem jön, mert délelőtt kenye­ret szállított a gépkocsival a városból. Meg kell tisztí­tania, különben fuccs a ta­lálkának — hadarja egy- szuszra. — A kis szőke pe­dig csini baba. A tizedes, aki egyben rangidős is a rajban, nem szól egy szót sem. Gondol­kodik. látszik rajta valami haditerven töri fejét. — Megfogadtuk, hogy együtt sírunk, együtt neve­tünk. Nem maradhat ki ő Az asztalon kékfedelű ir­kák. A kockás papíron dőlt betűvel írott versek. Ver- secskék. Veréb István volt urasági intéző mostanában gyakran előveszi a tintát és a tollat. Irogat. A versek alá Ibrány, Ke- mecse, Tiszaderzs került. Melyik verset, hol írta. A falusi élet, a szegényembe­rek élete, az uradalmi bir­tokon dolgozók napjai vil­lannak fel a verssorok mö­gött. Meg események. Va­lakinek nevenapja közele­dik, fiú születik a család­ban, szóval minden, ami esemény. Néhol kicseng a versekből a hajdani sum- mások, napszámosok, cselé­dek robotolása, s jobb élet utáni vágyakozása. — Élnek még itt a falu­ban, akik megmondhatják, milyen ember voltam. Idős Barcsai János és Dajka La­jos még most is énekelgetik esténként nótáimat. Mert szereztem valamilyen ver­set, akkor már este kimen­• • Önállósodnak a baromfikeltető állomások A baromfitenyésztés korsze­rű fejlődését Jellemzi, hogy a korábbi néhány hónapos kel­tetés! Idény csaknem az egész évre kiterjedt. A tavalyi 32 miilóról Idén 86 millió fölé emelkedett a géppel keltetett naposbaromfl-félék száma. — Most újabb fejlődési szakasz következik: 1967-től a keltető állomások közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a termelő üzemekkel, s így „egy kézbe” kerül a te- nyésztojás-termeltetés, a kel­tetés és a naposbaromfi-értá- kesítés. A lövő évben egyen­ként 50 gépes új keltető állo­mást létesítenek Kiskunfél­egyházán, Vasvárott és Nyír­egyházán. Az orosházi Üj Elet Tsz-ben 24 gépes speciális li­bakeltető állomást állítanak munkába. A jövő évi fejlesz­tési tervben szerepel a zárt rendszerű, különleges napos- baromfi-szállltó gépkocsik be­szerzése. A SZÖVOSZ felügye­lete alatt néhánygépes kis kel­tető állomásokat Is létesíte­nek, amelyek főleg a főidény­ben jelentkező fokozott napos- baromfi vásárlást igények ki­elégítését szolgálják. sem ebből az osztozkodás­ból. Mi lenne ha mindany- nyian lemennénk? Gyorsan megtisztítjuk a gépkocsit és együtt folytatjuk a kóstolót — javasolja Búzási. A raj szavak nélkül fe­lel: felállnak és indulnak a garázsba. Rövid idő alatt ragyog a gépkocsi. Hankó hálálkodni akar, de erre a többiek nem hagynak időt. — Zárj be mindent, mert egy újabb feladat áll előt­ted — mondják. — Ne vicceljetek, hi­szen tudjátok, hogy randim van. S azzal is tisztában vagytok, hogy komolyan udvarolok — ellenkezik s egyben védekezik is Hankó. A raj döntése azonban parancs, ellenvetésnek he­lye nincs. Megfogják a sze­relmes katonát és maguk­kal cipelik a körletbe. Ott aztán mosollyá válik a dac, a méreg Hankó arcán is és alig tíz perc múlva már a kapunál jelentkezik az el­távozási papírral. A körlet­ben pedig nyoma sincs a kéthétre való ennivalónak. A bőrönd átkötve ugyan, de üresen pihen a szek­rény tetején. tem hozzájuk as istállóba. Vittem egy kis bort, és be­zártuk az ajtót. Oda aztán be nem jöhetett senki. S? asszony, se uraság. Dano- lásztunk és az új nóta más­nap már a határban is csendült. Veréb István verseiben megénekli a gazdatársak nem éppen vidám életét. Szappanos Károlyné tisz- teletes asszonynak is ajánl agy versecskét, aztán ter­mészetesen megénekli a május elsejét, a karácsonyt az újévet is. A legsikerül­tebb a Szegény-cseléd cí­mű vers. „Szegény-cseléd tarisznyáját a szél megmozgatja Tavaszi szél a kenyerét ke­ményre szárítja Nincs más étel, csak a ke­nyér, csak a száraz kenyér Száraz kenyéren dolgozik, mégis megél szegény ..” A ■ nyugdíjas ispán mond­ja is hozzá a dallamot. — Bagi Béla, a Szolnok megyei Földgázszolgáltató Vállalat igazgatója a városi pártérte­kezleten felszólalt. Többek között a címben szereplő nagyon is közérde­kű problémáról be­szélt. Felkerestük és arra kértük, részletesen fejtse ki véleményét. A városi pártértekezleten a munkaerkölcsöt érintő problémákról is szólt. Bizo­nyos kettős hatást említett, mely a vállalat dolgozóit éri. Pontosan mit ért ez alatt? — kérdeztük. — A vállalat vezetősége és pártszervezete ter­mészetes kötelességének tartja, hogy a dolgo­zókat a szocialista munka- erkölcsre nevelje, illetve azt megkövetelje. Mi a szerelőinktől becsületes, mi­nőségi munkát várunk a fi­zetésük fejében. Ugyanak­Csak úgy, öregesen. Aztán emlékezik. — Apám szegényember volt, nekem se került a ta­risznyámba semmi. — Már majdhogy harminc éves vol­tam, amikor a mezőgazda- sági iskolába kerültem. Az­tán egyik uradalomból a másikba. Bakonyszegről 1936 nyarán telt ki a szol­gálat. Csépeltünk. Az arató- részt csépelteltem először. Az uraság haragudott. Bü­dös kommunista — mond­ta. Aztán gyorsan más munkahely után kellett néz­nem. Ekkor kerültem Lo- sonczi Istvánhoz, ide Derzs- re. Akkoriban két kastély volt itt egymás mellett. Egészen közel. Az urak nem beszéltek egymással. Ha valamit intézniük kel­tett, az ispánt bízták meg ezzel. Szilasi Lászlónak volt nagyobb birtoka. Ezerhat- százhatvankét hold. — Hét évig gazdálkodtam kor tapasztaljuk, hogy a lakosság, az ügyfeleink „megtoldják” a bérüket, ne­vezzük nevén: borravalót adnak nekik. Abban a hi- szemben, hogy így jobb munkát kapnak tőlük. Sőt ügyfeleink egymás kárára is megpróbálják egy kicsit lekötelezni az embereinket. Például egy százforintos kí­séretében azt kérik, náluk szereljék fel előbb a víz­melegítőt, konektort... — Ügy véljük, a borra­való nem véletlenül alakult ki. Feltehetően azért, mert. ha valaki nem ad, az sok­szor meglátszik a kiszolgá­láson. Ellenben ha a la- kosság körében elterjedne a hír: a földgázszolgáltaló vállalat valamennyi dolgo­zója kifogástalan munkái végez „megtoldás” nélkül is, akkor aligha marad, aki ennek ellenére ad borrava­lót. Itt a két uraságnál. Mert Losonczitól megváltam, rámígért többször Szilasi. Elesett gazdaságok voltak ezek. A ménest úgy hord­tuk be a legelőkről szán­kóval. Aztán sokat javult. A Cserőköz ígérte, adta a legtöbbet. A 20-as évek­ben törték fel. Tisza-mel- lék, öntéstalaj. Takarmány termett ott, s bőven. Á jószágtartásnak már akkor hagyománya volt. Veréb István később is ott maradt a faluban. Ami­kor jött a földosztás, meg­csinálta a térképet, segített a földosztóknak. Akkor 15 hold földet kapott. Éppen a , Cserőközben. — Vettem egy vakszemű bivalyt és másik kettőt meg kaptam mellé. Gazdálkod­tam. Volt olyan esztendő, hogy 20 mázsát fizetett a búza. A gyerekek meg nőt­tek, segítettek. Megéltünk. Senki nem bántott, rossz szót se szóltak hozzám. Is­mertek az emberek, még az uraság idejéből. Soha nem voltam hozzájuk rossz szív­vel. Mustárt, ricinust, rep­cét, salátamagot termesztet­tem. Az egyik évben meg olyan cukorrépám termett hogy csodájára jártak. Az — Ezt el lehet fogadni. A vállalat vezetőinek, műve­zetőinek is kell tenni egyet és mást. Például azt, hogy a minőségi követelménye­ket növelik. így nemcsak egy készülék működése dönti majd el, hogy vala­ki jól dolgozott vagy sem, hanem az is, mennyire kö­rültekintően végezte mun­káját, vigyázott-e a meg­rendelő lakására... Vagyis, amikért ma még előre bor­ravalót adnak, igyekszünk majd a bérért megkövetel­ni. Persze az sem megy máról holnapra. — Még egy kérdést. Úgy tudjuk, a vállalat a köte­lező terven felül már több, mint egymillió forint érté­kű munkát végzett a lakos­ságnak, de még így is szű- kös a kapacitás. Vajon nem próbálkoznak ezért egyesek protekciót szerezni? — Mielőtt még a kérdés­re felelnék, közlöm, min- dgaféle próbálkozás felesle­ges ! Semmiféle kedvez­ményre nem számíthatnak nálunk. Abban a tisztessé­ges megrendelési sorrend­ben dolgozunk, amely ellen kifogása nem lehet Senki­nek. Protekció után sokan néznek. Említek egy pél­dát. A megyei tanács kony­háján dolgozik az illető, akiről szó lesz. Megrendelt nálunk egy munkát. Aztán felment a megyei tanács építési osztályára — az a mi felügyeleti szervünk,— protekciót keresni. Talált. Telefonáltak nekem, hogy ha lehet hozzuk előbbre a munkát. Elmondtam, hogy miért nem áll módomban. A protektor ezt megértette. A megrendelő nem. Járt nálam vagy háromszor, a főmérnököt zaklatta, a ter­melésirányítónknak min­dennapos vendége lett. Hasztalan igyekezett. Járt a járási tanácsnál, onnan Is telefonált valaki... Higgye meg ehhez hasonló esetet néhányat mág mondhat­nék. Csak rabolják az időn­ket, mások idejét... Meg­mondom őszintén, tőlem akármilyen magasból kér­nek protekciót: nem-mcl fogok rá felelni. Senkinek a kedvéért nem borít­juk fel a munkaprogramot. — Ezekről beszéltem a városi pártértekezleten — fejezte be nyilatkozatát a/ igazgató. ítvevésnél rámparancsoltak, vagdaljam szét, mert így nem tudják átvenni. Aztán az Abádszalóki Gépállomás mezőgazdásza­ként dolgozott Veréb István. Akkor is itt a faluban, Ti- szaderzsen. Később pedig a közös gazdaságban. Egészen addig, amíg nem nyugdí­jazták. Szőlőt is telepített. Még 1959-ben. Most már jól beállott, jó termést ad. A szövetkezeti föld is fi­zetett. — Csakhát már eljárt fe­lettem az idő. Nyugdíjaztak. Megpödri hegyes baju­szát. Visszakanyarodik a versekhez. Valamikor régen egynéhány a Hajdú Föld­ben is megjelent. Jobban kerül idő most már ezek­kel bíbelődni. A nyugdíj mindenképpen jár, havon­ta 1130 forinttal kopogtat be a postás. A szövetkezet háztáji földet ad. Jól meg­élnek. A gyerekek felnőt­tek, másfelé kerültek. — Vasárnap is elmen­tem Dajka Lajosékhoz. — Mondja már meg az egyik nótámat, mert sokat elfelej­tettem. Most meg összeszed­ném őket. Megírnám. Lukács lm«» A tizedes meg a szerelmes katona — mj — PAPP ISTVÁNNÉ A CSERKESZÖLLÖI BELTERÜLE­TI ISKOLA I. OSZTÁLYOS NEVELŐJE NAPONTA ELLENŐRZI A HUSZONHÉT KISDIÁK IBKOI AI FELADATÁNAK KIDOLGOZÁSÁT. fl nótázo öreg ispán — r — p

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents