Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

3? SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. november 1; Letartóztatták a guineas kormány- küldöttséget Ghánában Vasárnap este a washing­toni külügyminisztériumba kérették a guineai ügyvi­vőt. A távollévő Rusk kül­ügyminiszter nevében Kat- zenbaeh külügyminiszter­helyettes éleshangú tilta­kozó jegyzéket nyújtott át amiatt, hogy néhány órával korábban Conakryban há­ziőrizet alá helyezték Ro­binson Mcllvaine amerikai nagykövetet. Mcllvaine rs tiltakozott Guineában — ő már szuronyos őrség kísé­retében vonult az ottani külügyminisztériumba. Az amerikaiak azt hangoztat­ják, nem tehetnek arról, hogy Ghánában letartóztat­ták az AESZ-ülésre utazó guineai delegációt, amelyet Beavogui külügyminiszter vezetett. Guineai részről a nagy­követ mozgási szabadságát azért korlátozzák, mert úgy tekintik, hogy a Pan Ameri­can amerikai légitársaságnak kötelessége lett volna biz­tosítania a Beavogui-vezet- te delegáció zavartalan el­szállítását Addisz-Abebába. Eredetileg a hírügynöksé­gek azt jelentették, hogy a guineai küldöttség, — amelyet Accrában dulako­dás után elhurcoltak az út folytatására várakozó repü­lőgépből —, összesen 19 fő­nyi volt. Az AP hétfőn azt közölte, hogy négy tag­ja volt a kormányküldött­ségnek, míg a többiek Ni­gériába tartó guineai ösz­töndíjas egyetemisták vol­tak. Az Afrikai Egység Szer­vestit Addi'Sz-Abeba-i ér­tekezletének előkészítő ülé­sére összegyűlt küldöttsé­gek szinte egytől egyig mélységes megbotránkozá­suknak adtak kifejezést a ghanai hatóságok példátlan eljárása miatt. Az algériai kormány diplomáciai jegyzékben szó­lította fel Ghánát a letar­tóztatottak azonnali szaba- donbocsátására, s ugyan­akkor Algírban Butefiika külügyminiszter a guineai hatóságokkal is felvette a kapcsolatot. Az etiópjai fővárosban tartózkodó, küldöttségek kö­rében általános visszatet­szést keltett a guineai de­legáció accrai letartóztatá­sának híre. A ghanai ka­tonai rezsim ezzel a lépé­sével kérdésessé tette az af­rikai állam és kormányfők csúcsértekezletének meg­tartását, mutatnak rá ér­tekezlet körökben és hang­súlyozzák, hogy az, amit Ghana csinál, közönséges kalózkodás. A ghanai kül­döttség követeli, hogy a külügyminiszteri értekezle­ten eiső napirendi pontként a Ghana és Guinea között kirobbant válságot vitassák meg. Veszélyben a libanoni kormány Katonai puccskísérlet Venezuelában Jolmsoit Szöulban Vasárnap sikertelen ka­tonai hatalomátvételi kísér­let zajlott le Venezuelában. Clemente Pacheco Ochoa ezredes megkísérelte kor­mányellenes zendülésre bír­ni a fővárostól alig húsz kilométernyire fekvő les Teques-i tiszti iskola nö­vendékeit. A. növendékek többsége nem csatlakozott mozgalmához. Heves szó­váltás kerekedett, majd eldördültek az első lövé­sek. Rövid tűzharc után a lázadók megadták magu­kat. Maga az ezredes a tűzharcban életét vesztette. A fenti eseményekről a hadügyminisztérium közle­ménye tájékoztatta a la­kosságot. Az afrikai lakosság he­ves tüntetésének volt szín­helye vasárnap este a zambiai Kitwe városa. A tüntetésre az adott okot, hogy eddig még tisztázat­lan körülmények között meggyulladt, majd levegő­be repült több olajtartály. Az afrikaiak feltételezik, hogy a robbanás fehér sza- botőrök műve. A felvonulók kövekkel megdobáltak gépkocsikat is — mint a Reuter jelen­ti — bántalmaztak néhány fehér embert. A rendőrség könnyfakasztó gránátokkal s^étkergette a felháboro­dott tüntetőket. A lusakai olajtársaság szóvivője kétségbevonta a A közlemény hírül adja azt is, hogy letartóztatták Antonio Perez Hemandezt, a puccskísérlet másik ve­zetőjét. A hatalomátvételi kísér­let szervezőinek pártállásá­ról egymásnak homlok- egyenest ellentmondó hírek keringenek. Némelyek tud­ni vélik, hogy Ochoa ezre­des 1962-ben baloldali tisz­tek társaságában hagyta el az országot és külföldről tért vissza. Mások viszont úgy értesültek, hogy az ez­redes az annakidején meg­buktatott Perez Jimenez diktátor híveinek sorába tartozott. 7avaroások Zambiában szabotázscselekmény lehe­tőségét. A hatóságok azon­ban mint az AFP és a Reuter legújabb jelentésé­ben hírüladja, az ország több városában katonasá­got rendeltek a stratégiai­lag fontos helyekre. A kor­mány szóvivője szerint sza­botázscselekményektől le­het tartani. Johnson amerikai elnök és kísérete hétfőn reggel különrepülőgépen megérke­zett ázsiai és Csendes-óceá­ni kőrútjának utolsó állo­máshelyére, Dél-Koreába. A repülőtéren Pák Csöng Hí köztársasági elnök fogadta. Az utcákon nagy tömeg to­longott. Johnson szerdáig tárgyal Dél-Koreában. majd Ancho­rage érintésével hazaindul. Vasárnap még Malaysiá­ban vendégeskedett. Mint már jelentettük, itt is he­ves Amerika-ellenes tün­tetések zavarták meg láto­gatását, s a tüntetők közül a rendőrség egy embert agyonlőtt. A malaysiai el­lenzéki munkás párt John­son elnökhöz intézett táv­iratában élesen tiltakozott a brutális gyilkosság miatt. Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök a Johnson tiszteletére rendezett dísz­vacsorán „társadalmunk félrevezetett tagjainak” ne­vezte a tüntetőket. Johnson minden formalitás mellőzé­sével utazott el Malaysiá­ból. A Johnson-féle 17 na­pos külföldi körút eddigi mérlegét megvonva, a Reu­ter kiemeli, hogy a meglá­togatott országokban, fo­gadtatása „vegyes” volt. Tudósítás Addis«Abebábóls Felhők az Africa Hall lelett Libanoni sajtójelentések szerint az Intra bank csőd­je bukással fenyegeti a kormányt. A parlament a múlt héten elutasította a kormánynak azt a kérését, hogy teljhatalmat kapjon a pénzügyek vitelében, a parlament pénzügyi bizott­sága pedig még mindig nem hagyta jóvá a kor­mánynak azt a másik elő­terjesztését, hogy 50 millió font előleget juttathasson az Intra kisrészvényesei­nek. A válság október 15-én robbant ki. Miután híre terjedt a Közép-Kelet leg­nagyobb bankháza fizetés- képtelenségének, a betéte­sek megrohanták a pénzin­tézetet és a kassza órákon belül kiürült. A folyóesz­közök hiánya miatt az Int- rát, kormányrendeletre, három napra bezárták, de még most sem áll az ügy­felek rendelkezésére. A bank kapui előtt kétségbe­esett betétesek tolongnak, és a parlament épületénél hétfőn harmadízben zajlott le heves tüntetés, amit a rendőrség kergetett szét. Jaffi miniszterelnök az őt és kormányát ért sú­lyos bírálatok nyomán be­jelentette: szükség esetén hajlandó felvetni a bizal­mi kérdést. Ax Early Bird—2 kudarca Az Early Bird—2, magya­rul : „Koránkelő” jelzésű mesterséges he’d, amelyet október 26-án ítek fel a Csendes-óceán >1 'é, nem tért rá az ere1, ring kije­lölt pályára. shington- ban bejelentésiek, hogy földi parancsra bekapcsoló­dott a távközlési szputnyik hajtóműve, de nem sikerült a manőver, amelynek az lett. volna a célja, hogy az Early bird „állandó helyzetet” foglaljon el 35 680 kilométer magasban, a Vasárnap-Hétfő vonal (nemzetközi dátumvona!) fölött. Az „Africa Hall” pom­pás épülete valósággal fó- léje tornyosul az etiópiai császár palotájának. Tete­jéről belátni egész Addis Ab.ebát. Ebben, az építé- ^zafcileg is tetszetős épület­ben született meg 1963 má jusában á független Afrika első igazán átfogó szerve­zete, az Afrikai Egység­szervezet. Politikai kom­mentátorok így írtak annak idején Addis Abebáról: „Az új Afrika végre magá­ra talált, az évszázados álomból felébredt afrikai óriás lerázta magáról a gyarmati láncokat. S Ad­dis Abeba — aranybetűk­kel írja be nevét az afri­ALGÍR ÜNNEPEL A világtörténelem. ben kevés ország példáz­hatja olyan szemléletesen, mint Algéria, hogy mek­kora áldozatokat kell vál­lalnia egy népnek a gyar­mati sorból való kitörésért s hogy milyen nehézsége­ket kell leküzdenie egy újonnan függetlenné ivált államnak a neokolonializ- mus, az új-gyarmatosítás, szakadatlan támadásai kö­zepette. Tizenkét esztendővel ez­előtt, 1954. november 1-én robbant ki az első, vérbe- fojtott tüntetésekkel az al­gériai nép felkelése. A sza­badságharc több mint hét esztendeig tartott: a fran­cia Negyedik Köztársaság kormányai hiába vezényel­tek Algériába félmilliós expedíciós hadsereget, nem tudták leverni a forradal­mat. előbb ezek a kormá­nyok buktak bele sorra- rendre az algériai problé­ma megoldatlanságába, majd a Negyedik Köztár­saság egész rendszere tűnt el a történelem süllyesztő­jében. De Gaulle tábornok ötödik Köztársasága tudott csupán pontot tenni a vé­res, fájdalmas, kegyetlen algériai ügy végére... Algéria több, mint három esztendeje független állam. Az önálló államiság első évei azonban szükségszerű­en felszínre hozták az új problémákat: káé legyen a hatalom, hogyan szervez­zék meg a gazdaságot, mi­lyen úton induljon el a hivatalos nevében „népi és demokratikus” Algériai Köztársaság? Emlékeznünk keli arra. hogy a harc éveiben a nemzeti felszabadító mozgalom soraiban nagy számban voltak az algériai burzsoázia képviselői is, akik azt remélték, hogy a független Algéria majd a tőkés világ részeként az arab kapitalisták állama le­het. 1962-ben, a független­ség kivívása után előbb a helyi burzsoázia és a sze­gényparasztság, a munkás­ság meg a felszabadító hadsereg képviselői között indult meg a hatalmi harc, — az arab nagybirtokosok és polgári politikusok ve­reségével végződött ez a küzdelem, A gazdasági át­alakulás kezdeti szakaszá­ban ezzel párhuzamosan megvalósították a gazdasági önigazgatási rendszert: a parasztok vették kezükbe a francia telepesek elha­gyott földjeit, a munkások az államosított gyárakat Hol a tapasztalat hiánya, hol pedig — s ez volt a gyakoribb — a termelőesz­közöké akadályozta, hogy az önigazgatási rendszer teljes sikerrel járjon. Egy­millió francia úgy ment el Algériából, hogy kivonta a tőkét az országból, lesze­relte a gyárak gépeit el­vitte még a tenyészállato­kat is... Kevés volt a mun­kaalkalom, viszont milliós nagyságrendűvé nőtt a munkanélküliek szomorú hada. A háború évei alatt kialakult hadsereg leszere­lése is nehézségekkel járt: nem lehetett szélnek eresz­teni a katonákat, akik éle­tük kockáztatásával harcol­tak a nép szabadságáért, más sorsot érdemeltek, minthogy a munkanélküli nincstelenek számát szapo­rítsák... Főként a belső gondok vezettek a tavaly júniusi fordulathoz, amikor Forra­dalmi Tanács vette át a hatalmat s az ország élére Bumedien ezredest állítot­ta. Azóta is mindegyre megerősítette hivatalos nyi­latkozataiban mind a For­radalmi Tanács, mind Bu­medien, hogy Algériát a szocializmus felé kívánja vezetni, s csupán a vezetés hibáit kívánja kiküszöböl­ni, a realitásokkal számot vető új gyakorlattal akarja megvalósítani. Kétségtelen, hogy öt­negyed év alatt Algéria számos eredményt mutat­hat fel, a zilált gazdasági helyzetben nem egy örven­detes jelenség mutat arra, hogy az olyan értékes gaz­dasági erőforrásokkal, mint a mérhetetlen szaharai olaj- és földgázkinccsel ren­delkező ország nemsokára biztosíthatja gazdasági egyensúlyát. De nem hall­gathatjuk el, hogy pl. éppen az önigazgatási rendszer körül viták folynak az algé­riai közéletben. Ugyanak­kor a belpolitikai helyzet sem mentes az időnként feszültséget okozó tényezők­től: a Forradalmi Tanács­nak a baloldalon is, a jobb­oldalon is van ellenzéke. Az utóbbi időben a jobb­oldali erők hatását mutat­ta két miniszter lemon­dása és külföldre szökése. Algéria külpoli tiká j'á- ban viszont továbbra is a gyarmatosítás elleni harc és az antiimperializmus elemei mutatkoznak: az or­szág továbbra is Igen szo­ros kapcsolatok kialakítá­sára törekszik a Szovjet­unióval és a szocialista tá­bor országaival. Algírban a függetlenségi mozgalom kezdetének tizenkettedik évfordulóján megemlékez­nek arról is, hogy a szo­cialista országok minden­kor támogatták az algériai nép igazságos harcát s hogy megadják segítségüket a független algériai állam­nak is. Pálty József kai egységmozgalom törté­netébe”. Belső válság Ezekben a napokban. né-„ hány nappal az Afrikai Egységszervezet negyedik, állam- és kormányfői talál­kozója előtt, — keresve sem talál az ember Afriká­ban lelkes szavakat és bi­zalmat sugárzó kijelentése­ket. Az aranybetűk lehal­ványultak. Az Afrikai Egy­ségszervezet olyan belső válsággal küzd, amelynek kimenetelét nehezen lehet­ne megjósolni. Azok az af­rikai vezetők, akik 1963 májusában egyszerűen rém vállalták a felelőssé­get azért, hogy üres kézzel menjenek haza Addis Abe- bából, — november elején valószínűleg minden külö­nösebb cél, vagy meggyőző­dés nélkül utaznak oda. Afrika mintha ismét mélységes álomba szende- rült volna. Vezetőit politi­kai, ideológiai és társadal­mi ellentétek választják el egymástól. Kiújultak az afrikai országok közti ha­tárviták. S az arabok és a fekete afrikaiak más-más álmok után futnak. Az af­rikai tömegek keserű ki­ábrándultsággal figyelik a fejleményeket. Vezetőik, akik nemes eszmékért szálltak síkra Addis Abebá- ban. most egymást mar­cangolják. De különösen nagy a kiábrándultság a még gyarmati területek fel­szabadításáért küzdő afri­kai nacionalista mozgalmak körében. Jelen voltam az Afrikai Egységszervezet kairói, majd accrai csúcsértekezle­tén. S magam is szomorúan állapítottam meg, hogy az egység gondolatát a leg­több afrikai vezető eseté­ben az az elmélet váltotta fel, hogy „minden szent­nek maga felé hajlik a ke­ze”. Eközben pedig nem veszik észre, hogy az ártat- lon mumusnak képzelt neo- kolonializmus óriáskígyó­ként csavarodik Afrika nyakára. Kiderült, hogy a politikai függetlenség nem minden. Hogy a saját him­nusz és nemzeti zászló nem helyettesítheti a gazdasági függetlenséget. Afrika leg­több országa ma gazdasá­gilag ugyanúgy a volt gyar­Gyorslista az október 31-én megtar­tott lottó jutalomsorsolás­ról, amelyen a 42. játékhét szelvényei vettek részt. Szám: Nyeremény: 192 797 robogó; 744 452 utalvány; 7 636 784 óra; 7 638 849 éléskamra ut.; 7 640 041 fénygépezőg.; 8 869 346 utalvány; 8 869 671 óra és ezüstáru utalvány; 8 870 548 ki mit vál.; 8 873 323 porszívóg.; 8 874 471 utalvány; 8 881 607 óra; 8 899 733 éléskamra ut.; 8 940 538 hűtőg.; 8 940 637 ki mit választ; 9119 638 óra és ezüstáru utalvány; 9 119 934 utalv.; 9 132 693 házt. gépek; 9 139 334 ki mit vál.; 9 147 150 fényképeiig : 9 147 767 utalv.; 9 157 084 óra; 9 163 604 paplan; 9 168 691 zenegépek; 9 175 900 bútor utalvány. A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, az esetleges számhibákért fe­lelősséget nem vállalunk. A nyertes fogadónak a nyertes szelvény fogadási szelvényrészét november 20-ig kell eljuttatni a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság lebonyolítási osztályára (Bp. V., Nádor utca 15.). matosítók markában van, mint a politikai független­ség elérése előtt volt Nkrumah nélkül • •. Súlyos csapást mértek az afrikai egységmozgalomra az elmúlt hónapokban vég­rehajtott katonai puccsok. Igaz, hogy ezeket a legtöbb afrikai országban az előz­te meg, hogy a polgári po­litikusok nem váltották be ígéreteiket és édeskeveset tudtak nyújtani a tömegek­nek. De az is igaz, hogy az újonnan hatalomra került katonai rezsimek hátat for­dítanak az afrikai egység ügyének. Különösen érezhe­tő ez Ghana esetében. Nkrumah elnök Afrika egyik legtehetségesebb po­litikusa, az antiimp.erialista egység zászlóvivője volt. O hirdette meg elsőnek azt, hogy egyetlen afrikai or­szág sem tekintheti saját nemzeti függetlenségét be­teljesedettnek, amíg az egész kontinens fel nem szabadul. Az Addis Abeba-i csúcs- találkozóra eleve rányom­ja bélyegét az, hogy a2 afrikai vezetők minden mó­don igyekeznek elkerülni a valóban fontos problémák megvitatását. A volt fran­cia gyarmatok, amelyek az Afrikai Egységszervezet kö­zösen elfogadott határozata ellenére nemcsak, hogy fenntartották, hanem to­vább is fejlesztették regio­nális csoportosulásukat, az OCAM-ot, még általános kérdések közös megvitatá­sára sem hajlandók. A ku­lisszák mögött azon fára­doztak, hogy meghatározat­lan időre elhalasszák a csúcsértekezletek Dél-Rhodesia9 francia- Szomália... A jelek szerint ismét napi­rendre kerül a dél-rhodesiai kérdés. Kevés remény van azonban arra, hogy a már megszokott határozatokon kívül más is történik. Er­re vet fényt a ghanai ka­tonai rezsim központi lap­ja, amikor felhívással for­dul Afrika vezetőihez, küldjék haza Rhodesiába a felszabadító mozgalom ve­zetőit és tagjait. „Utóvégre az ő országukról van szó, szabadítsák fel maguknak”. Lehet, hogy a független Af­rika cserben hagyja Rhode­sia négy és fél millió afri­kai lakosát? S az sem biz­tos, hogy Délnyugat-Afri ka vagy Francia-Szomália szá­míthat az Afrikai Egység- szervezet tevékeny támoga, fására. Éliás Bél*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents