Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

IS®S, október 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Pártértekezlet:

A Tisza Cipőgyárban

(Tudósítónktól.)

Martfűn a Tisza Cipőgyár pártértekezletén s gyár tizenkét alapszervezetét, közel százötven küldött képviselte. A pártértekezlet beszámolójában Márton József, a pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy a martfűi kommunisták most is a tőlük megszokott lendülettel végzik munkájukat. A párt- kongresszus tiszteletére az üzem kommunistái és a szocialista brigádok tagjai mintegy 400 ezer pár cipő terven felüli termelését vállalták. E vállalásnak év végéig eleget is tesznek.

A vitában, amely őszintén önkritikusan és kritikusan elemezte a pártbizottság, a pártalapszerve- zetek munkáját, húszán szólaltak fel. Nádas József, s szolnoki járási pártbizottság első titkára is részt vett és felszólalt a cipőgyári kommunisták tanácskozásán.

A pártértekezlet 41 tagú pártbizottságot és a járási pártértekezletre 33 küldöttet választott. Az újonnan megválasztott pártbizottság első ülését megtartotta. A Tisza Cipőgyár pártbizottságának titkára továbbra is Márton József elvtárs.

— Sóskúti —■

Úgy ahogyan az.

Három község a megye különböző irányában:

Abádszalók, Jászfényszaru, Tiszaföldvár. Ugyanennyi községi pártértekezlet..

Mindhármat végighallgatva az első, ami feltűnik: milyen felelősségteljesen szenvedélyesen és biztos kézzel nyúlnak a legfontosabb vitatnivalókhoz.

Miről beszélnek ?

Mindhárom községben a termelőszövetkezeti gazdálkodás az alapvető. Így ez a meghatározó a község lakóinak életében. Ez dönti el sorsukat, jövőjüket. Ezért a szövetkezeti életet vizsgálták a legtöbb oldalról, az összefüggéseket is figyelve, kutatva. Ügy, ahogyan szí tulajdonképpen az élet megköveteli, jobban mondva megparancsolja egy- egy község kommunistáinak.

Nemcsak a községben, hanem máshol is sokan tudják, hogy néhány évvel ezelőtt még egy-két tsz vezető erőszakosságával milyen könnyen lehetett semmibe venni a tsz demokráciát Jászfényszarun. Mindennek felmérhetetlen ára volt. Nemcsak gazdaságilag, hisz azt könnyebben kiheverik, vagy mondhatni már ki is heverték. A fejekben, az érzelmekben, ott volt a legnagyobb a rombolás, mire a fényszaruiak, a fény- szarui kommunisták rájöttek, hogy ezen nekik kell változtatni. Nekik, mégpedig úgy, hogy nem hajtanak fejet sem szélhámosok, sem a tehetetlenségüket nagyhanggal kendőzök előtt. Nem hagynak utat azoknak, akik gátlás nélkül belegázolnának a község fejlődésébe. Szólnak, mert magukért, a maguk jövőjéért nekik kell legtöbbet tenni.

Kié a felelősség ?

„Néhány éve még úgy voltunk mi azzal, hogy nem is kritizáltunk egy-egy vezetőt mondván, hogy akkor a felelősségből sem .részelünk’. Drága tanulópénz ez ahhoz, hogy megszokjunk véleményt mondani.” Budaházi Lászlót idéztem, a pártértekezlet egyik küldöttét. Szívesen írnám le mind a tizenöt felszólalást, de csak gondolatok összesítésére van itt lehetőség: „Nem tehetjük ezután azt, amit sokan régebben tettünk. Nem szóltunk a hibákért, mert így könnyebb volt. Feladatot se vállaltunk, mert úgy egyszerűbb volt.” „A hallgatás sohasem részvétel a munkában, ezt már megtanultuk. Most, hogy jobban törődünk saját jövőnkkel, mi az eredménye? Két éve nincs mérleghiányos tsz a községben.” „Bízzanak bennünk még jobban a vezetők is, amit mi ezután elvállalunk, azért a felelősséget is vállaljuk.”

Keményen, határozottan beszéltek itt a kommunisták. Ügy, mint akiknek nemrég nyílt ki jól a szemük és azóta látták meg igazán, milyen gyors fejlődési lehetőség van előttük.

Hogyan tovább ?

A hogyan tovább keresését dicsérhetem a tiszaföld- vári „régi” pártbizottság munkájában. Ők» ugyanis jobban ott vannak az „egyenesben” a fejlődés, az előretörés biztos útján. A beszámolóból idézek: „A

hatalmas társadalmi átalakulás előnyösen változtatta meg községünk egész életét. Termelőszövetkezeteink politikailag, gazdaságilag

megerősödtek. Erősödésük révén állandóan emelkedik a tsz-tagok jövedelme, életszínvonala. Ennek hatásaként egyre többen kérik felvételüket a termelő- szövetkezetbe. Megváltozott községünk dolgozóinak szemlélete, szorgalmasan vették ki részüket a társadalmi munkából, s vettek részt társadalmi megmozdulásokon.”

Ez az önmagukkal szemben támasztott igény hozta azt a változást, hogy az annyi munkaerőt felfaló Tisza Cipőgyár tőszomszédságában is mind több az, aki a tsz-be kéri felvételét, azt is, hogy a 4002 család közül 1113-nak van már tv-je, hogy a négy év alatt 200 kislakás épült fel, hogy az 1960. évi 17 ezerről 20 ezer fölé emelkedett a tsz- tagok átlagjövedelme és azt is, hogy tavaly 49 ezer látogatója volt a községi kultúrház rendezvényeinek.

Érdemes dolgozni

Nem hivalkodással adta mindezt közre a beszámoló. Abban a hangnemben csak, ahogyan az eredményeket elismerni, nyugtázni jó, amellyel bizonyítják, érdemes dolgozni, küzdeni. — Amely igazolja, hogy minden az embereken, az emberek akaratán múlik, amely hang újabb küzdelmekre, munkára, kezdeményezésre bátorít. „Nagy gondot fordítsunk az új, a még jobb iránti érzék fejlesztésére” — hangzott ez is a beszámolóban. Igaz, hogy ennek az újnak a keresésében még nem voltak elég magabiztosak. Két felszólalás utalt az újra, a hogyanra leginkább.

Nagy Miklós tsz-elnök ismertette, hogyan segítették pártszervezetük kommunistái az év eleji árrendezések megértését, elfogadását. ami végül is egy millió forintos előnyt jelentett számukra. Ez az összeg fedezte gépeik évi költségét. Dr. Király Ferencnek a politikai tanulásról szóló elképzelései is valóban elengedhetetlenek

A Tiszamenti Vegyiművekben

(Tudósítónktól.)

A Tiszamenti Vegyiművek kommunistái megtartották üzemi pártértekezletüket, amelyen megválasztották a 35 tagú pártbizottságot és a megyei pártértekezlet küldötteit. Tanácskozásukon részt vett Csáki István, a Központi Bizottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára es Sípos Károly, a városi pártbizottság első titkára.

Az üzemi pártbizottság nevében Lukács Gyula titkár számolt be az alapszervezetekben elért eredményekről, a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységéről. Külön figyelemmel szólt a beszámoló a 18 szocialista brigád és a szocialista üzemrészek eredményeiről. Ismertette felajánlásaikat, vállalásaikat a pártkongresszus tiszteletére. E vállalások felmérhető összege forintban kifejezve 33 9 millió.

A küldöttek az alapszervezetek tagjainak véleményét tolmácsolták a párt- értekezletnek, továbbították például azt a kérést; gyorsabb, pontosabb legyen a tájékoztatás, hogy különböző kérdésekben magabiztosabban tudjanak ál- lástfoglalni.

A küldöttek kérésének eleget téve felszólalt Csáki István, aki kül- és belpolitikai kérdésekről adott részletes, segítő tájékoztatót. Sípos Károly a városi pártbizottság nevében üdvözölte a pártértekezleteí, sok sikert kívánva további munkájukhoz.

Az üzemi pártbizottság titkárának újból Lukács Gyulát választották meg.- — Ördög —

élet megköveteli

ahhoz, hogy az emberek minél tudatosabban, minél mélyebb politikai meggyőződéssel álljanak á jó mellé és tiltakozzanak a maradi, a visszahúzó dolgok ellen.

Az ckésük nyomán

Az abádszalóki községi pártértekezlet beszámolója elsősorban a termelési adatokat ismertette, és szelektálás nélkül szedték egy csokorba. Szólt az a termésátlagok ismertetése mellett a ló és sertésállomány alakulásától kezdve sok mindenről. Amit elértek, az ő eredményük, s érthető, hogy szívesen hallják újból és újból. Kit ne kötelezne tiszteletre mindaz például, amit összefoglalóként említ a pártbizottság: „Közös gazdaságaink az elmúlt négy év alatt jelentős eredményeket érlek el. A halmozott bruttó termelési érték nagysága ez évben már 26—27 százalékkal haladja meg az 1962. évit. Ez azt jelenti, hogy 15,3 millió forint értékkel többet termeltünk azóta, mint 1962-ben. Megnövekedett a két közös gazdaság vagyona is. Ez év végén eléri a 107 millió forintot, amely 44 százalékkal több az 1962. évinél.”

Az eredmények számszerű felsorolása viszont azzal járt, hogy kevés idő jutott az emberekről szóló elemzésre. A felszólalások ezt kiegészítették. Vitatkoztak a tömegmozgalmak működésének eredményességéről, dicsérve is és elmarasztalva is szóltak a fiatalok magatartásáról és sokszor önbírálattal a saját munkájukról.

Három község, három pártértekezlet. Olyan fórum, ahol el kell számolni sikerekkel, gondokkal. — Nem könnyű ez, de az említett községek pártértekezletén mindent egybevetve sikerült ez a nagy-nagy elszámolás.

Borsi Eszter

A Törökszentmiklósi Gépjavító Állomás örményesi tizemében Tóth József és Lukovszki János MTZ traktorra szerelhető szervestrágya markpló gépet és kavicsmarkoló gépet szerkesztettek, ill. készítettek. 1965 őszén kezdték meg a gyártását. Eddig mintegy 170 darabot készítettek.

Öt év alatt 180 ezerrel nőtt a vidéki iparban foglalkoztatottak száma

A népgazdaság évek óta nagy erőfeszítéseket tesz a vidék iparának fejlesztésére, hogy ezzel tehermentesítse a fővárost, s minél teljesebben felhasználja a vidéken még meglévő erőtartalékokat. Vidéken jelenleg körülbelül 180 ezerrel többen dolgoznak az iparban, mint öt évvel ezelőtt, az arányokat tekintve pedig a főváros iparának részesedése 1960 óta 44,6- ról 41 százalékra csökkent. A legkevésbé iparosított alföldi megyékben 12,7-ről 15 százalékra nőtt az ipari dolgozók aránya, Szabolcsban 50, Somogybán 40 százalékkal többen dolgoznak

az ipari üzemekben, mint öt évvel ezelőtt.

A vidék iparának fejlesztése szempontjából az új beruházásoknak és a meglévő üzemek bővítésének van a legnagyobb jelentősége. Ha nem is túlzottan nagy mértékben, de hozzájárul ehhez egyes budapesti üzemek, ipari részlegek vidékre telepítése is.

Az elmúlt öt évben a tervezett 43 helyett 37 üzemet, vagy üzemrészt helyeztek át más városba, vagy községbe, s ez a fővárosban 6600 dolgozó munkaerejét szabadította fel, s ugyanennyi vidéki munkaerőt kötött le.

DÉLELŐTT

A RAKTÁRBAN

Csendes a raktár. A műhely felől néha meg-meg- kocogtatják az ablakot. Olyankor Kovács Lajos vagy a felesége félrehúzza a kis ajtót és kiadja a kért szerszámokat. Rögtön be is írja a nyilvántartó lapra.

Állványok, alkatrészek, gumik, csapágyak, s minden más, kilencszázezer forint—egymillió forint értékben. Kis asztal, fölötte kartonok, rádió.

— Régi bútordarab vagyok én már itt a gazdaságban. Az elejétől. Negyvenkilencben kerültem ide. Akkor még úgy hívták, Pusztapói Állami Gazdaság szelevénvi üzemegysége. Akkor alakult. Emlékszem, pénteki nap költöztünk a Kovács tanyára. Csak úgy, szegényesen.

— Két nagy ablak volt a tanyán — mond in Kovács L ajosné. — Ki bírtunk rajta menni. Az egyiket aztán beraktuk, mert nem volt elég tüzelőnk. — Földes szoba volt, kemencével.

Akkor este Kovács Lajosra tíz sőrét bíztak. Ettől kezdve mindig akadt munkája. Etette a jószágokat, itatta, kútról hordta nekik sárban, hóban a vizet.

Az első fizetéséből kerékpárt vásárolt. Hitelre. Aztán éltek. Csendesen, kint a tanyán- Esténként még énekeltek is.

— Később a növénytermesztésben dolgoztam. — Munkacsapatvezető lettem. Jól kerestem. A feleségem is segített, ötvenháromban a cséplési munkacsapatunk benevezett az országos versenybe. Emlékszem, 7500 mázsát csépeltünk el. Naponta kétszáz mázsán felül. Harmadikok lettünk. Jutalomképpen 18 ezer forintot kapott a munkacsapat és két napig elvittek bennünket Pestre. A Parlamentbe is. Akkor kaptam a kiváló dolgozó jelvényt.

Most az éjjeliszekrény fiókjában őrzi. A másikkal együtt. Azt pedig az állami gazdaság kiváló dolgozójaként kapta. A kislány, Magdi szokta nézegetni esténként. Mert már a házra is kisikeredett. Korábban. Ötvenötben vásárolták meg Kunszentmártonban. Megváltak a Kovács tanyától. Azóta arra se jártak.

— Én a konyhán dolgoztam három évig. Aztán nem jártam ki a Kunszentmártoni Állami Gazdaságba három évig. De most már nagy a kislány, meg- hát a kereset is kell. Most idekerültem a raktárba. Kerékpárral járunk ki a községből.

A kislány, Magdika 1957. július 21-én született, Kunszentmártonban. Kovács Lajos akkor elment Matyi bácsihoz, a kertészhez. — Gyönyörű csokrot vásárolt, örömében még sírt is.

— Akkor hozott először virágot. Azelőtt se, azóta se.

Kiss Péter főgépész jön be a raktárba. Feketét főznek.

— Jó-e még a televíziód, Lajos? — kérdi.

— Jó.

ötödik éve, hogy vették. OTP-hitelre. Egyszerre, ketten választották. Csütörtöki nap volt. Hazavitték, este már nézték is az előadást. Ifjúsági filmet vetítettek.

— Mindig előtte ülök. Nem igen járunk sehova. Leköt bennünket.

Kovács Lajos ismer itt minden épületet. Jóllehet minden szerszámot. Amikor idekerült, csak a Dósa tanya állott a központ helyén. Most egy korszerű modern állami gazdaság központja. 1956-tól raktáros. Ügy mondják rá, ha viccelődnek, lexikon a feje. 'Tud mindent, hol van. S van-e? Ha kérnek valamit, fordul egyet, leveszi a polcról, s már adja is. Mestersége.

— Csak a fizetésem kisebb. Amikor a növénytermesztésben, vagy az állat- tenyésztésben dolgoztam, többet kerestem. De mit csináljon az ember? Pedig még egy-két dolgot nagyon szeretnék. Rendbehozni a lakást, a házat. Aztán, ha majd a kislányom nagyobb lesz, elvinni külföldre, bejárni egy-két országot, s megmutogatni neki néhány dolgot. Talán sikerül.

Délelőtt van. A raktár csendes. A műhelyben dolgozóknak kell egy-két szerszám, alkatrész, halkan megkocogtatják a kis ablakot. Kovács Lajos pedig már adja is, amit kértek. Napról napra, hónapról hónapra, évről évre, így megy. Mint a fák évgyűrűi. Megállás nélkül.

— Tizenhét év nagy idő. Egyhelyben. Semmi nélkül kezdtük, a gazdaság csinált belőlem embert. Ezért se mozdulnék. Ide nőttem, mint az épületek.

Dél van. A műhelyben halkul a zaj. Kezet mosnak a munkások és ebédelni igyekeznek.

U í