Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEgXI! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A HEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 345. szám. Ara ! 89 fillér 1966. október 16„ vasárnap. Moszkvába alázott Kádár János, Kállai Gyaia és Czinege Lajos A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának és a Szovjet­unió kormányának meghí­vására szombaton baráti látogatásra Moszkvába uta­zott Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkára, és Kállai Gyula, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tag­jai, valamint Czinege La­jos honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság pót­tagja. A mikor már nem szo­rít annyira a mun­ka a szövetkezetekben, így ősz elején, ősz ütő­jén, mindenütt megtart­ják az öregek napját. Ünneplőbe öltöznek a munkában elfáradt pa­rasztemberek, meghatód­va ballagnak a kultúr- házba, vagy a szövetke­zeti központba, ahova ép­penséggel a meghívás szól. Kicsit mintha bátortala­nabbak lennének, meg-' hatódva nyúlnak a szend­vicsekért, s a söröspoha­rakért, alig tudnak egy­két köszönő szót rebegni az ajándékokért, a se­gélyként juttatott pénzért — hol mi adódik. Isme­rek olyan nyugdíjas asz- szonyt, aki az ajándékok­kal kapott csokoládét hó­napokig őrizgette otthon, esténként néha előkeres­te és nézegette, babrál- gatta sokáig. Találkoztam idős em­berekkel, Hévízen, Deb­recenben, Harkányfürdőn, Párádon, amikor tíz-tíz napig ott üdültek, pihen­tek, reumás vagy csúzos lábukat gyógyítgatták. A szövetkezet küldte el őket munkájuk, példamutatá­suk jutalmául. Ismerem azokat a pillanatokat is, amikor a termelőszövet­kezet szociális bizottsá­gának küldöttsége beko­pogtat az öregekhez, ér­deklődik egészségükről vagy gondjaikról, bajaik­ról, kinél-kinél hogyan mérte ki a sors. Beko­pogtatnak, hogy segítsé­get adhassanak fejadag­gal, esetleg nyugdíjkiegé­szítéssel vagy éppenség­gel rendkívüli segéllyel. Bök köszönő levelet ol­vastam már, amit öregek írtak a közös gazdaságok vezetőinek. Minden levél másképpen íródott; tintá­val vagy ceruzával, egyi­ken jobbra dőlt betűkkel, másikon egymásra írt so­rokkal találkoztam. Még­is azonos levelek ezek. Tele köszönettel, hálával, elismeréssel a szövetkezet iránt, mert gondolt rá­juk, maga tehetetlensé­gükben nem maradtak tá­masz nélkül. N éhány évvel ezelőtt ki gondolt erre? Mindenütt azt kérdezget­ték; mi lesz velünk, öre­gekkel? A földet csak be­adjuk, a belépési nyilat­kozatot aláírjuk, de a ke­zünk már nem bírja a szerszámot. Hogyan élünk meg, támogat-e bennün­ket a közös? íme a bi­zonyíték. Soha nem be­csülték még a megörege­dett parasztembereket, úgy, mint a mi társadal­munkban ; föld járadékot, háztáji földet, fejadagot, tüzelőt, nyugdíjkiegészí­tést, orvosi kezelést, rend­kívüli segélyt, ajándéko­kat kapnak. Minden gaz­daságban másképpen. A megrősödéstől függően. Megemlíthetjük mindjárt a zagyvarékasi Béke Ter­melőszövetkezet példáját, ahol néhány éve nyugdíj­kiegészítést szavazott meg a közgyűlés. Az öreg nyugdíjasok és járadéko­sok havi 500 forintot kap­nak az addigi 260 forint helyett. Más közös gaz­daságokat is lehetne so­rolni, többek között az öcsödi Szabadság, a rá- kóczifalvi Rákóczi Tsz-t, hiszen mindenüt igyekez­nek kedvezni, emberség­gel, becsülettel bánni a munkából kiöregedettek­kel. P ersze akadnak még olyan szövetkeze­tek is, ahol, hogy ne mondjunk mást, a leg­rosszabb területen mérik ki az öregek háztáji földjét. Nemcsak arról van szó, hogy sok közös gazdaságban nem tudnak még annyit adni a ta­goknak, hanem arról is, hogy azt a keveset is meggondolatlanul, esetleg érdemtelenül osztják el. A vezetők megelégednek azzal, ha néhanapján han­gulatos kis ünnepsége­ket rendeznek, egy-két embernek segélyt adnak és ezzel kész. Az idős, nyugdíjas emberekkel va­ló törődésnek nem ez a lényege. Az általános em­beri megbecsülést nem pótolhatja néhány üveg sör, szendvics, amit ilyenkor elfogyasztanak. Azok a szövetkezetek járnak el helyesen, ahol egész éven át tervszerűen és jól működik a szo­ciális bizottság. rfem nagy dolog az serh, amit a mezőtúri Vörös Október Tsz-ben bevezettek az idén. Eddig az öregek minden esz­tendőben megkapták a fejadagot. Most is. De nem búzát szállított ne­kik a kocsi, hanem lisz­tet. Nem nagy dolog. Látszatra. Az öregeknek igen. Emlékszem jól nagy­apámra, a taligáján tolta malomba az őrletnivalót, sokszor megpihent, míg odaért. Később már csak félig töltötte a zsákot, s mégis nehezen, egyre nehezebben ballagott a kerék után. Hibát követnek el azokban a gazdaságokban is, ahol nem tartanak igényt a nyugdíjasok munkájára. Egyrészt nem használják ki ezt a jelentős munkaerőt, más­részt pedig kedvét ve­szik sok becsületes szán­dékú embernek, és meg­fosztják őket a kereseti lehetőségtől, M a már az öregek napja a szövetkeze­tekben nemcsak ese­mény, hanem rendszeres, bensőséges szép ünnep. Az öregek ünnepe. S a társadalomé. Tisztelet- adás a földnek, amely életet terem, a nagy­üzemnek, amely megterí­ti az ünnepi asztalt, de elsősorban az embernek, a munkában fáradt de­réknak, a megtett útért. És ha az öregek ünnepé­re elismeréssel, örömmel gondolunk, joggal tesz- szük azt, hiszen egy ki­csit a magunk életét, öregségét is látjuk benne. Sz. Lukács Imre Jászberényben volt a megyei könyvhetek nyitánya Az 1966. évi megyei könyvhetek megnyitóját megyénkben Jászberényben a Fegyveres Erők Klubjá­ban rendezték. A megnyitón Bor Amb­ras, Perjés Géza írók és Lejtényi Éva színművésznő is részt vett. Az ünnepi megnyitót Sze­gedi János tanár tartotta, majd Bor Ambrus Üveg­szilánkok című versesköte­téből mutattak be részle­teket Spill m YH Első és legfontosabb feladat megfelelő kővesűt kiépítése a munkahelyhez. Enélkül az anyagszállítás és a gépek mozgatása elképzelhetetlen. Veress Miklós művezető és Simon István technikus a létesítendő kővesút helyét tűzi ,kL ’ Nyereségrészesedésre számítanak az Áprítógépgyárban Az eltelt kilenc hónap biztató, de... ® \emcsak ellenfelek, hanem simulékony partnerek is 8 Jelentősen csökken jövőre az export A jászberényi Aprító­gépgyárban ezekben a na­pokban készül el a harma­dik negyedévi munkát Ösz- szegező mérleg. Ebből már néhány fontosabb adat is­mert, s így összegezni le­het a vállalat idei kilenc havi összesített eredmé­nyeit. A termelés költségszint­je a tervezettnek megfele­lően 94,6 százalékra ala­kult, a vállalat alaprenta­bilitás mutatója az elő­írtnál 0,1 százalékkal jobb eredményt jelez, tehát ed­digi munkájuk nyereséges. Sőt, nyereségrészesedési alapot is képeztek, ami az eddigiek szerint napi fize­tésnek megfelelő összeg. A vállalat mennyiségi terv kötelezettségét túltel­jesítette, és 25,2 százalék­kal több árut exportált, az előirányzottnál, de... Saj­a szerződésbe foglalt szállítási határidőknek több esetben nem tett eleget. Részint objektív okok köz- rejátszása miatt (mint pél­dául anyagbeszerzési prob­lémák, későn kapott doku­mentációk), részint belső problémák következménye­ként. Az új szállítási szerződé­sek rendszere a vállalati tapasztalatok szerint nem­csak a megrendelőknek, hanem a gyártóműveknek is előnyös. Például abban, hogy bizonyos vitás ügye­ket közös megegyezéssel rendezzenek. Korábban, ha a gyártó vállalat nem tartotta be valamilyen okból a szállí­tási határidőt, a megrende­lő köteles volt azonnal ké­sedelmi kötbérigényét be­jelenteni a döntőbizottság­nál. Még akkor sem tekint­hetett el ettől, ha egyéb­ként minden hátrányos kö­vetkezmény nélkül bele­egyezhetett volna a szállí­tási határidő módosításá­ba. Ugyanis akkor őt, mint megrendelőt anyagilag el­marasztalták. így a vállalatok sokszor csak mint ellenfelek talál­koztak egymással. Amióta viszont a közös megegye­zés lehetővé vált, a leg­több esetben simulékónyak, rugalma­sak a partnerek. Ilyen a kapcsolata az Ap­rítógépgyárnak a Pécsi Szénbányászati Tröszttel, amelynek egyszeri engedé­kenységét viszonozva bi­zonyos gépeket a határidő előtt szállítottak le. Ezt pedig a tröszt kérésére tet­ték. No persze az Aprítógép­gyárra is nagyobb felelős­ség hárul a szállítási szer­ződés új rendszerének be­vezetése óta, mivel a ko­rábbi fél helyett most egy ezrelékes a kötbéralap. A másik tapasztalata az év első kilenc hónapjának az, hogy a készletek túlon­túl megduzzadtak, növe­kedtek a kamatterhek, s egyben csökkent az eszkö­zök forgási sebessége. Ezen egyrészt nagyobb pénzügyi fegyelemmel igyekeznek segíteni, másrészt a negye­dik negyedévi termelés annyira anyagigényes, hogy rövid idő alatt „felszip­pantja” á norma feletti készleteket. A jövő évi kilátásokra nagyjából már fény derült. Az eddigiek szerint bel­földön 162,8 millió forint értékű gépre van rendelés, s körülbelül 28,4 millió forint értékben expor­tálnak. Ez azt jelenti, hogy a gyár exportja mely az idén 45 millió forint értékű — ala­posan csökken jövőre. Oka az, hogy a jövő év­re előzetesen jelzett 40—50 milliós tételre rúgó vegy­ipari-gépekre a külföldi partner nem tart igényt csak 1968-ban. — f —P A vízilabda MNK győztese a Szolnoki Dózsa SZOLNOKI DÓZSA— BP. HONVÉD 2:1 (0:0, 2:0, 0:0, 0:1) Igen küzdelmes, igazi kupamérkőzést vívott a két csapat Somody dr. kitűnő játékvezetése mellett A Dózsa őszi jó szerep­lését tetézte a Ferencváros és a Honvéd legyőzésével. Ezzel a csapat az 1966. évi vízilabda Magyar Népköz- társasági Kupa győztese lett. A gólokat Pintér II., Ku- czora, illetve Konrád II. lőtte. A szolnoki együttes minden játékosát dicséret illeti a kitűnő eredmé­nyért. Megjelent az új rizs Százhúsz mázsa kilós tasakokban — Nines elegendő férfi a rakodáshoz (Tudósítónktól) Az idén meglehetősen jónak mondható a rizster­més. Kedvező ütemben ha­lad a betakarítás is. A ter­melőszövetkezetek folya­matosan szállítják a ter­ményt a karcagi hántoló malomba. Az üzem vezető­jétől kapott tájékoztatás szerint eddig kereken 500 vagon új rizst vettek át a ga7gaságoktól. A rizs nedvességtartal­ma 16—17 százalékos, va­lamivel magasabb az elő­írtnál. Ez a körülmény azonban nem gátolja a fel­dolgozást. Naponta 20 va­gonnal dolgoznak fel. Sőt, ha a nedvességtartalom egyi-másik tételnél kisebb, akkor a 22 vagonos napi teljesítményt is elérik. — Péntekig 233 vagon új rizst hántottak meg, ame­lyet egy kilós tételekben csomagolva adnak ót az élelmiszer nagykereskedel­mi vállalatnak. A malom két csomagolóasztalán na­ponta 120 mázsa rizs kerül tasakokba. A háziasszonyok bizonyára elégedettek lesz­nek majd a szép, opálos szemű rizzsel. A hántoló malom a ter­vek szerint 2300 vagon rizst dolgoz fel ebben az idényben. December végéig előreláthatólag 1600 vagon új rizs hagyja el az üze­met. A gondot az okozza: nincs elegendő férfi a be­érkezett termés rakodásá­hoz. A terménv<élvonő ka­pacitását a kétszeresére emelték, a vagon kirakásá­nál gépi lapátolást alkal­maznak. Ez sem tudja he­lyettesíteni teljesen az em­beri munkaerőt. Volt olyan nap, amikor 45 vasúti ko­csi várt kirakodásra. — A nyers termék, valamint a készáru mozgatásának ne­hézsége zavarokat okozhat, mert a készáruból csak két-három napi mennyisé­get tudnak tárolni. Már tárgyalnak arról, hogy a nagyobb gondot je­lentő vasúti szállítások mellett gépkocsikkal is szállíthassák az új rizst, nemcsak Szolnok, hanem az ország más megyéibe is, E. S, I AZ ŐSZ

Next

/
Thumbnails
Contents