Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

1#66. október 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 / A három öreg Egyikük vállon ragadott: — Csömör Nándor va­gyok. Járt már Jászfény- szarun? — Ezt a szép kultúrhá• zat nézem... — Mi meg látja egymást. Most mondom Faragó ko­mámnak, hogy ne siess ágy Sándor, mert utolérsz. A nyolcvan felé! Nézze a kezem! Hitte volna vala­mikor?! Mintha egy ujjam se tudná a helyét. Megette őket a hetvennyolc év... Azért csak eljövök. Küld­tek is, meg itt vannak a gyerekeim. Már én csak így mondom a rokonság­nak. Jó köztük tibláboini egy kicsit. Vannak mások is, akiket tiszteletből küld­tek ide, de csak nem látom itt őket... — Sándor még bírja ma­gát. — A trafikot még el bírom vezetni. Jó az az ez­res. — Én majdnem megelőz­telek benneteket a múltko­rában, pedig csak hatvan­hat vagyok. A főorvosasz- szony azt mondta. Nagy András bácsi, ha pár napot még gondolkodik, nem ju­tott volna búcsúzásra sem ideje. Így meg rendbehoz­tak. Mégis csak jobb így... A rokonság miatt vállal­tam én is. Nekem már le­járt. Azt viszont akarom tudni, velük mi lesz. Az tart, hogy nekik sokkal jobb. Én már úgy megyek el, hogy csak azt látom, emlegetem, amikor hatónk­nak volt télre egyetlen pár bakancsa. — Aki nem élte, annak már hiába mondod. — Az eftyémek tudják! Az unokám is. Annak a & apját szétvágta a gránát még akkor. Azt is úgy ne­veltem, hogy tiszteljen... A feleségemék tizenhármán voltak. Ott még kevesebb jutott egy gyerekre. Most meg milyen szép a nagv család. Van köztük mi­niszteri titkár, tsz-tag, új­ságíró, orvostanuló... Ne­kem az ő sorsuk fontos... Egy villanásnyi idő. Pontosan tíz percnyi szünet egy községi pártértekezle­ten, ahol az új kultúrház ablakán beömlő októberi napfényben három öreg be­szélgetett. Három küldött. Akit gondolataikba beavat­tak: Borsi Eszter Bratislava! vendégek érkeznek Túrkevére * A Túrkevei Gépjavító Ál­lomás baráti kapcsolatot alakított ki a bratislavai autójavító vállalattal, amely szintén nehéz tehergépko­csikat, Tátra és Skoda au­tókat javít. A túrkeveielc már jártak a testvérválla­latnál, ma pedig onnan várnak vendégeket. A har­minc tagú bratislavai cso­port három napot tölt a városban. A program sze­rint a gépjavító állomáson cserélik ki tapasztalataikat, szombaton este pedig ugyanitt fogadást tartanak részükre. vasárnap pedig barátságos futballmérkőzést vívnak. A csehszlovák ven­dégeket családoknál szállá­solják el. A % egészségügy névtelen katonái Felelősség a leírt szóért Levelet kaptunk néhány nappal ezelőtt. Azaz nem. is levél volt ez, hanem cikk. Egy községi orvosról szólott. Írója indulatos szavakkal emlékeztette az orvost esküjére, kapzsiságára és megvádolta azzal, az SZTK-betegek nem ugyanolyan kezelést kapnak nála, mint akiket magánrendelésén fogad. A levelet elküldtük az illetékes szervnek. amely gondos kivizsgálás után kiderítette, hogy a vádak alaptalanok. Az orvos munkája ellen kifogás nem merülhet fel. Az illetékes szerv képviselője a kivizs­gálásról tájékoztatta a panaszttevőt is, akit meggyő­zött arról, hogy az orvos helyesen járt el. Elgondolkoztam ezen a levélen. Ugyanis nem egyedülálló, hogy emberek első haragjukban tollat ragadnak és a sajtó, a rádió útján igyekeznek orvo- soltatni panaszukat, akkor is, ha nincs igazuk, vagy csak sokkal kisebb mértékben, mint azt írásuk után feltételezni lehet. Mi lett volna például, hogy ha olvasónk levelét ez esetben kritika nélkül közöltük volna? Meghurcoltunk volna a nyilvánosság előtt egy embert, amit utólag helyreigazítással nehéz jóvátenni. S a vizsgálat eredményeképpen a megbántott orvos sajtó útján elkövetett rágalmazásért joggal indíthatott volna eljárást, mind a lap, mind pedig a panaszttevő ellen. Változatlanul jelentős vívmánynak tartom azt, hogy a dolgozók bejelentéseivel igen sok szerv fog­lalkozik a népi ellenőrző bizottságtól a televízióig. Az egyes ember védelme a hatalmaskodókkal, a kis- királykodókkal a pontatlan mérlegelőkkel, a harácsolók- kal szemben továbbra is törvény és közügy. Ennek betartása és betartatása mindenkinek kötelessége, aki az emberek gondjaival, bajaival, ügyeivel foglalkozik. De törvény az is, hogy azt, aki ártatlan embereket éppen humánus törvényeinket kihasználva meghur­col, felelősségre kell vonni. A dolgozó embert védő büntetőjogi és erkölcsi szabályok nemcsak jogokat adnak, hanem köteleznek is. Köteleznek bennünket nagyobb felelősségre, amikor kezünkbe vesszük a tol­lat. Felelősségre, hogy saját sérelmeinket ne nagyítsuk fel, mérlegeljük józanul és csak azt, és csak úgy ír­juk meg, ami az igazságnak megfelel, ami megköny- nyíti az arra illetékeseknek a munkáját, ami a valódi hibákat, visszaéléseket, bűnöket leplezi le. Tudjuk, jóhiszeműen is el lehet követni a pa­naszokban, a beadványokban tévedéseket. Éppen ezért nagyobb körültekintéssel írjunk le minden egyes sort, amely más emberek életére befolyással lehet. — ht — A vöröskereszt aktivistáit, vezetőit illetheti a fenti cím, akik önzetlen munká­sai, segítői az egészségügy­nek. A szolnoki járásban is mozgalmasan teltek az utóbbi napok, amelynek eseményei közé tartozik például a Tisza cipőgyári véradónap. Ennek megszer­vezéséért jogosan dicsér­hetjük az üzemi vöröske­reszt vezetőit, aktivistáit, valamint az üzem párt- és gazdaságvezetőit is. Elisme­rés illetheti a cipőgyári munkásnőket, munkásokat, akik közül kétszázhuszon- ketten adtak vért, összesen több mint hetvenhét litert. Sikeres zárógyakorlatot tartottak a polgári védelem egészségügyi szakaszai Jász- ladányon és Tiszaföldváron. Az előbbi községben dr. Nagy János és dr. Mátrai Árpád, az utóbbiban dr. BENÉPESÜLT AZ EJ ÓVODA Tiszagyendán a decem­beri határidőnél jóval ko­rábban befejezték az új óvoda építését. Október 5-én elfoglalták birodalmukat a kicsinyek. Egyelőre negy- vennnyolc gyermek tölti itt napjait, de az ötven sze­mélyes óvoda szükség sze­rint ennél többet befogad. Elsősorban a termelőszövet­kezeti tagoknak, a nagy- családos szülőknek jelent könnyebbséget, hogy óvodá­ban helyezhetik el kicsi­nyeiket. Az új létesítmény meg­valósulását a község lakói nemcsak forintjaikkal — ugyanis KÖFÁ-ból épült az óvoda —, hanem társadalmi munkával is segítették. Köztük harminckét olyan szülő is, akinek gyermeke már az új óvoda lakója. Pető Mihály és dr. Jakab László vezette a zárógya- korlatot. Tiszasülyön e hónap vé­gén tartanak térítésmentes véradónapot. Ennek meg­szervezéséről ma tanács­koznak a község társadalmi szerveinek képviselői, dr. Hegedűs András orvos irá­nyításával. — ön, mint a nyomtatott betűk tudósa... — Bocsánat, csak sze­rény szolgája. Így kezdődik beszélgeté­sünk Nagy Zoltánnal, az Első Magyar Betűöntődé főmérnökével. A Dessewffy utcai egyemeletes épület­ben, ahol 76 éve vésnek, öntenek betűt, mostanában gyakori a főmérnököt ke­reső látogató. Érdeklődők, gratulálok jelentkeznek személyesen vagy írásban, hogy köszöntsék a New York-i nemzetközi betű- verseny pályadíjnyertesét. — Hányán indultak a mezőnyben? — Harmincöt országból 777 pályamű érkezett, eb­ből válogatta ki a zsűri a díjazott tizenötöt. — Mennyi idő kell egy betűgarnitúra megtervezésé­hez? — Tekintve, hogy egy garnitúra száz jelből áll, legkevesebb két év. — A betűtervezés ipar- művészi vagy műszaki fel­adat? — A kettő együtt. Én műszaki embernek tartom magam. — Miért nem maradhat meg egy betűtípus olyan­nak, amilyen mondjuk száz éve volt, miért van szük­ség a nyomtatott betűk megújítására? — Mert a nyomtatott írás nemcsak az emberi érintkezés eszköze, hanem a kor technikájának és esz­tétikai igényének függvé­nye is. Ami nem jelenti azt, hogy a könyv, az új­ság betűje úgy változtatja formáját, mint a szoknya­divat... A garamondnak ne­vezett, ma is használatos betűtípus például négyszáz éves. — Hány típus létezik? — Forgalomban lévő nagyjából húszezer. A töb­bit már nem használják, csak múzeumokban látha­tók. — Milyen az ideális nyomtatott betű? — Akkor az igazi, ha ol­vasás közben megfeledke­zünk róla. Mert ha észre­vesszük: a betű rossz. Eb­ben a vonatkozásban Traia­nus oszlopa a klasszikus példa: azok a betűk remek­művek. — A magyar betűterve­zésnek van napjainkban hagyománya, nemzetközi rangja? — Misztótfalusi Kis Mik­lós hazájában nem szabad ilyet kérdezni... Az ő betűit ma is használják, a vilá­gon sokhelyütt. — Egy nép betükultúráját a nyomtatványok vagy a kőbe vésett feliratok jel­lemzik jobban? — Gutenberg óta a nyomtatványok — szeren­csére. Mert ha az utókor tudósa mondjuk a mai sír­emlékfeliratok után ítélné meg a mi betűíró készsé­günket, felkészültségünket, nagyon rossz véleménnyel lenne általános műveltsé­günkről... ^ — A cégtáblától a név­jegyig ma mindenütt a nyomtatott írást használják. A folyóírás nyomtatása nem divatos már? — Az írógép térhódítása kiszorítja a folyóírást. Ma­gánleveleinket is szíveseb­ben kopogjuk le gépen: jobban olvasható, áttekint­hetőbb. A kézírás lassan gesztus lesz csupán; a nagyrabecsülés, a megkü­lönböztetett udvariasság vagy az intimitás kifeje­zője. — A betűtervezőnek mi a legfőbb szakmai óhaja? — Az, hogy még a bolt­ajtókra kitett „Rögtön jö­vök” cédula is pedáns, szép betűkkel íródjék. Mert amilyenek a betűk. — olyan a társadalom kultúrszint.ie, úgy ítél rólunk az utókor. — Azt árulja el még: díj­nyertes betűjét milyen név­re keresztelte? — Margit... Anyám is, feleségem is Margit, erre a jeligére küldtem be a pá­lyázatot — legyen a betű­nek is ez a neve. Nóti Ilona A jövő szakemberei A KARCAGI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM­BAN KÖZÉPFOKON 160 NAPPALI ÉS 170 LEVE­LEZŐ, A FELSŐFOKON PEDIG 2 ÉVFOLYAMBAN láO NAPPALI ÉS MINTEGY 150 LEVELEZŐ HALL­GATÓ TANUL Kovács Zsuzsa I éves kőiéi.fokú hallgató Molnár Dé- nesné tanárnő ellenőrzése melleit sitválást végez ké­miai gyakorlaton A felsőfokon az első évfolyam hallgatói erőgépből vizsgáznak. Tóth Irén Mezősasrúi került az iskolába* s már egészen jól vezeti a Zctor 25—K erőgépet Pál Károly adjunktus H®eedős Kati gyakorlati mun­káját ellenőrzi, — (Fotó: Nagy Zsoltj JÓ BETŰ ÉS ROSSZ BETŰ Példakép: Traianus oszlopa — Hesseigeíés a díjnyertes tervezővel

Next

/
Thumbnails
Contents