Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
H8B. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rádióösszeköttetés Mezőtúrról a Samoa-szigetekkel Több mint 15 ezer kilométerre vannak hazánktól a Samoa-szigetek, a Csendes-óceán közepén lévő kis szárazföldek. A múltszázadban szinte fogalomnak tűnt, egy ilyen távolság megtétele. Ma viszont pár perc alatt megteszik a rádióhullámok. Bizonyítják ezt a mezőtúri rádióamatőr MHS- klub tagjai, akik néhány perc alatt kapcsolatot teremtettek a már említett Samoa-szigetekkel. Megyénkben egyébként az MHS irányításával kilenc egyéni és három kollektív rövidhullámú, hat egyéni és két kollektív ultrarövidhullámú amatőr rádióállomás működik. S nem is akárhogyan. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a szomszédos államok rádiósaival, sőt tengerentúli országokkal, szigetekkel is. Tavaly például csaknem négyezer rádiócsszekötte- tést jegyezhettek fel. — Legöbbet európai országok amatőréivel „beszélgettek”, de mintegy ötszáz alkalommal tengeren túlról is fogták a válaszjeleket. Az említett rádióállomásokat két társadalmi rádióklub fogja össze: a mezőtúri és a jászberényi. — A mezőtúri amatőrök sikeresen űzik hobbyjukat. A tizenöt fiatalból álló klub a mostoha körülmények — helyiséggond, rádióállomás korszerűtlensége — ellenére eredményesen szerepel a nemzetközi versenyeken. Kedvezőbbek a feltételei a jászberényi klubnak. — Itt URH és RH szakosztály is működik. Különösen az URH-sok eredményesek. — Ezt támasztja alá az a tény, hogy elnyerték az MHS országos elnöksége URH Vándorserlegét Új sorosatokat indít as Akadémiai Kiadó Az Akadémiai Kidó negyedik negyedévi tervében a klasszikusokat a Jókai-sorozat új kötetei. — Az akik kétszer halnak meg és a Rab Ráby —, valamint Mikszáth Kálmán összes műveiből az elbeszélések 10. kötete képviseli. Csapiár Ferenc munkája, a szegedi fiatalok művészeti kollégiuma munkásságát dolgozza fel. Kántor Lajos munkája, „Az ember tragédiája értelmezésének száz éve” mellett figyelmet érdemel Tóth Zoltán Magyarok és románok című tanulmánykötete is. A földrajzi irodalom Győrffy György az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza című művének első kötetével gyarapszik. — Gerevich László új könyve, a budai vár feltárásáról szól. Az utolsó negyedévben a kiadó több új sorozatot is indít. A Szociológiai tanulmányok című sorozat egyszerre három kötettel — Hegedűs András A szocialista társadalom struktúrájáról, Márkus György Marxizmus és antropológia, Keller Agnes Társadalmi szerep és előítélet című munkájával — jelentkezik. A Magyarország régészeti topográfiája című új sorozat első kötete Veszprém megye keszthelyi és tapolcai járásának lelőhelyeit tárgyalja. A modern filológiai füzetek sorozata Süpek Ottó Villon Kis Testamentumának klenézise című munkájával indul. Az új szótárak közül elsősorban a német—magyar általános szótár (nagy szótár) átdolgozott, új kiadása érdemel említést, valamint Magay Tamás és Lukácsné Láng Hona Anglicizmusok, amerikanizmusok című, ötezer szólást tartalmazó munkája. Anya és lánya Űj szerepben a televízió népszerű bemondónője: Tamási Eszter. Most nem a kedves nézőkre, hanem egyedül és kizárólagosan tizennégy hónapos kisleányára, Krisztinára mosolyog, aki ezúttal szintén jókedvű.. De ha édesanyját a képernyőn látja feltűnni, azonnal sírva fakad. Egyébként Krisztina máris sokat beszél, szereti, ha minél többet játszanak vele, kedvenc étele a lekváros kenyér, de a piskótával sem áll hadilábán. Hogy Eszternek mit jelent e szokatlan feladat? Kicsit több gondot — mondja —, de még több örömet. £s remélhetően Krisztina is megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy a mama esténként egy barna láda négyszögletes ablakából mond neki jó éjszakát! (Bozsán Endre felvétele) Hciztűznozőbon a Hevesi Sándor téren Korszerű hajlékba költözött a Nemzeti Színház Lebontották az állványerdőt, most már zavartalanul gyönyörködhetünk a Hevesi Sándor téri új szín házépületben, amely méltó arra, hogy hat-hét esztendőn át, egészen a Nemzeti Színház Dózsa György úti végleges otthonának felépítéséig. kényelmes hajlékot nyújtson az ország első színházának. Ezerkilencszázhatvannégy végén, s a következő év elején kíváncsi érdeklődők százai lesték, alig titkblt riadalommal a Blaha Lújza tér környékén, miként bontják a Nemzeti Színház régi épületét, amely mellesleg soha nem volt sem végleges, sem ideális otthona a Nemzetinek. Az igazi Nemzeti Színház ugyanis az egykori Kerepesi út elején, a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán állt, míg 1908-ban ki nem mondták felette a megfellebbezhetetlen ítéletet: tűzveszélyes, tehát le kell bontani. Hamarosan azonban kiderült, hogy mennyire hamis volt ez a hivatalos indok. Arról volt szó, hogy Máder Rezsőt, a Habsburg család törvénytelen fiát megmentsék. Máder bérelte akkoriban a Népszínház épületét, amely 1908 nyarán csődbe jutott. Így bérelték ki végül is a Nemzeti Színház számára a Népszínház épületét, ezenfelül olyan előnytelen szerződést kötöttek Máderral — kilenc éven át évi 30 ezer korona apanázst fizettek! — amely egyedülálló a nagy gazdasági tranzakciók történetében is. A Nemzeti Színház méltó, végleges otthonának felépítését az úri-Magyarország így odázta el. El kell tehát oszlatni azt a hamis legendát, amely a Blaha Lujza téri színházépület lebontása körül kerekedett: ez sosem volt az igazi Nemzeti Színház! A Hevesi Sándor téri Magyar Színház alapkövét éppen hetven esztendővel ezelőtt, 1896-ban rakták le. Egy esztendővel később volt a megnyitó előadás. Aztán hat és fél évtizeden át a magyar színháztörténelem jelentős, nagy korszaka zajlott le ezen a színpadon. Olyan kiemelkedő színész-egyéniségek játszottak itt, mint Bajor Gizi, Blaha Lujza, Jászai Mari. Küry Klára, Márkus Emilia, Pálmay Ilka, Tőkés Anna, Beregi Oszkár, Csor- tos Gyula, Hegedűs Gyula, Kabos Gyula, Rátkai Márton, Rózsahegyi Kálmán, Somlay Arthur, Törzs Jenő és Uray Tivadar. Ezt az eltemetett, múltba tűnő Magyar Színházat azonban hiába keressük most már a Hevesi téren. A régi színház épületét gyökeresen átépítették. Úgyszólván a négy ' falon kívül semmi sem emlékeztet itt az egykori Magyar Színházra, s ez idő szerint ez a legszebb, legmutatósabb színházépület hazánkban! Ha a színész-bejárón át közelítjük meg az új épületet, az irodákhoz és az öltözőkhöz jutunk. Tizenöt négy- illetve nyolc személyes modern, kényelmes öltöző várja itt a színészeket, s minden két öltöző között zuhanyozó is van. Merőben újjászületett a színpad és a nézőtér. A Hevesi téri bejáraton át a tágas előcsarnokba érkezünk, ahol a ruhatárakat helyezték el. Innen két oldalt márványlépcső vezet az emeleti dohányzóba, ahol az előadások szünetében kényelmesen tölthetik idejüket a nézők. A 750 személy befogadására alkalmas nézőteret a földszintről és az emeletről egyformán megközelíthetjük. A látvány, amely itt fogad — káprázatos! Az új épületben mindössze egyetlen erkély van. Mindenünnen pompás rálátás nyílik a színpadra. — Szürkésbarna faburkolat fedi az oldalfalakat, míg a mennyezetet tört felületű gipsz álmennyezet rejti. De nemcsak a szemnek kellemes, pompás ez az új hajlék, hanem rendkívül célszerű, jól felszerelt a művészek számára is. Százhúsz áramkörös, hazai gyártmányú úgynevezett Converta fényszabályozót szereltek fel; vadonatúj elektroakusztikai berendezést is kapott a színház* amely a stereo-hanghatás szempontjából ma már nélkülözhetetlen egy színház- épületben. E hónap elején a Budapesti Művészeti Hetek eseménysorozatában, díszelőadás keretében nyitották meg az új színház kapuit. Madách Imre drámai költeménye, „Az ember tragédiája” szerepelt a megnyitó est műsorán, hogy azt követően sok-sok hazai, külföldi dráma — és híven a Nemzeti Színház hagyományaihoz, remélhetően minél több magyar író új, eredeti műve — sorakozzék egymás mellé a repertoárban. B. T. $ A színház reliefekkel díszített homlokzata. Borisa Frivolon T\fuf\fkírt megmondja a magáéi Újságokban megjelent bírálatok és viharos közgyűlés után végre leváltották J evlampijevet. Ennek folytán Tyutykin felvette megszomorodott az ő szívében. Nem a volt főnöke miatt ette őt a penész, más forrás i volt mélységes bánatának: nem volt megelégedve önmagával. Elvégre mindenki megbírálta Jevlampijevet. Az egyik talpraesetten a faliújságban, a másik vakmerőén a gyűlésen akik pedig féltek a netáni konfliktusoktól, azok a büfében, a dohányzó szobában. (Miután előbb óvatosan körültekintettek.) Mindenki elmondta a maga bírálatát, még a mindennel szemben közömbös kifutó, sőt az álomszuszék éjjeliőr is. Mindenki, csak Tyutykin nem. Nem táplált a kebelében annyi állampolgári férfiasságot, hogy elmondja véleményét. Amióta — úgy tizenöt éve — o főnökség megbírálása miatt leváltották az állásából, azóta semmiféle ügyben nem nyilvánított véle- ményt. Hej, pedig milyen jó meleg helyecske volt az, még most is sajog érte a szíve! Most erkölcsileg volt nehéz a helyzete. Micsoda blamázs! Elvégre egy tehetségtelen vezetőt váltottak le, alaposan megmosták a fejét, és szinte a legalacsonyabb munkakörbe helyezték. Mindez rendben van. De a kifutó és az éjjeliőr bátrabban nyilatkozott, mint Tyutykin, a könyvelő, akinek már harminc éves érdemei vannak!... Hát nem furcsa? A pocsék lelki görcs egész nap nemhagyta el Tyutykint. „Úristen, legalább eszembe jutna, hogy valaha és valahol mégis csak megbíráltam ezt a Jevlampijevet — gyötrődött. — Lehetséges, hogy sohasem nyilatkoztam vele kapcsolatban szívem szerint? Kisül a szemem, ha a gyermekeim szemébe kell néznem.” Amint ment, mendegélt hazafelé, hirtelen világosság támadt az elm.é- jében. Olyan boldogan és hangosan csapott a homlokára, hogy a járókelők csodálkozva megálltak. Tyutykin azonban megtörölte a homlokát és meggyorsította lépteit. Mosolygott jobbra és balra még a lelketlen tárgyak felé is. Helyreállt az erkölcsi egyensúlya, mert eszébe jutott valami! Mégpedig egy kritikai megjegyzése a kelekótya Jevlampi- jevvel kapcsolatban. Örömtől repeső, könnyed léptekkel szökdelt fel második emeleti lakására. Csodálatba ejtette a nejét, vidám hangulatával. Asztalhoz ült, ivott egy kupica pálinkát, falatozott egy kicsit, majd csak úgy mellesleg kijelentette: — Tudod, Mása, mi újság? Végre leváltották Jevlampijevet... Mi csináltuk együttes erővel... kollektiven. — De hiszen, ha jól tudom, neked nem volt rossz véleményed erről a Jevlempijevről! — mondta a felesége, akit zavarba hozott Tyutykin rózsás hangulata. — Nekem, — vágott rémült arcot a könyvelő —, mármint nekem? Hát nem emlékszel rá, hogy mit mondtam egyszer erről az ürgéről? Nyáron az üdülőben, tavaly, he? Fagyos csendben fejezték be az ebédet. Az asszony önfeláldozóan iparkodott visszaemlékezni a dologra, de nem tudott. Az este sem hozott semmiféle eredményt. Csak amikor ágyba feküdtek, akkor jutott az eszébe, mit is mondott neki a férje erről a Jévlampijévről. Valóban beszéltek valamit. Éjjel Tyutykin gondosan bezárta az ajtót, rászólt a feleségére, hogy dugja a paplan alá a fejét, és a következő szavakat suttogta: — Kettőnk közt mondom. Senkinek egy árva kukkot sem. Nekem az a véleményem, hogy ez a Jevlam- pijev egy olyan izé... Világos? És elaludt. Igen, aludt megdicsőült mosoly- lyal az arcán, mint aki tudatában van annak, hogy megtette a kötelességét. Erkölcsi megkönnyebülést érzett. Mit mondjak, ő már szinte darabokra tépte Jevlampijevet, megmondta neki alaposan a magáét. Reggel Tyutykin bátran tekinthetett munkatársai szemébe, és ha alkalom nyílott rá jelentőségteljesen mondhatta: — Ami pedig Jevlempijevet illeti, én már egy fél éve megmondtam valakinek, hogy teljességgel alkalmatlan vezetői állásra. « (Oroszból fordította: Pogonyi Asiat A 750 személyes nézőtér.
