Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

IMS. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Meggyorsult a gabonavetés, a kukoricatörés A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése Kenyérgabona Járás, város neve vetésterve tény kh kh »/« Jászberényi j. Kunszentmártoni j. Szolnoki j. Tiszafüredi j. Törökszentmiklósi i. Jászberény Karcag Kisújszállás Mezőtúr Törökszentmiklós Túrkeve Ebben az időszakban rit­kán látott jó időjárás volt a múlt heti. A megye kö­zös gazdaságaiban ki is használták az őszi ajándé­kot és nagyon sok határ­beli teendőt végeztek eL Mint a Szolnok megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyán megtudtuk, a 125 ezei hold kukoricából 53 ezer holdat törtek le, s ez a munka 42 százalékos elvég­zését jelenti. Mezőtúron, Törökszentmiklóson és a jászberényi járásban ennél is jóval előbb járnak. A napraforgó több mint felől leszedték a megye termelő­szövetkezeteiben, sőt Tö­rökszentmiklóson befejezé­séhez közeledik a munka. Ellenben Kisújszálláson csak 50 hold napraforgó fír­jét szedtek még le. A cukorrépa 55 százalé­kát szedték ki a földből a megyében, a jászberényi járásban, ahol a legtöbb cukorrépát termesztik, en­nél valamivel kevesebbet. A cukorrépa felét be is szállították a cukorgyárba, illetve a cukorgyár átvevő telepeire. Közeledik az állatállo­mány téli beteleltetése, s mindinkább fő munkává lép elő a silózás. A megye termelőszövetkezeteiben 494 ezer köbméter siló takar­mányt terveznek készíteni, amiből 277 ezer köbméter­rel vannak készen. Ez a silózás 56 százalékát teszi ki. A legjobban Túrkevén állnak, ott ugyanis már 120 százalékos tervteljesítésnél tartanak. A megye burgo­nyatermésének nagy része a jászberényi járásból ke­rül ki. S míg a Szolnok megyei tsz-ek átlagosan 80 százalékát szedték fel a burgonyának, a jászberényi 30 350 12 691 41,8 18 300 6 816 37,2 36 950 17 778 48,1 20 000 7 759 38,7 23 900 9 432 39,4 4 900 2 534 51,7 11 700 11 530 98.5 6 400 2 235 34,9 8 800 4 111 46,7 8 200 3 304 40,3 6 700 2 585 38,6 járásban 94 százaléknál járnak. Ugyanez a járás végzett a rizsaratással. A legtöbb rizst azonban Kar­cagon termesztik, s ők is a munka 84 százalékát végez­ték el, ami azonos a me­gyei átlaggal. őszi vetések alá 172 ezer holdat szántottak fel a ter­vezett terület 70 százalé­kát. A talajelőkészítés is megtörtént 153 ezer hol­don. Az őszi árpa vetés lassan befejezettnek mond­ható. A tervezett 60 719 holdból egyébként 59 934 holdat vetettek el. A szol­noki járásban a 116 szá­zalékos teljesítménnyel is megalapozták jövő évi takarmánytermésüket. Az őszi munkák végzésé­nek üteme nagyban össze­függ a szántógépek két- műszakos üzemeltetésével. Sajnos a gépállomány éj­jel-nappali üzemeltetése nem a legjobb, s az 1596 erőgépnek a fele sem dol­gozik két váltásban. (Tudósítónktól) A vietnami szabadság- harcosok megsegítésére az ország lakosságával együtt megmozdultak a Szolnok megyei vadászok is. A va­dásztársaságok anyagi tehe­tőségükhöz mérten kisebb- nagyobb pénzösszegeket ajánlottak fel. Szolnok me­gyében 35 vadásztársaság gazdálkodik. Eddig 25 tár­saság felajánlása érkezett be a JVfagyar Vadászok Or­Flismcrő és bíráló szóval Megválasztották a pártvezetőséget a 7-es AKÖV-nél A 7-es AKÖV-nél meg­tartották az összevont tag­gyűlést, amelyen megvá­lasztották az üzemi pártve­zetőséget. A vezetőség be­számolója, melyet Csatári József titkár mondott el, részletesen elemezte az alapszervezetek tevékenysé­gét. A két év pártmunká­jának tapasztalatait ki­egészítették azokkal a leg­frissebbekkel, amiket a most lezajlott alapszerveze­ti vezetőségválasztó taggyű­lések nyújtottak. A beszámoló és a felszó­lalók egyaránt őszinte — elismerő és bíráló — szó­val mondták el ‘Véleményü­ket a pártéletről, a válla­lat gazdasági tevékenységé­ről. Beszéltek a szocialista brigádmozgalom eredmé­nyeiről, az anyagi érdekelt­ség fokozott érvényesítésé­nek kedvező hatásáról. El­mondták azokat a hibákat is, amelyekkel egyik-másik alapszérvezetben bátrabban szembe kell nézni. — Van például alapszervezet, ahol elnézik egyik-másik ember­nek a kétszínűségét. Nem szánnak időt arra, hogy er­ről és hasonló jelenségek­ről megfelelő fórumon be­szélgessenek. A taggyűlés beszámoló­ját és a vita összefoglaló­ját a százharmincegy részt­vevő közül százharmincán elfogadták. A szavazás so­rán Csatári Józsefet egy­hangúan választották meg újból az üzem párttitká­rául. szágos Szövetségébe. Az eddig összegyűjtött pénz 40 600 forint. Ebből a legtöbbet a jóhí­rű abádszalóki társaság, a szolnoki építők, a mezőtúri fmsz, a jászberényi Lehel vadásztársaságok adják. — Mint a megyei vadászvá­lasztmány vezetőitől meg­tudtuk, a mozgalom Szol­nok megyéből indult el, de visszhangra talált az or­szág más vidékeinek tár­saságai között is. Szolnok megye termelő­szövetkezetei 176 200 80 775 45,8 Szolnok megyei vadászok Vietnamért Országos mozgalommá lesz a szomoki kezdeményezés m századforduló utáni ” Budapest egyik bér­házakkal zsúfolt kerületé­ben egy foltozó cipész élt feleségével és három fiá­val. A legidősebb — Gyu- szi — még csak pelyhedző állá legényke volt, amikor kitört a világháború. Az édesapját behívták katoná­nak és Pintér néni a töb­bi asszonyhoz hasonlóan éjt nappala téve dolgozott, hogy három fiát eltarthas­sa. Egyszer csak megjött a várva várt hír: vége a háborúnak! Egy szép na­pon betoppant a családjá­tól rég elszakadt apa is, aki könnyes szemmel ölel­te át gyermekeit. A viszontlátás öröme azonban nem tartott so­káig. A tizennyolcéves Gyu- szi egyik nap a borbélyüz­letből — ahol segéd volt — hazafelé jövet hatalmas plakátokat pillantott meg: Fegyverbe! Fegyverbe! Be a Vörös Hadseregbe! Az antant intervenciós csapa­tai harapófogóként fogták körül hazánkat és az or­szág szíve, Budapest felé törtek. A plakátok elolva­dása után néhány nappal Pintér Gyula már egy ka­tonaruhás fényképet kül­dött haza. Az önkéntesekből meg­alakult budapesti I. vö­rös ezred katonái erőltetett menetben elindultak Szol­nok felé, hogy a Tisza vo­nalánál megütközzenek a burzsoá román csapatok­kal. A Vörös Újság május 25-én ezt jelentette: „Szol­noknál átkeltünk a Ti­szán”. Elcsendesültek az ágyúk, végre pihenőre tér­hettek a teljesen kimerült vöröskatonák. De pár nap múlva ismét dúltak a har­cok. Egyszer csak mint a vil­lám cikázott át a hír a rajvonalakon: áttörték a frontot, a hátunkba kerül­nek! A kis falu, Szajol ha­tárában verítékező, ziláló tüdejű emberek néztek egy­másra. A kínos csendet a parancsnok keserű, de még­is határozott hangja törte meg: visszavonulunk fiúk! Két embernek hátra kell maradni, hogy fedezze a többieket, különben mind­nyájan itt pusztulunk. Ketten jelentkeztek, Pin­tér Gyula és egy ismeret­len bajtársa. Míg a töb­biek az ártéri füzes mögött a Tisza felé húzódtak, a két mindenre elszánt kato­na beásta magát az ország­út tövébé. Derékszíjukat előzőleg teliakasztották ké­zigránátokkal, A román katonák feltartóztathatat­lanul törtek előre. Ám ek­kor a töltés oldalában a levegőbe lendült egy-egy kéz és a robbanó kézigrá­nátok meg-megállították a rajvonalban előrenyomuló ellenséget. Azok egy ideig tehetetlenül hasaltak a földön, mígnem egy román gránát szabad utat nyitott nekik. Felrohantak a töl­tésre és a másik oldalon meglátták az őket feltar­tóztató két vöröskatona holttestét. A környékbeli tanyák valamelyikünk lakói temet­ték el őket az országút tövében. Pintér Gyula zse­bében egy, az édesapjá­nak címzett levelet talál­tak. Néhány nap múlva kopogtatott a postás és egy véres, gránátszaggatta le­velet nyújtott át a szülők­nek. „Tisztelt elvtársak! Ha esetleg elesek, ha megta­lálják nálam ezt a lapot, teljesítsék egy halott utol­só kérelmét, és küldjék el a megírt címre. Kedves szüleim, testvéreim! Nyu­godjanak bele a változtat- hatatlanba. Nem cél nélkül harcoltam, hanem mind­nyájunk jobb életéért, amit mindig reméltem, hogy el is fog jönni. Bocsássanak meg, ha valami hibát kö­vettem el Csókolom mind­Halhatatlan étet Mai beszélgetések egy régi kiállításról Szombat este. Körülbelül hét óra lehet. A Tisza Szálló halijában ülünk Ka­posvári Gyula múzeum­igazgató és két Szolnokon forgató filmes társaságá­ban. Kassák Lajos Kossuth- díjas író érkezésére várunk, aki A mi életünkből — 1932 című szociofotó kiállítást nyitja majd meg vasárnap délelőtt a Damjanich Mú­zeumban. A kiállítás katalógusát nézegetjük, amelyet a Kos­suth Nyomda készített. — Szabó Árpád operatőr a szakember szemével a ké­peket dicséri. Valóban mű-' vészi 'erejű, megdöbbentő dokumentumok a 32-es pro­letariátus szociális helyze­téről. Bass Tibor, Bergmann Teréz, Frütiof Sándor, Haár Ferenc, Lengyel >■ Lajos szálló előtt, megérkezett Kassák Lajos, felesége és Tabák Lajos társaságában. Amíg az idős mester az út után egy kicsit rendbe­szedi magát, folytatjuk a beszélgetést most már Ta- . bák Lajos részvételével. — Még most is csupa energia, csupa tetterő az öreg. Idefelé az úton elme­sélte a kihallgatásának történetét. Az egy biztos, egyikünkkel sem bántak valami udvariasan akkor — mondja Tabák Lajos. — Mire gyanakodott a rendőrség, mit akart lelep­lezni? — Kommunista agitációt. Mindenáron azt akarták megtudni, milyen kapcso­latban vagyunk Moszkvá­val. Engem egy rendőrszá­zados hallgatott ki. Íróasz­tala mögött ült, mellettem képezzenek mást, de feltét­lenül szükséges, hogy do­kumentum erejű képeket is készítsenek. A történelem egy kicsit mese is, minden­esetre hipotézis. Ha pél­dául azt mondják nekem, hogy valamikor a lovas­rendőrök így őrizték a tö­meget — mutat a kataló­gus címlapján levő képre — ha akarom elhiszem, ha akarom nem, de a kép bi­zonyító erejű — mondja Kassák Lajos; majd ő kér­dez bennünket Szolnokról, az itt dolgozó emberekről, hány munkásklub van a városban, és hogy azok ho­gyan működnek. Minden érdekli. ☆ A vasárnap délelőtti nyá­rias napsütésben mintha csak egy kicsit dicsekedve akarta volna magát muto­Kossuth-díjas, a Kossuth Nyomda igazgatója, és a szolnoki Tabák Lajos sze­repel a kiállítók között. Ennek a kiállításnak a szolnoki megnyitója egyszer már elmaradt. 1932-ben, a megnyitó reggelén a kiállí­tás anyagát elkobozta a rendőrség, Kassák Lajost, Lengyel Lajost és Tabák Lajost letartóztatták. Á beszélgetésben mint egy régi groteszk panopti­kumból bukkan fel dr. Fábry rendőrfőtanácsos és dr. Vajda, a nagy „leleple­zés” után szimatoló buzgó nyomozótiszt lakkcsizmás, lovaglópálcás alakja. Közben autó áll meg a nyájukat, szerető fiuk, test­vérük Gyula”. ☆ Az eddig ismeretlen vö­röskatonát %élete utolsó óráiban írt levele és Tasi Zsigmond bácsi emlékező­tehetsége ragadta ki az is­meretlenség homályából. Az idős szajoli ember saját szemével látta a két holt­testet. A levél és az 6 el­mondása szerint indult meg a kutatás; amelyet a szajoli úttörőcsapat pajtá­sai végeztek. Mikor a volt országutat, mint gátat megmagasítot­ták, a hatalmas földtömeg eltakarta a két sírhantot is. Az összepréselődött földtö­meget nem lehet megmoz­gatni, ezért a szajoli úttö­rők a gát oldalában. az eredeti sírhelytől néhány méterre egy szimbolikus sírt készítettek. A fejfát, amely nemes egyszerűsé­géved emelkedik ki a kör­nyezetből, a szajoli láda­gyár dolgozói csinálták. Vasárnap délelőtt a verő­fényes őszi napsütésben meglendült a csapatzászló, hogy a sírhoz vezérelje a rajok és őrsök diszegyen- ruhás képviselőit. A szim­bolikus sir avatásán ott volt az elhunyt testvére és annak felesége is. de a fa­lutól több kilométerre lévő sírhoz kijött Tasi Zsiom.ond bácsi is. Az úttörőcsapat egyik raja a hős emlékére felvette a Pintér Gyula ne­vet. maid a raj tag mi dísz­őrséget álltak az őszirózsá­val borított sirhant mel­lett Tóth László a pofozó detektív állt. A századosnak köszönhetem az egyik képem címét — a katalógusból egy képet mutat, egy pár rongyokba csavart láb, mellette vas­villa. — Ez mi? — kér­dezte a százados. Egy pil­lanatig gondolkoztam, aztán rávágtam: modern csend­élet. Igen, modern csend­élet, üvöltötte a százados és hány rubelt kapott ezért Moszkvából? — Meddig voltak letar­tóztatva? — Csak három napig, aztán kiengedtek bennün­ket, de a vizsgálat júliusig folytatódott. A rendőrség­nek is kellemetlen volt az ügy, hiszen az előadásra és a kiállításra is ők adtak engedélyt, csupán azt nem tudták, hogy ez lesz belőle. Ekkor már másodszor húz­tuk be így őket a „csőbe”, ezután többször !c si­került. Ügy látszik, az idős mes­tert a hosszú utazás sem fárasztotta ki, pedig már­ciusban már nyolcvan éves lesz. Nagyon közvetlen, kellemes társalgó. Szívesen válaszol minden kér­désre. Még előbb felesége megnyugtat bennünket: — Későn fekvők vagyunk, nyugodtan beszélgethetünk, bőven van még időnk. A kiállítás kapcsán a szociológiára terelődik a szó. — Érthetetlen módon saj­na nálunk edig egy kicsit mostohán bántak a mun­kás-szociológiával. Irodal­munk is szinte kizárólag a parasztság szociológiai elemzésével foglalkozott. Ez a 32-es kiállítás az egyik első kísérlet volt. hogy hí­ven dokumentálják a mun­kások akkori kultúrszínvo- nalát, szociális helyzetét. A mai fotósok számára is nagyon tanulságos példa, hogy úgymondjam haladó hagyomány lehet. Bár nem szeretem ezt a kifejezést, egyszerűen azért, mert nem értem; vagy hagyomány vagy haladó. Inkább úgy mondanám, hogy cselek­vésre inspiráló, cselekvésre késztető hagyomány. Én nem azt mondom, hogy a mai fotóművészek ne <ény­gatni a város, amikor a vendégekkel sétára indul­tunk a Tisza-parton. A Tisza-parti Gimnázium mel­lett a tűzoltóság volt épü­lete volt valamikor a vá­rosi fogda. 32-ben itt tar­tották fogva Kassák La­jost is. — Engem külön zárkába zártak, Tabák Lajost és Lengyel Lajost a tolvajok­kal, betörőkkel zárták ösz- sze, de úgy látszik, féltek, hogy én elrontom azokat — mondja visszaemlékezve Kassák Lajos. A kihallga­tásra terelődik a szó. — Egy dr. Vajda neve­zetű nyomozó azt hitte, hogy valami szenzációs le­leplezéssel szolgálhat, min­denáron valami kommunis­ta konspirációt akart fel­göngyölíteni. Jellemző az intelligenciájára, hogy a fényképek többségére az volt aláírva, hogy kompozí­ció, ő kézzel-lábbal azt akarta bebizonyítani, hogy ez azt jelenti; kommuniz­mus, csak ki van forgatva. A városi fogda ablakait azóta befalazták, a rácso­kat is leszedték róluk, most a háztartási bolt raktára. Háromnegyed tizenegy. Egy negyedóra múlva kez­dődik a kiállítás megnyitó­ja. A Tisza-partról a Ság- vári utcán át sétálunk a Damjanich Múzeum felé. — Nagyon szép város lett Szolnok, olyan sokat fejlődött, hogy nem is is­merne már rá, aki har­mincnégy évvel ezelőtt járt itt utoljára — mondja Kas­sák Lajos. ☆ Olyan sokan vagyunk a megnyitón, hogy a három teremben alig férünk el. A kiállítást Kassák Lajos megnyitó szavai után a szolnokiak nevében Árvái István, az SZMT vezető titkára veszi át. A három teremben nyolcvannyolc kép. Egy üveges tárlóban a kiállítással, a régi kiállítás­sal kapcsolatos dokumentu­mok, újságcikkek, és az a néhány kép, amelyet 1932-ben nem kobzott el a rendőrség: egy-két portré, csendélet. A falakon meg­döbbentő művészi doku­mentumai egy letűnt régi világnak. Rideg Gábor A múlt egy darabja — Tabák Lajos, a szolnoki Tisza-parton a városi fogda régi épületét mutatja Kassák Lajos Kossuth-díjas írónak.

Next

/
Thumbnails
Contents