Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-08 / 238. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK NEMI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJAI / XVII. évfolyam, 238. szám. Arat 50 fillór 1966. október 8., szombat. Hűség, IR| / « r g r a a se w illúziók nélkül Kíösmondásos már filológusok, etimológusok, pszichológusok, s a gondolataink kifejezésével foglalkozó egyéb tudományok képviselői között, milyen felületesen alkalmazzuk a — közmondásokat. Gyakran mondjuk — például — hogy „tévedni emberi dolog”, ám csak ritkán tesz- szük jiozzá a mondás folytatását: „viszont tévedéseinkben megmaradni: ostobaság”. Belénk rögződött tévedés kapcsolódik — többek között — ahhoz a mondáshoz is, hogy „Az ember saját szerencséjének kovácsa”. Nem akarom itt a filológusok kenyerét elvenni, de tény, hogy a mondás eredeti görög értelmében a „szerencse”, ez a jó vagy rossz véletlen valójában az ember jellemét jelöli. Hiszen enélkül csupán frázissá válik a gyakran használt mondás, olyanná, amelyet csak azért iktatunk szavaink közé, hogy mondjunk Valamit annak, aki tanácsunkat kéri, ám akinek nem tudunk igazán megfelelő tanáccsal szolgálni. Lehetetlen ugyanis, hogy teljes meggyőződéssel figyelmeztessünk valakit arra; tőle függ a szerencséje. Hiszen a „szerencse” éppen azt jelöli, ami nem tőlünk függ, és nap mint nap tapasztalhatjuk — a magunk életében és a másokéban is — hogy miképpen semmisít meg a gonosz véletlen, vagy akár egy másik „kovács” komiszsága valami olyasmit, amit pedig gonddal és szeretettel kovácsoltunk ki. Izgalmasabb — és reálisabb — kérdés viszont, mennyire lehetünk saját jellemünk kikovácsolói? A pszichológusok sokat foglalkoznak a kérdéssel, hogy vajon a jellem mennyire nevelhető és hogy a problémák, konfliktusok feltárása, tudatosítása és az értelmező, okos akarat „mozgósítása” miképpen tudja megváltoztatni fiatalok — és nem csupán fiatalok — rossz irányba fejlődő személyiségét. A lényeg az, hogy képességeink kibontakozása sok mindentől függ, hogy ki- virágzanak-e, vagy eíszá- radnak-e vajon érzéseink, az nagymértékben attól a visszhangtól függ, amit a bennünk csírázó indulatok kiváltanak az emberek között. Ha azt mondjuk — és a korszerű lélektan kutatói kísérletekkel is bizonyítják ezt — hogy az ember saját jellemének kovácsa, akkor lehet-e nem számolni azzal, hogy a jellem hordozója, az emberi személyiség nem légüres térben él? Lehet-e figyelmen kívül hagyni, milyen eldöntő jelentőségű, hogy miképpen reagálnak a többiek egy-egy megnyilatkozásunkra? Hiszen közhely, hogy a legjobb szándékú embert is mélységesen el lehet keseríteni, s emberkerülővé silányítani. Mégis áíl az, hogy az ember saját jellemének kovácsa. Csak éppen nem mindegy: mivé kovácsoljuk önmagunkat?! Ha abból indulunk ki, hogy az ember önmagában van a világban, hogy önmaga az egész világ, ha nem számolunk a többiekkel, akkor., akkor törékeny jellemmé alakulunk, olyanná, akit a bántás, vagy akár csak a vélt bántás is megtörhet. De pusztító hatású az la, ha .valakinek nincs fogékonysága a közösség általában nem látványos segítsége iránt. Számolni kell a többiekkel! Ez az a törvény, amelyet Aiszkülosztól Sha- kespearen át Gorkijig és József Attiláig oly ékesszólóan fogalmaztak meg a lélek és a jellem hagy irodalmi „doktorai”. A pedagógia, a pszichológia és több más tudomány korszerű és nagyszerű módszertani segítséget nyújthat ahhoz, miként lehet igazi jellemekké válnunk. Olyan receptet azonban semmiképp sem adhatnak, amely feleslegessé tenné egyéni erőfeszítéseinket annak eléréséhez, hogy érzékenyek legyünk az emberi szolidaritás iránt, hogy tudjunk kezet nyújtani és kezeket elfogadni. Jófajta alkalmazkodás nélkül — a marxista szociológia mostanában kezdi megkülönböztetni az egyéniséget fel nem adó alkalmazkodást a túlalkalmazkodástól, a „konformizmus”-tól — nem lehetünk igazán bátor, igazán szabad, önmagunkhoz méltó személyiségek. Saját jellemünknek mi vagyunk a kovácsai, az üllő és a kalapács azonban — és még a láng is, amelyben a vas megedződik — a külvilág, az emberi társadalom. Mi történik azonban azzal, aki úgy „kovácsolja” magát, hogy közösségi érzés helyett a közösségben való vakhitet fejleszti ki magában? Aki nem szazai csapja be magát, hogy “csak ő érdekes a világon, hanem azzal, hogy eltökéli: a többiek részéről nem érheti sérelem? Vannak olyan emberek, akik — abból a realitásból kiindulva, hogy a mi társadalmunk minden eddigi társadalomnál magasabbren- dű, — úgy vélik, hogy ha nem esik tégla a fejükre, vagy nem hibáznak, akkor nem történhet semmi rossz velük; a nép rendje majd megóvja őket minden bajtól. Ügy véljük; az ilyen, a valóságot illúziókkal „gazdagító” lelkek roppannak össze a legkönnyebben. Nem számolnak azzal, hogy még nem élünk tökéletes világban, ezért aztán az igazságtalanokat, a bürokratákat, a közönyösöket azonosítják az „elvesztett paradicsom”-mal, a szocializmussal. Károlyi Mihály önéletírásában szerepel egy gyönyörű cím: „Hűség, Illúziók nélkül”. Ügy gondolom, — ha nem szűkítjük le jelmondattá, hanem kibontjuk azt, ami e szavak mögött van — a szocialista jellemnevelés programját foglalják össze e szavak. Hűnek lenni a kis és nagy családhoz, amelyek lényege: az ember jó... De az illúziók végül is elsorvasztanák ezt a szép hűséget. És illúzió nem meglátni, hogy a mi közösségi társadalmunkban is sok olyan „kovács” van, aki tényleg csak a maga szerencséjét kovácsolná, s ezzel aztán a többiek szerencsés sorsát nehezíti. Hűség illúziók nélkül!... Ezt megvalósítani annyival nehezebb az illúziók vállalásánál, mint egy közmondás teljes értelmét vállalni annak megcsonkított értelmezésénél. „Tévedni emberi dolog”... Ezt elismerni könnyű és kellemes. „Viszont tévedéseinkben megmaradni: ostobaság”... — ez már nehezebb. Antal Gábor Ma: Két brigád — egy szírrel Hajsza Pali Halt alán Csalttdikör R megyében elsőnek : o Szenttamási Állami Gazdaság befejezte az őszi relést Örömhírt közölt telefonon szerkesztőségünkkel pénteken a Szenttamási Állami Gazadság vezetősége. Mint jelentették, október 6-án estére véget ért náluk az őszi vetés. Kilencszáz holdas tervüket teljesítették, mostanra elfogyott a munka vetőgépeik elől. A gazdaság az e hetet vasárnappal is megtoldva mar a kukoricatörésen is túl lesz. Amint szabadulnak fel gépeik, úgy veszi ki részét más gazdaságok megsegítéséből is. A megyei elsőség szép teljesítmény. Mielőbb kövessék mások. A NAGY ALFÖLDI KŐOL AJTERMELÖ VÄLLAL AT BEREKFÜRDŐI GAZOLIN leválasztó telepét és gAzindItó állomását a múlt hónapban ADTÄK AT RENDELTETÉSÉNEK. (Fotó: Nagy Zsolt) Dollárral töltött Hlhciiuell Munkarerseny az export rágotíbaromf'i megduplázásáért Az Országos Baromfiipari Vállalat törökszentmiklósi gyáregységében az év utolsó három hónapjában pezsdül meg igazán az élet. Az igazi nagy munka ideje ekkor kezdődik. Érthető, hiszen kilenc hónap alatt 415 vagon élőállat érkezett a gyárba, a negyedik negyedévben viszont 437 vagon áru beérkezését várják. Háromszor annyi baromfit kell feldolgozni október, november és decemberben, mint az előző hónapok bármelyikében. — Ilyenkor megindulnak a nehéz pályák, amelyeken egy műszakban 400 libát vagy pulykát dolgoznak fel. Természetesen ehhez a ba- romfidömpinghez több munkáskézre is szükség van — jönnek a szezon- munkások. A törökszentmiklósi baromfifeldolgozó kollektívája eddig még minden évben megbirkózott ezzel a nehéz feldattal, s nem is akárhogyan. A mennyiségi követelmények kielégítésén túl a legnagyobb figyelmet gazdaságos termelésre fordították. A gyárban feldolgozott baromfi 88 százaléka külföldi fogyasztókhoz került. Számtalan élüzem kitüntetés igazolja szorgalmukat, hozzáértésüket. Hagyományaik, s az utóbbi négy esztendőben a szocialista munkaverseny következtében elért kiemelkedő munkasikereik arra ösztönzik a gyár összes dolgozóját, hogy bebizonyítsák: eddig sem a véletlen műve volt, „köz- kívánatnra” megismétlik. A harmadik negyedévi termelési tanácskozáson üzemrészenként megbeszélték, hogy versenyt indítanak a szocialista gyáregység címért. Kemény fába vágták a fejszét, de erre feljogosítja őket többek között az, hogy jelenleg hat többszörös szocialista brigád dolgozik az üzemben és újabb hat a legjobb úton halad e cím elnyeréséhez. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben vállalták, hogy 3,4 millió forintot megtakarítanak, illetve ennyivel jobb eredményt 'érnek el. Ezt azóta 54,2 százalékra teljesítették, s Időközben még újabb felajánlások születtek. Előzetes számítások szerint év végére 4 millió forintos többleteredményt hoz a kongresszusi munkaverseny. A munkaverseny — minden, szép célkitűzésén túl azért óriási jelentőségű, — mert szakítva az eddigi gyakorlattal nem mennyiségi feladatok megvalósítására törekszik, A gyáregység vezetői a húsexport gazdaságosságát tűzték ki célul. Ennek érdekében mellőzik az egyszerű csirke, kacsa vagy pulyka exportjának növelését, inkább a jobb dollárkitermelést biztosító darabolt liba és svájci kikészítésű csirke kiszállítását fokozzák. A tavalyi 3552 mázsa csirkével szemben ebben az évben már 8520 mázsát indítottak útnak a nyugati országokba. Nem megduplázták, hanem a két és félszeresére üö- velték a legdrágábban értékesíthető baromfihús exportját. A svájci csirkénél is keresettebb a tőkés országokban a darabolt liba. Ebből az áruféleségből 15 százalékkal többet szállítanak külföldre, mint tavaly. A népgazdaság szempontjából is nagyon fontos deviza bevétel növelésért versenyezni dicső feladat. Reméljük a Baromfiipari Országos Vállalat vezér- igazgatója sem zárkózik el a törökszentmiklósiak kérése elől: „Kérjük a Vezérigazgató Elvtársat, adja hozzájárulását, hogy a Szocialista munka gyáregysége megtisztelő címért gyáregységünk dolgozói harcba indulhassanak.” — írták szeptember közepén. — bognár — 1.4 milliárd forint megtakarított pénz a falast bankokban Országos takarékszövetkezeti tanácskozás Országos takarékszövetkezeti tanácskozást rendeztek pénteken Pécsett. Ez volt az első eset, hogy az Országos Földművesszövetkezeti Tanács mellett működő takarékszövetkezeti szakbizottság nem Budapesten, hanem vidéken ülésezett, olyan megyében, ahol különösen erősek a falusi bankok. Dr. Pál József, a SZÖVOSZ főosztály- vezetője a takarékszövetkezetek jelenlegi helyzetét ismertetve elmondotta, hogy jelenleg 368 takarékszövetkezet, és 208 kirendeltség működik az országban. Betétállományuk 1,4 milliárd forint, a dolgozóknak folyósított kölcsönök ösz- szege 555 millió forint. A tanácskozáson számos javaslat hangzott el a takarékszövetkezetek tevékenységi körének kiszélesítésére, új szolgáltatások bevezetésére. Javasolták többek között, hogy úgynevezett takarékkasszákat állítsanak fel olyan községekben, ahol sem takarékszövetkezet, sem kirendeltség nem működik, s ezek helyben kezeljék' a lakosság takarékbetéteit. Javaslat hangzott el ház- és telekvásárlási kölcsön bevezetésére, a valutabeváltásra, a falusi ingatlanok adás-vételének lebonyolítására, hirdetések felvételéi® és közvetítésére
