Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
IMS. október 0« SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 A tervszerű jövedelemelosztás a tsz-ek megerősödését szolgálja (Tudósítónktól) A tervszerű, nagyüzemi gazdálkodás egyik jellemzője, hogy a jövedelmet is tervszerűen osztják el. Ez egyben azt is megköveteli, hogy nemcsak a jövedelem várható nagyságát tér. vezik meg hanem ugyanakkor a különféle alapok bővítését és a tagság között szétosztható jövedelmet is. A tervszerű és helyes jövedelemelosztás igen fontos, hiszen alapvetően megszabja, befolyásolja a tagság munkakedvét, valamint a termelés bővítésének lehetőségét is. A megye közös gazdaságaiban egyre nagyobb jelentősége van a sajáterős beruházásnak. Évről-évre növekszik ennek a százalékos aránya. A jövőben az új gazdasági mechanizmus alkalmazásával ennek még nagyobb szerepe lesz. Az idén bevezetett termelői árrendezés tervek szerint közel 150 millió forint többletjövedelmet hoz a szövetkezeteknek. — Ha a többletjövedelemmel szembeállítjuk az idén bevezetett gépi amortizáció költségét, kitűnik, hogy a többletjövedelem nemcsak fedezi, sőt 54 millió forinttal meghaladja azt. Az a cél, hogy a jövőben a befizetett amortizációs alapon felüli felhalmozási igény egy részét a mezőgazdasági üzemek jövedelmükből egészítsék majd ki. Tóth Pál Miért híres a magyar vöröshagyma ? Kedvelt, világszerte keresett exportcikkünk, a vöröshagyma, hosszú idők óta, állja versenyt a legjobb külföldi spanyol, holland, stb. termékekkel. Mi ennek a sikernek a magyarázata? A hagyma értékét és egyúttal eltarthatóságát nedvességtartalma szabja meg, és e tekintetben jól állunk. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a külföldi vöröshagyma-fajták általában 86—91 százalék vizet tartalmaznak, míg a magyar termésűek csak 82—86 százalékot. Cukortartalmat tekintve — nagyjából 'azonosak az értékek, de a jellegzetes hagymaszagot adó alilszulfidból már több van a magyar vöröshagymában (3—4 század százalék), míg a külföldiekben (1—4 század százalék). Érdemes megemlíteni, hogy a vöröshagyma vöröses színét egy querticin nevű szerves festőanyag okozza. Ez azonos azzal a festőanyaggal, amely a tölgymakkban található. OÁZIS a Nagykunságban (Tudósítónktól) Kisújszállás határában a Szolnok—Debrecent összekötő négyes műútról jói láthatók a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet 380 holdas gazdaságát átszelő erdősávok. A múlt hónapokban felhangzott itt a motorfűrészek berregő hangja is. Nemrégen fejezték be a fakitermelést. Az első gyérítés során 463 köbméter — nagyobbrészt értékes rönk és papírfát adó — faanyagot vágtak ki. Negyven hold erdősáv 8200 méter hosszban Az intézet gazdasága az induláskor — 1951-ben — még sivár, csupasz benyomást keltett. Egyébként is eléggé mélyfekvésű terület. Egy évvel később, 1952 tavaszán telepítették a gazdaság határa mentén és a negyven holdas táblák széleit az erdősávokkal. Mintegy 8200 méter hosszan, 40 holdon. Szabó János tudományos munkatárs személyesen irányította annak idején a telepítési munkákat. Igen nagy szeretettel beszélt most a már 14 éves és helyenként 28 méter magasságot is elérő fákról. Az intézet erdősávjai a legszebbek Szolnok megyében Az intézet tábláin 13 erdősávtípust telepítettek 83 féle fa- és cserjeféleség felhasználásával. A rendszeres öntözés, a szikese- désre hajlamos eléggé kötött réti agyagtalaj ellenére kedvezően hatott a növekedésre. Bizonyítva, hogy a vízgazdálkodás mennyire fontos a fás növényzet számára. A mezőgazdasági táblák öntözésére a korai nyárfa rendkívül erős fatömeg- gyarapodóssal válaszolt. Számos korai nyár törzs mellmagassági átmérője 14 éves korban elérte a 46—48 centimétert. Az olasz nyár típusban a fa magassága és vastagsága ennek alatta marad. Mivel az olasz nyárból a törzsek száma kétszerese az előbbinek, így a fatömeg alig kevesebb. Az ugyancsak 14 éves tölgytípusú sáv fatömege viszont már csak 54 százaléka az előbbi két nyártípusnak. Mit profitál a sávokból a mezőgazdaság ? Szabó János a 14 éven át gyűjtött megfigyelések birtokában nyilatkozik erről. Szerinte a sávok legfőbb pozitívuma kétségtelenül az, hogy növelik a szárító szelek mérséklésére. Így az esőztető berendezéseket erősebb széljárás esetén is tudják üzemeltetni. Az intézet erdősávokkal szeldelt területén több a mezőgazdasági termelés biztonságát. Az őszi árpában és a kukoricában a terméshozamot növelő ha tás kétségtelenül kimutatható. Igen jótékony hatássa’ Vannak a sávok a tavaszi csapadék. Erre egy adat: 1966. júliusában is 4.4 milliméterrel hullott több. mint amit a nyugatról szomszédos állami gazdaság és a keletről határos kisújszállási laboratórium csaapdékmérői mértek. Kellemes, szép környezet Felfigyelt a kutató arra is, hogy a magasvezetésű csatorna mentén települt sávoknál elvizenyősödött a terület. Azért, mert a csatorna vize a töltésbe hatolt gyökerek mentén kiszivárog. Az ilyen rendszerű csatornák mellett nem ajánlják a telepítést. Van aztán még égy döntő érv. A munkásokra gyakorolt kedvező hatás. A kellemes környezetben szívesebben, jobb kedvvel dolgoznak az emberek. Kevésbé fárasztó a munka. Ez minden évszakban észrevehető, de különösen a nagy nyári melegek idején. Végül is feltétlenül az előnyök javára billen a mérleg — mondja Szabó János tudományos kutató. Akinek segítségével a 14 év alatt, szinte észrevétlenül egy valóságos kis oázis alakult ki az igen gyéren fásított Nagykunságban. Marton Tibor A gazda szerepében A gazdasági mechanizmus reformja nálunk sokak szemléletének megváltozását előmozdítja majd. A dolgozókban szükségképpen kiforr az a felismerés, hogy a munkás a gyár gazdája. Miért, hogyan? A reform egyik fő vonása, hogy a dolgozók személyes összkeresete — mindenki számára felismerhetően — az üzem gazdasági eredményétől függ. Ha a vállalat gazdasági eredménye javul, akkor az egyes dolgozó jövedelme is emelkedik. Ha a vállalat gazdasági eredménye nem kielégítő, akkor ezt az egyes dolgozói is megérzi. Az, hogy a vállalat jó eredményt érjen el, tehát olyan jó minőségű termékeket értékesítsen, amelyeket a vevők keresnek is, most már nem csupán az igazgató és a főkönyvelő gondja lesz. Felismeri ebben közvetlen érdekeltségét a vállalat va- lamenyi dolgozója. Az érdekeltség e közvetlen érvényesülése a tulajdonosi szemlélet kialakulásának alapja. Nem véletlenül fogalmazunk úgy, hogy a dolgozók felismerik közvetlen érdekeltségüket. Hiszen a szocialista tulajdonviszonyok közepette, — bármilyen is a gazdasági mechanizmus —, a dolgozó a vállalat gazdája. Nem arról van tehát szó, hogy a dolgozó majd most, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével válik a gyár tulajdonosává. Eddig is ő volt a tulajdonos. Ezt a tényt azonban még sokan nem ismerték fel és nem értették meg. Ha elvben magukénak érezték is a gyárat, gyakorlati munkájukban ez ném mindig kapott értelmet. Ismerünk olyanokat, akik egy tőkés restauráció kísérletével szemben élet- re-halálra készek volnának megvédeni a nép szocialista tulajdonát, de amikor tulajdonosi módon és tulajdonosi eréllyel kellene beavatkozni abba, ami a vállalaton belül nem jól megy és nem , a gazdasági eredmények javulásának irányában hat. gyakran inkább hallgatnak. Ügy vélik: ha a maguk munkáját felelősen és lelkiismeretesen elvégzik, mindent megtettek, annál többet nem tehetnek. Pedig a tulajdonos — ha teljes tudatában van annak, hogy ő tulajdonos —, sokkal többet tehet ennél. A gazdasági mechanizmus reformja, amelyet 1968. január í-ével bevezetünk, mindenki számára világosan felismerhetővé teszi azt az igazságot, hogy a dolgozó a vállalat gazdája, mert közvetlen érdekeltséget teremt, és — ha úgy tetszik —, „a zseb optikáján át” mutatja meg az összefüggést a dolgozó személyes érdekei, a vállalati érdekek és a népgazdasági érdekei között. Kém titok hogy ma még sok munkahelyen vannak tengő-lengő emberek, akik vagy a vállalati lehetőségek korlátái, vagy restségük miatt nem teszik magukat hasznossá. Tény, hogy az ilyen emberek el lehetnek még a szorgalmas dolgozók felől is, anélkül, hogy valaki rájuk szólna A reform gyökeresen új viszonyokat teremt majd, és ha például valaki akkor is szép kényelmesen át akarná bóbiskolni a hónapokat és az éveket, kétségtelenül és törvényszerűen ellenkezésbe kell ütköznie. Nem a puszta fegyelmező szó, és nem is csupán az egészséges erkölcsi érzék kerül szembe az ilyen haszonta- lansággal, hanem a közgazdaság törvényein alapuló gazdasági mechanizmus is. Ezzel együtt a dolgozók felismert tulajdonosi érdeke: aki nem járul hozzá a vállalat eredményeihez, az feleslegessé teszi önmagát, és nem kaphat fizetést, mert ha mégis, akkor azt a többi dolgozó zsebéből húzza ki. Azoknak a várható gazdasági eredményeknek egyik fő forrása, amelyeket a gazd^á gi mechanizmus reformjától joggal reméy lünk, éppen a dolgozó emberek tulajdonosi szemléletének kiteljesedése és érvényesülése. Még pontosabban: ennek a tulajdonosi szemléletnek gyakorlati konkrétizálódása. Ma is milliónyi dolgozó van, aki szívén viseli a vállalat ügyét. A mai mechanizmus viszonyai között azonban ezt nem lehet eléggé átváltani a tulajdonosokra jellemző tettekké. A vállalat ügyét szívükön viselni — ez az új mechanizmusban többé nem általános és nem érzelmi kérdés lesz, hanem nagyon is kézzel fogható, nagyon is gyakorlati kérdés. A vállalat gazdasági eredményeinek — a nagyvonalú termelési tevékenységen kívül — fő tényezője például a rejtett tartalékok feltárása, a tékozlás megszüntetése, és sok-sok apró hiba. mulasztás kiküszöbölése. Ezek az apróbb hibák önmagukban — jóllehet csekélységek, — mégis úgy hatnak a munka folyamatában, mint a csapágyakba került homokszemcsék: csikorog miattuk az egész gépezet. Ezek a homokszemcsék gyakran nem láthatók az igazgatói szobából. Nagyon jól láthatók viszont a munkapadok mellől, a termelés különböző, kisebb- nagyobb posztjairól. Ha majd e posztok mindegyikén a gazda tevékenykedik, aki a maga jól felfogott érdekei szerint, a tulajdonos buzgóságával és erélyével avatkozik a dolgok menetébe, feltétlenül javulnak az eredmények. Ez az eredményjavulás egyöntetű, harmonikus érdeke mind az egyes dolgozónak, mind a vállalatnak, mind pedig a népgazdaságnak. S amikor ez a hármas, mégis egységes érdek érvényesül, akkor törvényszerűen meggyorsul szocialista haladásunk üteme. Horváth József Hétpettyes katica Mikor már a ladányi dinnye zöld halomban kínálja magát a piacon, baj van. Akkorra el is fogyott a nyár. A piros, tiszta hajnalok elszürkülnek, elszennyeződnek. Kedveskednek a ladányi asszonyok: tessék, fiatalember, melyiket lékeljem? Dehát a dinnyével úgy vagyunk ilyenkor, mint a gyógyszerrel. Csak minél kisebbet belőle. Mégis hagytam rábeszélni magam egyre. Nagyra nőtt darab volt, majd kitörte a kezemet, ahogy a tenyeremben tartottam. Kiabáltak rám az utcán, valahány ismerősöm jött: hová cipelem ezt a tököt? Otthon se ugrottak a nyakamba érte. Kivéve a lányom. A dinnye orrán ugyanis, a virágszirom helyén ott lapult egy katicabogár. Piros pettyes, hét pettyes, fekete frakkos, csinos, elegáns katica. Útközben repült-e oda? Talán a piac lármájától menekült e zugba. Vagy az őszi csendességű végtelen földekről szekerezett a dinnye tetején idáig? Nem tudom. Nem is vettem észre. Még jó, hogy agyon nem nyomtam. A lányom is ugyanezt mondta Meg azt: — Majd máskor is vegyél olyan dinnyét apu, amin katicabogár van. Ezzel meg is kezdődött a tortúra. Néhány perccel óvodába indulás előtt azzal állt elő a gyerek, ma nem megy el, itthon marad a kati- val. Ebből vita kerekedett, nyafogó szemrehányásokkal tetőzve. A katica persze már régen nem a dinnyén pihent, hanem az óvodáskötény zsebében, amelyet a tetején összefogott a gyerek. Ez a művelet érthetően mind a két kezét igénybe vette. — Apukám, most te etessél, öntsed a számba a kakaót, rakjad bele a kenyeret. Annyiban megállapodtunk még reggel, a katica ezután itt lakik majd nálunk. De hol? Ezen is túljutottunk. A gyufásdoboz tartalmát ki- ömlesztettük a konyhaszekrény fiókjába. Kész a ház. Ezt így az ablak- párkányra tettük. Indulás. Csukom az előszobaajtót. —■ Hó! Arra nem gondolsz, hogy a sötétben nem lát a katica? Az nektek nem baj, ha meghal? Most már úgyis elkéstünk mind a ketten, a gyerek is, én is. Legalább ■a katicának legyen valami haszna belőle. A virágváza tele volt őszirózsával, arra tettük. Becsúsztattuk a szirmok alá, hogy ne fázzon. Milyen jól mutatott. A dércsípte, már erőtlenkék szirmok a sápadt porzók között az elütő piros bogár. Csendélet. — Apa! De ki ne nyissátok ám az ablakot. Csukjátok be az ajtót is, el ne menjen a katica. Este folytatódott aztán. Mi mindent fantáziálgat össze egész nap egy ötéves csacsika. Azzal állított haza: ez most az anyukája, a kistestvére, vagy milye a többi katicának? Látszott a gondterhelt buksi homlokán, mennyit foglalkoztatta a talány idáig. Kistestvérben egyeztünk meg. — De hogy lesz a katicának kistestvére? — Tudod... az is lehet, hogy ez az anyukája... Csak nem jól néztem meg. Körülálltuk. El kellett .énekelni hármasban, egymás kezét fogva körbejárva: „Szállj el, szállj el katicabogárka Jönnek a törökök, mély kútba vetnek Onnan ki se vesznek Szállj el, szállj el aranyos bogárka”. Az aranyos bogárka, a szabadég- hidege bántotta'bogárka csak nem mozdult. Örült szegény, hogy melegre kerülhetett. Játszunk még neki valamit. Majd arra felfigyel. Jó. — De kislányom, értsed meg-.. Ennek hiába énekelünk, akár napestig is. Lefekvéskor újabb összetűzés. Vigyük a katicát az ágyba. De virágostól, mert az azzal takarózik. Hát nem látjátok? Sírás lett a vége. így ment napokig. Mára fordulat történt. A virág elfonnyadt, posványos bámulni kezdett a szára és a víz tőle. Ki kellett volna már dobni. Ezt magyaráztuk a gyereknek reggeli közben. — Hogyne. Akkor már hozom is el a katit. Felugrott. Ügy, hogy fellökte a kakaós bögrét. Futott gyorsan végig szempillantás alatt a kakaófolyam az asztalon, s már surrogva plattyogott is a konyha kövén. A feleségem ahogy szóhoz tudott jutni: — Az apja bolondos. Felnőtt létére pondrókat hoz a gyereknek. Te úristen! Odanézz! Már láttam. A kakaó nemcsak az asztalra fröccsent, a lányom ruhájára is jutott belőle elég. Át kellett öltöztetni. Nagyon rossz hangulatban vált háromfelé a család. A gyerek kedélye teljesen fel is borult. Délután. Ahogy hazavágtatott szegénykém az óvodából. Bömbölve dűlt ki vissza a szobaajtón. — Elrepüüült az aranyos booogár- ka... Nem vigyáztatok rááá... Bőgött, zokogott őszinte, mély keserűséggel. Felerősödve harsogott csukló sírása a csendben. Mi ketten némák maradtunk. Nem mertünk szólni. Se a gyerek szemébe nézni. Börzék L&taf
