Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-04 / 234. szám
II október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Földben a kenyérgabona agyharmada A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályának jelentése alapján Kenyérgabona Járás, város neve vetésterve kh tény kh »/. Jászberényi j 30 350 8259 27.0 Kunszentmártoni járás 18 300 3164 17.3 Szolnoki j. 36 950 12 924 35.0 Tiszafüredi j. 20 roo 4372 21.9 Törökszentmiklósi 1 23 900 5570 23.3 Jászberény 4900 1510 30.8 Karcag 11 700 5310 45.4 Kisújszállás 6400 1594 24.9 Mezőtúr 8800 . 2415 27.4 Törökszentmiklós 8200 2400 29.3 Túrkeve 6700 1826 27.2 Szolnok megye termelőszövetkezetei 176 200 49 344 28.0 Minthogy a jelentés az október 1-i állapotot jelzi, s miután nagyon sok gazdaságban a vasárnapi jóidőt is kihasználták, azt lehet mondani, földben a kenyérgabona egyharmada, az őszi árpa vetése pedig befejeződőben. A tervezett 60 ezer holdból 56 ezer holdat vetettek már el a megye _ közös gazdaságaiban. Említésre méltó, hogy a szolnoki járás termelőszövetkezetei 116 százalékra teljesítették a tervüket. Az őszi vetések alá 154 ezer holdat szántottak fel a Szolnok megyei termelő- szövetkezetek a 248 ezer holdból. Ezzel a munkával a karcagi és a szolnoki járás termelőszövetkezetei haladnak a legjobban. A tavasziak alá pedig a kunszentmártoni járásban szánMeccs a tetőn ! Tegnap egy izgatott női hang keresett bennünket telefonon. Gazdája a felháborodástól elfúló hangon ecsetelte azokat az állapotokat, amelyeket az arra járó a Vosztok úti óvoda környékén láthat. A házfalak lerugdosását már megunt gyerekek újabban az orvosi rendelő tetejét szemelték ki maguknak. Naphosszat itt rúgják a labdát, ablakban könyöklő papáik és mamáik legnagyobb gyönyörűségére. Az itt rendelő orvos a szívhangokkal együtt hallhatja a labdát rúgó lábak dübörgését, nem beszélve az ordításról, amely nemcsak a betegeknek okoz szenvedést, hanem az éjszakai műszakban dolgozó embereknek és a későn kelő nyugdíjasoknak is. Olyan sok intézkedés született már a Vosztok úttal kapcsolatban! Erre nem tudnánk orvoslást találni? Az orvosi rendelő közelében lakók közül egy-egy jóakaratú ember bizonyára ismeri ezeket a gyerekeket és szüleiket. Mert a zaj is fáj, ha az ember nyugodtságra vágyik. De az a cinizmus, ahogyan ezek a szülők gyermekük „játékát” nézik, még jobban. Olvaaóankét, a klubssobában Néhány évvel ezelőtt a Szolnoki Állami Gazdaság munkásszállásait nem sok dicséret érte. Azóta azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Tiszta, rendezett szobák fogadják esténként a munkából hazatérő dolgozókat. A női munkásszálláson egy klubszobát is berendeztek, ahol esténként szórakoznak a lányok, asszonyok. A gazdaság több mint 700 kötetes könyvtárral rendelkezik, s itt szoktak olvasgatni, beszélgetni, televíziót nézni a fiatalok. Újságok, folyóiratok, olvasóankétok és élménybeszámolók teszik változatosabbá az őszi estéket. tottak fel arányosan a legtöbbet. Talajelőkészítéssel a Jászberény városi és a szolnoki járás termelőszövetkezetei igyekeznek leginkább. A megyében továbbra sem dolgoznak kellő számmal kétműszakban a szántógépek. A termelőszövetkezetek másfélezer szántótraktorának a fele sem teljesít kétműszakot. Mezőtúron, Túrkevén, a tiszafüredi járásban és Török- szentmiklóson dolgozik a legtöbb gép éjszaka is. Is- tállótrágyázási tervét Tö- rökszentmiklós és Kisújszállás teljesítette, közel járnak hozzá a karcagi termelőszövetkezetek. A rizsaratás szépen halad. A tízezer holdnyi közös vetésű rizsből majd hétezer holdat arattak le. Karcagon ahol a legtöbb rizst termesztik a megyében, 63 százaléknál járnak e munka teljesítésével. A bur- gonyaszedés a jászberényi járásban jelent volument. E járás termelőszövetkezetei a megyei átlag fölött — az előbbi 74, a jászberényieké 81 százalék —■ járnak. Megkezdődött a közös kukorica törése, s egyötödét végezték idáig el e fontos őszi betakarítási teendőnek. Túrkevén, Mezőtúron, Tö- rökszentmiklóson előzték meg a megye más közös gazdaságait. Napraforgót a szolnoki és a jászberényi járásban termesztenek a legtöbbet. Mindkét helyen jobban haladnak a megyei átlagnál. Silókukorica betakarítási tervét már túlteljesítette a megye. A tiszafüredi járás 145 százaléknál tart. A Szolnok megyei termelőszövetkezetek 240 ezer köbméter silót készítettek már idáig, ám ez csupán felét jelenti tervüknek. Nem lesz Szolnok megyei versenyző az országos esztergályos versenyen Az esztergályos verseny országos elődöntőjét október 2-án, vasárnap Budapesten egy Váci úti tanintézetben rendezték. A megyénk színeit képviselő Takács József, a GANZ Villamossági Művek szolnoki Hegesztett Gépszerkezetek Gyárának fiatal esztergályosa a magasszintű verseny 48 résztvevője közül a 18. helyet szerezte meg. Helyezése— mivel az or- országos döntőn tizenketten vesznek majd részt — nem volt elegendő a továbbjutáshoz, de így is szép eredménynek számít. CUKOR ÉS KEN VÉR Kelemen Pali bácsi a cukorgyári diffúziós állomás tapasztalt vezetője, már gyerekkorában, 1927- ben is itt dolgozott, ö szerényen csak előmunkásnak nevezi magát. Nyugodtan mondhatom, ismerősök vagyunk, s mint eddig minden alkalommal kampány idején, úgy most is beszélgetni kezdtünk. — Mi újság? — kérdeztem. Most kimondottan jó! megyünk, már régen nem volt ilyen biztos az üzem — Az ritka dolog, hogy elégedett. — El ne kopogjam, nincs ok az izgulásra. — Az idénymunkások beváltak? — Dolgosabbak, mint a tavalyiak. Fiatalok, harmincon inneniek. Értenek a szóból. Nézem a fiúkat, könnyedén nyitják ki a hetvenöt hektós edényeket, mossák ki belőlük vízágyúval a cukrot kiadó szeletet, majd eresztik a tartályba a frissen vágott „főznivalót”. Aztán lezárják, s most már jut idő egy fél cigaretta elszívására is. Megpillantom Jakab László műszakvezetőt, int, hogy ő is észrevett, jön mindjárt. Addig Pali bácsival váltunk néhány szót. — Jó napot — üdvözöl, s köszöntőm én is. — Pali bácsi dicsekedett, milyen jól megy minden. — Tényleg így van. Naponta kétszázötven—kétszázhatvan vagon répát dolgozunk fel, s abból harÁz első 50 vagon kukorica A Mezőfalvi Állami Gazdaság hibridüzemében augusztus 26-tól tart a hibrid- kukorica feldolgozása, szárítása, morzsolása, osztályozása. Most a Német Demokratikus Köztársaság részére 769 holdon termesztett fehér Siloma kukoricát dolgozzák fel, amiből 25—30 mázsa csöves kukoricát szednek holdanként. Az első ötven vagon szemes kukorica már magtárban van. A hibridüzemet bővítik. Az idén a tavalyinál 100 vagonnal több, ősz- szesen 650 vagon kukoricát dolgoznak fel A képen: A csíraképességet szűrőpapírba csomagolva vizsgálják. Szokatlan díszőrség Moszkvában szokatlan díszőrséget láthattak a Lenin mauzóleumnál a Vörös tér látogatói. Lenin egykori személyi őrségének hét életben levő tagja 42 év utón Moszkvában adott találkozót egymásnak. A hét veterán a Szovjetunió legkülönbözőbb részeiből jött el, és a Kreml díszőrségének fiatal tagjaival együtt feszes vigyázban állt díszőrséget a mauzóleum bejáratánál. NÍVJECV — KÉPJECV Optikai trükkel modernizálta egy amerikai cég a név jegyipart. Az. általa készített kártyákon, ha azokat a fénnyel szembe tartják — mint valami vízjelzés — előtűnik a név tulajdonosának arcképe. Az újító cég azzal érvel, hogy az emberek arcmemóriája általában jobb, viszont nem mindig tudják egy-egy név viselőjét azonosítani. Üzleti szerveknél végzett közvéleménykutatás terén ezért tíz névjegy közti) kilencet rövidesen ki. selejteztek, mert nem tudtak visszaemlékezni rá, hogy voltaképpen ki is hagyhatta ott. Ahol sok az üzletfél, az új névjegy segítség lehet a tárgyaló partner utólagos azonosításában is. minchárom vagon cukor kerül a raktárba. — Nézze milyen furcsa kép — mutattam a földszinten dohogó ötven esztendős gőzgépekre. — Ezek kivénhedt másinák, de itt fent már az új bepárló rendszer, műszervezérléssel. — Legfeljebb két évük van, s viszik nyugdíjba a kisöregeket — mondja. Elhívták. Ha már itt vagyok a bepárolóállomáson, csak megkérdezem, elégedettek-e vele. Cs. Tóth László a műszerfalon a lé sűrűségét ellenőrizte éppen. — Még nagyon szokatlan az automatákkal dolgozni. Azelőtt belátta az ember az egész állomást, a lészintet. Most a műszer a szemünk. A cukoroldalon (Páli bácsi dolgozik a répaoldalon) Marton Balázs a főnök. Díjbirkozó termete is valósággal eltörpül a hatalmas kavarótartályok mellett. — Szépen megy a gyár. Néhány napja ugyan visz- sza kellett olvasztani a cukrot, mert nem volt szép a színe. Valahol nem tartották be a gyártási fegyelmet. Most már nincs semmi baj. Balázs Béla, az egyik munkás elmagyarázta, hogy ide már kristályosítottan érkezik a cukor, de még melaszosan. ök leeresztik a szitára, onnan a centrifugák veszik át a már majdnem cukrot Elmentem oda is, ahol már cukor a cukor, ahol már kristályos testet ölt százak és százak munkája A gúla alakú tartályokból fehérköpenyes asszonyok eresztik a langyos cukrot a csillékbe. Felkapaszkodnak mellé, s néha egy kis maroknyit a földre dobnak. — Ugyan miért? — szólítottam meg az egyiket. — Szemetes egy kicsit —* feleli Csőke Mária. Valahol a kavaróbán kerülhetett közé — toldja meg Búkor József né. Tele lett az egyik csille. Két asszony nekiveselkedik, hét és fél mázsa cukor fér bele, s tolja a mérlegre, onnan be a raktárba. Olyan „utolsó pár előre fusst’’ játszanak izzadó homlokkal, megfeszült inakkal. Nehéz munka, asszonynak nem való, ők mégis ragaszkodnak hozzá, s örülnek, hogy nem csinálták még meg a vontatópályát, noha lassan tíz esztendeje ígérik, örülnek, mert akkor csak egy munkás kellene ide, most meg nyolcán veszik ebből a kenyeret. Fábián Péter Simon Carmiggelt: Családi idill Az unokám és az édesanyám néhány napig vendégségben voltak nálunk s együtt aludtak a vendégszobában. De ma reggel végeszakadt a boldogságnak. A kicsiért eljöttek a gyermekkocsival és az édesanyámat gyalog kísértem ki az autóbusz állomáshoz. — Valami nagyon furcsát álmodtam — kezdte el az anyám. — Úgy! — Igen, de pontosan tudom, miből származik az egész. Hajnalban felriadtam, s persze azonnal a kicsike után néztem. Öb édes gyönyörűségem, aranyosan játszott, mialatt lábacskáit feldobta a levegőbe. Lerugdosoit magáról mindent, a kis pehelypaplant, a takarót. És mezítelen lábacskái jéghidegek voltak Kezemmel megmelengéttem a kis lábakat, betakartam és visszabújtam az ágyba, rögtön elaludtam és álmodtam... — Róla? — No igen, tulajdonképpen róla azt álmodtam, szólok a feleségednek, hogy a kicsike hálóinge túl rövid, mire feleséged azt felelte; — Dehogyis! — olyan ingerülten, mintha valami ostobaságot mondtam volna. Gondoltam magamban, ezzel itt nem jutsz semmire, elmentem hát Elsiehez, a lányodhoz és azt mondtam: — A kislányra hosszabb hálóingei kell adnod, mert reggelre jéghideg lábacskával ébred. És mit gondolsz, mit felelt erre? — Fogalmam sincs. — Hát kérlek azt felelte: — Törődj a magad dolgaival. Mit szólsz ehhez a szemtelenséghez? — De hiszen ezt valójában nem is mondta... — Már hogyne mondta volna! — Hisz csak álmodtad az egészet. — Egyre megy — állapította meg az anyám. — Erre azt mondtam: — Hát ez már aztán mindennek a teteje, én csak a gyerek javát akarom. De ő, Elsie rám- förmedt: — Ne ártsd magad mindig a mások dolgába. Jobb szeretném, ha szednéd a sátorfádat — no igen csak így — a sátorfádat. Hát erről mi a véleményed? Ezt kellett megérnem, hogy ilyeneket vágjanak a szemembe!? Megértőén bólogattam. — Kérlek — mondta még — menj csak nyugodtan, nekem ugyan nem fogsz hiányozni! Ezt a komiszságot! Egészen felindultan lépdelt mellettem. — És aztán? — érdeklődtem. — Aztán felmentem a szobámba, összecsomagoltam és feltettem magamban, hogy soha többé át nem lépem a küszöbötöket. Felőlem ugyan mindnyájatokat elvihet az ördög, kivéve az én dárga kincsemet, a kicsikét. Vettem a kabátomat, kifelé mentem, s akkor ott ültél te... — Ültem? — Igen egy tolókocsiban — mondta könnyedén... — De hát miért tolókocsiban? — Nem tudom, de így volt, valami bajod történt. Ha most utána gondolok, ez nagyon bolond dolognak tűnik, de hát álmában nem akad fenn az ember az ilyesmin. Aztán az autóbusz- megállóhoz mentem és te velem jöttél a tolókocsin, magad hajtottad a kezeddel. — Praktikus megoldás valóban. — Igen, nagyon ügyes szerkezet volt és én arra gondoltam, hogy most gyorsan elmondom neked az álmot a rövid ingecs- kével, különben a feleséged meséli el. vagy a lányod, s aztán majd nem tudom, hányadán vagyok, mert ők mindent elferdítenek. Elhallgatott. Éppen megérkeztünk a megállóhoz és az autóbusz már fel is tűnt. — És mit mondtam én, amikor elmesélted? — Már mit is mondtál volna? — válaszolta megvetően. — Valamit morogtál az orrod alatt, valami olyasmit, hogy ezek az asszonyok egyebet sem tudnak, mint civakodni. Megértettelek, nem akartál felettünk pálcát törni. De különben is mire mennék én a te válaszoddal! Az autóbusz megállt és az anyám felszállt, Mielőtt a kocsi elindult, még kikiáltott az ablakon: — A hálóing túl rövid. Mondd meg nekik! Intettem és elindultam hazafelé, nem tolókocsin, hanem a saját lábamon. Útközben elhatároztam, hogy majd szóba hozom az ingecskét. Fordította: Szenes Erzsi Carmiggelt neves holland író Látszólag könnyedén odavetett történeteiből meleg bensőség árad; emberszeretet, s valami száraz humor, mely mindig derűt kelt. Több elbeszéléskötete jelent meg, németül és franciául is
