Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

Két kongresszus között SZOLNOK \ AJ AN LAS Beszélgetés a városi tanács vb-elnöhével „...Tudja a város, a jövőnek felelős, de a múltjára sem emlékezik hiába. Nem kételkedik magában a város. jó úton van:- itt föl nem éled a sötét árnyak kora..." (Jevtusenko: Ébredő város) Még néhány nap és október 27-én értekezletre gyűlnek össze a város kommunistáinak küldöttei. An­nak a városnak kommunista küldöttei, mely büszke történelmére, hol dicső tettek születtek 1919 tava­szán, hol nehéz megpróbáltatások járma alatt síny­lődött a szegény évtizedekig, s mely félig rombadől- ve, éhesen, agyoncsigázottan, de mégis fellélegezve köszöntötte 1945 tavaszát. Régi a város, s mégis évről évre fiatalabb. Er­ről a lüktető, fejlődő életről szeretnénk most beszá­molni, korántsem a teljesség igényével. Hisz minden eredményünk felsorolására nem lenne elegendő ez a kis vasárnapi mellékletünk, még akkor sem, ha esak pártunk Vili. kongresszusa óta eltelt időt vesz- szük figyelembe. Csak így egy csokorba kötve látjuk igazán mit jelentett az elmúlt négy esztendő annak a városnak életében, hol 1949-ben 37 ezernél alio több ember élt, s ma 60 ezer embernek nyújt ott­hont, munkát pihenést. A városi pártértekezleten elért eredményeinkről, felen gondjainkról, a jövő feladatairól beszélnek majd küldötteink. Az eredmények összegezéséhez ajánljuk e 12 kis oldalas összeállítást, s egyúttal kö­szöntjük őket jó munkát kívánva. Rólunk szól ez a melléklet, valamennyiünkről. A mi munkánkról, a mi eredményeinkről. S ha megválasztják a megyei pártértekezlet, s majdan ott a kongresszus küldötte­it, csak annyit kérünk: szóljanak ők az ország szí­vében levő városról, az itt élő, Tisza-parti emberek­ről, s tolmácsolják valamennyiünk szíves üdvözletét. Tulajdonképpen a titkár­nőnek köszönhettük, hogy ezen a délelőttön nyugod­tan beszélgethettünk a vá­ros fejlődéséről. Különben ötpercenként keresték vol­na, hol telefonon, hol sze­mélyesen a városi tanács vb elnökét. Kapás Rezsőt. Volt miről szót ejteni, hisz évtizedek alatt nem fejlő­dött annyit Szolnok, mint az utóbbi öt esztendő alari. — Jellemző városunk fej ­lődésére — mondta a vb- elnök —, hogy 1861-re ké­szült el Szolnok általános rendezési terve. Nagy örö­met jelentett ez akkor szá­munkra. Ám öt év alatt ki­derült, hogy a terv jórészt használhatatlan. Olyan gyors ütemben fejlődött a város, hogy a régi számí­tásokat túlhaladtuk. Akkor például nem vettük figye­lembe, s ma már készül a vasúti rekonstrukció, s meg­lesz majd az új személypá­lyaudvar. Most tehát a város belső területein felül kell vizsgálniok a városter­vezőknek a rendezési ter­vet, s újat kell készíteniük. — Említene elnök elvtárs néhány adatot is arra vonatkozóan, mit fejlődött a város a második ötéves tervben? — Évenként körülbelül 150 millió forintot fordí­tunk a város fejlesztésére. Ebben az összegben benne van mind a tanácsi költség- vetés, mind a községfejlesz­tésre befizetett forintok, s a lakosság által végzett társadalmi munka értéke. Egyébként csak megemlí­tem, hogy Szolnokon köz­ségfejlesztési bevételünk mindössze 900 ezer forint, az évi adóbevételünk pe­dig 5,5 millió forint. Tehát lényegében állami hozzájá­rulásból fejlődik városunk. — A tanács a második ötéves tervben megépített (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents