Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

UM« október 27. SZOLNOK MEGÍEI NÉPLAP § Ha lúd, miért sovány? Az a bizonyos lúd akkor jó, ha minél kövérebb, egy reprezentatív művészeti so­rozat meghívója és bérlete pedig, ha minél tetszető­sebb. Nos, a tetszetősséggel nincs baj, még örültem is, amikor, úgy kívülről meg­pillantottam Az értelemig és tovább című művészeti sorozat II. évfolyamának meghívóját. No lám, mond­tam magamban, milyen szép munkát tud kiadni a szol­noki nyomda a keze közül, ha komolyan akarja. A meghívó külleme és nyo­mása valóban nagyon szép nyomdai produktum. Éppen ezért bosszantó, hogy ez a szép külső milyen aprónak tűnő, mégis mennyire jel­lemző figyelmetlenséget ta­kar. Novemberben a soro­zat második -rendezvénye észt est lesz, mégpedig (mint ahogy a meghívó is zárójelbem megjegyzi) a megyénkbe látogató észt küldöttség tiszteletére. Én viszont mindazokkal szem­beni tiszteletlenségnek ér­zem, akik ezt a meghívót löszükbe veszik, hogy az észt est főcímén egy csú­nya, hányaveti ragasztás éktelenkedik. Egy bántó és feltűnő szedési hibát (Ész oszt) akartak ilyen feltűnő módon eltüntetni, de ezt is már csak akkor, amikor az összefűzött példányokban a megrendelő felfedezte. Olyan ez, mint ha valaki fekete szmokingba öltözik és sáros a cipője. Nem értem, hogy adhatta ki így a nyomda ezt a szép meghívót. Ennyire nem be­csülik meg saját munkáju­kat? Csupán két lapot kel­lett volna újra nyomni, eb­be pedig még a szolnoki nyomda sem menne tönkre. Érthetetlen továbbá az is, hogy a megrendelő Ságvári művelődési ház ilyen álla­potban miért vette át a meghívókat, őket talán nem feszélyezi, hogy így kell a vendégek kezébe adniuk? — rg — HÁRMAT EGV CSAPÁSRA Honnan ered a tudás­szomja? Messzire nyúló, régi történet. Amikor el­mesélte megígértette ve­lem, hogy kettőnk között marad. A vegyiművekben nemrégen, néhány éve ke­rült. Azért hagyta ott elő­ző munkahelyét, mert nem tanulhatott nyugodtan, za­vartalanul. Valakinek rosz- szul esett, hogy ő kitűnő eredménnyel végzi a gim­náziumot, A gimnáziumi tanulmá­nyait természetesen foly­tatta és azonnal beirat­lésreméltó. Mindkét nehéz akadályt sikerrel vette, s kitűnően tette le vizsgáit Az érettségi banketton mégis szomorúan jelent meg. Osztálytársai faggat­ták, hogy miért búsul, hi­szen örülni elsősorban ne­ki lenne leginkább joga. — Végül kiderült, mi szegte kedvét. Tóni titokban egye­temi felvételre is készült. Ráadásul a felvételi vizs­ga az érettségit követő na­pon volt. A kettős izgalom és az ezt követő egész éj­szakai tanulás — úgy érezte semmit sem tud — megtette a magáért. Nem sikerült. De lehet ezen egyáltalán csodálkozni ? A kudarc után hetekig kegyetlen idegállapotban volt, csak altatókkal tudott aludni. Megfogadta, nem tanul tovább. Fogadalom?! Jövőre biztosan megkísérli és ahogyan én ismerem — sikerrel. Addig is, hogy ne töltse tétlenül áz időt, né­met nyelvet tanul. Honnan ered a tudásszomja? Mesz- szire nyúló régi történet. Az elmúlt években és jelenleg is közéletünket sokszor foglalkoztató prob­léma volt a falvak, a mező- gazdasági jellegű vidékek kultúrálódásának elősegí­tése. A kultúra fogalmába tar­tozik a művelődésen, az ön­művelésen kívül a környe­zet „összkomfortosabbá”, esztétikusabbá válása is. E nagyjelentőségű feladat végrehajtásához szükséges és elégséges anyagi és sze­mélyi feltételekkel azonban nem mindenhol és nem mindenkor rendelkezünk, még akkor sem, ha ennek Nem ártana ezt jobban tudatosítani állami nép­művelési apparátusunkban is. A legdöntőbb viszont, hogy maguk a szövetkeze­tek tisztában legyenek ilyenirányú társadalmi fe­lelősségükkel, feladatuk­kal. Éppen ezért örvende­tes, hogy a MÉSZÖV egyik elnökségi ülésének illuszt­ris napirendje volt az 1966/67-es évad szövetkeze­ti kulturális munkatervé­nek megtárgyalása. Erre az ülésre meghívták a megyei párt- és tömeg­A földművesszövetkeze­tek az állami népművelési szervekhez viszonyítva je­lentős helyzeti előnyben vannak, hiszen a falu túl­nyomó többségét tömörítik szervezeteikben, szövetke­zeti alapon. Ez azt jelenti, hogy minden megmozdulá­suk közüggyé válhat, a fa­lu közössége úgy érzi, hogy saját sorai között született kezdeményezést pártol, ha részt vesz ezekben. Ezt a lényeges pozíciót a földművesszövetkezeteknek feltétlenül kamatoztatniuk kell a falu kultúrálódása érdekében is. Népművelői funkciójuk nemcsak abból áll, hogy tagságuk és ezen keresztül a lakosság művelődése, szórakoztatása érdekében öntevékeny művészeti cso­portokat szerveznek és mű­ködtetnek, műsoros esteket rendeznek, hanem a széle­sebb értelemben vett közíz­lés, a higiénia, az esztéti­kum stb. fejlesztése érde­kében is sokat tehetnek. Ha például ízlésesen van kifestve a földművesszövet­kezeti étterem, ez kisugár­zik, a lakásokban is érez­érdekében jelentős áldoza­tokat hoz az ország. A realitás mindenképpen megköveteli, hogy tényként fogadjuk el, pusztán álla­mi támogatással, az állami szervek és népművelési ap­parátus munkájával nem is tudunk megbirkózni a fel­adat nagyságával. Amikor falusi népműve­lésről esik szó, gyakorta el­mulasztjuk kellően hangsú­lyozni a vidék egyik leg­kiterjedtebb gazdasági szer­vezetének, a földművesszö­vetkezetnek a szerepét eb­ben a munkában. szervezetek képviselőit, az állami művelődési intézmé­nyek, szervek vezetőit is, így reálisan adódott a lehe­tőség az egységes népműve­lési célok elérésében tett erőfeszítések összehangolá­sáfa. Természetesen csak egy magasabbfokú koordináció­hoz vezető első lé­pés lehet ez az igazgatói ülés, amelyet re­méljük a jövőben is több, a részfeladatokat összehan­goló közös tanácskozás kö­vet majd. teti hatását. Sajnos, ellen­példa is akad, a földmű­vesszövetkezeti egységek­ben lógó giccsek, szeren­csére már csak elvétve van ilyen, egy egész falu képző- művészeti ízlésének fejlő­dését is befolyásolhatják. Nagyon lényeges szerepe van a falu művelődésében a földművesszövetkezeti ke­reskedelem egyik speciális ágának, a könyvkereskede­lemnek. Hiszen ez az „üz- leif’ csak akkor „üzlet”, ha hatékony népművelés is egyben, és megfordítva; ha­tékony népműveléssé vál­hat, ha jó üzlet. Talán a népművelés egyik ágazatában sem ilyen fon­tos a művelődési szervek, intézmények és a földmű­vesszövetkezetek együttmű­ködése, mint éppen ebben. Köiesönsik, vagy vásárolják ? Számunkra nem az a perdöntőén lényeges, hogy vajon kölcsönzik-e vagy megvásárolják a könyvet, hanem hogy eljuttassuk a falusi lakosság lehető leg­szélesebb rétegeihez. Természetesen a szövet­kezeti könyvkereskedelem és a könyvtári kölcsönzések alakulása kölcsönösen hat egymásra. Statisztikai tény, hogy megyénkben, ahol sokan vásároltak könyvet, ott a könyvtári forgalom is emel­kedett, és viszont. A könyv- vásárlásnak az olvasás vá­gyán kívül egyéb, jórészt a művelődés fogalomkörén kívül eső összetevője is van, mint például a könyv funkciója, mint berendezé­si tárgy, az önálló könyv­tár birtoklásához tapadó szellemi rang megszerzésé­nek igénye, stb. Éppen ezért kívánatos, hogy a szövetkezeti könyv­bizományos lehetőség szerint mindenütt a köz­ségi könyvtáros legyen, aki szakismeretével, tanácsai­val elérheti, hogy minden könyvvásárló igényes olva­sóvá és minden olvasó em­ber igényes vásárlóvá vál­jon. E terv megvalósításának kezdeti (sajnos csak na­gyon kezdeti) lépéseit mái megtették, a megyei könyv­tár és a MÉSZÖV közös körlevélben fordult a köz­ségi könyvtárosokhoz. As elavult könyvek helyeit A könyvtár részéről a közeli megvalósulás legfőbb akadályát a helyhiányban látják. A könyvtári állo­mány elhelyezésének rová­sára nem engedik be a könyvtárba a bizományi könyveket. A szakmai ér­velés mindenesetre ezt az intézkedést támasztja alá. Más szemszögből azonban talán mégis vitatható ez a megkötés, amely azt jelenti, hogy jóidőre már eleve le kell mondanunk az egysé­ges könyvszemlélet kiala­kításáról, hiszen a könyv­tárak meglévő helyiség­problémáit belátható időn belül lényegesen nem va­gyunk képesek orvosolni. Lehet, hogy „szentségtö­rő” ötlet, de megkockázta­tom; falusi közművelődés­ügyünket akkor sem érné nagy veszteség, ha az állo­mány már elavult részének helyét bizományos könyvek foglalnák el a könyvtári polcokon. — Sőt! Rideg Gábor Társadalmi felelősség, Jeladat Hely%eti előny kozott a kétéves szakmun­kásképzőre is. Sohasem kívánt nyugodtabb életet, mint amilyen a vegyimű­vek munkásszállásán meg­adatott neki. Ketten lak­nak egy szép szobában és ő nyugodtan, akár egész éjjel is tankönyveit búj­hatja. Évek óta egyszer sem volt szórakozni, feles­leges időpazarlás — sze­rinte. Az idén érettségizett. A szerencsétlen véletlen foly­tán ugyanarra az időre esett a szakmunkás vizsga is. Mindenki másnak meg­erőltető lett volna, Meleg Antal azonban nem pa­naszkodott. Lelkiismere­tessége és szorgalma irigy. Jóminőségű KUKORI- CASZArAT korlátlan mennyiségben megté­telre ajánl fel a tisza- sasi Rákóczi Mg. Tsz. Ára megegyezés sze­rint. Érdeklődni fenti címen. Telefon: Tisza- sas 2. (Szolnok megye). FOGLALKOZÁSA * ifiajqjpmimjCL — Köszönöm, doktor úr, hogy leültet. Az ilyen fogorvosi székek­ben valamikor otthonos voltam, de már tizenhét esztendeje nem akadt dolgom velük. Panaszom? Tulajdon­képpen nem panaszkodhatom. Nyug­díjas Vasért-es voltam, de felköl­tözhettem a vőmékhez Budapestre. Hát szólhatok egy szót is, doktor úr? Azt sem akartam felpanaszolni, hogy a vőméknek sem nagypapának kellek. Azért szorultak rám, mert a családban nincsen egyetlen nagy­mama sem. Persze, hogyan is élné­nek meg nélkülem. „Csak akkurá­tusán, papa, és menni fog!”, bizta­tott a vöm, amikor felhozatott en­gem. Rá is szorultam a biztatásra, hiszen nőnek, akár egy vénkisasz- szonynak sem ördöngösség nagyma­mának lenni. De férfiembernek nem könnyű mesterség ez. — Ja, azt a panaszomat tetszik kérdezni, amivel a fogászatra jöt­tem? Szentigaz, amint bejöttem ide. támadt egy panaszom. Pesten min­denütt annyi a szék, nem úgy mint minálunk. A borbélynál látom, tíz egyfor­ma szék van, meg tíz különböző fodrász. Itt pedig hat egyforma szék, és hat különböző fogász. Hát az a panaszom, miért nincs az SZTK- ban is úgy, mint az Állami Fodrá­szatnál, hogy amikor az egyik bor­bély megcsapkodja a székét: „Tes­sék kérem”, nekem jogom van azt felelni: „Én kérem, a kollégájára várok” ? — No, ha itt is lehet segíteni ezen, akkor már nincs semmi pana­szom. Csakhogy kit válasszak én most maguk közül, doktor úr? Egyi­kük kezét sem ismerem. Pedig nem mindegy ám, hogy ettől a nyavalyás fúrómasinától egy helikopter éled e fel a koponyában, vagy csak egy kis zümi-zümi dongó. Hanem látom, a kedves doktor úr szájából is ki- csillanik a fém... hogy úgy mond­jam, hehe, az idő vasfoga. Tessék mondani, ha magának fogfájása, van, mihez tetszik fogni? Tükörből reperálja, olyasféleképp, mint az a híres festőművész, aki a nyáron le­jött hozzánk, hogy a téeszben a marhák modellt álljanak neki, de |! egész nap a saját ábrázatát festette || tükörből. Nna, szóval a kedves dók- || tor úr is egy doktorhoz fordul. Ta- = Ián meg is mondaná, melyikhez, n Lám csak akkor a szomszéd szék- g nél, itt ennek a... Wagner doktor- ^ nak jól kell értenie a dolgát, ha a = szakembernek is ennyire megfelel, g — Dehogyis akarok mindjárt át- g| menni hozzá. Még valamit, ha sza- ü bad. Nem tetszene véletlenül tudni, g hogy ez a jó fogdoktor, a Wagner, g ha fáj neki, nohát ö kivel csinál- §| tatja a fogát? Éppen magával drága = doktor úr? Ugye: miért is mentem g volna át, ha egyszer a Wagner, §| akire maga is rá meri bízni a baját, g viszont magára meri bízni a saját- g ját. Hiszen akkor ön még nála is g különb kezű orvos. A drága doktor g úr az, akit keresek! M — Hogy-hogy végre nyissam ki g a számat? Tán nem beszélek .éppen g eleget? Ja vagy úgy, a kezeléshez... g Jaj, aranyos doktorkám, én már g tizenhét esztendő óta fo’g nélkül g marom a rostélyost. Nem nekem g van szükségem a maga kíméletes = kezére. Hozom mindjárt a kisuno- g kámat. Csakhát akkurátusán körül g kellett néznem, hogy melyikükre g bízzam, mert nem szeretném tisz- g tába tenni a kezelés után. Azon a = téren, aranyos doktor úr, még egy g kissé nehezemre esik a nagyma- g maság. g Földes Péter m Népszerűek cs kompién előadások és a TiT-XBUSZ országjárás a török­szentmiklósi 'járásban (Tudósítónktól) A Törökszentmiklós vá­rosban és járásban végzett előző félévi ismeretterjesz­tési munkát tárgyalta a na­pokban megtartott elnök­ségi ülésen a TIT török­szentmiklósi elnöksége. A felszólalók nagyon hasz­nosnak és célszerűnek tar­tották a komplex előadá­sok. ankétok és klubszerű foglalkozások megrendezé­sét, Statisztikailag bizonyí­tották be, hogy ezeken az előadásokon három-négyszet annyi hallgató vesz részt | mint az egyes előadásokon. A járás területén már az elmúlt évadban több TIT— IBUSZ országjárást szer­veztek a tsz-ek, vállalatok* de még többen igénybe ve­hetnék a TIT segítségét, ami anyagilag is lényege­sen kedvezőbb, hiszen az AKÖV jelentős tarifaked­vezményt nyújt. Ezen túl­menően azzal az előnnyel is jár a csoportos kirándu­lás, hogy a túravezető is­merteti az útközben látható történelmi, műemléki és más nevezetességeket, el­intézi a csoport ügyes-ba­jos dolgait. Az elnökség határozatot hozott a túravezetők lét­számának növelésére. Ebben, az évben további öt sz<»- mély jelentkezett a járás­ból a közeljövőben induló túravezetői tanfolyamra. Az elnökségi ülés azzal a meg­állapítással zárult, hogy a járás területén jól halad az ismeretterjesztési munka és megvan a garancia arra, hogy a jövőben az eddig elért szép eredmények még tovább gyarapodnak. B. L. A szocialista életformák hatása a települések fej lesz lésére Kétnapos tanácskozás kezdődött a településtudo­mány kérdéseiről szerdán reggel a Magyar Tudomá­nyos Akadémián a telepü­léstudományi bizottság és a magyar urbanisztikai tár­saság rendezésében. A konferencián — amely­nek során a szocialista élet­formák által a települések fejlesztésére gyakorolt ha­tást kívánják tisztázni — csaknem 200 mérnök, épí­tész, egészségügyi szakem­ber, szociológus, közgaz­dász, stb. vesz részt. A konferenciát dr. Har­rer Ferenc címzetes egye­temi tanár, a településtu­dományi bizottság elnöke nyitotta meg, majd dr. Pe- rényi Imre professzor, épí­tésügyi miniszterhelyettes vázolta a tanácskozás te­matikáját. Ismertette, hogy csaknem háromezerháromszáz tele­pülésünk közül csak 229- ben élnek ötezernél többen. 45 településünknek van 20 ezernél több lakosa és mindössze öt városunk la­kosainak száma haladja meg a 100 ezret. Az ország lakosságának 42.5 százalé­ka városlakó. Társadalmunk szocialista jellege magával hozza a feladatok mennyiségi és minőségi fokozódását. A követelményeket ma már csak sokfelé ágazó tudo­mányos feltárás alapján lehet kielégíteni, amiben együtt kell működniük fi­lozófusoknak, szociológusok­nak, közgazdászoknak, hi­giénikusoknak és természe­tesen műszakiaknak. — A szimpózium éppen erre akar alkalmat adni. Á falusi művelődésügy Jelentős erőforrása a foldits ű vessző vetkezet

Next

/
Thumbnails
Contents