Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

me. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tartalmasabb lett az ideológiai nevelőmunka JÁRÁSI PÁRT ÉRTEKEZLET TISZAFÜREDEN Az ipari nézőpont 'SSW Ml |P^ és a Ja äJ'Äw A Szolnok megyei Néplap kérdez, a NlfchX főosztályrezetvje rátaszol Tiszafüreden október 25- én tartották meg a járási pértértekezletet. amelyen részt vett a járás pártszer­vezeteinek százhetvennégy küldötte és a meghívott vendégek: Garai Róbert, az MSZMP Központi Bizottsá­ga külügyi osztályának osztályvezető helyettese, Bereczki Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető­je és Posta Mihály, a me­gyei munkásőrparancsnok. A pártértekezlet résztvevőit Mándi Sándor, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte, majd ő mondott kiegészítőt az írásban elő­zetesen a küldöttekhez el­juttatott beszámolóhoz. Az írásbafoglalt beszámo­ló áttekinti a négy év ered­ményeit, gazdasági fejlődé­sét A járás szociális és egészségügyi körülményei­nek alakulása mellett kü­lönös gondot fordít az esz­mei-politikai nevelő mun­ka fejlődésének elemzésére. Többek között megállapít­ja: az ideológiai nevelő­munka tartalma az elmúlt négy esztendőben sokat fej­lődött. Járási pártbizottságunk fő célkitűzése volt a beszámo­lási időszakban. hogy előbbre lépjünk a nemzet­közi kérdések ismertetése és megértetése tekintetében. Mélyrehatóbban foglalkoz­tunk a propagandamunká­val, társadalmi és politikai életünk olyan kérdéseivel is, mint a párt szövetségi politikája, a munkás-pa­raszt szövetség alakulása, a népi nemzeti egység, vala­mint a párt és a munkás- osztály vezető szerepének alakulása, az osztályharc, stb. Mindezekről elsősorban a termelőszövetkezeti tagok és értelmiségiek között be­szélgettünk, vitatkoztunk. A szóbeli kiegészítés után a küldöttek kaptak szót. Miskolczi Kálmán a föld­művesszövetkezet járási el­nöke többek között a ke­reskedelem alakulásával, a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának emelkedésével bizonyította a lakosság élet- színvonalának növekedését. Később pedig utalt azokra a feladatokra, amelyeket a még jobb áruellátás érde­kében tenni szándékoznak. Kun József, az abádszalóki községi pártbizottság titká­ra a káderek kiválasztásá­ról, az emberekkel való körültekintő foglalkozásról szólt,. — Ebben legkevésbé megengedhető a kapkodás, az emberismeret és a biza­lom hiánya — mondta. Dr. Barna András, a já­rási ügyészség vezetője sta­tisztikai adatokkal bizonyí­totta, hogy csökkent a tár­sadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma. — Ezeken belül is kevesebb a nagyobb kárt okozó bűncse­lekmény, a régebbi időkhöz viszonyítva. Bodnár Lajos, az abádszalóki Lenin Tsz tagja a tanyai fiatalokkal való foglalkozás szükséges­ségéről szólt és arról, mi­lyen jóleső érzéssel tölti el brigádja tagjait a termelési terv teljesítése, s milyen anyagi hasznot látnak mindebből. Vincze Bálint, kunmadarasi tsz brigádve­zető a községi MHS mun­kájáról, valamint brigádjá­nak tanulási és művelődési terveiről szólt, amelyet a munkában tanúsított szor­galom tesz teljessé. Móricz Béla, a járási pártbizottság munka társa az eszmei és politikai mun­kában elért sikerekről be­szélt. Varjú Sándor országgyű­lési képviselő, az abádsza­lóki Lenin Tsz elnöke az új gazdasági mechanizmus­ban várható jobb, eredmé­nyesebb gazdálkodási lehe­tőségekről szólt. Fazekas Gyula, a tiszaderzsi Kos­suth Tsz párttitkára a szo­cialista brigádmozgalomban elért eredményekről adott képet, majd arról, hogyan járul ez a mozgalom a termelési eredmények és egyben a szövetkezeti tagok anyagi jólétének növekedé­séhez. Lajtos Sándorné, a nőta­nácsban végzett politikai nevelő munka eredményes­ségéről, az idei terveikről, valamint a tömegmozgal­makkal való kapcsolatukról számolt be. Befejezésül pe­dig a nők fokozottabb fog­lalkoztatásához kért segít­séget. Balogh Zsigmond, a tiszafüredi háziipari szövet­kezet fejlődéséről, export­feladataik teljesítéséről szá­molt be, majd elmondta: szövetkezetükben tudnának még több munkaerőt fog­lalkoztatni, mert áruikat szeretik, keresik a piaco­kon. A többtermelésnek azonban egyik akadálya, hogy kevés az alapanyaguk. Ezen lehetne enyhíteni, ha az- erdőgazdaság és a víz­ügyi igazgatóság — lehető­séget teremtene a fűz és a gyékény, feldplgozására, termesztésére. Dr. Erdélyi Ferenc, a járási tanács vb elnöke ar­ra kérte a szövetkezeteket, legyenek bátrabbak az új termelési eljárások alkal­mazásában. Felsorolta azo­kat a lehetőségeket, ame­lyek a gazdálkodás színvo­nalának emeléséhez már most hozzájárulhatnak: jobb üzemszervezés, haté­konyabb növényvédelem, az öntözési lehetőségek, az erőgépek és munkagép rn jobb kihasználása és nem utolsósorban az anyagi és erkölcsi ösztönzés helyes arányának kialakítása. Be­fejezésül a szakmai kép­zettség növelésének elen- gedheteüenségéről szólt, amelyre eddig a szövetke­zeti vezetőknek csak egy része törekedett. Dr. Prez- nánczki András egészség­ügyünk fejlődéséről, Nil- gesz József a pedagógusok munkájáról adott számot: A járásban teljes a tankö­teles gyerekek beiskolázása és csökkent a mulasztások száma is. Ez bizonyíték tö­rekvéseikre. Garai Róbert a párt ve­zető szerepének erősödésé­ről, annak bizonyságairól beszélt felszólalásában, s a felszólalások alapján mon­dott véleményt arról, ho­gyan érvényesülhet ez a járásban. A szakértelem je­lentőségét hangsúlyozta ké­sőbb, hozzáfűzve: ezt min­denkor ki kell egészíteni a politikai meggyőződésnek. Befejezésül nemzetközi kér­désekről mondott tájékoz­tatót. Bíró Károly ktsz-el- nök szövetkezetük gazdasá­gi fejlődéséről, az erkölcsi ösztönzés hatásáról, Mol­nár Boldizsár, a tiszaőrsi Búzakalász Tsz elnöke szö­vetkezetük erősödéséről be­szélt. Vázolta, hogyan von­zotta ez vissza a régebben elvándorló szövetkezeti ta­gokat. A ,vita összefoglalója után megválasztották a negyvenöttagú pártbizottsá­got, a huszonegy küldöttet a megyei pártértekezletre. Az újjáválasztott pártbi­zottság Mándi Sándor, Szűcs János, dr. Erdélyi Ferenc, Miskolczi Kálmán, Varjú Sándor, Bíró Károly, Amláczki János, Magyar Istvánná, Gulyás József elvtársakat választotta a végrehajtó bizottság tagjai­nak. A pártbizottság első titkárául Mándi Sándort, a titkárául Szűcs Jánost vá­lasztották. Mérlegen három hónap munkája A MÁV szolnoki vasúti rekonstrukció szakszervezet ti intéző bizottsága tegnap tartotta augusztusi megala­kulása cin második ülését, amelyen részt vett Szabó Antal, a Vasutas Szakszer­vezet főtitkára. A tanács­kozás célja az volt, hogy összegezze az elmúlt hóna­pok munkatapasztalatait. Erről írásos jelentés ké­szült. A vitában egyebek kö­zött megállapították, hogy ma már a szervezeti mun­ka összehangoltabb, a tag­gyűlések látogatottsága nö­vekedett, s négy százalék­kal több szakszervezeti ta­got számlálnak, — mint augusztust megelőzőleg. A bizalmiak hálózata kiépült, jól funkcionál, melynek többek között az is kö­szönhető, hogy az 1966—67. évi oktatás előkészítése, szervezése sikeres. Az intéző bizottság a dolgozók munkakörülmé­nyeiről, szociális és kultu­rális ellátásáról, a munka- védelmi helyzetről is tár­gyalt A vitában kialakult vélemények arról tanús­kodnak, hogy azok kielé- gítőek. Befejezték az őszi munkát Tegnap este táviratban értesítette szerkesztőségün­ket a Mezőtúri Állami gazdaság, amely szerint be­fejezték az őszi betakarí­tást és mélyszántást. A mai naptól kezdve az álla­mi gazdaság erőgépei a szövetkezeteknek segíte­nek. Az irodában kukorica­csöveket raktak az asztal­ra. Szépen, egymás mellé helyezték és egy apró kis fehér cédulán szerepel, melyik hány dekás. A leg­kisebb, a legkönnyebb nem éri el a fél kilót. Öt dekát kellett volna még híznia, erősödnie. A legsúlyosabb viszont 59 dekás. Hosszú, szépszemű cső. — Martonvásári hibri­dek. Ügy szedtem össze, hol itt, hol ott. Egyik nap a góréknál, szállítás köz­ben. másik nap kint a határban, a törésnél — mondja az igazgató, Püs- kl Imre. — Sok csövet hoztunk össze. Az idén gyűjtemény lesz belőle. — Már korábban is akartuk, de most megcsináljuk. Lesz már helye. És ezúttal min­den esztendőben gyarapít­juk majd a maggyűjte­ményt. Ne estik a statisztika bizonyítson, hanem a_ ter­ményekből összegyűjtött kollekció is. A Surjánig Állami Gazda­ságban akkor még törték a kukoricát, azóta befejez­ték. A határból gyors von­tatók hozták pótkocsikon a termést. Megálltak a szállítószalagok mellett és Romány István, Gáler Pé­ter rakodók a rácsos szál­lítószalagra irányították a csöveket A jászberényi Aprítógép- gyár az idén 45 millió fo­rint értékű árut exportál Európa különböző országai­ba, a Nehézipari Külkeres­kedelmi Vállalat közvetíté­sével. A gyár termékeiről eddig lényegében nem so­kat tüdtunk. Olyan fontos kérdésekről, mint például a versenyképesség, minőség, eladhatóság, bizony ritkán és nem kimerítően tájékoz­tattuk olvasóinkat. Mind­ezek a problémák ugyanis nem a gyárban, hanem az értékesítőnél, az említett külkereskedelmi vállalatnál jelentkeznek. Adósságunkat törlesztjük, amikor munka­társunknak dr. Falus Sán­dorral, a NIKEX főosztály- vezetőjével folytatott be­szélgetését közreadjuk. — Keresettek-e az Aprítógépgyár termé­kei a világpiacon? Eladásuk könnyű, vagy nehéz? — kérdeztük. — Az Aprítógépgyár ne­ve eléggé jó márka Európá­ban. Gyártmányai ha nem is a legkorszerűbbek, min­denesetre tartósságuk ré­vén feltétlen versenyképe­sek. Nem is ezzel van gon­dunk, hanem a hosszú vál­lalási határidőkkel. Ezek miatt már számos jó üzlet hiúsult meg, amik persze az állam deviza bevételét is csökkentették. — Mit gondol, a hosszú szállítási ha­táridőért csak a gyár hibáztatható? Hiszen ismeri Ön is az anyagbeszerzés prob­lémáit, pontosabban a beszerzési idő normá­kat. Ezenkívül ha új gyártmányról van szó, a tervező intézetekkel sem lehet három­négy hónapnál előbb zöldágra vergődni. Ezen az őszön csőtörő­gépek dolgoztak az állami birtokon. És jól. Igaz, ezek a gépek szeretik a száraz őszt. Tavaly akadozott a munka. Az idén « mind a négy gép kifogástalanul dolgozott. És bőven akadt munkájuk. — Kétszáz-két- száztíz vagon kukoricának a 85 százalékát géppel tör­ték. Nem panaszkodnak a gazdaságban. Tavaly má­jusi morzsoltban 25,20 má­zsás termést értek el hol­danként. Most többet. A gyümölcsösben tart még a munka. Nem sokáig. Hét végére, jövő hét ele­jére véget ér a szüret. —. Nagyobb munka ez, mint a nyári betakarítás. Osztályozás, válogatás, ma­nipulálás, megannyi dolgos kezet követel. Exportminőséget állítunk elő. S egyben az export-igényeknek megfe­lelően készítjük elő a szál­lítmányt. Igyekeznek az emberek valamennyien. A gyümölcsösben évek óta szocialista brigádok dol­goznak. A kongresszusi felajánlásban szerepel a minőségi munka is. Az állami birtokon két- százkilencvenkét állandó munkás mellett kétszázki- lenc időszaki dolgozó talál foglalatosságot, A kong­resszusi versenyben lénye­gében valamennyien részt vesznek. Az állandó dol­gozók, a szocialista brigá­dok irányításával, segítésé- veL Eddig szép eredmé­nyek születtek. Nem a — Mindezt megértem, de a vevőt nem az érdekli, hogy mi milyen nehézségek közepette dolgozunk egy adott esetben, hanem az, hogy honnan kap jobb ajánlatot. Hadd említsek egy példát erre, mely az Aprítógépgyár egyik nagy nemzetközi sikere volt. A Görögországba exportált szintermagnezit kemencére gondolok. Mi ezt eredetileg egyik ottani cég megrende­lésére gyártottuk le. Ve­vőnk meghalt, az utódnak viszont nem kellett a ke­mence. Természetesen kö­rülnéztünk a többi cégnél, s közöltük, mi raktárról, két hónap alatt szállítunk ilyen berendezést. A verseny­társak erre visszavonultak. Miért? Egyszerű a válasz. A világpiacon ilyen beren­dezéssel általában 8—11 hó­napos szállítási határidővel lehet eredményesen üzletel­ni. Mi ez esetben sokkal jobb ajánlatot tettünk. A vevő számolt: ha ő hat hó­nappal előbb termel a be­rendezéssel, akkor körülbe­lül 1,5 millió dollárral töb­bet keres. Minket válasz­tott. — S ha nincs ez a véletlen haláleset, s szokásos szállítási ha­táridővel verseny- zünk? — Akkor lemaradunk így viszont olyan óriási volt a siker, a vevő annyi­ra a gyón dicsért bennün­ket egy sajtófogadá­son, hogy ezzel más országok érdeklődését is felkeltette a szintermagne­zit kemence iránt. Jugoszlá­vián kívül Nyugat-Német- országból és Törökország­ból futott be megrendelés. — Az Aprítógép - gyár néhány esetben az idén sem tartotta be a szerződésbe fog­számokban. A munkában. Befejezték már a vetést, — Bihari János, Nort Vendel és Fazekas György trak­torosok, Kiss Sándor, Kó- ródi Péter és Mészáros Fe­renc farosok járták vető­gépekkel a nagyüzemi táb­lákat. S optimális időben, jól előkészített talajban földben már a mag. A cu­korrépa szedése is befeje­zéshez közeledik. Holdan­ként többet terem 200 má­zsánál. Október végére el­szállítják azt is. — Tavaly ilyenkor még sok dolgunk akadt. Ma már egyre kevesebb. Ok­tóber végére nem maradt betakarítanivaló. Nem ma­rad más hátra, csak a mélyszántás. Azt is befe­jezzük november első de- kádjában. Igaz, segített az időjárás ,is. Sokat segített. De hazudnánk, ha a kong­resszusi munkaversenyről elfeledkeznénk. Sokat je­lentett. Nagyon sokat. A számok nem mindig mon­danak igazat. Nem érzé­keltetik azt a munkát, amibííl a számok születnek Nálunk most a munka bi­zonyít. Jól zárjuk az évet. Jobban, mint tavaly. Ak­kor 10 és félmillió forint volt a nyereségünk. Még híja van az évnek' Mégis mondhatjuk, az idén is lesz ilyen eredményünk. Jobb is. Nálunk ezt hozta a kongresszusi verseny. U I. Iáit szállítási határ­időt. Ez milyen prob­lémákat okoz a kül­kereskedelemnek? — Mindenekelőtt a ma­gyar ipar jó hírnevének ár­tottak vele. Emlékszem egy esetre. Bolgár megrendelés­re fogaskoszorút gyártottam, de háromszor is módosítot­ták a határidőt. A vállalat nekünk forintban fizette a kötbért, mi viszont devizá­ban a bolgároknak, amíg . meg nem unták. Törölték a rendelést, felszámolták a Storno kötbért is. — Ahogyan mi is­merjük a helyzetet, az alkatrészgyáruís felett is sok vitájuk lehet. Érthető, hogy a gyár nem szívesen bolygatja meg terme­lési programját egy- egy alkatrész soronkí- vüli legyártása mi­att. Persze sejtjük, hogy önnek ellenke­ző véleménye van. — Az ipari nézőpont ez esetben sem mérvadó. Igaz, hogy egy párszáz vagy_ né­hány ezer dollár értékű al­katrész legyártása nem gaz­daságos a gyárnak. A vevő azonban így gondolkodik: „Nem tudom használni a berendezést, mert az egyik alkatrész elromlott. Nosza telefonálok a gyárnak, küld­jön helyette egy újat.” Öir ezt szokták meg. Persze ilyen kérést mi azonnal nem tudunk teljesíteni. Sőt eset­leg csak hónapok múltán. A vevőnek áll a gépe, te­hát veszteség éri. Legköze­lebb nem vásárol tőlünk. — Az Aprítógép- gyár igazgatójától ka­pott információ sze­rint a jövő évi ex­portjuk jelentősen, csaknem az ideinek a felére csökken. Ennek az oka, hogy bizo­nyos vegyipari beren­dezések megrendelé­séről a vevő lemon­dott. A NIKEX nem tudna ezek helyett megrendeléseket ad­ni? — Ha a határidővel ru­galmasabb lenne a gyár, akkor igen. Higgye el, ha én most telefonálok Jász­berénybe, s azt mondom, kell egy nagy berendezés jövőre, ők azt felelik, jó de csak 19S8-ban tudjuk szállítani. — Eddig általában negatív jelenségekről j beszéltünk. *— Melyekért nem lehet kizárólag a gyárat hibáztat­ni, ezt elismerem. Persze a külkereskedelem vi­szont a világpiaci szabályok szerint dolgozik. — Közös sikert || nem egyszer értek el. — Ez igaz, s ezekben el­sősorban a gyáré az ér­dem. Gondolok itt a fafor- gácslemez-gyári berendezé­sekre, melyeknek csodájá­ra járnak Európában. Ez­zel új exportágat teremtett a vállalat. Görögországból körülbelül 1 millió dollár értékű megrendelésünk van rá. Indiával több ilyen be­rendezés szállításáról tár­gyalunk. Nagyon ügyes kez­deményezésnek számít, hogy az osztrák licenc alap­ján készülő úgynevezett Binder szitákat félkészrak­tárra előgyártották, s ezzel a szállítási határidőt lénye­gesen lerövidítették. Ennek köszönhető a jövő év ele­jére szóló tekintélyes ösz- szegű lengyel és csehszlo­vák megrendelés. Sok jót mondhatnék még az Aprí­tógépgyárról ez igaz. A problémákat, úgy vélem, ennek ellenére sem lett vol­na helyes elhallgatni — mondta befejezésül. f. e. K i s s z á m v e t é s lllll!ll!llllllll!llll!!lll!llllll!l!l!llllll!!lllll!!!llll!lllll!lllll!!!llll!ll!!!lllll!llll!ll!l!l!llll!ll!lll!l!l!l!l!!l!ill OKTÓBER VÉGÉN i

Next

/
Thumbnails
Contents