Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-26 / 253. szám
1968, október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KEPERWOJE ELŐTT A HELTAI-EST Igazi élményt és nagyszerű szórakozást hozott. Szerkezetében és hangvételében méltó volt a költő ars poeticának is beillő póztalan költői kijelentéséhez: Az élet szép! Tenéked magyarázzam? Az írói életműnek csupán csak töredéke került a képernyőre, de a milliós mozi, a televízió nézőtábora a szerző leglényegesebb és legjellemzőbb vonásaival ismerkedhetett meg. Széles és rendkívül változatos körképet kaptunk, és ami a fő: igazi Heltai-han- gulatot; az érzelmességnek, a derűnek, az öniróniának sajátos keverékét, a legfinomabb adagolásban. Már a nyitó jelenet is milyen erőteljesen ütötte meg ezt az alaphangot elibénk állítva a költői halhatatlanságra áhítozó poétát, aki a szobában elhelyezett bronzmásán megjelenő gyér kanári hagyatékban a hírnév köztéri jeleit üdvözli. A mutatványos kikiáltó harsánysága ilyen indítás után természetesen következett. Ma este minden meg lesz mutatva — harsogta, s máris az élet mozijának nagy nézőterén éreztük magunkat. Szerkesztőségek ajtajai nyíltak ki, beléphettünk a szerelem felszentelt szentélyébe, és bepillanthattunk még a történelem budoárjába is. Régmúlt korok, letűnt idők figurái elevenedtek meg, mintegy óriási élő panoptikum. Akik közül aligha felejthetjük például a föllélegzés és a világosság megjöttével ta- karódzó „feudális” főurat, aki valójában nagyon is félre nem érthető okokból áll el az „első éjszaka” barbár jogától, vagy a farkasfaló Piroskát a fejetetejére állított „mesében”. S mindezt franciásan szellemes, csúfondáros fintorokkal végződő, csattanós jelenetekben, a korabeli viszonyokra tett célzások finom hangsúlyaival. A nagyobb összefüggő tömbökből szerkesztett műsor épületét szilárdan és erősen fogták össze a szinte refrénszerűen visszatérő népszerű Heltai-sanszonok és dalok. így a nagyvonalúan épített műsor észrevétlen gyorsasággal siklott előre egészen az életszeretet- ről szóló Heltai előadásában hallott (felvétel) költői hattyúdalig. Ezentúl az ügyes átvágásokkal gyorsított tempóban, a kép és hang szellemes kontrasztjaiban, az ötletesen megkomponált hátterekben a televíziós műfaj erényeit és lehetőségeit csodálhattuk meg. Azonban kevésbé éreztük helyénvalónak a befejező részben a kortársi „terefe- rét” — gondolunk itt elsősorban Neményi Lili semmitmondó visszaemlékezésére és Gózon „siralmas” Kis Katójára — és talán stílusosabban hatottak volna a pódiumra termett dalok is, ha a szerkesztők eltekintenek a kosztümös és díszletes megjelenítéstől. A kikiáltó színeváltozása is némi törést okozott, ezt azonban feledtetni tudta Agárdi Péter és Zilia szi- porkázóan szellemes, és finoman érzelmes kettőse. AZ AWATAR hasonlóan kellemes perceket teremtett. A lengyel tv-film Gauthier, múlt századbeli francia író művéből készült, mely a keleten még ma is ismert lélekvándorlás ötletére épült. Egy krónikus életuntságban szenvedő fiatalember baján — reménytelenül szerelmes — csak a magas tudomány segíthet: lelkét át kell ültetni az imádott nő férjének testébe, s aztán-.- Erről szólt a film mulatságosan, ironikus felhangokkal. A történetben rejlő különleges vizuális lehetőségek kihasználásával, trükkös megoldásokkal, a közelképek jellemző erejének tudatos alkalmazásával, kitűnő ritmusú cselekményvezetésével igényes és színvonalas film. 1 SZÉP SZÓ mostani bemutatkozása alapján, úgy véljük, hasznos pedagógiai műsor lesz szülők számára. Maga a sorozat is nem kisebb igénynyel lépett leendő közönsége elé, mint a felnőttek helyes nevelési módszerekkel való ismertetése és „meg- nevelése”. Nem bölcs tanácsok formájában, hanem gondolatébresztő helyzetek teremtésével és megjelenítésével. Hogyan fogadja a szülő, ha gyermeke intővel állít haza — erre sorakoztatott példákat az első adás, s választhat ki-ki vérmérséklete szerint, bár a szerkesztők a címben is kifejezték, hogy elsősorban a szép szó pedagógiájának hívei. Reméljük, szavukat egyre többen hallják meg gyakorló anyukák és apukák. RÖVIDEN Nyugodtabbak lettünk, mert már tudjuk, miért is kellett szegény Philipnek meghalnia (dehogy pont az a Talbot ölje meg!) és még jó, hogy megtalálták a pénzt (az a kulcs?!); ugyanakkor nyugtalankodva kérdezgetjük: milyen lesz a következő, mikor már ez se volt az igazi. (Ugyanis nemcsak a hullák száma teszi a krimit, a hullák minősége se kutya!) örültünk, hogy láthattuk ismét a nagysikerű Kristóf, a magánzó című tévéjátékot, s hallhattuk Európa minden részéből hazánkba érkezett költők szavait és verseit. A veszélyes fegyveres rablót is szívesebben láttuk a tévé kamerái, mint esetleg egy gyanútlan járókelő előtt. V. M. Mielőtt felmegy a függöny ÜNNEP A GÁTŐRHÁZAKBAN Nem hirdette piros betű a naptárban, s mégis amerre jártunk, nemcsak a gátak őrei öltötték magukra ünneplő egyenruhájukat. — Ünneplőbe öltöztek az asz- szonyok is, s már napokkal előbb segítettek életük párjának takarítani a szertárakat, kipucolni a lámpák üvegjeit, s meszelni, fehérre meszelni még a gátról levezető lépcsőket is. Miért volt számukra ünnep ez a nap? Ekkor tartotta a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Zagyva és a Tisza egyes szakaszain az őszi gátbejárást. Ekkor adnak számot a gátőrök arról, hogyan vigyáznak a nép vagyonára, s felkészültek-e kellően a várható árvédekezésekre. Csupán ezen az egyetlen napon — egyébként már egy hete tartott a bejárás — majd másfélszáz kilométer gátat jártak be, három árvédelmi szakaszt, azaz több mint húsz gátőrjárást vizsgált meg a bizottság. Szászberektől, a Zagyva töltésétől Szolnokon keresztül egészen Új- lőrincfalváig vezetett az út. Ili pőfse. otl homo!iir<»ák „Vizsgázik” Kovács János. a III/3-as gátőr. — Melyik a maga számára mértékadó vízmérce? — A szolnoki. — Vett már részt máshol is árvédekezésben —, vagy csak itt, a maga szakaszán? — Tavaly négy ' hetet dolgoztam a dunai árvíznél a Szigetközben. — Véleménye szerint mi a különbség az itteni é3 a Holtai a szemlén dunai árvédekezés között? — Itt főként hullámverés ellen védekezünk rő- zsével. Ott pallóval, homokzsákokkal terheltük a töltéseket és buzgárok ellen védekeztünk... A bizottság más tagjai ezalatt a szertárat, s a különböző árvédelmi anyagok tárolását vette szemügyre —, de hibát itt épp úgy nem találtak, mint máis gátőrjárásokban sem. Kelemen Jánost, a IV/4-es gátőrt nemrég baleset érte. Combtörést szenvedett. Sokáig feküdt, s most, hogy már lábadozik, a szemle hírére kiíratta magát táppénzből. Botra támaszkodva ugyan, de ő fogadja a bizottságot, s tesz jelentést, mutatja meg az ő birodalmát. S míg tovább haladunk a Tisza mentén, újabb és újabb látnivaló fogad. A tavaszi víz után Tiszasüly- nél egy darabon szakad a part. Félelmetes látvány. Kiskörénél 30 milliós költséggel nagyszabású folyamszabályozást végeznek. — Elérjük a sajfoki zsilipet Már dolgoznak a földmunkagépek a Tisza H. földgátjának építésénél. Nyoma sincs már a régi, az 1861-ben épített mederelzáró szerkezetnek. — Több mint egymillióval elkészült az új. Juci Nem találkozhatunk Jucival, a Tolnai család kedvencével. Négy éve került hozzájuk egy pici őzike. A vadászok hozták, ök felnevelték, gondozták. Juci azóta mama lett. Sutái azonban félnek a gátőrház lakóitól, így hát Juci csemetéivel beköltözött az erdőbe. De azért gyakran ellátogat Tolnaiékhoz, s kölykei ilyenkor csak a gátról figyelik anyjukat, mint csemegézik egy kis csokoládét Tolnainé kezéből. Itt a jövő épül Igazán felemelő _ érzés. Itt, ahol most tapossuk a földet, lesz majd a Tisza új medre, s ott távolabb ahol az a fehér, piros karó áll, ott a főmű. Megkezdődött a Tisza II. építése. A szkréperek, mint óriási bogarak másszák, gyalulják a földet, s szállítanak egyszerre hat köbmétert az új töltéshez, — Körgátat építenek, azzal védik a Tisza vizétől a munkahelyet. Állunk a gáton, s képzeletben megjelenik előttünk az új erőmű képe, a Balaton egyötödének megfelelő víztároló. Ott, a hídnál, az erőmű balpartján lesz a vitorlás kikötő. S itt, ahol most a IV/4-es gátőrház áll, üdülőtelep várja majd az embereket. Emié lett Jócskán bealkonyodik, mire Prókaiékhoz érünk, ahol az idős gátőr húsz esztendeje teljesít szolgálatot. Tőlük nyolc kilométerre laknak Nagy József- ék, a IV/6-os gátőr és családja. Ezekben a házakban már nincs villany, kilométerekre van a falu, s télen, ha leesik a hó, egyetlen társaságuk a tranzisztoros rádió. Nem nagy jövedelmű emberek a gátőrök, s a szolgálatot sokszor meg kell osztania a családnak. Míg a férj a gátakat járja, az asszonyok tartanak telefonügyeletet. ök segítenek rendben tartani az árvédelmi anyagokat, s ha veszély van, együtt vir- rasztanak, együtt dolgoznak a férjekkel. Életük sok lemondással jár: elérhetetlen számukra a színház, a mozi, s legtöbbször még a villanyvilágítás, a jó ivóvíz is. Többet tesznek ők, mint dolgoznak. Egész szívükkel hivatásukat teljesítik. Varga Viktória LÁTOGATÁS £ŰV SZÍNHÁZI PRÓBÁN A színház napközben műhely, szorgos, kemény munka színtere, csak este, amikor kitárja kapuit, a közönség előtt, ölti fel ünnepi arcát. A közönség nagy többségének, akik csupán a zenekari árkon túlról látták még csak a színpadot, minden bizonynyal sok érdekességet ígérhet, ha ezúttal hátulról, a vasajtón keresztül léptűm a „világot jelentő deszkákra”. A Szigligeti Színház következő bemutatójának, a III. Richardnak egyik részpróbájára látogattunk be. A művészek természetesen nem nagyon szeretik, ha ilyenkor avatatlanok tévednek be, most azonban engedélyünk van, hogy rövid ideig tanúi legyünk az alkotó munkának. Csupán egyetlen ígéret köt bennünket, hogy nem „árulkodunk”. Nem áruljuk el azt a meglepetést, amit bizonyára már maga a színpad is jelenteni fog a színházkedvelő szolnokiaknak. Most a III. Richard díszleteit néhány összeütött kulisszafal helyettesíti. Az egyiken egy név: Lili — tavaly ezek a kulisszák a Lili bárónő díszletei voltak. Óvatosan kikukucskálunk a portálból. Mint egy végszóra, felhangzik Berényi Gábor hangja: — Álljunk a jelenet elejére! Laci onnan kezdjétek, hogy Tatár Bandi átadja a kulcsokat. Itt a kellő lélektani pillanat. hogy színre lépjünk. Ezt újabb rendezői instrukció követi: — Várjatok gyerekek* előbb fényképeznek! Egy kicsit szokatlan látvány a színpadról a fehér huzattal letakart üres nézőtér. Csak a hatodik sor néhány széke vörösük. .Ott szoktak ülni a rendező és a „stáb” tagjai. A fényképezés kedvéért most Berényi Gábor is feljön a színpadra. Azt a pillanatot szeretnénk megörökíteni, amikor „énpen beállítja” a szereplőket. — Kész szerencse, • hogy a színház igazgatója egyúttal most a darab rendezője is. így legalább a beszélgetésben a színház egészének munkájáról is megtudhatunk valamit — fordulok Berényi Gáborhoz. — Mit mondjak? Dicsekedni nem szeretnék, túlzottan szerény sem akarok lenni. Azt hiszem, mindennél többet mond, hogy ezt az évadot már több mint őt és félezer bérletessel kezdtük. Ügv érezzük, hogy az elmúlt néhány év munkáiénak, eredményeként a város közönsége megszerette a színházat. Petőfi híres versének néhány, szállóigévé vált sora jut erről eszembe: „Pártolj, közönség, és majd haladunk” Mond a színész; és az meg így felel: „Haladjatok, majd aztán pártolunk;” Nos, úgy érzem, Szolnokon már eldőlt ez a viia; pártolja a közönség a színházat, mert halad, és halad a színház, mert pártolja a közönség. R. G. Tartja magát a tanya világ Debreceni tapasztalat: nem csökken, hanem növekszik a tanyavilág lakóinak száma. A debreceni városi tanács végrehajtó bizottsága kedden a Debre- cenkörnyéki tanyavilág helyzetéről tárgyalt. — A debreceni tapasztalatok arra mutatnak, hogy a tanyai lakosság lélekszáma nem csökken, hanem ellenkezőleg, lassan, de állandó emelkedést mutat, 1954-ben 14 325 fő élt, a debreceni tanyákon, ma pedig csaknem 16 000 tanyai lakos van. A lakóházak száma tíz év alatt több mint félezerrel nőtt. Ez bizonyítja, hogy a tanyavilág, mint települési és életforma, itt szívósan tartja magát.
