Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

1966. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vén kovász és a vén sütödék Az elmúlt időben jogo­san, sok ember panaszko­dott a kenyér rossz minő­sége miatt. Sületlen volt, formátlan volt és egyes esetekben száraz is volt. (Az utóbbi egynéhány ke­reskedő hanyagsága mi­att.) Ezért a sütőipar ve­zetői megbeszélést folytat­tak a Szolnok megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőivel, hogy a péksütemények kora reg­geli órákban szükséges át­vétele zökkenőmentes le­gyen, a fogyasztók a város egész területén, közvetlenül a boltok nyitása után friss süteményt kapjanak. Eközben az is kiderült, miért van szikkadt kenyér szombati napokon egyes boltokban. Az történt, hogy a hétközben kimaradt kenyeret szombatra tartogatták és e na­pon, ha a friss ke­nyér elfogyott, a szikkadt kenyeret árusították. A élig sült, alaktalan ke­nyér vádja azonban a szol­noki sütőipar vezetőit érte. Meggyőződtek róla, hogy alibiket gyűjteni hiábavaló fáradozás lenne, a hiba nem a fogyasztókban, nem az eladókban van, nekik kell azt megszüntetni. Amit ezideig elég köny- nyedén kezeltek, a tészta­készítés és a sütés techno­lógiáját, azt most nagyon szigorúan felülvizsgálták. (Kár, hogy nem koráb­ban.) A műszakiak rájöttek ar­ra, hogy a korábbi kemény­kovászos kelesztő eljárás és az egyenetlen fűtés a fő bűnös. Mindkettőt megvál­toztatták és a múlt hét elejétől kezdve a kenyér mi­nősége fokozatosan javul. Reméljük, hogy a fogyasz­tók kemény kritikája nyo­mán bevezetett minőségja­vító intézkedések hosszú időre szólnak, nem fogvisz- szaesés bekövetkezni. Ennyit a sütőipar terhére. Nem lennénk azonban igazságosak, ha csak a vén kovász okozta kellemetlen­ségekről szólnánk és hall­A száraz idő kedvezett a betakarításnak A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYÁNAK JELENTÉSE ALAPJÄN Járás, város neve Kukorica­törés Szárleta­karítás Szántás ő sziek alá Kenyérga- 1 b ona vetés • t ervének teljesítése %-ban Jászberényi j. 69,7 40,5 85,3 73,2 Kunszentmártoni j. 66,1 45,7 84,2 7 7.1 Szolnoki j; 62,1 32,5 95,7 79,4 Tiszafüredi j. 69,5 29,5 85,2 71.6 Törökszentmiklósi j. 74,9 49,2 84,3 75,9 Jászberény 57,4 22,8 96,— 83,5 Karcag 83,4 39,8 95,6 88,7 Kisújszállás 95,7 44,1 80,6 74,4 Mezőtúr 97.5 79,4 87,3 82,9 Törökszentmiklós 97,5 60,1 90,8 80,0 Túrkeve 95,7 38,5 81,2 67,8 Szolnok megye termelőszövetkezetei 70,2 41,6 88.— 77,0 Az elmúlt heti száraz időjárás kedvezett az őszi betakarítási munkálatok­nak. A közös gazdaságok­ban megyeszerte befejező­dött a rizs aratása, s a cséplésből is 1200 holdnyi van hátra. Jó ütemben ha­ladt a cukorrépa szedése, a kukorica törése is. A napraforgó betakarításával végeztek Mezőtúron és Tö- rökszentmiklóson, a megyé­ben azonban több mint há­romezer holdnyi terület vár betakarításra. Egymás után jelentik megyénk állami gazdasá­gai és termelőszövetkeze­tei, hogy végeztek a ke­nyérgabona vetésével. Az elmúlt egy hét alatt csak­nem 34 ezer holdon került földbe a kenyérgabona magja: Ez nagyon jelentős eredmény. Megfelelően szorgalmaz­ták vetések alá a talajelő­készítést is. A vetési terv teljesítéséhez még mintegy 30 ezer holdon kell a talajt a gazdaságoknak előkészí­teniük. Ezt a munkát azon­ban hátráltatja a kukorica- szár létakarítása. Amíg 125 268 holdnyi kukoricave­tésnek 70.2 százalékát le­törték, addig a szár leta­kar! tásával a terület 41.6 százalékán végeztek. gatnánk a vállalatnak egy­re nagyobb gondot okozó vén sütödékről. A város belterületén két olyan régi elavult üzem van, amelyekben a termelés rendkívül gazdaságtalan, (elsősorban a rossz hatás­fokú kemencék miatt) I a sütőmunkások rossz körülmények között dolgoznak, ráadásul, az épületben la­kók éjszakai nyugalmát is nagyon zavarja a gépek za­ja. Ez a két sütőüzem a Sár­vári úton és a Hubai Fe­renc utcában működik. Há­rom műszakban a kettő 140 mázsa kenyeret süt. A sütőipari vállalat szíve­sen lemondana e két üzem­ről, felszámolná, ha meg­felelő épületet kapna, még az sem baj, ha a vá­roson kívül 2—3 kilomé­terrel. Ilyen kéréssel for­dultak a megyei tanács il­letékeseihez, ahonnan olyan választ kaptak, hogy I ezeket a sütödéket újítsák fel, korszerű­sítsék. (?) Jelenleg nem áll fenn olyan helyzet, hogy az em­lített két üzemben levő ál­datlan állapotok a kenyér- ellátásban zavart okozná­nak, de nem közömbös a vállalat vezetőinek, hogy munkásaik egy tekintélyes része milyen körülmények között végzi — elég nehéz — munkáját. Ezért, ha Szolnokon nem megoldható a fejlesztés, Törökszentmik- lóson ruház be a sütőipar, ahol a tanács igyekezett megfelelő épületet találni — és talált is — e célra. A baromfifeldolgozón túl, a vasút túlsó oldalán a régi tejipari szállító válla­lat gépkocsi telephelyét kapta meg a sütőipar. Jö­vő év áprilisában kezdődő nagy rekonstrukció kereté­ben három FNK-típusú olajfűtésű kemencét szerel­nek fel kenyér- és süte­mény sütésére. I Nyolc óra alatt 80 mázsa árut bocsát ki a három kemence. Ezzel nemcsak a török­szentmiklósi pékek jelenle­gi nehéz helyzetén segíte­nek, hanem a szállítási te­rület bővítése is lehetővé válik. — bognár — A nyúl vadászat első napja Jászberényben A jászberényi Lehel Va­dásztársaság- a nyúlvadá- szat első napját ünnepé­lyes formában rendezte. Az alattyáni erdővel szom­szédos réten feszes sorban áll fel a társaság ötven vadásza, előttük mintegy tizenöt méterrel a vadász- mester három vadőrével; a családtagok és a meghívott vendégek. Vasárnap reggel ismét köszöntötte az egybegyűl­teket Gerhát János, a tár­saság elnöke. Ismertette a nap programját, felhívta a vadászok figyelmét a biz­tonsági rendszabályok be­hetvennégy nyúl és tizen­nyolc fácán volt. Amíg a zsákmányt a vadászkocsi­ra rakták, kis szusszanás- nyl szünet következett, — mely igen alkalmas volt a tapasztalatok rövid értéke­lésére és baráti évőddésre. Néhány perc múlva indult a második kör. Néhány idősebb, régi va­dász is résztvevője volt az ünnepi vadászatnak. Nem­csak a terepgyaloglásban állták a versenyt a fiata- labbakkal, példát mutattak a vadele.itésben is. Például á megyei választmány tit­kára, a hetvenhárom éves a napon avatják fel az új vadászokat. A szertartás­hoz sorban felálltak a tár­saság régi tagjai az azna­pi vadászteríték mellett, szemben velük az új vadá­szok feleségeikkel. Az ava- tandók előtt egy lőttnyúlra és fácánra fektetett va­dászpuska az avatópálcá­val, továbbá egy tízliteres demizson, aminek tartal­mából a társaság tagjait látták vendégül és mind­ez a kíváncsi családtagok és vendégek gyűrűjében. A szertartás a vadász- mester jelentéstételével kezdődött, majd Gerhát tartására, majd engedélyt adott a vadászat elkezdé­sére. Felállt az első kör és megindultak a vadászok, köztük a hajtők, á kör képzeletbeli központja fe­lé. Pár perc múlva már eldördültek az első lövé­sek, bukfenceztek a nyulak és hullottak a fácánkaka­sok a jól irányzott lövések­től. Az egyre szűkülő kör­ben nőttön-nőtt a riada­lom a kétségbeesetten fut- kározó nyulak között, ami­kor elhangzott a „befelé lőni tilos” parancs, már csak alig egy párnak sike­rült bundáját megmenteni. Az első kör eredménye Túri Lajos bácsi tizenhá­rom nyulat lőtt, a hatvan­négy éves Sükösdi Géza ugyancsak tizenhárom va­dat ejtett A jászberényiek veterán vadásza, a hetven­két éves Székely Imre bá­csinak teljesítménye sem maradt le sokkal az előb­biekétől. Persze a fiatalab­bak is igyekeztek és en­nek köszönhető, hogy a va­dászat befejeztével száz­nyolcvannégy nyúl és öt­venkét fácán került a terí­tékre. Az első . nyúlvadászat legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye az új vadá­szok avatása volt. A ha­gyományokhoz híven ezen AZONNALI FEL­VÉTELRE keresünk nehéz fizikai munkára FÉRFI SEGÉD­MUNKÁSOKAT. Munkakezdés változó. Helybeliek előnyben. Jelentkezés: Szolnok megyei Húsipari Vál­lalat Szolnok, Vágóhíd u. 70. Munkaügyi Cso­port. ZÄRÖRA — Az én időmben még egy run­dóért csinálták ezt, de most a tár­saság kedvéért ingyen megteszem. Kissé hadarva beszél, a szóvége­ket elharapja. Haja mint a vedlő macska szőre hull gallérjára. A dur­ván ácsolt asztalra tízfillérest do'o majd gyakorlott mozdulattal két ujjnyira helyezi az asztal' szélétől. Üres poharat tesz mellé. — Ki tudja a pohárba helyezni úgy, hogy sem a pohárhoz, sem az érméhez ne nyúljon? Az emberek hümmögnek, fejüket csóválják: nem lehetséges az! A lomha, nagydarab ember leha­jol, foga közé veszi az asztal szélét. Ügy tűnik, abrosznyi lángosból akar harapni egy darabot. Mély lélegze­tet vesz, s fúj egy nagyot. Mintha forgószél kapná fel az érmét, fel­emelkedik, s máris ott cseng a po­hárban. A kibicek felmorajlanax: ez igen! De a publikum nem hálás, egy­kettőre elterelődik róla a figyelem. Hiába hangoztatja; „erős ember vol­tam én", senki sem kiváncsi tör­téneteire. Csend üli meg a pincét. Odafent, jó emelet magasságban halkan mo­rajlik a város. Az asztalról nyol­cadszor viszik el az üres pohara­kat. Menni kellene már, — hajtogat­ja, ki tudja hányadszor az egyik férfi, kit társai Fejenagynak szólí­tanak. — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy nem vagyok pa­pucs, nem azért sietek. Ha én haj­nalban hazamegyek, felkel az asz- szony és reggelit készít. Nem kor­hol, csak néz nagy-nagy szomorú­sággal. Néha várom, hogy szidjon, hogy jelenetet rendezzen. Azt könnyebben elviselném. De így... Lemondóan legyint, de azért még rendel egy kört. A csapos gyorsan megtanulta, kinek mi kell. Az egyik pohárban rubin az ital, a másik­ban áttetsző aranyszín. Üj vendégek érkeztek. A nő fia­tal, feszesmellű. A férfi arcán mély forradás. — Akna robbant a kezében az ostrom után, — Kálmán kérdés nél­kül magyaráz. — Térdtől lefelé hi­ányzik a jobb lába, a teste is csupa foltos a repeszektől. Mindig iszik, állandóan részeg. A felesége már többször megverte, lelökte a lép­csőn. Fejenagy hitetlenkedve a fejét csóválja: ez a vidám kis töltöttga­lamb? — Ez nem az, ezt itt szedte fel va­lahol az utcán. Az asztal szélén ülő, enyhén po­cakosodó szőke férfi is rendel egy kört. A többiek szabadkoznak: „nem kell, öreg, mennünk kell már”. — Menni, menni — mélázik Kál­mán, — Le sem kellett volna jön­ni. Tudjátok, mi minden történik odafent? Az emberek szeretkeznek, moziba mennek, gyönyörködnek az esti városban. Rám is vár egy asz- szony. Szép formáscombú. S én mégis itt vagyok... — Én is itt ülük, pedig legszíve­sebben üvöltve szaladnám körül a várost. Ma derült ki, hogy tüdőba­jos az anyám. Pedig ilyen nagyda­rab, erős ember, minf én. Zoli magábaroskadva ül a széken. A többiek sem nyúlnak a pohár után. — Az apámról még könnyebben elhittem volna Régen betegeske­dik, súlyfürdőbe jár. Nagy siílift kötnek a nyakára, úgy lóg a vízben hosszú ideig. Ma már elsírta magát, hogy nem bírja tovább. — Hát legalább három hónapra elbúcsúzhatsz az anyádtól, de ki­gyógyítják. Ma már nem vészes a tüdőbaj. Fejenagy bátorítólag veregeti Zoli vállát. Az felcsillanó reménnyel néz rá: — Komolyan mondod? — A legkomolyabban. Van egy ismerősöm, annak egy szeletet ki­vágtak a tüdejéből, s azóta nincs semmi baja. Zoli dermedten néz rá: — Mit csi­náltak vele? Egy szeletet kiváglak a tüdejéből? — Igen, kivágtak — ismétli Fe­jenagy. — S ha nem sikerül a műtét? — Záróra, uraim — szól közbe a csapos. — Gyerünk — áll fel Zoli, — előbb-utóbb úgyis mindenkinek el kell menni. Lassan felcihelődnek, s elindu­lunk felfelé a lépcsőn, melynek te­tején sápadtfényű lámpa hívja a felszínre a pince vendégeit. Simon Béla János, a vadásztársaság el­nöke mondta el avatóbe­szédét. Az új vadászok ar­cán izgalom tükröződött, ahogy a körülállók kezé­ben lévő avatóeszközök vastagsági méreteit becsül- gették. Az egyik vadász, Szabó Márton mellett po­rolóval állt a felesége, ez­zel mérte férjére az első ütést — bizonyára volt kü­lön letörleszteni valója is. A rövid beszéd után kez­detét vette az avatás. Az új vadászok ráfeküdtek az elébük rakott nyúlra és fácánra és az elnök sorban avatópálcával vadásszá ütötte őket. A következő ütés a vadászfeleségé. — majd sorban a vadásztár­saké, akik éltek is az al­kalommal. A szertartást a baráti jókívánság, az új vadásztárs kebelre ölelése, vadásszá fogadása, poha- razgatás és az ízletes nyúl- pörkölt követte. A társaság egyébként évről évre jobb eredmé­nyeket tud felmutatni. Az idén ezer élőnyúl, va­lamint nyolcszáz élőfácán és fogoly befogását terve­zik. Jövőre tovább kíván­ják fejleszteni a fácán­tenyésztést mesterséges fá- cánvolier létesítésével. A társaság negyvenhárom- ezer holdas területéből ti­zennyolcezer a vadtenyész­tésre beállított terület. — Ezen nem vadásznak, itt csak vadtenyésztés folyik. Ez a néhány adat is bizo­nyítja, hogy a jászberényi Lehel Vadásztársaság tag­jai nemcsak vadászni sze­retnek. hanem szívügyük a vadgazdálkodás, Marton Tibor A Szolnoki Kertészeti Vállalat vizsgázott kazánfűtőt keres azonnali belépés­sel, Jelentkezés a Vö­röscsillag úti központj telepünkön. HAZAFELE

Next

/
Thumbnails
Contents