Szolnok Megyei Néplap, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
SOROKBAN A „Szegény kis betörő" Jászladányban A második ötéves tervben hét és fél millió forinJárda vezet egészen a házukig. Nem kell már őszidőben a sarat taposni, ha iskolából jönnek. Négy esztendő alatt 7650 négyzetméter járda épült a faluban, több mint 600 ezer forint értékben. Harminc utca kapott betonjárdát ez idő alatt. Am még mindig 30 utca vár arra, hogy járdát építsen a tanács a társadalmi munkások összefogásával. tot. fordítottak községfejlesztésre Jászladányban. A társadalmi munka értéke meghaladja «íz egymilliókétszázezer forintot. Az elmúlt két esztendő alatt hatezer ember kapott, villanyt a faluban. A 18 850 folyóméter villanyhálózat építésére 7 900 000 forintot költött a falu. Fás, virágos község Jász- ladány. Négy esztendő alatt 8200 fát ültettek el a község területén, két parkot létesítettek. Csupán az egyikben 320 rózsatő virít. Erre az estére a Szigligeti Színház előadását hirdették a plakátok. A községi művelődési házban bemutatásra kerül a Szegény kis betörő. Egy család a sok közül Csak úgy találomra bekopogtattunk az egyik házba. Idős Cserháti Kálmán bácsi lakik itt hites feleségével tíz esztendeje. Kedves, szívesszavú emberek. A váratlan látogatót is hellyel kínálják, s míg az öreg gazda sebtében húzza magára vasárnapi ünneplőjét, a néninek bőven van mondanivalója. — Kint vannak a gyerekek, a tsz-ben, szedik a répát. Én nem járok ki, öreg vagyok ahhoz, de az öregem az még most is dolgozik. Most is egy hetet dolgozott társadalmi munkát a tanácsnak. — Tizenhat évet dolgoztam én a magyar államnál, mint kőműves — szól közbe a gazda. — Most már nyugdíjas vagyok, de azért, ha szükség van az Öreg kézre, hát én ott vagyok. — Kapott ám az én uram már kitüntetést is — mondja a néni, s már veszi is elő a társadalmi munkáért kitüntetést, meg az 1919-es emlékérmet. — Hány gyerekük van, Cserháti néni? — Hány? Három. Meg kilenc unoka. Vasárnap mindig eljönnek hozzánk. Látja ezért főzök most is olyan nagy fazékkal. Most eljött a kis Ilonka, a kisunokám segíteni. — ö a kis szolgáló a családban — mondja Cserháti bácsi. — S nemcsak a háznál segít, ha kell kimegy kapálni is az anyjáékkal a tsz-be. Aztán minden átmenet nélkül Cserháti néni előrukkol: — Volt ám már nekem négyes találatom a lottón. Pedig csak úgy talponállva állítottam ki a szelvényt. Százti- zennégyezer forintot kaptam. A gyerekeknek adtunk 20-^20 ezer forintot, meg az öregem kapott egy motorkerékpárt. — Most tanulom a KRESZ-t. De tudja, attól egy kicsit félek... Az előadáson azonban vajmi kevesen voltak. Úgy látszik, kevesen járnak a községi művelődési házba, amit pedig községfejlesztésből épített a falu két és fél millió forintos költséggel. Az épületet 1963-ban adták át rendeltetésének. Szép színháztermében háromszázötven ülőhely van. Az épületben helyezték el a községi könyvtárat is, ahol ezer lakosra ezernégyszáz kötet könyv jut. Balia# a két kis ember Két kongresszus kozott Jászladány Nem kell sorban állni vízért Néhány évvel ezelőtt mindösz- sze három kút volt Jászladányban. Az asszonyok hajnaltól késő estig sor- banálltak vízért. Érthető, hogy nagy napnak számított, amikor 1962- ben átadták az új vízmüvet, melyhez 3500 folyóméter hálózat is épült 26 közkifolyóval. Majd egymillió forintjába került ez a falunak, de hogy _ mennyire kellett, azt bizonyítja az a százezer forint értékű társadalmi munka is, amit a lakosság végzett a vízmű építésénél. Ez a Honnét kapta a falu a nevét? A monda szerint valamikor a Millér partján volt a falu, de a török időkben annyit zaklatták őket a „szolnoki törökök”, hogy el kellett menekülniük. A falu mostani helyét az akkor nádas, mocsaras vidéket választották. Ott azonban csak ladikokon tudtak közlekedni, s állítólag ezekről a láda alakú vízijárművekről lett a név: Ladány, s került a falu egykori címerébe is láda. A történetírók szerint viszont nem kizárt, hogy már a zászty apátság 1067-ben kelt alapítólevelében is ez a Ladány szerepel. Történetírók jegyezték fel azt is, hogy 1567-ben 14 telkes jobbágy és 4 zsellér lakta a falut. Feljegyzések tanúskodnak az egykori nagy árvizekről, arról, hogy 1828-ban Ferenc király városi jogokat adott a falunak, s hogy azután gyorsan fejlődött, gyarapodott Jászladány. Ezekről a régmúlt időkről tanultak tavaly a falu honismereti szakkörének tagjai. Az idén pedig a község régi házain lévő fafaragásokról készítenek képeket, gyűjtik össze azokat albumba. És gyűjtik az anyagokat a leendő falumúzeumba is. A községi tanács ugyanis megígérte: tavaszra elkészül a helyiség, lesz hol elhelyezni a pörgős rokkát, a régi konyhai felszereléseket, egyszóval mindazt, amit a szakkör • tagjai már összegyűjtöttek. A harangot azonban nem hozzák le a toronyból, pedig az is égvik tanúia Jászladány A múltat iúezö öreg harang. múltjának. Az 1800-as évek végén az egyik külterületi kútban találták meg, valószínűleg oda rejtették a magyarok, amikor a törökök elől menekültek. Nos, a harangot a falu tornyában őrzik, de hangja már nem ébreszti az embereket. Kiöregedett. Ennyit a múltról. És most lássuk a jelent. ló étváqig&t. qyerekck Az egyik épület: tenyérnyi szobákban két nagy kondér, abban fő az ebéd. Ez volt a múlt. A másik épület: világos, hatalmas ablakokkal, korszerű, modern konyha és ebédlő. Ez a jelen. Néhány nappal ezelőtt adták át rendeltetésének a faluban az új napközis konyhát, ahol hatszázötven gyermek részére főznek minden nap ebédet. Ezt is saját erőből építette a falu, fél millió forintot fordítottak létesítésére. ÍME A FALU Ezt a képet látja a Nap, ha kibúvik a felhők mögül, s ezt az ember, ha felkapaszkodik a rozzant falépcsőkön a templom tornyába, s letekint az alant elterülő tájra.
