Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

1366. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közgazdasági műveltség TV KÉPERNYŐJE ELŐTT általános műveltség A gazdasági mecha­nizmus reformjáról szóló párthatározatban új fogal­makat olvashatunk, s olyan régi fogalmaink, mint az önállóság és a felelősség, a kockázat és a kezdemé­nyezés, a tervezés és a verseny, új megvilágításba kerülnek. Valamikor a gazdálkodá­son csupán azt értettük, hogy a vállalat bevételei­ből fedezze kiadásait. Az élet ezt a fogalmazást ma már túlhaladta. Ahhoz vi­szont, hogy a vállalatok önállóan, minden jóváha­gyási kötelezettség nélkül alakíthassák ki terveiket s a különböző megoldások széles körét mérlegelhes­sék a beszerzésben, a ter­melésben, a termelési pro­filok ésszerű megválasztá­sában, az értékesítésben, nemcsak új szervezet, pél­dául piackutató részleg, ha­nem új szemlélet, korsze­rű közgazdasági gondolko­dás is szükséges. Az önál­ló műszaki fejlesztési, ke­reskedelempolitikai elkép­zelések kialakítása, a fo­gyasztói igények, a techni­kai haladás irányzatainak szüntelen követése, s min­den esetben a helyes kö­vetkeztetés és gazdasági döntés magasfokú számító­elemző készsége, a közgaz­dasági összefüggések mély ismeretét, a gyakorlati szükségszerűség megértését igényli. A korszerű vezetés elképzelhetetlen tehát klasz- szikus közgazdasági tudás, elméletileg megalapozott, messzirelátó alkotó cselek­vés nélkül. Az MSZ yiP Központi Bi­zottságának a gazdasági mechanizmus reformjáról hozott határozata sok új megállapítást, érdekes ösz- szefüggést tartalmaz, s több vonatkozásban a köz­gazdaságtudomány tovább­fejlesztését is jelenti. A közgazdászok, a gyakorlati szakemberek, a pártmun­kások széles köre vett részt a határozat előkészítésé­ben, mélyrehatóan elemez­ték a tervezés, az irányí­tás, az anyagi ösztönzés évtizedes tapasztalatait, s alkotó módon keresték a választ mai problémáinkra. A szóban forgó párt- határozat nem könnyű ol­vasmány, s az igazat meg­vallva ma még sok, a vég­rehajtásban érdekelt veze­tő sem érti világosan lé­nyegét és szellemét. Éppen ezért fő feladat a reform végrehajtását irányító gaz­dasági-, párt- és szakszer­vezeti tisztségviselők kellő felkészítése tanfolyamokon, illetve a szakirodalom se­gítségével. A vállalatok gazdasági önállóságával együtt bővül az üzemi de­mokrácia, növekszik a tö­megek felelősségérzete és kezdeményező készsége is. Már most nyilvánvaló te­hát, hogy a gazdasági me­chanizmus reformja nem egyszerűen a vezetők, ha­nem milliók ügye. Jó el­gondolásainkból, közgazda- sági elveinkből annyi va­lósul majd meg, s válik anyagi erővé, amennyit a doigozó tömegek megérte­nek és helyeselnek belőle. A reform végrehajtása te­hát nem egyszerűen az ál­lami irányítás és a gazda­sági vezetés, vagy a párt feladata, hanem a munká­sok, a parasztok, az ér­telmiségiek, dolgozó népünk nagy ügye is. üzért szükséges erről * beszélni, mert találkozha­tunk olyan nézetekkel, — amelyek szerint a reform lényegét nem is érthetik meg az egyszerű emberek. Pedig a dolgozók egyálta­lán nem közömbösek a re­form iránt. Igen sok kér­dés foglalkoztatja őket: ért­hető módon nem a nagy összefüggések és általános elvek után érdeklődnek, hanem a reform végered­ményére kíváncsiak. Olyan kérdésekre várnak választ, mint az árak, a bérek, a munkafeltételek, az életkö­rülmények alakulása az uj mechanizmusban. Ha a gazdasági vezetők, párt- és szakszervezeti tisztség- viselők ismerik a reform szellemét, lényegét és egy­ségesen is értelmezik azt, megnyugtató módon vála­szolhatnak az embereket foglalkoztató kérdésekre, s a dolgozók széles körében segítőtársakra találnak sa­ját munkájukban, a párt­ós a kormány politikájá­nak végrehajtásában. így a közgazdaságtan szo­rosabb kapcsolatba kerül a politikai felvilágosító és nevelő munkával. Ahhoz, hogy a dolgozó tömegek megértsék és támogassák a gazdasági mechanizmus re­formját, az általános köz- gazdasági műveltséget nö­velni kell. M: ndez a közgazdá­szok növekvő felelősségét is aláhúzza. A reformról szóló párthatározat szelle­mében sokféle feladat vár még megoldásra. így pél­dául a hatékony anyagi ösztönzés rendszere, vagy a rugalmas vállalati terve­zés módszere. Nem köny- nyebb tennivaló a gyakor­lati tapasztalatok általáno­sítása, a szocializmus poli­tikai gazdaságtanának kor­szerűsítése. Minden szin­— Sajnos igazuk van a2 asszonyoknak. Néhány hete nincs elegendő paradicso­munk — mondták az élel­miszer kiskereskedelmi vál­lalatnál. — A Szolnok kör­nyéki tsz-ekből nem ka­punk megfelelő minőségű árut, mint mondják az időjárás miatt tönkrement, a MÉK viszont nem szál­lította le a megrendelt mennyiséget. Mit mondanak erre a MÉK-nél és a termelőszö­vetkezetekben? — Jogos az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat észrevételezése, azonban mi sem sokat tehetünk — mondták. — Igaz, régen nem volt olyan bő termés mint az idén, de a minőség sem volt még ilyen rossz. Szinte valamennyi paradi­csom száraz, vagy nedves repedéses. A háziasszonyok tehát 4 kkor még Benőkének hívtak Tohonya Be­nőt. ö is olyan veit, mint a többi gyerek. Egyszer azonban, hazafelé menet, egy pocsolya került az út­jába. Megállt. Nézte a szenyes lét, és ekkor döb­bent rá, hogy végered­ményben ketten vannak egy bőrben. Két Benő. Az gyik azt mondta: ne ugord át, a másik pedig biztatta: ugor* csak át. És amíg ezek ketten vitatkoztak, ő ugrott. Rövidre sikerült az ugrás és így fenékkel a pocsolya közepébe esett. Ebből olyan következte- tésr: jutott: a jövőben mind a kettőnek engedel­meskednie kell. Persze nem mindegy, hogy mikor me­lyiknek. Ha látják, akkor annak a Benőnek kell en­gedelmeskednie, amelyik azt mondja: ne ugord át, ha nem látják, akkor ki­sebb a kockázat, tehát ten, az egyetemeken, a középiskolákban, a szemi­náriumokon egyaránt fel­adata a sablonoktól mentes politikai gazdaságtan okta­tása, amely a ma kérdései­re, szocialista építő mun­kánk bonyolult összefüggé­seire irányítja a figyelmet. A marxi filozófia fon­tos sajátossága, hogy a vi­lágot nemcsupán ma­gyarázza, hanem meg is változtatja. E megállapí­tás napjainkban különösen időszerű a közgazdaságtan­ban. Gyökeresen megválto­zott a valóság országunk­ban és nemzetközi mére­tekben : társadalmunk át­alakult, leraktuk a szocia­lizmus alapjait. A szocia­lizmus teljes felépítése van napirenden. Ez gazdasági vonatkozásban, a társadal­mi munka termelékenysé­gének számottevő emelé­sét, az életszínvonal lénye­ges javítását jelenti. — A feladat: utolérni a fejlett tőkés országokat a gazda­sági világversenyben. Eh­hez szocialista világunk­ban megvannak a feltéte­lek, csupán az szükséges, hogy irányítási, tervezési rendszerünket, munkamód­szerünket és szemléletün­ket is igazítsuk a mai igé­nyekhez és követelmények­hez. Kovács József azért nem kapnak paradi­csomot az üzletekben, mert az idei termés egy része étkezésre nem alkalmas. Ami a termelőszövetkeze­tek panaszát illeti — az értékesítési nehézség — szintén valóság. Okolják a MÉK-et, hibáztatják a konzervgyárakat, amiért nem veszi át tőlük az árut. Jogos e reklamáció, hiszen a termelőszövetkezetek is szeretnék a befektetett munka értékét viszontlát­ni. Mit tehet azonban a MÉK, vagy a konzervgyár? A MÉK ipari célra nem vesz át paradicsomot. Ért­hető, hiszen a konzervgyá­rak és a termelők közé fe­lesleges a közvetítő szerv. Maradt tehát a konzerv­gyár, amely szintén nem tud korlátlan mennyiség­ben átvenni árut. nyugodtan engedelmesked­het a másik Benőnek is. A két Benő nőtt, növö- getett. Mind a kettő sokat tanult és mind a kettő pontosan tudta, mikor mit kell csinálnia. Ha előadást tartott To­honya 1. Benő például az erkölcsről, akkcjr Tohonya II. Benő csendben a hát­térben maradt. Hallgatta Tohonya I. Benőt, s cso­dálta. mily ékesszólóan tud beszélni a legkénye­sebb témáról is. A hallgatók megtapsol­Előadók riporterek Az elmúlt héten a „tv arcán” a fáradtság jelei üt­köztek ki. S ezen még a felvételről sugárzott szín­házi közvetítések is — csak szépíteni tudtak. öveges professzor Ezer kérdés — ezer feleletében is egyre fogynak a kérdé­sek és hosszabbodnak a fe­leletek. Pedig sok érdekes természeti jelenséggel, s nem egyszer bámulásra méltó technikai érdekesség­gel ismerkedhetnek meg a nézők műsorában. Leg­utóbb például a két fogas­kerékből álló „rajzológép” munkáját csodálhattuk meg, és bizonyára sok szakkör kapott indítékot is a gép előállítására. Ám az invitálás módja, az egy-egy új kérdés bevezetése igen idegesítő és bosszantó, he­lyenként komikus módon történt. Az előadói álpátosz bizony nem fér el a képer­nyőn, — igaz, másutt sem. Dr. Benedek István elő­adásmódjában viszont az ember felfedezése a túlzott közvetlenkedés, a feleslegesen közbeszólt személyes jellegű félre-ki- tételek rontották az előadás hatásfokát. Ugyanis a né­zőt aligha érdekli, hogy az előadónak többek között milyen a járása, hogy bice­bóca, vagy szálfa módjára közlekedik-e. De az sem különösen rokonszenves, ha saját tevékenységét, kuta­tásának jelentőségét túlzot­tan hangsúlyozza, saját műsorában. Ennek még a televízióban is tömjénsza­ga van. Dr. Pásztor Lajos viszont Bagolyvár példamutató pedagógiai szenvedélyességgel és szak­mai tisztánlátással, világos­sággal hívta harcba nem­csak az állatszerető gyereke­ket, de’ még a felnőtteket is, s rendkívül közvetlen, rokonszenves előadásmód­jával szinte kivétel nélkül győzött meg mindenkit az állatkínzás barbarizmusá­ról. Közvetlen kapcsolata velünk, a nézőkkel és kör­nyezetével, kitérőmentes, egyenes gondolatvezetése, ehhez a jól válogatott szemléltetés élő formában, igen élvezetessé tették az egyébként „csak” didak­tikus jellegű műsort. A „Kék fény“ publicisztikai bátorságával, „A tv jelenti” pedig friss tájékozódásával és mozgé­konyságával a közkedvelt műsorok közé tartoznak De valljuk be, nem a mos­tani számok. Hiszen a köz­lekedésről adott műsor alig­ha volt több egyszerű esz­mecserénél, a meghívottak ták Tohonya I. Benőt. Tohonya II. Benő nagyon mérges volt. A szűk bőr­ben különben is igen ne­hezen fértek, ilyenkor meg éppenséggel nagyon kicsi­nek bizonyult a hely, mert Tohonya I. Benő szüntele­nül hajlongva fogadta a tapsokat. Tohonya II. Benő bele­rúgott az ülepébe: hagyja már abba a hajlongást. fe­jezze már be ezt az egé­szet, őt várják, de nélküle ő sem' mehet. Az irodában Tohonya I. íme tehát a paradicsom ügyre vonatkozó kétol­dalú panaszra a válasz. Tudjuk, kevés vigaszt jelent ez mind a vásárlónak, mind pedig a termelőszövet­kezeteknek. A jelenlegi helyzeten azonban egyelőre nem tudnak változtatni. A jövőt illetően azonban ta­lán igen. A szakemberek véleménye szerint több fajta, más­más érési idejű paradicsomot kell termeszteni. így elérhető, hogy ne legyen egy-két hétig dömping, majd utána semmi. — mj — Az időjárás a ludas! Van paradicsom és mégsincs Paradicsomdömping van. Ezt olvashattuk néhány nappal ezelőtt a Népszabadságban, erről láthattunk riportfilmet a televízióban. A szolnoki és még néhány megyénkben helység asszonyait igen csak meglepte a hír. Nemcsoda, hiszen az üzletekben hiába kértek paradicsomát, nem kaptak. KETTEN || EGY BORBEN előadások - - riportműsorok is csupán elmondták a „magukét”. A riporterek is alig tudták egybeszőni a műsor szövetét. Igaz, ezút­tal a vezérfonallal is baj volt; kellő lendület és szellemi frisseség híján ők is egyhelyben topogtak, s végül is csak nagy üggyel- bajjal sikerült úgyahogy összefűzni a szálakat. Ezúttal „A IV jelenti“ is szinte kerekasztal be­szélgetéssé zsugorodott. A rokonszenves riporter, . Ko- valik Károly elsősorban ru­tinnal vezette műsorát. Ha­sonló rutin-munka nyo­mát figyelhettük meg a kecskeméti közvetítés során is, ahol néhány lekicsinylő megjegyzése a szereplőkről, a teljesítmény értékelése helyett a szándék helyessé­gének emlegetése, a rende­zést érintő apró, finoman szurkáló észrevételei nem­hogy segítették volna a műsort szereplőinek koz­metikázásában — jó érte­lemben —, de méginkább felhívták rájuk a néző fi­gyelmét. Igaz, az aranyho­moki szüret programja sem tartalmában, sem kivitele­zésében még nem érett meg a televízió szélesebb nyil­vánosságára. Volt benne valami efféle: Kecsekeméi is kiállítja... ezer táncosát. Mennyivel frissebbek elevenebbek voltak a , Halló fiúk, halló lányok“ riportjai. Kivételt csak két hamis és sikerületlen ri­portocska képez. Az egyik a nyugdíjba induló tanár búcsúzkodója, a másik a hajvágás közben nyilatko­zó fodrásznő. Viszont az üresen maradt iskolapadok benépesítése, valamint a becsületsértéssel kapcsola­tos villámjelenet újszerű tartalommal gazdagították az egyébként is sokszínű« általános érdeklődésre szá­mot tartható műsort. Filmek A jó vadászat izgalmas cselekményben, helyenként megrázó drámai erővel mutatta be, hogy két évti­zed távlatából is felkísérte­nek még a világháború szörnyűségei, s csak alka­lom kell hozzá, hogy ismét felszakadjanak a sebek, vagy felkavarodjék az em­beri lélek mélye. Nyugta­lanító jugoszláv lélektani filmdráma, olykor a hatás­keltés jól bevált eszközei­vel. Az Őszi válás drámaisá- ga egészen más természetű. Itt a pazarlóan eltékozclt szépség és a későn érkezett szerelem konfliktusában ér­jük tetten a drámát. Erna a századforduló kisvárosában szinte kétségbeesetten döb­ben rá a soha el nem nyert éden fájdalmas veszteségé­re. Az erős felütéssel indí­tott cselekmény, a jelen és a múlt mesteri szembe­sítése az emlékezés síkjá­ban, lírikus és irónikus ele­mek finom elegyítése te­szik elsősorban emlékeze­tessé a csehszlovákok ere­detileg is tévére késztilt filmjét. V. M. Jó termést ígér a napraforgó a zagyvarékasi Béke Termelősí ö vetkezetben Benő elszunditott. Kifá­rasztotta a beszéd. Tohonya II. Benő tárcsá­zott. — Kérlek, itt van egy jó szakember, biztos lehelsz az ítéletemben, hisz a só­gorom, légy szíves biztosíts neki helyet. Letette a hallgatót. Felébredt Tohonya I. Benő. ö is telefonált: — Ugyan kérlek! Az én hivatalomban nem tűröm a protekciót. Ismerhetsz. Most Tohonya II. Benő tárcsázott. — Szóval ma este talál­kozunk. Pá! Tohonya II. Benő szüle­tésnapot tartott: folyt a bor, a pezsgő. Másnap így szólt a beosztottjához: — Legyen szíves ezt a számlát csapja hozzá a külföldi vendégek fogadá­sára elköltött pénz számlái­hoz. — De, kérem! — Tegye, amit mondtam. Nem bánja meg. A beosztott sunyin mo­solyogva meghajolt. Tohonya I. Benő behívat­ta az egyik munkást. — Figyeljen ide, maga nem is tudom, hogy micso­da. Hát mit képzel? Fe­jőstehén az állam? — Csak egy sprájcniról van szó, kérem. Nekem csa­ládom van. — Gondolt volna akkor a családjára, amikor ezzel a sprájcnival... , — Kérem, én... — Ne szóljon közbe. Az ilyen embernek nincs joga közbeszólni. Így éltek évekig Tohonya I. és Tohonya II. Benő. Az­tán nincs tovább! A halá­luk oka: annyira meghíz­tak, hogy már nem fértek el egy bőrben. Szalal János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents