Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
* posta gondoskodott ax eüífizeieti lapok kézbesítéséről az üdülőbe is. — Ne luacerű'.jan brigádvezető elvtár»; Nem latja, bogy kentpingezefc. Sport VAGY HARC? Sokatmondó címmel jelent meg szeptember 7-én a Népszavában egyik sportsikerünk publikálása: „Röp- labdázóink legyőzték Olaszországot”. Szinte hihetetlen! Egy maroknyi sportoló leigaz egy nagyhatalmat? Nem rajongok az esetért. Elvtelen- ség! Különben is miért eddzük őket harcászatra? „Suszter maradjon a kaptafánál'” Szerencsére a cikkből sejteni lehet, hogy csupán az olasz röplabda válogatott felett arattunk könnyű győzelmet. Nehezebb a küzdelme annak, aki a címek értelmetlenségét, a helytelen kifejezéseket szeretné legyőzni — és kiirtani édes anyanyelvűnkből... — re — Célszerű kapaszkodni Adásvétel Budai csoportvezető a terménykiszerelő vállalatnál és harminc kilométerre lakik a munkahelyétől. Szombatonként utazik haza, vasárnap este nem aka- ródzik vonatra ülni. Fájt a foga egy robogóra, amivel hétfőn hajnalban is elindulhatna — visszafelé. Vehetett volna régen, a pénzt összegyűjtötte, de neki csak egy bizonyosfajta kellett, ami nagy ritkán érkezik a földművesszövetkezet boltjába. Nagy ritkán érkezett és titokzatos körülmények között elfogyott. Soha emberfia meg nem tudta, mikor és kik vásárolták meg. Budai spekulált, aztán elballagott a boltba — nézelődni. Ácsorgóit a bejárat előtt, nézegetett, mint aki nem tudja pontosan, mit akar. Egy ilyen utca végi tekintgetés közben pillantotta meg a teherautót, amelyik pontosan a holt előtt állt meg, csomagokat raktak le róla. Három, pa- pundeklibe csomagolt valami különösképpen szemet- szúrt Budainak. Odalépett a cigarettázó sofőrhöz, beszédbe elegyedett vele. A sofőr két slukk között elárulta, hogy arról a bizonyosfajta robogóról van szó. amelyikre Budai foga fájt. Az udvarvégi raktárban egy fiatalember tevékenykedett, éppen az egyik csomaggal bíbelődött, amikor Budai odaérkezett. Egv- másranéztek, aztán a fiatalember kijelentette: idegennek nincs keresnivalója a raktárban. Budai erre megragadta a csomagot — ötszáz — jegyezte meg a fiatalember lakonikus rövidséggel s finom mozdulattal levette Budai kezét a blzonvosfajta robogó külső borítójáról. Budai először összeráncolta a homlokát, majd gondolt egyet és leszámolta a pénzt az, ifjú tenyerébe. Együtt indultak a belső helyiségbe. A pénztárosnő háromezerötszázat zongorázott ki a billentyűn. A terménykiszerelő vállalat közismerten „dörzsölt” embere megnyálazta a mutatóujját és leszámolt — háromezret. A pénztárosnő némi rosz- szallássál nézett rá és várt. Budai azonban nem mutatott hajlandóságot a lovábbszámolásra. — Még ötszázat--kérek — emelte fel a hangját a pénztárosnő. Az üzletvezető is felnézett a leltárkönyvből. — Segéd úr — mondta szelíden Budai — legyen szíves azt az ötszázat, amit az előbb... A fiatalember lila arccal hajolt az egyik fiókba. A pénztárosnő ujjai megálltak a billentyűn. Budai türelmesen magyarázta: — ötszázat odaadtam a segéd úrnak foglalóba. Hogy biztosan meglegyen a robogó. Az inge zsebébe tette. És ártatlan arccal nézett a fiatalemberre, aki lassan kigombolta az inge zsebét Az üzletvezető még mindig bámult. Budai megvárta, amíg a segéd odaadja az ötszázat, aztán óvatosan kitolta a robogót az ürietből. Bende Ibolya Árpi bácsi húz fogat — Igen, akadnak. Például... de előbb mentegetőzöm kicsit. Arról van szó» hogy... szóval nem akarok kötekedni, de... azazhogy mégis. A közepén kezdeném mindjárt: a télen, még januárban egy barátommal a nátha ragadós mivoltáról beszélgettünk. Felvonultattuk a házi patikát, csakúgy gondolatban persze és tudni véltük, hogy mi a biztos szer bajunk ellen. Két hét múlva még ugyanolyan náthásak ■voltunk. Félek, így lesz ezzel az általam felfedezett betegséggel is. Ez egy „vendéglátós” járvány. — Mert: egy időben divat volt a presszóra kiírni: „Itt minden este Siflinkó Gergő dobol". Tényleg 6 dobolt, és ugye mennyivel’ másabb volt így hallgatni. Közben a városokból ez a szokás eltűnt. A vidék hatalmas léptekkel követi a jó városi szokásokat. Például a tiszaföldvári vendéglő ablakában ma 10 csodálható egy táblácskái „Itt minden este X. Y. zongoraművész játszik”. Igazán nem akarom kétségbevonni a zenész művészi teljesítményét, sőt elnézést kérek tőla ezúton, de a táblákról van szó. Egyidőben kifogásoltuk* hogy a Tünde presszó lám- paemyőit teleírják a kedves vendégek, a múltkor meg az Idegennyelvű felirat helyesírását, illetva nem helyesírását vettük észre. Sajnos ahol vendéglátás, ott úgy látszik keli a tábla. Mert mi is van as Árkád presszó kistáblács- káján? Szószerint ez: „A kávét Zacc Jö-né (Erzsiké) főzi”. így sokkal jobbl Van egy javaslatom: ha mér megindult ez a járvány, engedjünk tágabb teret például: írjuk ki a fodrásznál „Itt Nagy Lajos (Lala) szappanoz”. Vagy a fogorvosnál: „Itt dr Kiss Árpád (Árpi bácsi) húz fogat”. — Mennyivel jobban fogja érezni magát a dagadt arcú páciens. Szóval mégegy- szer csak annyit, nem kötekedni akartam, de... hogy mennyire nem. íme a példa: „Ezt B. J. (Pityuka) írta” Realista festmény — Ez a legutóbbi reálig ta képem. Címe: „Vakolók munka közben” — De hiszen úgy látom, ülnek és dohányoznak. — Mondtam, hogy realista festmény. — Nemzetközi turista-szálló. — Tudod, kell az embernek egy kis pihenés. — Kikapcsolódás. — Nagykunsági fiatal a Balatonon. Gácsi Mihályi rajzai
