Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
a. posta gondoskodott az előfizetett lapok fcézbesíté- •eről az üdülőbe is. — Ne niaceráljon brigádvezető elvtárs; Nem latja, hogy kempingezek. Sport VAGY HARC? Sokatmondó címmel jelent meg szeptember 7-én a Népszavában egyik sportsikerünk publikálása: „Röp- labdázóink legyőzték Olaszországot”. Szinte hihetetlen! Egy maroknyi sportoló leiglz egy nagyhatalmat? Nem rajongok az esetért. Elvtelen- ség! Különben is miért eddzük őket harcászatra? „Suszter maradjon a kaptafánál !" Szerencsére a cikkből sejteni lehet, hogy csupán az olasz röplabda válogatott felett arattunk könnyű győzelmet. Nehezebb a küzdelme annak, aki a címek értelmetlenségét, a helytelen kifejezéseket szeretné legyőzni — és kiirtani édes anyanyelvűnkből... — re — Célszerű kapaszkodni Adásvétel Budai csoportvezető a terménykiszerelő vállalatnál és harminc kilométerre lakik a munkahelyétől. Szombatonként utazik haza, vasárnap este nem aka- ródzik vonatra ülni. Fájt a foga egy robogóra, amivel hétfőn hajnalban is elindulhatna — visszafelé. Vehetett volna régen, a pénzt összegyűjtötte, de neki csak egy bizonyosfajta kellett, ami nagy ritkán érkezik a földművesszövetkezet boltjába. Nagy ritkán érkezett és titokzatos körülmények között elfogyott. Soha emberfia meg nem tudta, mikor és kik vásárolták meg. Budai spekulált, aztán elballagott a boltba — nézelődni. Ácsorgott a bejárat előtt, nézegetett, mint aki nem tudja pontosan, mit akar. Egy ilyen utcavégi tekintgetés közben pillantotta meg a teherautót, amelyik pontosan a bolt előtt állt meg, csomagokat raktak le róla. Három, pa- pundeklibe csomagolt valami különösképpen szemet- szúrt Budainak. Odalépett a cigarettázó sofőrhöz, beszédbe elegyedett vele. A sofőr két slukk között elárulta, hogy arról a bizonyosfajta robogóról van szó, amelyikre Budai foga fájt. Az udvarvégi raktárban egv fiatalember tevékenykedett, éppen az egyik csomaggal bíbelődött, amikor Budai odaérkezett. Egv- másranéztek, aztán a fiatalember kijelentette: idegennek nincs keresnivalója a raktárban. Budai erre megragadta a csomagot. — ötszáz — jegyezte meg a fiatalember lakonikus rövidséggel s finom mozdulattal levette Budai kezét a bizonyosfajta robogó külső borítójáról. Budai először összeráncolta a homlokát, majd gondolt egyet és leszámolta a pénzt az ifjú tenyerébe. Együtt indultak a belső helyiségbe. A pénztárosnő háromezerötszázat zongorázott ki a billentyűn. A terménykiszerelő vállalat közismerten „dörzsölt” embere megnyálazta a mutatóujját és leszámolt — háromezret. A pénztárosnő némi rosz- szallással nézett rá és várt. Budai azonban nem mutatott hajlandóságot a továbbszámolásra. — Még ötszázat kérek — emelte fel a hangját a pénztárosnő. Az üzletvezető is felnézett a leltárkönyvből. — Segéd úr — mondta szelíden Budai — legyen szíves azt az ötszázat, amit az előbb... A fiatalember lila arccal hajolt az egyik fiókba. A pénztárosnő ujjal megálltak a billentyűn. Budai türelmesen magyarázta : — ötszázat odaadtam a segéd úrnak foglalóba. Hogy biztosan meglegyen a robogó. Az inge zsebébe tette. ■ És ártatlan arccal nézett a fiatalemberre, aki lassan kigombolta az inge zsebét Az üzletvezető még mindig bámult. Budai megvárta, amíg a segéd odaadja az ötszázat aztán óvatosan kitolta a robogót az üzletből. Bende Ibolya Árpi bácsi húz to gat — Igen, akadnak. Pél« dául... de előbb mentegetőzöm kicsit Arról van szó, hogy... szóval nem akarok) kötekedni, de... azazhogy, mégis. A közepén kezdeném mindjárt: a télen, még januárban egy barátommal a nátha ragadós mivoltáról beszélgettünk. Felvonultattuk a házi patikát, csakúgy gondolatban persze és tudni véltük, hogy mi a biztos szer bajunk ellen. Két hét múlva még ugyanolyan náthásak voltunk. Félek, így lesz ezzel az általam felfedezett betegséggel is. Ez egy „vendéglátós" járvány. — Mert: egy időben divat volt a presszóra kiírni: „Itt minden este Siflinkó Gergő dobol”. Tényleg ő dobolt, és ugye mennyivel másabb volt így hallgatni. Közben a városokból ez a szokás eltűnt. A vidék hatalmas léptekkel követi a jó városi szokásokat. Például a tiszaföldvári vendéglő ablakában ma in csodálható egy táblácska* „Itt minden este X. Y. zongoraművész játszik”. Igazán nem akarom kétségbevonni a zenész művészi teljesítményét, sőt elnézést kérek tőle ezúton, de a táblákról van szó. Egyidőben kifogásoltuk* hogy a Tünde presszó lám- paernyőit teleírják a kedves vendégek, a múltkor meg az idegennyelvű felirat helyesírását, illetve nem helyesírását vettük! észre. Sajnos ahol vendéglátás. ott úgy látszik kell a tábla. Mert mi is van a* Árkád presszó kis táblácskáján ? Szószerint ez: „A kávét Zacc Jö-né (Erzsikéi főzi”. így sokkal jobb! Van egy javaslatom: ha már megindult ez a járvány, engedjünk tágabb teret például:írjuk ki a fodrásznál „Itt Nagy Lajos (Lala) szappanoz”. Vágj' a fogorvosnál: „Itt dr. Kiss Árpád (Árpi bácsi) húz fogat”. — Mennyivel jobban fogja érezni magát a dagadt arcú páciens. Szóval mégegy- szer csak annyit, nem kötekedni akartam, de... hogy mennyire nem. íme a példa: „Ezt B. J. (Pityuka) írta” Realista festmény — Ez a legutóbbi realist ta képem. Címe: „Vakolók munka közben”. — De hiszen úgy látom, ülnek és dohányoznak — Mondtam, hogy realista festmény. — Nemzetközi turista-szaHó, — Tudod, kell a* embernek egy kis pihenés. — Kikapcsolódás. — Nagykunsági fiatal -a Balatonon.
