Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-09 / 213. szám
1966. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az idő gazdasági tényező Az ipari fejlődésnek sok összetevője van. A két legfontosabb: a társadalom szükségleteinek, keresletének változása, a tudomány és technika fejlődése. Ezek azok a hajtóerők, amelyek a legaktívabban mozgatják, ösztönzik az ipar fejlődését. Az egyik azt igényli, hogy az ipar időben reagáljon a szükséglet a kereslet változásaira, annak megfelelően alakítsa termelését; a másik, a tudomány és a technika haladása pedig azzal a követelménnyel léD fel, hogy az ipar minél gyorsabban alkalmazza a tudomány és a technika új vívmányait. Időben reagálni, gyorsan alkalmazni — mindez azt jelenti, hogy az idő gazdasági tényező. Az időtényező nem új fogalom, hisz bizonyos ve- tületben — például erkölcsi kopás — régóta hat a piacra termelő gazdaságban. Korábban azonban az időtényező szerepe sokkal korlátozottabb volt, nemcsak a termelő eszközök, hanem a fogyasztási javak korszerűsége is tovább állta az idő próbáját. Napjainkban azonban, amikor az egyes országok iparát a szálak ezrei fűzik a világgazdasághoz, az ipari termékek már születésük pillanatában megméretnek az időtényező mérlegén s a későn érkezetteknek csak a sor végén jut hely. Az idő a gazdasági munka minden fázisában pénzt jelent. Gondoljunk például a beruházások lassú megvalósítására, amely minden esetben nemcsak idő-, hanem pénzveszteséget is okoz, mert növeli a kivitelezés költségeit. Másképpen, de ugyanilyen hatása van az időtényezőnek a gyártmányfejlesztés területén is, mert a korszerűség nem elvont, avagy kizárólag műszaki fogalom, a korszerűségnek mindig az idő az egyik legfőbb komponense. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete a közelmúltban a műszer- és híradástechnikai ipar 79 új gyártmányát vizsgálta az időtényező tükrében. Ennek során kitűnt, hogy a gyártmányok hazai fejlesztése átlagosan 3—4 évvel a hasonló jellegű külföldi termékek megjelenése után indult meg, az üzemszerű gyártást pedig 6—6,5 év választotta el a külföldi termékek piacra kerülésének időpontjától. Korántsem kirívó példákról van szó. A műszer- és a híradástechnikai iparban a gyártmányfejlesztés átfutási ideje — a fejlesz- téstől a sorozatgyártásig — mintegy három esztendő, a gépipar egyéb ágaiban általában ennél is hosszabb. 1961—1965 között a gépiparban a prototípusok alig kétharmada jutott el a nullsorozatig s a kifejlesztett mintapéldányok — összesen 3634 prototípus készült — 47 százalékából 'ett új gyártmány. A gyártmányfejlesztés üteme csak az elmúlt évben javult, amit a gépipar egészére vonatkozó statisztika azzal fejez ki, hogy a nullsorozatok aránya a prototípusokhoz mérten 75.4 százalékra, a sorozatgyártmányoké pedig 53,1 százalékra emelkedett. A gyártmányfejlesztés átfutási idejét, az azonos jellegű külföldi és hazai termék sorozatgyártásán" k idő-távolságát egyebek Között az növeli, hogy a kutatók és a fejlesztők nem tájékozottak a világpiaci helyzetről — az említett vizsgálat esetében például csak minden második kutató-fejlesztő tudta, mikor jelent meg az azonos jellegű külföldi termék a világpiacon. A termelőknél a lassú bevezetés a legfőbb időrabló tényező. Külföldi piacokon történő értékesítés esetében a piackutatás, az árajánlat, a rendelésvisz- szaigazolás lassú folyamata ugyancsak hathatós tényezője annak, hogy új termékeink több esztendős késéssel jutnak a világpiacra s ennek következtében már csak alacsonyabb áron értékesíthetők. Az elmondottak azonban nem okok, hanem következmények. Ha ugyanis azt kutatjuk, miért nem kap jelentőségének megfelelő figyelmet az időtényező gazdálkodási rendszerünkben, a bajok gyökerét abban kell felismerni, hogy nálunk az egymást kiegészítő folyamatok szervezetileg és érdekeltségi szempontból egyaránt fel vannak parcellázva — az egyik kutat fejleszt, a másik termel, a harmadik készletez, a negyedik értékesít. S talán nem is a szervezeti elkülönülés a legnagyobb hibaforrás, hanem az, hogy az anyagi érdekeltség is szét szakítja az összetartozó folyamatokat s az időtényező követelményeinek megsértése jelenleg csak a népgazdaságot sújtja érzé- nyen anyagi konzekvenciáival. Az időérzékenység — az élőszervezet reakciója, érzékenysége az időjárás változásaira — orvostudományi fogalom. Nos, ha nem is az időjárással kapcsolatban, de ilyesfajta érzékelőképességet kell kifejleszteni a gazdasági életben is, hogy a vállalatoknak „fejfájást”, anyagi konzekvenciákat okozzon az idő múlása, a világgazdaságban végbemenő műszaki-technikai haladás és az igények változása. Ezt a feladatot a gazdasági reform keretében kell megoldani, mégpedig oly módon, hogy az időtényező is bekerüljön a gazdasági cselekvést szabályozó — ösztönző és kényszerítő — mechanizmusok rendszerébe. A problémát nem lehet egyetlen intézkedéssel megoldani. Az időtényező érvényesülését a gyártmányfejlesztésben csak áttételekkel lehet elősegíteni. Példának okáért a belső és a külföldi piacok értékítéletét híven tolmácsoló árrendszerrel, ahol mód van rá: az egységet alkotó gazdasági funkciók — fejlesztés, termelés, értékesítés — szervezeti elkülönültségének megszüntetésével es végül olyan anyagi érdekeltségi rendszerrel, amely a gazdasági munka minden fázisában egyaránt kifejezésre juttatja, hogy az iáó pénz. Ha az új mechanizmus következetesen érvényesíti a gazdasági fejlődés idő-mércéjének követelményeit, akkor csökkenni fog a gazdasági folyamatok — legyen szó akár beruházásról, akár fejlesztés-terme- lés-értékesítésről — átfutási ideje. Az időtényező végeredményben a hatékonyabb gazdálkodás, a gyorsabb fejlődés kulcsa. G. L A boldogházi titok nyomában Egyszer érdemes lenne nagyon tüzetesen összehasonlítani a két szomszédot: a jászboldogházi Aranykalász és a jászberényi Március 15 Termelőszövetkezetet. Egymás mellett gazdálkodnak. Az Aranykalász mindössze hetedik esztendeje működik. Eközben ötször lett kiváló gazdaság. Hatodszorra is megnyerték volna a címet, eredményeik alapján, de az emlékezetes karbamidos szerencsétlenség elütötte őket tőle. Magasfokú szervezettség, példás rend az Aranykalászban. Anarchia, zavarosság, mérleghiányok a Március 15-ben. A föld teszi? Más oldalról az újszászi Szabadság határolja Jász- boldogházát. Jobb föld az újszászi. Mégis évek óta Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat dolgozói jó eredményt ériek el a kongresszusi versenyben A közelmúltban termelési tanácskozáson értékelték 1966 első félévében elért eredményeiket a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. Ugyanakkor meghatározták a második félévre vonatkozó áruellátással kapcsolatos feladataikat. A vállalat az év első felében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, — ruházati áruforgalmát 8 százalékkal, a vegyesiparcikk forgalmát 22 százalékkal szárnyalta túl. Áruforgalmi tervüket 112 százalékra teljesítették. — Az eredményekhez hozzájárult, hogy a vállalat dolgozóinak 75 százaléka szocialista brigádban dolgozik. Jelentős eredményeket értek el az újítási mozgalomban is: 44 benyújtott újításból 25- öt vezettek be. Elkészült a szőlőkatalógus o Tizenhat évig tartó kutatómunkával állította össze az első magyar szőlőkatalógust Németh Márton, a Szőlészeti Kutató Intézet pécsi telepének vezetője. Ez idő alatt többször bejárta hazánk szőlővidékeit és feltárta a kevésbé ismert szőlőfajtákat is, felderítette azok népi elnevezését. A könyvtárakban és a szaklapokban is figyelemmel kísérte a különféle szőlő fajták leírását. Fajtacserét bonyolított le Európa csaknem minden szőlőtermesztő államával. A hosszú évek során szerzett fajtaismeret alapján végezte el az egyes fajták azonosítását. Ez volt a kiinduló alap ahhoz, hogy az összegyűjtött adatokat, anyagokat katalógus formájában is feldolgozza, közreadja. Az orosz, angol, francia, német és spanyol nyelvre 'efordított katalógus 930 fajta szőlő tulajdonságait, botanikai leírását tartalmazza, alfabetikus sorrendben 7300 hasonnévvel. sem tud nem a kiválók, de még csak a jók sorába emelkedni se az újszászi tsz. Miért éppen Boldogháza? Valami titok? Az egyenes válasz helyett — hadd kezdjem egy régi emlék felidézésével. Még 1959-ben — akkor indult a közös gazdaság — heves vitára toppantunk egy későn este Jászboldogházára. A szövetkezeti irodán — az iskola egy ideiglenesen kiürített tanterme volt — az építőkkel folyt a szócsata. Akkor épült az Aranykalász első istállója. Az építők erősködtek. — Ugyan már, a megye minden szövetkezete átvette az épületet, csak itt okoskodnak azzal a seregnyi kifogással — mondták az elnöknek. — Mert nem az én /istállómról, hanem töDbszáz ember pénzéről van szó. Nekem nincs jogom így átvenni az épületet —, válaszolt. Szokatlan magatartásnak hatott ez akkor. S ha jól odafigyel az ember, már akkor kiveheti belőle: itt nagyon komolyan veszik, amit csinálnak. Korábban így indult. Megalakult még 1953-ban egy kiváló állat- tenyésztő társulás. Elnökéül a jól felkészült közép- paraszt fiatalembert, Konkoly Bélát választották. Került-fordult. be-betért hozzá a megyei, a járási pártbizottság titkára. Mi a vé'eménve a közös gazdálkodásról? — kérdezgették. — Az, hogy nem nekem való. Az ő dolga, a legszebb hízott bikát adja le a községből. Megtörtént, éjjel 11 órakor, amikor hazaért a népfront bizottság üléséről, még végigjártatta a bikákat a havas utcán. Soha semminek nem szabad volt elmaradnia Konkoly Béla gazdaságában. Amikor aztán a kollektivizálás kezdődött, magasrangú pártvezetők keresték fel. — Az idő szólít. Állj az új útra indulók élére. — Nem lesz itt szövetkezet. De ha lenne annak olyannak kell lennief'" s hogy... i Az iepz^ághoz/nozzátar- r tozik, Üj Élet néven éppen t VÉGÉHEZ KÖZELEDIK A DINNYESZEZON A MEZŐTŰRI PIACÖN feloszlóban volt itt egy régebben alakult, nagyon rossz termelőszövetkezet. Csak arra volt jó, hogy elriassza a földet, jószágot szerető embereket a társas gazdálkodás gondolatától. Konkoly Bélát kétkedve, rágódva bár, követték az állattenyésztők. Első útjuk Mezőhékre vezetett, az ottani Táncsics Tsz-be. Megnéztek, talán még meg is tapogattak mindent. Visz- szafelé jövet azt mondták: — Na, Béla hiszen ha mi is elérhetnénk ide. — Hát ha velem tartotok. Veletariottak A boldogházi szövetkezetben az első perctől a mai napig minden vezető falubeli. A szakemberek is. Többet közülük már a termelőszövetkezet taníttatott ki ösztöndíjjal. Jövőbenéző terveikben szerepel, hogy a főagronó- must arra függetlenítik: keresse, kutassa az új módszereket és honosítsa meg. Az idén is van új náluk. Egy téliesített istálló elé karámot húztak. A hízó állatok szabadon járkálnak, mozognak benne. És szabadon .kapják az abrakot, a takarmányt. Mi történt? Volt olyan hónap, amikor két kilogramm tizennyolc I dekát gyarapodtak naponta átlagosan a borjúk. Azt lehetne mondani: könnyű Boldogházán, ahol hagyományos az állattenyésztés. Csakhogy a boldogháziak nem annyira a hagyományokra támaszkodnak, mint a tudomány mostani vívmányaira. Erre egy történet. Már éjszakába járt az idő, úgy tizenegy óra lehetett, amikor a lóistállóban kerestem Szórád Pali bácsit, a fogatost. — Nagy csend fogadott, már azt hittem, nincs ott senki. Aztán az épület végében a csille tetején' könyv \ fölé hajolva leltem rá. Ez majdnem jellemző. Boldogháza csepp fjalpí' Olyan hatszáznyi csáíád ja. És járatnak négyszáz napi-, hetilapot, háromszázhúsz folyóiratot, négyszáz rádió, hetvenkét televízió. Művelt, művelődő falu Igényeik vannak a -szépre. Azt hiszem, Magyarország egyetlen települése, ahol a közös istállók környékét szép virágágyak díszítik. Mennyivel iobb ilyen környezetben dolgozni. A falu és szövetkezet meglepően nagyon egvet jelent Jászboldogházán. Korábban öt tsz működött, az Aranykalász egyesítette magában valamennyit. Bizonyos, hogy a sok siker is összébb forrasztja az embereket. Abban is van valami, hogy lélektanilag nagyon jó induló alapot adott az önállóságért folytatott hosszú küzdelem. Boldogházán sok mindenhez értenek a vezetők. Nagyon előrelátóan kezdettől őrizgetik az indulás, a kibontakozás, a küszködés dokumentumait. Megvan arról a fénykép, amikor Szádvári Vendel bácsi, az első tehenet vezeti — akkor még láthatóan lever- ten — a termelőszövetkezetbe. És fényképfelvételek őrzik a jászapátiak látogatását. Akik már a képről kitetszően is tisztelettel nézelődnek Boldogházán. Közös emlékek. Ezeknek is közük van a közösséggé formálódásban. Mi hát a titok? Nyomába szegődtem, de nem sikerült kilesnem. Helyette közreadok néhány megfigyelést. Hátha segít, hátha beválhat máshol is. Borzák Lajar
