Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
1966. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 képernyője előli Arról győződhettünk meg, hogy a televízió nemcsak a világot hozhatja ablakunkba, hanem általa „mi” is ablakba kerülhetünk. Ezen a héten ugyanis Európa szeme volt rajtunk, persze elsősorban a földrész kitűnő atlétáit figyelte, de a „mi” stadionunkban. Így ennek a mostani Inter- és Eurovíziós közvetítésnek, valamint más nemzetközi adásoknak is jelentős szerepük lehet jóhírünk keltésében. Az Atlétikai Európa Bajnokság igen szépen megkomponált és tökéletes rendben kivitelezett záróünnepségében úgy hiszem mindannyian tiszta szívvel gyönyörködhettünk. Jóleső büszkeség tölthetett el bennünket, hiszen Európának mutattuk meg, hogy így is lehet: szépen, ünnepélyesen, feleme- lően. A műsor közepébe illesztett hazai „csokor” — magyaros tulipán táncos leányokból és legényekből — az artisztikus fényjáték közül mar kettőt latnat- tunk. A további négyre a következő hetek műsorában kerül sor. Hiszen sorozatról van szó és ha a tematikai hasonlóság nem is fűzi egybe a sorrakerülő filmeket, a műfaji azonosság sem állít korlátokat, azért mégis közösek egyben: szomszédaink legfrissebb terméséből adnak ízelítőt. A második világháború kitörésének apropójára vetített Hétköznapi fasizmus nyitotta meg a sort. Mihail Romm filmjét már az első vetítéskor nézők és kritikusok egyaránt nagy elismeréssel fogadták, így a mostani újravetítésekor csak megerősíthetjük: a nagyerejű művészi dokumentumfilm nem holmi történelmi lecke, különböző helyekről vett filmkockákkal illusztrálva, hanem eredeti és egyéni alkotás, melyben egy nagykultúrájú ember és művész vall a fasizmus természetéről. Stoipul román rendező filmjét a tv képernyőjén láthattuk először. A jelképes cím Négy évszak, tulajdonképpen az emberi élet szakaszait jelenti: a pajkos és ábrándozó gyerekkor, az emberré serdülés „bizonytalan” korszakát, a tüzes és érett „férfikort” és a szelíd, meghitt öregséget egy-egy nap időtartamába sűrítve két ember érzt- lemvilágát Különálló töra stadioni „éjszakában”, nemcsak a hevesebb vérű külföldieket, de még a2 aranyérmektől nem túlságosan elkényeztetett hazai szurkolótábort is felvidította, s végre zúgott az ének, dübörgött a taps; és ha atlétáink nem is rukkoltak ki váratlan aranyérmekkel — sőt — a televízió munkatársai és a rendezőség alaposan kitett magáért. tenexecsKeK, ae usszeiusja őket az alkotói szándék: keresi és megtalálni minden „évszak” valódi boldogságát, azt, ami jellegzetesen széppé teheti. Stoipul újszerű eszközökkel oldja meg vállalt feladatát. Jól ismeri a filmművészet modem eszközeit és gazdagon alkalmazza őket. Képeiben sok a költőiség és a finom báj. Tudatosan arra törekszik, hogy képekben mondja el a történetet és csak nagyon keveset bíz a dialógusra. Éppen ezért filmje a szó szoros értelmében szűkszavú, de annál gazdagabb képekben. Jól alkalmazza a különböző mozgásokat is. Például igen kifejező a szövőgyári jelenetben a két fiatal arcának ellentétes irányú mozgatása, — játéka —, mely igen hatásosan fejezi ki az ismerkedéssel együtt: áró belső lelki nyugtalanságot és tapogatódzást. A megszokottól való eltérés vágva fejeződik ki abban is, hogy ezúttal az ember és a természet megszokott párhuzama helyett (gyermekkor — tavasz, öregkor — tél), a kettő művészi lehetőségeket gazdagon kínáló kontrasztjával lep meg. Kár, hogy helyenként indokolatlanul lelassul a film szívverése, s ilyenkor bizony a néző figyelme is alábbhagy. Érdeklődve várjuk a sorozat többi filmjeit Anyasági keresel Darvas Szilárd életműve a humor bányája és a kincs már külszíni fejtéssel is megközelíthető. Ennek ellenére a szombat esti vidám est kevés eredménnyel járt. Nem az előteremtett, felfejtett anyag minőségével volt a baj. Az már többszörösen kiállta a humor próbáját. Hanem a körítéssel. És az anyag tálalásával. Micsoda ötlet! A bemondónő kellemes hangját halljuk, a műsort konferálja, s egyszerre derült égből mennykő- csapásként kötetek hullanak alá valahonnan a magasból. Aztán megtudjuk, hogy anyasági keresetről lesz szó, és meg is jelenik a két anya, antik módra elegáns hölgyek. Ök a könnyűműfaj' és a nehézműfaj szülőanyja. Múzsák. Közben megmozdul az elvarázsolt könyvespolc is. Figurák mocorognak, szót kérnek. A múzsák pedig párbajba kezdenek. Vitatkoznak, győzködnek, marakodnak, csaknem hajbakapnak. És mi pedig várjuk, mikor lehet nevetni. A percek telnek, múlnak. Az ütőkártyául kijátszott humoreszkek sem csattannak valahogy. Már a múzsák is belefáradnak a győzkö- désbe. Az irodalmi lexikonhoz folyamodnak. De attól sem lesznek okosabbak. De mi sem. Végre felcsillan valami, Darvas Szilárd hangja és képe, de aztán ő is gyorsan eltűnik, mert mit keressen ő olyan helyen, ahol még nevetni sem lehet. Csak fanyalogni. Darvas Szilárd finom emberi humora ennél többet érdemelt volna. V. M. A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÄLLALAT TÖRÖKSZENTMIKLÓSI GYÁREGYSÉGE az őszi baromfifeldolgozási idényre megkezdte a munkavállalói előszerződések megkötését. A szerződés megkötése a gyáregység munkaügyi osztályán történik. Döntött « »gólyaparlament* Augusztus utolsó hetében a kunsági és a Tisza melletti réteken ismét „összeült” a „gólya-parlament”, hogy tagjai alig egy-két hetes együttlét után szárnyra keljenek Afrika Nílus- menti országaiba. Az említett helyeken sétálók 30— 40-es csoportokba verődve láthatják az Alföld közkedvelt madarát. Az ornitológusok megfigyelése szerint a kedvezőtlen nyári időjárás ellenére is egy-egy fészekből két- három „ifjú” gólya repült ki, hogy több hetes gyakorlás után ezekben a napokban útnak induljon dél felé. A szakemberek azt is megállapították, hogy gólyáink csak augusztusban érezték igazán otthonosan magukat, mert mitagadás az ezt megelőző hónapokban sokat dideregtek az alacsony hőmérséklet és a mindennapos eső miatt. Látszólag tanácskozásuk most már fordulópontra jutott. Döntött az ösztön és a gólyák kisebb-nagyobb csoportjai megkezdték több hetes fárasztó repülésüket Változatlan tavalyi áron vásárolják fel idén a szőlőt, a mustot és bort Mihalusz Ferenc, a Magyar Állami Pincegazdaság vezérigazgatója szerdán tájékoztatta a , sajtó, képviselőit az idei szüreti előkészületekről, az érvényes felvásárlási árakról és feltételekről. Közölte többek között, közepes bortermésre számíthatunk, ami körülbelül 40 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Az üzemszerű szüretek szeptember 15 körül kezdődnek, A felvásárlási árak --------------------------!__ é s feltételek azonosak & tavalyival. — Minthogy' a múlt évben 350 000 hékto- literrel nőtt az állami pincegazdaságok tárolótere, — idén bértárolásra is szerződnek a szövetkezetekkel, szövetkezeti csoportokkal, sőt csekély térítés ellenében a feldolgozást is vállalják. Az idén először a különleges jó minőségű borokat külön megegyezés alapján szabad áron vásárolják fel. ÖNZETLENÜL 'Egy kétségbeesett édesanya integetett Martfű és Rákóczifalva között, kedden este az országút mellett. Epilepsziás gyermekét magához szorítva egyre erőtlenebből emelte fel kezét, mikor egy- egy autó reflektor-fénye belevilágított a sötétbe. A kocsik azonban nerc álltak meg legfeljebb futtából kiabáltak ki utasaik az ablakon: „nem férnek be”. Ahogy múltak az órák, úgy változtatta az emberi közömbösség az édesanya reménykedését kétségbeeséssé. Ekkor jelent meg a szolnoki Nemzeti Bank gépkocsija. — Azonnal megállt és a zsúfoltság ellenére felvették a kisfiút, meg sem álltak a szolnoki rendelőintézetig. A mamát egy másik kocsi hozta be Szolnokra. A lelkiismeretes emberek csak azután távoztak az éjszakai ügyeletről, miután a mentő a kisfiút elvitte a kórházba. Senki sem jegyezte meg nevüket a segítségnyújtás pillanatában, pedig mindnyájan megérdemelnék, hogy az emberszeretet példaképeként említsék őket. A Román Néphadsereg Művészegyüttesének vendégszereplése megyénkben Jelenet a foga rasi táncokból Aranydiplomás nevelők Jászberényben (Tudósítónktól) Szeptember 5-én ismét megkezdődött a munka a jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben is. Az ünnepélyes tanévnyitón részt vettek a városi párt- bizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottságának képviselői is. A megjelent vendégeket az intézet nevelőit, diákjait Andrási Béla, az intézet igazgatója köszöntötte. Üdvözölte a tanítóképző intézet aranydiplomás nevelőit: Blénessy Jánosnét és Szegedi Jánosnét, akik pályájukat 1916-ban kezdték, majd átadta részükre az aranydiplomát. A két idős nevelőt ezután az ifjú pedagógusok köszöntötték, ezt követően pedig 67 első éves hallgató tett ünnepélyes fogadalmat. Rövidnadráoos állomástónöhök Mint lapunk egyik korábbi számában hírül adtuk, elkészült a szolnoki Tisza-ligeti úttörővasút. A társadalmi munkában készített öt kilométer hosszú gyermekvasút a forgalom megindulása után kedves színfoltja lesz a szolnokiak közkedvelt kirándulóhelyének. A járműjavító tanműhelyének kiszistái a gazdasági vasút 2 kiselejtezett kocsiját újították fel. A jó kilátást biztosító személy- kocsi oldalát különböző mesefigurák díszítik. A városi úttörőházban az új tanévvel egyidőben úttörő vasútasképző tanfolyam indult. Mintegy nvolcvan pajtás tanulja az állomásfőnöki, a pénztárosi és a jegykezelési szakma’ fortélyait, hogy az úttörővasút megindulásakor szolgálati helyükre állhassanak. A hazánkban turnézó román művészegyüttes debreceni és nyíregyházai bemutatkozása után szeptember 6-án a karcagi közönséget ragadtatta tapsra gazdag és színes műsorával. A kétszáztagú együttes előadására Karcagon is tömött nézőtér előtt kerüli sor. A körülbelül két és félórás műsor az ötvenkét tagú férfikórus számával kezdődött, az ének- és zenekart Dinu Stelian ezredes, a művészet érdemes mestere, állami-díjas, az együttes parancsnoka vezényelte. A nagylétszámú, kitűnő hangzású kórus repertoárja a népi folklórtól, az operakórusok invenciózus előadásáig terjed. Az együttes művészeti csoportjai közül elsősorban a tánckar nyerte meg a közönség tetszését. A sodró lendületű román néptáncok, amelyeket a tánckar a magasfokú művészi megformáláson kívül látványos akrobatikus elemekkel „fűszerezve” adott elő, fergeteges sikert arattak. Kiragadva néhány emlékezetes számot a tánckar műsorából, különösen a fo- garasi táncok és a Népi karnevál című összeállításból a női kar poetikus előadásában, a lányok horája nyújtott a közönségnek maradandó élményt. A nagysikerű karcagi előadás után tegnap a szolnoki Szigligeti Színházban léptek közönség elé román művész vendégeink, akik az előadás előtti délelőtt a várossal ismerkedtek. A műsor után a fegyveres erők szolnoki klubjában adtak fogadást a művészegyüttes tiszteletére. — R — A VONATON V/" égállomáshoz közele- ’ dett a vonat. Jött a kalauz és a jegyeket kérte. A fülke egyik sarkában ülő két férfihez ment. Azok átadták jegyüket A kalauz megnézte, kilyukasztotta, szalutált és visszaadta nekik. Ekkor halkan megszólalt az egyik utas, de azért úgy, hogy a kalauz is meghallja: „Nem vette észre!” A kalauz nyomban visz- szafordult, gyanakodva nézett az utasokra, hangja határozottan, de udvariasan csengett: — Szabadna még egy pillanatra a jegyeket? Odaadták, a kalauz hosz- szan nézte, még hosszabban, mint előbb. És közben gondolkodott. Mit nem vett észre az előbb? De a jegyek érvényesek voltak. Mégegyszer jól megnézte. Nem volt azokkal semmi baj. Visszaadta, elment. Félóra múlva jött az ellenőr, akit a kalauz figyelmeztetett a két utasra. Megnézte a két jóbarát jegyét. Jónak találta. Már két lépésnyire el is távolodott, amikor újra megszólalt az egyik utas: „Ez se vette észre!” Persze meghallották. Az ellenőr megállt, a kalauzra nézett, azután visszament a két utashoz: — Bocsánat, láthatnám mégegyszer a jegyüket? — Parancsoljon, — nyújtották egyszerre készségesen a jegyeket feléje. Az ellenőr nézte, nézte a két vasúti jegyet, de szabálytalanságnak semmiféle jelét nem tudta felfedezni az IBUSZ-nál váltott jegyeken. Az ellenőr és a kalauz nem nyugodott bele a vereségbe. Amikor a két utas leszállt, megkérték őket, hogy fáradjanak be az állomásfőnökhöz. Ott leültették őket, az ellenőr jelentést tett, és most már öten is ellenőrizték a jegyeket, de megint csak azt állapították meg, hogy a menetjegyek jók. Nem volt azokban semmi hiba. Bocsánatot kértek tőlük és a két utas mosolyogva indult ki az állomásfőnöki szobából. Alig értek az ajtóhoz, megint dicsekedni kezdett az egyik: — Még ezek se vették észre! A kalauz egy pillanatig töprengett, azután utánuk ment és mérgesen, sápadtan, kíváncsiságtól furdalva szólt oda hozzájuk: — Fizetek maguknak a resfiben egy liter jő bort, ha megmondják, hogy mi nincs rendben a jegyükkel. — Nagyon szívesen. Ha tényleg jó a bor ebben a restiben... Ittak, azután a kalauz türelmetlenül megszólalt: — Mondják már! Az egyik utas a kalauz orra alá tartotta a jegyeket: — A jegyre az van nyomtatva, hogy „át nem ruházható”. Én mégis elcseréltem az enyémet a barátom jegyével. Ezt nem vették észre! Palásti László Hat ország — hat filmje
