Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
1966. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy szocialista brigád bravúrja Három hónappal előbb teljesítik dei tervüket UJ BUFE KUNHEGYESEN A kunhegyest büfé mintegy félmilliós beruházással épült. A tervek szerint kerthelyiséget is építenek hozzá hVo tégla HÁROM HÉT MÚLVA JAVUL AZ ELLÁTÁS Emlékmúzeum Puttony a traktoron Közvelítőtorony Katona József kecskeméti szülőházában emlékmúzeumot rendeznek be. A drámaíró hagyatéka mellett itt kap helyet egy másik állandó kiállítás is, amely a város jelenkori nagy szülötte, Kodály Zoltán munkásságát szemlélteti. ☆ Ebben az évben terven felül négyszáz millió forint értékű terméket exportál a magyar könnyűipar. ☆ Országos szőlőtermesztési és gépesítési bemutató lesz szeptember 6—7-én Bács-Kiskun megye egyik nagy szőlőtermelő mező- gazdasági üzemében. — A tapasztalatcserén negyven új, különböző szőlőművelő gép is „bemutatkozik”. Ez lesz a premierje a mező- gazdasági gépkísérleti intézet fürgén mozgó, puttonnyal fölszerelt traktorainak is, amelyek a puttonyozást teszik majd fölöslegessé. ☆ A Posta, Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatósága televízió közvetítőtorony építését kezdi meg a Mecseken, a Pécs felett emelkedő Misinatetőn. Az új adó által a besugárzott terület nagysága 3250 négyzetkilométer lesz. Az In- tervízió mikrohullámú rendszerének is fontos láncszeme lesz az új, vasbetonból épülő torony. A közvetítőállomást 1970-ben adják át rendeltetésének. ☆ A szigeti várvédelem 400. évfordulóján bemutatják a Baranya megyei tanács jubileumi pályázatára érkezett díjnyertes zeneműveket. Közülük is kiemelkedik a „Szigetvár dicsérete” című alkotás, amelyet Farkas Ferenc Kos- suth-díjas zeneszerző írt. A Kisiparosok Országos Szövetségének Kunszent- márton járási vezetősége augusztus közepén kiállítást rendezett a járási művelődési otthonban. A járás kisiparosai bemutatták a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében végzett javító, szolgáltató és árutermelő tevékenységüket. Egy idős mester, aki talán a legjobban készült erre, távol maradt a kiállításról. Reiter István akkumulátor javító kisiparos. — Miért? — kérdeztem tőle. — Nem az én hibámból történt. A kiállításra szánt anyagom teljesen készen volt. A rendezőség nem engedte. Tudja, igazságot szerető ember vagyok, csati kissé nyers a modorom. — Még mindig nem értem, hogy... — Majd megérti. Többször ért rágalom, hogy az általam javított akkumulátorok nem megfelelőek. — Rosszindulatú emberek, — akiknek bebizonyítottam azután, hogy nem én vagyok a hibás — mások előtt méltatlanul kétségbe vonták szakértelmemet. — Azt mondták, hogy... — Talán azt, hogy nem akkumulátor szerelő? — Ilyen is volt. — Rágalom ugye? — A képességeim ellen igen. Az igazság ugyanis az, hogy az én első szakmám hentes és mészáros. Zúgnak, dohognak a gépek a törökszentmiklósi szikvíz-bambi üzem mosó- helyiségében, tart a nyárvégi hajrá. Befelé üres ládákat, üvegeket hordanak, helyükre pedig hűs szikvíz, bambi kerül a kocsira. Az üzemben hárman dolgoznak, immár hatodik éve. Korábban elhatározták, hogy szocialista brigádot alakítanak, azóta háromszor nyerték el a megtisztelő címet. Munkájuk javítására, könnyebbé tételére jó néhány újítást nyújtottak be, s közülük egyet országosan is elfogadtak és bevezettek. Újításaik célszerűségét felsorolni hosz- szú lenne, annyit azonban meg kell említeni: a korábbi óránként kétszáz üveg helyett ezerkétszáz- ezernégyszázat tudnak megtölteni. Bohács György, a szocialista brigád és az üzem vezetője eredményekről számolhat be. Tizenhárom évvel ezelőtt alakult Kunhegyesen a tanács házi építő brigádja, amely ma már tizenkilenc főt számlál. A brigád tartja karban a községben található százharminchét állami lakást. Ezenkívül ez évben a Rákóczi úti óvoda teljes és a Kossuth úti óvoda részleges felújítását végzi. — Mindkét munka szeptemberben befejeződik. A két óvodánál eddig a — Visszatérve a kiállításra... — Igen egy kicsit elkalandoztunk. Tehát a kiállítandó tárgyaim mellé egy táblát akartam helyezni, amelyen hat kérdés állt. Nemcsak azoknak szólt, akik kétségbe vonják szakmai tudásomat, hanem mindenkinek. A megfejtőknek jutalmat tűztem ki. — Jutalmat? Mennyit? — Aki minden kérdésemre precíz választ ad, sorsolás után négyszáz, aki három kérdésre megfelel kétszáz forintot kapott volna. Természetesen a helyes válaszokat én a kiállítás előtt leadtam. — Miért? — Megmondom. E kérdések egy még be nem nyújtott újításom lényegét jelentik. Aki tehát meg tud válaszolni, az birtokában van az ötletnek, az megérdemli, hogy elsőbbsége legyen. — Sok munkája van? — Rengeteg. Alig győzöm. A javított akkumulátorokra én egy éves garanciát adok. — Ügy látom műanyagdobozos motorkerékpár akkut is javít. — Igen. Tudomásom szerint sehol az országban másutt nem javítják. Babra munka, sok időbe kerül Nekem azonban van erre időm. Azért vagyok kisiparos. Különben is, nekem mindenem az akkumulátor. Igaz, hogy hatvanöt éves — Éves tervünket előreláthatólag szeptemberre teljesítjük. Ez háromezerkét- száz hektó szikvizet és ezerkétszáznegyven hektó bambit jelent. Nyolc községbe szállítanak hetenként kétszer rendszeresen, ha azonban valahol kevésnek bizonyul a hűsítő ital, nyomban útnak indítják a kocsit. Az ellátás zavartalansága érdekében hatvanezer bam- bis, tízezer szódásüvegről, hetven ballonról gondoskodtak. Szállítási szerződésük van szénsavra, szörpre, de raktáron is van bőven belőle. — Most ismét egy újításon dolgozunk. Nagyobb és célszerűbb üvegmosógépet szeretnénk megszerkeszteni. Azaz beállítani, mert a szerkesztéssel készen lennénk, de a kivitelezéshez kellene ötezer forint — mondja az üzem vezetője. — ár — munkák értéke száztizenöt- ezer forint. A brigád ezenkívül felépítette az új, most megnyíló politechnikai műhelyt a Kossuth úti iskola udvarán. Felújították a temetői boncházat és a volt vásártéren kerítést építettek a három pedagóguslakás köré, 70 ezer forint költséggel. A brigád a könyvtár átalakításán is dolgozik, ezt szeptember 20-ra fejezik be. vagyok, meg a gyomrom sokszor fáj az ólomtól, de mit tegyek? Valakinek ezt is csinálni kell. Bognár János Az építkezőknek rengeteg bosszúságot okoz a téglahiány. Ugyanakkor az ÉM. Tégla és Cserépipari Vállalat igazgatója a közelmúltban arról tájékoztatott bennünket, hogy első félévi kötelezettségüknek eleget tettek, sőt mind nyers-, mind égetett téglából többet gyártottak a tervezettnél. Közölte; a vállalatnak az a gondja, hogy a készáru elszállítása vontatottan halad, nem kevesebb, mint 1,4 millió tégla keres gazdát. Például a tiszafüredi gyáregység akkoriban 900, a kunhegyesi 400 ezer téglától szabadult volna szívesen: de az autóközlekedési vállalat kirendeltségei nem vállalták a fuvart. Egyszóval: a gyárakban volt tégla. Felkerestük a megyei TÜZÉP vállalatot is. — Mészáros Ferenc áruforgalmi előadó a következőket mondta el: — Sajnos egyetlen telepünkön sem megfelelő az ellátás, a lakosság joggal panaszkodik. Elégedetlenségre ad az is okot, hogy az építkezőkkel kötött anyagbiztosítási megállapodásainkat nem teljesítjük. Mindennek az az alapja, hogy a téglakereteink alacsonyabbak a megyei szükségleteknél. Főigazgatóságunk nem tisztán égetett téglára ad kiutalást. Ez csak a keret mintegy 60 százalékát teszi ki. További kb. harminc százalékot képeznek a diktált pótlóanyagok például tufablokk, gázszilikát. Végül a keret 10 százalékának megfelelő mennyiségben negyedosztályú téglát forgalmazunk. Az igény más, mondhatnám szinte kizárólag kisméretű égetett téglát keresnek a vevők. A helyzet magyarázataként még hozzáteszem, azokon a telepeken a legrosszabb az ellátás, amelyeket a közeli téglagyár az alacsony készletei miatt nem tud ütemesen kiszolgálni. Ez a jellemző Törökszentmik- lósra és Szolnokra is. — Várható-e javulás a közeljövőben? — Véleményem szerint három hét múlva jobb lesz az ellátás. A gyárak készletei akkorra nagyobbak lesznek. Ezután Kerekes Ferencet, a 7. sz. AKÖV igazgatóját arra kértük, mondja el miért nem vállalják a tégla fuvarozást? így válaszolt: — Lehetséges, hogy egyes kirendeltségeink a kérdéses időben kapacitáshiány miatt nem vállalták a fuvart. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalat mondott nemet. Miért nem keresték fel a központunkat s jelentették be igényeiket? Átcsoportosítással megoldottuk volna a szállítást. Egyébiránt jöjjenek el hozzánk a téglagyáradtól, mondják el, mire van szükségük. Szeptember 1- ével annyi gépkocsit adunk, amennyit kérnek. — A kör ezzel bezárult. A TÜZÉP azt mondta, hogy ő nem hibás, a ke* retszám alacsony. A téglagyárak vezetője sem tehet semmiről — kivéve a szállítás ügyét — hiszen központi kiutalás szerint adnak ki árut. A közlekedési vállalaton nem múlik... Egyszóval itt a tégla, hol a tégla? Azért mégis el ne feledkezzünk valamiről: 1964 első félévében — a Statisztikai Hivatal adatai szerint — 4,3 millióval több égetett téglát gyártott a megyei vállalat, mint az idén ugyanabban az időszakban. S bizony annakidején az is kevés volt: F. P. BESZÉLGETÉS Nem hiszem, hogy jól választott volna, amikor elhatározta, hogy engem keres meg. Az életemet elmondhatom öt mondatban: Szegényember fia voltam. A második világháborúban a frontról háromszor szöktem meg, csakhogy kijussak a frontvonalból, hazamehessek a szülőfalumba. Két évig 1945—46-ban tiszteletdíjas járási párttitkár voltam Endrődön, ahol 45-ben beléptem a pártba. Aztán újból az lettem, amivel 1933-ban kezdtem. kubikos. Megmondom kereken: többet szerettem volna elérni, mint amit sikerült. Ügy is lehet, hogy ennyi telt belőlem. A vigaszom? A fiam, most szerel le és ősszel „bevonul” a gödöllői agráregyetemre, ö már többre viszi nálam. Én mindig a két karom után éltem, ő már a fejét is „beavatja” a kenyérkeresetbe. Ne higgye különben, hogy a kubikos munka nem szép. Talán egyszer majd ezt is szakmává nyilvánítják... Minket nem köt semmi. Sokan csak azt tudják, rólunk, hogy vándorolunk az építkezéseken. Azt is mondják, hogy nem tudunk maradni egy helyen. A vállalatokat is váltogatjuk, de mikor. Csak akkor, ha nem találjuk meg a számításunkat. Soha nem a munka elől szökünk, a munkáért törekszünk. Abban a hitben, hogy ha többet dolgozhatunk, akkor többet is keresünk. Nem járunk például nyaralni. Nyáron itthagyni a munkát, mikor télen háromhónapi kényszer- pihenőnk van? Kíváncsi volnék, van-e az országban olyan üdülő, ahová a nyári hónapokra kubikos költözött volna be. Kubikos maradtam. Én rendeztem így. Kevesebb a gondom. A legtöbb, amit teljesítményben elértem, napi 10 köbméter föld elka- rolása volt. De akkor aztán csörgött a víz rólam, kilenc órahosz- szán át. Este mikor a szállásra mentem, nem ültem le, mert tudtam, hogy felállni már nem tudok. Ügy intéztem, hogy egyenesen lefektessek. Ezt azonban nem tudhatja más. csak mi, akik ilyen munkán dolgozunk. Csakúgy, mint azt, hogy ez is lehet szép, annak, aki érti is. Mit gondol, miért nevezik az út helyét tükörnek? S a töltések szép síma oldalai Ha lenézek rajta, mindig az fut eszembe: a kubikos ember a földet alakítja. A legfontosabbat, ami az élethez kell. Néha azt is kérdezem: ha elkészül ez a szép, nagy szolnoki vasúti rekonstrukció, gondol-e majd a kubikosokon kívül más is arra, mennyit verejtékeztünk itt, mire felépült? Volt, amikor elhatároztam, hogy kiszámolom, mennyi lehet súlyban az a föld, amit már az évek során elmozgattam. Aztán hagytam. Ráérek még vele. Valamit a nyugdíjas korra is hagyni kell. Nem igaz? Azt is elmondanám, hogy igazságtalannak tartom a fagyszünetet. Gondolja el, milyen nézetei kelhetnek az embernek, mikor egész télre pénztelenségre kell berendezkednie. Az órabérünk 15 százalékát egész évben kapjuk igaz. Azt kapjuk a téli fizetés helyett. Mi juthat leghamarabb ilyenkor a kubikos ember eszébe? Annyi jó fizetésű ember van, aki nem küzd ilyen gondokkal, mégis minden hiba miatt kötekedik, türelmetlen, ha nem úgy alakul minden az életében, ahogy elképzeli. Nekem ez jutott. Én vállaltam. Áz én korosztályomból még sok ilyen ember van, sok ilyen gondolkodású. Ezért csodálkozom, hogy pont engem keresett. S ha mindez mégis érdekli, most már beszélgethetünk... Beszélgettünk. Papp József és Borsi Észté* Az újító, aki fizet Eredményesen dolgozik a házi építőbrigád Kunhegyesen
