Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
I. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NEPLAI 3 A többi kész van! Ä szolnoki Vörös Csillag mozi látogatói a várócsarnok felbontott padlóiát. a faburkolatától megfosztott karzatot, a folyosó túlsó végére helyezett pénztárat látva kissé megijedtek, de azután megnyugodva hallották, hogy rövid időn belül újjávarázsolt helyiségeivel várja a mozi kedves vendégeit. Azóta teltek, múltak a napok, a hetek, a hónapok. Hol ez hiányzott, hol az. De egy nap mégis örömhírre virradtunk. A Szolnok megyei Építőipari és Javító Vállalat Igazgatója közölte velünk, mi meg az olvasókkal, hogy átadták az újjáépített Vörös Csillag mozit. Igaz, nem hivatalosan, dehát kicsire nem adunk. A megszépült mozi dolgozói a minap meghívtak bennünket és körbevezettek az átépített helyiségeken. Ahogy elmondták, csak a pénztár, az új hatalmas tolóajtó, az üvegtető, a poliészterbevonás, az üzemvezető irodája, egy nagy ablak betétele és még némi apróság hiányzik. A többi kész van! Gazdaságossági számítások a jászberényi járás termelőszövetkezeteiben (Tudósítónktól) Megyei, de országos szinten is úttörő munkánál! számít a jászberényi járási tanács vb mezőgazda- sági osztály közgazdászának, üzemgazdászának és a járás termelőszövetkezeti üzemgazdászainak, a termelőszövetkezetek üzem- gazdasági munkájával kapcsolatos kezdeményezése. Elhatározták, hogy a továbbiak folyamán a termelőszövetkezeti üzemgazdászok saját üzemükben a járási szakemberek irányításával a termelés egy-egy területén üzemgazdasági vizsgálatokat folytatnak és az eredményről beszámolnak a járás többi üzemgazdászának. E hó közepén került sorra a két első tanulmány értékelése, megvitatása. Nagy József, á jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet üzemgazdásza „A napraforgó termesztésének gazdaságossági vizsgálata” címmel elemezte gazdaságukban a napraforgó termelést. A dolgozatból kitűnik, hogy az Alkotmány Termelő- szövetkezetben 379 kilogramm felett az idén már jövedelmező volt a napraforgó termesztése. A, betakarítást teljesen gépesítették. A növényápolást időben elvégezték és hideglevegős szárítást alkalmaztak. s így egy mázsa napraforgó önköltsége 307 forint volt. A 6.7 mázsás átlagtermés mellett 1 hold tiszta jövedelme — 545 forint eladási árral számolva — 1586 forint. Az elemzés világosan mutatja, hogy az össz-költségen belül a 44.4 százalékos részesedéssel igen magas az általános — főágazati és gazdasági általános költség — hányada. Ez megközelíti a trágyázás, a talajművelés, vetés, növényápolás, betakarítás, biztosítás összes költségét. A számítások azt bizonyítják, hogy 6—7 mázsás átlagtermés esetén — teljes gépesítéssel — o napraforgó magasabb, de legalább akkora jövedelmet biztosít holdanként mint a búza. A jászárokszállási Béke Termelőszövetkezet üzemgazdásza a keltetőüzemük termelésének gazdaságosságát vizsgálta. Számításai szerint náluk 1 csibe előállítási költsége — elszámoló árral számolva — 2.89 forint. Tehát 4 forintos értékesítési átlag esetén minden csibe 1 forint jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. Jelenleg 1 tízezres gép működik a szövetkezetben, melynek 3 fő a kiszolgáló személyzete. Az értekezlet részt vevői szerint a 3 fős személyzet még legalább 2—3 tízezres gépet el tudna látni, s ez nagymértékben csökkentené a termék- egységre (1 csibére) jutó élőmunka-költségrészt, tehát gazdaságosabb volna a termelés. A jászberényi járásban megindult üzemgazdasági munka helyes kezdeményezés, mely egyik bizonyítéka annak, hogy szövetkezeteink a gazdasági döntéseknél a jövőben fokozottabban figyelembe veszik majd a jövedelmezőséget. Tóth Pál AZ ALMASKERTBEN KOMBÁJNNÁL VÄGJAK A NAPRAFORGÓT A ZAGYVARÉKASI BÉKE TSZBEN (Fotó: Marton Tibor) 4 Pl RíÉLET FÓRUM 4 A pártcsoport sokat tehet Fiatalok rét-legelő tapasztalatcseréje (Tudósítónktól) Mint ismeretes, a KISZ KB védnökséget vállalt az ország rét-legelőgazdálkodása felett. Ennek értelmében a Szolnok megyei KISZ-bizottság is megszervezte a megye 117 ezerka- tasztrális holdnyi rét-legelője feletti védnökséget. Az alapszervezetek és úttörő- csapatok az éves akcióprogram’ keretében vállalták e feladat megoldását. Csütörtökön délelőtt a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács vb mező- gazdasági osztálya a munkát irányító és élenjáró fiatalok mintegy hetven fős csoportja részére tapasztalatcserét rendezett A megjelenteket a kisújszállási Dózsa Tsz székhazában Molnár Sándor, a KISZ MB termelési osztályvezetője üdvözölte. Ezután dr. Kurucz Gyula, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója ismertette előadásában a rét- és legelőgazdálkodás időszerű kérdéseit. A fiatalok először a kisújszállási Dózsa Tsz minta- legelőjét, ezt követően a mezőtúri legeltetési bizottság kostelepe mellett lévő, kiemelkedőén nagy takarmánytermést hozó mintalegelőt szemlélték meg. (Tudósítónktól) Hétfőn a törökszentmiklósi Petőfi Termelőszövetkezetben is elkezdték az őszi búza vetését. Amint már hírt adtunk róla, a három törökszentmiklósi közös gazdaság is késett a kenyérgabona vetésével. a hét elejéig. Hétfőtől csütörtökig a „Petőfiben” egy vetőgéppel szórták a magot, ami 50 katasztrális holdon tette földbe a búzát — péntektől pedig két gép dolgozik. Előzetes számítások szerint október végéig elvetik az őszi búzát. (Ehhez mindenesetre a jelenlegi munkaütemet fokozni kell.) — Apró kiesések akadályozzák a munkát — mondotta a szövetkezet elnökhelyettese — kettő DT 413-as kormányrugója hiányzik és 4 MTZ-hez szükséges nagy Hz üzemrészben sehogysem sikerült rendet teremteni. Az előző művezetőt leváltották, de úgy tűnt, utóda sem képes megbirkózni a tennivalókkal. A főmérnök is megpróbált segíteni, de a tervet továbbra sem teljesítették, s a selejt sem csökkent. „Baj van ott a szellemmel, a hangulattal” — állapították meg a vezetők. A pártvezetőség ösz- szehívta a műhely kommugumiabroncs. Az utóbbi annyit jelent, hogy az MTZ-knél gyakori a félnapos kiesés, a vulkanizálás és a szerelés időigényessége következtében. Szerdán reggel három szovjet vetőgép' az Aranykalász Termelőszövetkezet tábláin is hozzákezdett a búza vetéséhez. Itt is panaszkodnak a DT-kre. A gépállomástól vásárolt traktorokkal — kettővel — több baj van, mint a többivel együttesen — hallottuk a termelőszövetkezet mezőgazdászától. Ennek ellenére október 12-re, végső esetben 15-re 1500 holdon befejezik a kenyérgabona vetését. Az Aranykalász Termelőszövetkezet terveihez tartozik még az is, hogy a tartós tél beállta előtt minden szükséges területen elvégzik az őszi talajmunkát. nistáit: megbeszélést tartott a pártcsoport — évek óta az elsőt. Viharos összejövetel volt, éles hangú felszólalások követték egymást, de végül azonos álláspontra jutottak: a pártcsoport mindent megtesz a műhelyben uralkodó szemlélet megváltoztatása érdekében, a munkakedv megerősítéséért. És ami addig nem sikerült, az most bekövetkezett: az üzemrész „helyrerázódott”. Igaz, kellett hozzá négy—öt hónap, de megtörtént. Néhány műszaki szervezési intézkedésre is sor került a pártcsoport javaslatára, de az eredményekhez — a főmérnök is elismerően állapította meg — nagyban hozzájárult a kommunisták politikai munkája. Ami magyarul annyit jelent: vitatkoztak, érveltek, olykor veszekedtek, gondosan ügyeltek, hogy ne mondhassa senki, vizet prédikálnak és bort isznak, zokszó nélkül elvállalták a legnehezebb feladatokat — és egy év múlva az üzemrészre alig lehetett ráismerni. Ez az eset is bizonyítja — és sok hasonlót lehetne felsorolni —, milyen energia, milyen erő rejlik a pártcsoportokban. Igen sok pártszervezet vezetősége már felismerte ezt, s a tájékoztatást, a felvilágosító munkát ezért igyekeznek a pártcsoportokra alapozni, építéni. Sok érv szól emellett. Egy-egy munkaterület problémáit, hangulatát senki sem ismerheti jobban az ott dolgozó .kommunistáknál. Ők tudják a leggyorsabban tájékoztatni munkatársaikat, ők tudnak a leghatásosabban felelni kérdéseikre. Persze, csakis akkor, ha ehhez ők maguk is megfelelő útmutatást, tájékoztatást kapnak. Pótolhatatlan szerepe van a pártcsoport vezetőjének. Sajnos, még mindig gyakori, hogy a bizalmi tevékenysége nem megy tovább a tagdíjak összesze- désén, a taggyűlés időpontjának közlésén. Pedig a pártcsoportvezető nem pénzbeszedő, nem is postás: feladatköre több, tá- gabb ennél. Ismertem olyan pártcsoportvezetőt, aki hetente kétszer-háromszor is elment a párttitkárhoz, vagy az agitációs felelőshöz, s elmondta, mi foglalkoztatja a dolgozókat, s aztán közösen megbeszélték — olykor valamelyik gazdasági vezetővel együtt, — mit lehetne és kellene válaszolni. fi párt valamennyi tagjának feladata elveink hirdetése, törekvéseink megmagyarázása, buzdítás fegyelmezett* jó minőségű, gondos munkára. Ennek azonban a feltételeit is meg kell teremteni. És e feltételek között talán a legfontosabb: eleven életet kialakítani a pártcsoportokban, őket tenni a politikai tevékenység szervezeti alapjaivá. Ezért helyes, és szükséges, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken a végzett, munka és a feladatok értékelésekor megkülönböztetett helyet . szánunk a pártcsoportok tevékenységének, Gy. U égetik a búzát a törökszentmiklósi közös gazdaságokban A bábockai tanító néni A gyerekek már hazamentek. Az üres tanteremben a tanító néni rendezgeti dolgait. Egyedül van, mintahogyan magányosan áll az. öreg iskola is, amelynek küszöbét vagy hatvan évvel ezelőtt lépték át első alkalommal a tanyai gyerekek. A bábockai iskolában — így ismerték évtizedek óta, íyg hívják ma is — negyedik éve Szalay Istvánné tanítja a kisiskolásokat betűvetésre, számolásra, olvasásra. Egyszóval mindarra a tudományra, amelyet az általános iskola alsótagozatos tematikája felölel. — Tanítványaim — tizenhárom kisfiú és kislány — tanyai gyerekek — kezdte a beszélgetést a tanítónő. — A közeli tsz-majorból járnak az iskolába. Ez a major olyan, mint egy kis falu. Szép családiházak sorakoznak egymás mellett, villany világít. Itt viszont az iskolában csak a petróleum- lámpa gyenge fénye erőlködik a hosszú esték sötétjével. Ezért mindig délelőtt van a tanítás. Télen, mire jönnek a gyerekek jól be- fűtöm a tantermet, hogy kellemes meleg fogadja őket. Annak idején én is tanyán jártam iskolába, gyakran eszembe jut, hogy milyen összefagyva, gém- beredve léptem át a tanterem küszöbét. De bizony gyakran ott is hideg volt. — Látja, önkéntelenül is összehasonlítom a múltat a jelennel. S milyen jó. hogy most mindenben többet adhatunk a gyerekeinknek. Éppen ma járt nálunk az iskola igazgatója — az öcsödi iskolához tartozunk — s több olyan dolgot kértem, ami a színvonalasabb oktatáshoz szükséges. Tudom, nemcsak ígéret marad, hogy megkapom ezeket a tárgyakat. Feletteseim, s maguk a szülők és a termelőszövetkezet vezetői is mindenben jóindulattal segítenek. A gyermeknapon például a Kossuth Tsz csokoládét, bambi* és két birkát adott ajándékul az iskolának. Az pedig tavaly télen történt, hogy az egyik nap csak ideállítottak egy nagy szekér kukoricaszárral. Hirtelen nem tudtam, mire véljem a dolgot, de aztán eszembe jutott, hogy az egyik édesanyának említettem, milyen nehezen tudok begyújtani a nedves fával. Néhány szülő összebeszélt. s már hozták ir » gyújtósnakvalót. A meszelőt is kivették a kezemből az asszonyok most a nyári szünidőben, s ők meszelték hófehérre a tantermet és a folyosót. Ilyen emberek laknak itt Bábockán. Ezért bizonyára majd fájó szívvel megyek el, ha arra sor kerül. Pedig egyszer ez is eljön. A felsőtagozatosok már innen Bábockáról is bekerültek Öcsödre, kollégiumba. — Node egyelőre nem ez foglalkoztat, hanem az én kicsinyeim sorsa. Az, hogy jól tanuljanak, s mint kisdobosok is megállják helyüket. Most készítem éppen a kisdobosfoglalkozások tervét. Arra (törekszem, hogy azt a másfél, két órahosszát, amikor minden kisdobos felköti a kék nyakkendőt, minél tartalmasabbá, színesebbé tegyem. — Ezért is iktatok be minden alkalommal mesét, társasjátékot. Ügy tervezem, hogy a kisdobosok hat pontját egyenként tanítom meg a gyerekekkel, mégpedig úgy, hogy az adott pontot egy- egy meséhez, kis történethez kapcsoljuk. — Ott lesz a kisdobos sarok — mutat a két szekrény közötti fehér falra — mellette a szekrényben a kincsesládánk. Néhány száz forint van benne, amit majd még szaporítunk a műsoros télapó est bevételével, a tombolajegyek árával. A gyerekek, a bábockai kisiskolások élete szőtte át \ az egész beszélgetést. Szalay Istvánné saját magáról csak annyit mondott: ő is édesanya. Kislánya ötödik osztályos, kisfiát pedig ő tanítja itt, az öreg iskolában. A férje szintén pedagógus, bent a községben. Szerény, elégedett asszony a bábockai tanító néni. De valami azért nagyon hiányzik neki, ez pedig a kedvelt zongorája. Milyen boldog lenne, ha játszhatna a gyerekeknek. Nem kérte, de mégis ide írom: a tsz vezetői segítsenek ebben, mint ahogy már oly sokszor tették. S még a jóidőben szállítsák ki az iskolába a tanítónő zongoráját. Hadd legyen teljes az öröme annak az asszonynak, aki élethivatásul választotta a gyermekek tanítását, nevelését. S ennek a nemes hivatásnak fáradhatatlanul, szívvel tesz eleget. Nary Kata»*
