Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
If86. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sajtótájékoztató az amerikai hírsz tevékenységéről Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtótájékoztatót tartott az amerikai hírszerző szervek tevékenységéről. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében üdvözlöm önöket összejövetelünkön. Köszönöm, hogy eleget tettek meghívásunknak — kezdte beszámolóját, majd hangsúlyozta: A sajtókonferencián olyan tényekkel és dokumentumokkal kívánom önöket és önök útján a hazai és a külföldi közvéleményt megismertetni, amelyek újabb bizonyítékai annak, hogy az Egyesült Államok hírszerző szervezete — kormánya céljainak, törekvéseinek megfelelően — az utóbbi években fokozta tevékenységét a Magyar Népköztársaság, általában a szocialista, valamint a fejlődés nem kapitalista útját járó országok ellen, de még az USÁ-val szövetséges államokban is kémkedést folytat. A Magyar Népköztársaság természetesen nem szabad vadászterülete az amerikai kémeknek és diver- zánsoknak. Illetékes szerveink megteszik ellenük a szükséges intézkedéseket, leleplezik őket, s bíróságaink ítélkeznek fölöttük, ahogy ez dr. Egedy és társai ügyében is történt. Lehetőségem van arra — tisztelt kollégák —. hogy bejelenthetem: a Legfelsőbb Bíróság szombaton délelőtt hirdetett ítéletet dr. Egedy Lehel és bűntársai ügyében. Az ítélet: dr. Egedy Lehel 15 évi szabadságvesztés, Asbóth László 14 esztendei és dr. Egedy Elemér 9 évi szabadságvesztés. ök tehát megkapták megérdemelt büntetésüket* Szocialista rendszerünk mélységes humanizmusa jut viszont kifejezésre abban, hogy jogrendünk büntetlenséget biztosít mindazok / számára, akik az imperialista hírszerzés részéről történt beszervezésüket önként és kellő időben jelentik az illetékes hatóságoknak. Módomban van önöknek néhány olyan magyar állampolgárt bemutatni, akik időben informálták szerveinket arról, hogy hazájuk elleni kémtevékenységre akarták őket beszervezni az amerikai hírszerző szervek. Itt ül körünkben Kiss Nándor, aki mint hálókocsikalauz éveken át gyakran utazott Ausztriába. Kiss Nándor 1959-ben idehaza bejelentette, hogy régebbi ismerőse, Dworschák József osztrák állampolgár megismertette őt egy magát Werner Róbertként megnevező férfival, aki az amerikai hírszerzés nevében a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre szólította fel őt. Hatóságaink kérésére Kiss Nándor késznek mutatkozott arra, hogy az amerikaiakkal „együttműködjék”, ami célszerűnek is bizonyult, hiszen ezen az úton megismerkedhettünk az amerikai hírszerző szervek hazánk elleni aknamunkájának természetével, céljaival, eszközeivel, főbb módszereivel. Ez az együttműködés egészen a legutóbbi időkig tartott, vagyis Kiss Nándornak 7 esztendőn keresztül volt lehetősége arra, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen az amerikai hírszerzésnek, pontosabban ausztria részlegének tevékenységéről. E 7 esztendő alatt az amerikai hírszerzés személyesen, vagy fedőcímekre küldött levelek, valamint futár útján tartotta vele a kapcsolatot. Egyik alkalommal a futár érkezéséről Werner titkosírással írt levelében értesítette Kisst. Amikor a futár megérkezett, felhív ta őt telefonon, s az előre közölt jelszóval üdvözölte: „Szívélyes üdvözlet Johnny- tól és Margittól”. Ezután megbeszélték mikor találkoznak az akkor még álló Nemzeti Színház előtti randevú óránál. Miután a futár meggyőződött partnere személyazonosságáról, magyar, valamint osztrák bankjegyeket és utasításokat adott át Kiss Nándornak. Erről a találkozóról több fényképfelvétel is készült. Ezek közül az egyiket bemutatom önöknek. Kiss Nándort több alkalommal részesítették kiképzésben és ellenőrizték megbízhatóságát is. Munkájával és az ellenőrzések eredményével valószínűleg elégedettek lehettek, mert havi javadalmazását időközben fel is emelték. Kiss Nándor első alkalommal Bécsben, az Európa Szállóban találkozott Wer- nerrel, további beszélgetéseik a Bauer Markt 6. sz. ház VII. emeletének 19. számú lakásában zajlottak le. Ezt a lakást az amerikai hírszerzés bécsi részlege az ilyen találkozások céljára tartotta fenn. Kiss Nándorral — 6 hónap kivételével — mindvégig Wem er Róbert tartotta fenn a kapcsolatot Ezt csupán 1960-ban vette át 6 hónapra egy magát Bauemek nevező amerikai hírszerző, akinek fő feladata Kiss Nándor megbízhatóságának ellenőrzése volt. Wemer azonban titokban ez idő alatt is érintkezett Kiss Nándorral, s a hasznosat a másik hasznossal összekötve, különböző „üzletinek” mondható szívességeket kért tőle, de nyomatékosan a lelkére kötötte, hogy Bauernak ezt semmiképpen ne árulja el. Ennek ellenében viszont megtette azt a szívességet, hogy figyelmeztette Kiss Nándort: Bauerrel szemben legyen óvatos, mert annak az a feladata, hogy őt ellenőrizze. Werner urat külön köszönet illeti azért is, hogy Kiss Nándort más esetekben is jó előre figyelmeztette az amerikai hírszerzés tervezett ellenőrző intézkedéseire. Nemcsak Kiss Nándor, hanem az amerikai hírszerzés bécsi csoportjával hasonló módon kapcsolatba került más magyar hazafiak is segítettek abban, hogy megtudhattuk: Werner Róbert igazi neve Bánsági József, aki 1928-ban Békéscsabán született, anyja leánykori neve: Baski Etelka. Bánsági 1944-ben szüleivel távozott nyugatra. Rövid ideig Nyugat-Német- országban . tartózkodott, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. 1957-ben már mint az amerikai hírszerzés tisztje került Ausztriába, ahol egyébként Rita Pruckner osztrák állampolgárral házasságot kötött. Kiss Nándor és más becsületes magyar állampolgárok információi alapján össze lehetett állítani a listát arról, hogy a Magyar Népköztársaság mely objektumai állnak az amerikai hírszerzés érdeklődésének homlokterében. Ez az érdeklődés igen széles skálán mozog. A listán szerepelnek közismert nagyüzemeink, mint például a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Gamma Optikai Művek, a Magyar Optikai Művek, a Magyar Hajó- és Darugyár, a diósgyőri, miskolci, csepeli, ózdi, dunaújvárosi vaskohászat és szerszámgépgyártás, a ti- szapalkonyai, kazincbarcikai és péti vegyipari létesítmények, továbbá az ország különböző részein elhelyezett katonai objektumok. Enyhén szólva feltűnő azonban, hogy az amerikai hírszerzés különleges figyelme olyan létesítményekre is kiterjed, amilyenek például a védőgátak, a folyó- és patakszabályozások, a mesterséges víztárolók és az öntözőcsatomák pontos helye, úgynevezett földrajzi koordinátái. Felvetődik — tejesen jogosan — a kérdés: vajon az amerikai hírszerzés miért tanúsít oly nagy érdeklődést a népünk élet- és vagyonbiztonságát szolgáló ilyen létesítmények iránt? Erre a kérdésre az amerikai ag- resszorok megadták a választ maguk azzal, hogy — mint közismert — ördögi terveket dolgoztak ki arra, hogyan akarják a gátak fel- robbantásával, bombázásá - val a békés vietnami lakosságot árvízzel elárasztani, s gyalázatos terveiket naponta ismétlődő bombatámadásokkal végre is akarják hajtani. Mindez nagyon fontos figyelmeztetés: az Egyesült Államok imperialista uralkodó körei a mi magyar népünknek is ezt a sorsot szánják. Jelentek meg már a hazai és a külföldi sajtóban cikkek és más bizonyítékok arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a hadseregen belül létrehozta az úgynevezett különleges haderőt (special force), amelynek tagjait más országok területén végrehajtandó di- verziós, szabotázs- és terrorakciókra képezik ki. — Ezeknek az alakulatoknak az állományát a legkülönbözőbb országokból odakerült fiatalokból toborozzák, közöttük — sajnos — vannak disszidált magyarok is. Ennek a különleges haderőnek „belső ügyeiről” is sokat lehetne mondani, mert az utóbbi években több olyan személy is tért haza végleg Magyarországra, akill ott teljesítettek szolgálatot. Felmutathatom önöknek azt a kis könyvecskét, amely a különleges alakulatok kiképzésével függ össze. Ez egy igen sajátos szókincset tartalmazó angol —magyar — hogy úgy mondjam — társalgási zsebkönyv, nyelvkönyv, amelyet az amerikai hadsereg vezérkara 1962. júliusában adott ki Decker tábornok, vezérkari főnök jóváhagyásával. Az előszóból kitűnik, hogy ez a „nyelvkönyv” a különleges alakulatok azon tagjai számára készült, akiknek a Magyarország területén folytatandó, hogy úgy mondjam „missziót?’ szánták feladatul. S hogy milyen különleges „misz- szióról” küldetésről van szó, annak illusztrálására csupán néhány mondatot idézek ebből a társalgási nyelvkönyvből: „Mutasson nekünk alkalmas rejtekhelyei, üregeket, barlangokat, helyeket ezen a környéken, ahol anyagot tudunk elrejteni, tárolni ideiglenesen vagy hosszabb időre”. „Ügy vezessen minket, hogy elérhessük azt a területet napkelte előtt, hogy felderíthessük, hogy harcolhassunk”. „A vasútvonal melyik szakaszán járőröznek nappal, éjjel, hány órakor?” „Melyik vasúti berendezéseket őrzik? Mutassa meg a térképen!” „Hol vannak a kiserődök, az erődítések?” „Hol volna a legalkalmasabb hely rombolásra, telefonvezetékek átvágására?” Nem akarom hosszan igénybevenni szíves türelmüket. Megjelöltem itt még jónéhány olyan dolgot, amit érdemes idézni ebből. „Hol van az ellenség, a munkásőrség, a rendőrség?” stb., vagy ilyen „társalgás” kellemes lehet: „Lépjen előre!”, „Állj!”, „Emelje fel mindkét kezét!”, „álljon meg!”, „Forduljon meg!” és így tovább. Sok minden egyéb is található, mint társalgási anyag az amerikai katonák tervezett magyarországi tartózkodásának időszakára. Egyébként ebből a könyvből az eredetire felnagyítottan rendelkezésükre fogunk bocsátani majd a bevezetőből néhány oldalt. Ez a „társalgási anyag” kétségbevonhatatlanul bizonyítja az amerikai hadsereg és benne a különleges haderő kiképzésének agresszív jellegét. S hozzáteszem, mint érdekességet és mint fontosat, hogy ilyen nyelvkönyvek, angol—magyar változatban, tehát nemcsak magyarul, hanem számos más európai, ázsiai és afrikai nép nyelvén is készültek. Az amerikai hírszerzés magyar és más nemzetiségű ügynökeinek feladatává nemcsak á Magyar Népköz- társaság titkainak kikémlelését teszi, hanem azt is. hogy hazánkon keresztül — ahogyan ők megfogalmazták — megfelelő csatornákat hozzanak létre a Szovjetunió elleni kémtevékenységre. Bánsági-Wemer állandóan a legerőteljesebben szorgalmazta- egy ilyen „csatorna” kiépítését. Ebben személyes becsvágyának is nagy szerepe lehetett, mert — amint Kiss Nándornak elfecsegte: „Sokan foglalkoznak a csatorna megszervezésével, jó volna, ha ez nekünk sikerülne”. Az USA hírszerző szervei és kémügynökei igyekeznek kihasználni olyan, az emberi haladást és a népek barátságát szolgáló kapcsolatokat, amilyen például a kulturális, tudományos együttműködés, vagy az idegenforgalom. Kiss Nándor esete csak egy példa a sok közül arra, hogy az amerikai hírszerzés megkülönböztetett figyelmet szentel az Ausztriába látogató magyar állampolgároknak, ottani ügynökei útján tanulmányozza őket és megkísérli, hogy beszervezze azokat, akiket ilyen tevékenységre alkalmasnak ítél. Meghívásunkra volt szíves eljönni megbeszélésünkre dr. Hackl Lajos, a szegedi József Attila Tudományegyetem adjunktusa, aki a Német Szövetségi Köztársaságban ösztöndíjasként egy évet töltött, s ez idő alatt az amerikaiak szintén kémtevékenységre akarták rábírni. Ezt kereken visszautasította, s emiatt megfenyegették. A szintén jelenlevő Radnóti Ágoston, a közelmúltban végleg hazatért volt bécsi egyetemista — kívánságukra — beszámolhat arról, hogy az USA hírszerzésének milyen fedőszervei működnek Ausztriában, hogyan próbálnak az oda utazó gyanútlan magyar állampolgárokból különböző adatokat, információkat kiszedni. Az amerikai hírszerzés a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a szocialista országok odautazó állampolgárait igyekszik kémkedésre rávenni, hanem más, az Egyesült Államokkal szövetségi viszonyban levő, vagy általa hivatalosan barátinak ítélt országok — ezek sorában az osztrák köztársaság — állampolgárai közül is igyekszik kémeket szervezni. Ebben a tevékenységben a CIA szülőatyjaként emlegetett Allan Dulles szelleme érvényesül, aki „A hírszerzés mestersége” című könyvében így ír: „A hírszerző szolgálat ma abban a helyzetben van, hogy szemmel kell tartania a világ minden részét. A hírszerzés már nem korlátozódhat néhány országra. Az egész világ a mi küzdőterünk”. A totalitás azonban nemcsak a kémkedés területi méreteiben jelentkezik, hanem a felhasznált módszerek és eszközök tekintetében is. Ennek igazolására is rendelkezésükre bocsátók egy dokumentumot, amely — úgy vélem — példanélkül áll az államok egymás közötti kapcsolatának történetében, de azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy még a kémkedés történetében is. A dokumentum címe: „Feleségek kiképzésének programja az Egyesült Államok hadseregének stratégiai hírszerző iskoláján”. Ebből megismerkedhetnek önök annak a 4 hónapos tanfolyamnak a részletes tematikájával, amelynek keretében a külföldre kerülő katonai attasé-feleségeket részesítik hírszerzői kiképzésben, előadások, filmek és technikai-fényképezési gyakorlatok útján. Tisztelt sajtóértekezlet! Amikor kénytelenek vagyunk esetenként felhívni a közvélemény figyelmét arra, milyen módszerekkel tör szabadságunkra és függetlenségünkre az amerikai imperializmus, hogyan igyekszik hazaárulásra rábírni magyar állampolgárokat, azt tapasztaljuk, hogy jónéhány nyugati sajtóorgánum újult erővel nagy hírverést csap arról, hogy Magyarországon — az ő szóhasználatukkal — a liberalizálódást felváltja a kemény vonal, s a magyar hatóságok minden külföldiben, minden nyugati látogatóban kémet, di- verzánst látnak. Az ilyenfajta propaganda megcáfolására nem is érdemes sok szót vesztegetni. A tények tömege bizonyítja, hogy nincs szó nálunk a politikai vonal valamiféle megváltozásáról; s ami ennek konkrét részét illeti — szilárd a törvényesség, a legteljesebb nyugodtsággal élhet, végezheti munkáját minden magyar állampolgár, látogathat el hozzánk minden külföldi állampolgár, aki tiszteletben tartja népköz- társaságunk törvényeit. A hazánkba készülő külföldiek elriasztása céljából sűrűn felröppentett hírekkel kapcsolatban pedig elég néhány számot említeni ahhoz, hogy ezek a hazugság-buborékok is szétpattanjanak. A múlt évben január 1-től augusztus 31-ig tőkés országokból 276127-en töltöttek többkevesebb időt nálunk, vagy utaztak át hazánkon (számuk ez év azonos időszakában kereken 40 ezerrel több. pontosan 315 597 volt), örülünk annak, hogy évről évre mind több külföldi látogatót üdvözölhetünk, s a hagyományos magyar vendégszeretettel szívesen is látunk mindenkit, aki pihenni, szórakozni kíván, azért jön, hogy megismerje országunk, népünk életét és munkáját
