Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
1*W. «eptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 GYALOGOLNI JÓ? Jászalsószentgyörgy előtt néhány kilométerre gépkocsink reflektorának fényében az út szélén aktatáskát lengető alak tűnt fel. Amikor közelebb értünk, láttuk, hogy tizenöt év körüli fiú. — Bácsi kérem, legyenek szívesek elvinni Alsószent- györgyig — kérlelte a gépkocsivezetőt. Egész arckifejezése aggodalmat tükrözött, biztosan több jármű leállításával próbálkozott már. A kocsiban kérdezgettük: — Hol jársz ilyen későn, tíz óra után? — Jászberényből jövök. — Gyalog? — Igen. — Iskolába jársz? És miért gyalogolsz? — Első éves villanyszerelő tanuló vagyok. Egy héten kétszer kell elméleti oktatásra járni. Mire vége a tanításnak, elmegy az utolsó autóbusz is. — Szóltál az igazgató elvtársnak, hogy csak gyalog tudsz hazamenni? — Igen, mondtam neki kétszer is, de azt mondta, nem csinálhat semmit. Villanyszerelők csak délután járnak és csak én vagyok az egyedüli, akinek nincs közlekedési eszköze. — Szüleid miért nem váltanak egy szobát Jászberényben, ahol hetente kétszer eltöltenéd az éjszakát? — Állami gondozott vagyok, egy idős néni nevel Jászalsószentgyörgyön. Nincs erre pénze. Néhány nappal később felkerestem az alsószent- györgyi Vegyesipari Ktsz-t, ahol a fiú, Fekete István, ipari tanuló és a főkönyvelővel beszéltem. — Kérem, mi már tudunk erről és szóltunk a gyermekvédelmi felügyelőnek, Kópiáménak, hogy intézkedjen. Biztosan van lehetőség arra, hogy a megye havi száz forinttal hozzájáruljon ahhoz, hogy Pistának ne kelljen tíz-tizenöt kilométert gyalogolni. — Jászberény huszonöt kilométerre van Alsószent- györgyhöz. Nem tizenöt kilométert jön gyalog. — Nem Jászberényből, csak Jánoshidáról jön a fiú, odáig vonattal utazik. A gyermekvédelmi előadó, Káplár József né is értesült arról, hogy védence milyen nehézségek órán jár iskolába. Megnyugtatott, intézkedni fog. Ezután a jászberényi iparitanuló intézet igazgatójával, Kulin Istvánnal beszéltem Fekete Pista ügyében. — Kérem, nekem a fiú nem szólt. Nem kétszer, de egyszer sem. — De azt mondta... — Lehet, hogy az osztályfőnökének, vagy a helyettesemnek mondhatta. Na, db nem ez a fontos, azonnal intézkedünk, ha így áll a dolog. Telefon után nyúlt és a járási tanács szociális előadóját hívta. Nem volt a hivatalában. — Sajnos, a villanyszerelők átcsoportosítása lehetetlen. Ez a szakma az, amelyben a legtöbb helybeli van. Nagyon szűkös helyzetben vagyunk. — És a többi vidéki, akinek nincs este közlekedési eszköze, hogyan jut haza? — Tudok olyanokról, A pártkongresszus tiszteletére a Szolnok megyei statisztikai hivatal ízléses kiadványt jelentetett meg. A 80 oldalas füzet részletes áttekintést ad a megye iparáról, építőiparáról, mezőgazdaságáról, közlekedéséről, a lakosság szociális és kommunális ellátottsáakiknek a szülei szobát vettek ki, heti kétszeri igénybevételre. Fekete Istvánnak el fogom intézni hogy ne kelljen gyalogolni. Nem szabad, hogy havi száz forinton múljon. — Miért okoz ilyen nagy gondot, hogy valakit délelőttre beosszanak? —■ kérdeztem az igazgatót. — Azért, mert amint látta, építkezés folyik és a 816 tanulót a város négy különböző helyén alkalmi tantermekben oktatjuk. 1967. december 31-re kell elkészülni a kilenc tantermes, kétemeletes, központi fűtéses iskolának. A tantermeket azonban 67. június 8-ig adták csak bérbe. Havi 6200 forint bérleti díjat fizetünk. Fekete Pista ügyében járva eljutottunk egy sokkal több embert érintő problémához. Mert az ipartanuló iskola vezetőinek jelenlegi gondjain kívül sok tanuló szüleinek külön anyagi megterhelést jelent ez az átmeneti állapot. Ügy gondoljuk, ha az állami építőipari vállalat vezetői is megismerik azt az áldatlan állapotot, lehetőséget keresnek, hogy az említett határidőnél előbb, lehetőleg a jövő esztendei évnyitóra átadják az új iparitanuló iskolát Jászberényben. Bognár János gáról. Egyszóval mindazokról az eredményekről, amelyet a második tervidőszakban elértünk. A grafikonokkal illusztrált füzetet valószínűleg érdeklődéssel lapozgatják majd a megye lakói és az eredményeinkre kíváncsi emberek. ( íÍj statisztikai kiadvány A jövő iparművészei A KORONG MELLETT — Nagyon ügyes gyerekek, örülünk, hogy hozzánk jöttek gyakorlatra. Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy mér így tudnak korongolni, hiszen először vannak termelő üzemben — mondja Jakuts István műszaki vezető a mezőtúri Fazekas népművészeti Háziipari TSZ irodájában arról a négy főiskolai hallgatóról, akik a szeptembert itt Mezőtúron töltik a fazekas korongok mellett. Az irodába egy magas, szemüveges fiatalember lép be. — Ortutay Tamás, az Ipaművészeti Főiskola másodéves hallgatója vagyok — mutatkozik be. Elmondom, hogy szeretnék írni róluk; hogy érzik magukat Mezőtúron, hogyan hasznosították az egyhónapos „termelési” gyakorlatot. — Igen, éppen egy hónapot leszünk az üzemben, szeptember 30-án jár le a gyakorlatunk, de talán ke' ressük meg a többieket, akik bent dolgoznak a műhelyben — invitál. Délután fél öt A műszak már végétért. csupán a nagy műhelyterem egyik végén, a száradó vázák, korsók. Miska-figurák mögött lévő korongok mellett dolgoznak még. A főiskolások. Müller Magdolna írókával a kezében egy tálat díszít. Egy szakállas fiatalember, Horváth Szabolcs is sz utolsó simításokat végei. modern hatású kerámia vázáján. Bárdos Annamária jöttünkre megállítja a korongot, amelyen egy szép formájú váza áll, alakján talán már a Mezőtúron eltöltött néhány hét hatása érződik. Beszélgetni kezdünk. Kiderül, hogy nem mindnyájan évfolyamtársak. Bárdos Annamária és Horváth Szabolcs már harmadévesek. — Hasznosnak tartják az itt eltöltött időt? — Feltétlenül. Nagyon sokat tanultunk az itteni Horváth Szabolcs emberektől, hiszen valamennyien régi kiváló szakmunkások. Igaz, már a főiskolán is korongoltunk, ez azonban egészen más — mondja B4rdos Annamária. — Csak délután dolgoznak? — Nem, délelőtt is beOrtutay Tamás járunk, de ilyenkor, négy óra után már több a szabad korong, zavartalanabban dolgozhatunk. Á párt és gazdaságvezetés színvonalának emelése összefüggő feladat A Héki Állami Gazdaság munkáskollektívája jelentős termelési és pénzügyi eredményeket ért el a közelmúlt években. A gazdaság kedvező természeti adottságai párosultak dolgozóink szorgalmas, fegyelmezett munkájával, szakembereink magasfókú szakmai hozzáértésével, a gazdaság, a párt- és szakszervezeti vezetés munkájával. A gazdasági adottságok mellett e tényezők hatásaként érhették el a jelenlegi termelési szintet. Tudjuk, azonban, hogy a népgazdaság mind több és olcsóbb mezőgazdasági terméket vár. Ezért is igen sokat foglalkoztat bennünket a „hogyan tovább”. Váczi Sándor elvtárs július 31-i cikke számos hogyanra ad választ, sok kérdést elemez. Én e cikkben csak egv-két gondolatához társulnék. Egy meglehetősen magas termelési szintet elérni nem könnyű dolog. Ez a munka magasfokú szervezettséget, tudatos fegyelmet, nagy szakmai hozzáértést és ösz- szeforrott munkáskollektívát feltételez. A harmadik ötéves terv során mi ezen a meglehetősen magas szinten sem akarunk megrekedni. Célkitűzésünk az, hogy megtartsuk az elért szintet, de azokban az ágazatokban, ahol további fejlesztési lehetőségeink vannak, előbbre lépjünk. Ez a célkitűzés első hallásra talán túl szerénynek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy gazdaságunk 1965 és 66-ban 23.5 mázsás búzatermést, 200 mázsán felüli cukorrépa- . és 26—27 mázsás szemeskukorica termést ért el, akkor kitűnik, hogy elképzelésünk reális. A Központi Bizottság május 27-í határozatát dolgozóink űgv értékelték, hogy ez további ösztönzést ad lehetőségeink, feltáratlan tartalékaink kiaknázásához, az alkotókészség szabadabb kibontakozásához. A korábbi . évek kötött tervgazdálkodása, a <$ok mutató kötelező előírása, gátja volt a fejlődésnek. Nem tette lehetővé olyan új, jövedelmező ágazatok bevezetését, melyekre az adottságok itt megvoltak, megvannak. Amikor a harmadik ötéves tervjavaslatot készítettük, . akkor viszont már számos olyan új elképzelést is „beleépítettünk”, amelyek még jövedelmezőbbé tehetik gazdálkodásunkat. . Váczi elvtárs azt írta cikkében, hogy az üzemi önállóság növelésével megnő a vállalatvezetés jelentősége, s hogy az üzemek vezetésében együtt kell érvényesíteni az igazgató egyszemélyi felelőssége, s a dolgozók kollektív részvételének elvét. A továbbfejlődés egyik sarkallatos pontja valóban ez. Nem elegendő ma már a negyed- vagy félévenként megtartott termelési tanácskozás, vagy néhány rendezvény, ahol a gazdaság belső életéről tájékozódnak a dolgozók. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a műhelyek, a telepek, a brigádok dolgozói rendszeres tájékoztatást kapjanak, s lehetőségük nyíljon javaslataik, véleményük kifejtésére is. így tudnak állandóan közreműködni feladataink végrehajtásában. A nagyobb önállóság fokozottabb felelősséget is jelent. A gazdaság vezetőjének számos olyan funkciót kell ma már gyakorolnia, ami korábban a megyei igazgatóság hatáskörébe tartozott. Ez azt is jelenti, hogy a döntések meghozatalánál alaoosabb. megfontoltabb álláspont kialakítására van szüksége. Ügy tartom, hóev legven egv vezető bármilyen képzett. bármilyen naffv ta- pasztalatú, nem nélkülözheti a döntéseknél munkatársai, a pártszervezet, a kollektíva véleményét. Az új helyzet új, fejlettebb munkastílust, magasabb szintű vezetést igényel tehát. Három üzemegységünk vezetőség újjáválasztó taggyűlésének tapasztalatai is erre intenek .bennünket. Nagyon őszintén elmondották ott az elvtársak, hogy korábban a pártvezetőség, a kommunisták véleményét, segítését csak akkor igényelte néhány gazdasági vezető, amikor már a bajok össze- tomyosultak, amikor a feladatok végrehajtása veszélyeztetve volt. Az új gazdasági mechanizmus keretei csak akkor lehetnek eredményre vezetők gazdaságunk életében* ha ezzel párosul dolgozóink magagabbrendű politikai, szakmai tudása is. Párt- alapszervezeteink vezetőségei hatékony propaganda munkát végeztek most az emberek közt azok politikai oktatásba való bekap- csolóSásáért. Az eredmény: a párttagok 60 százaléka, a szakvezetők 95 százaléka fog tanulni pártoktatásban. Négy üzemegységünk van. Ezek önállóságának fejlesztése, erősítése egyik fontos feladatunk. Bár területileg jól elhatárolt, eszközökkel és szakemberekkel jól ellátott egységek ezek, a legutóbbi időkig mégis az erősen centralizált vezetés dominált. Mivel meglehetősen megnyirbált joggal működtek az üzemegységek, mi sem világosabb* mint hogy ehhez a vezetési formához igazodtak a pártalapszervezetek, a munkahelyi bizottságok, stbí Ebből az is következik, hogy a párt- és gazdaság- vezetés együttesen fejleszthető. Ha ugyanis csorbított joggal működik az- üzemegység szakvezetése, a pártalapszervezet tevékenysége is csak korlátozott lehet • Mi most a helyzet az intézkedési jogokban? Nézzük egy példán. Ha egy dolgozó segélyt kér, azt benyújtja az üzemegység szakszervezeti munkahelyi bizottságához. Azt megnézi a bizalmi, a munkahelyi bizottság vezetője, az üzemegység vezetője. Aztán a központban létrehozott társadalmi tanács elnökének véleménye, majd a gazdaság SzB-titkárának véle- ménve kerül a kérelemre, végül az igazgató dönt, jogosult-e a dolgozó segélyre vagy nem. Számos ilven és hasonló bürokratikus hagyomány nehezíti, csorbítja még ma is az önállóság, a felelősségvállalás kibontakozását, nem kevésbé a párt- és tömegszervezetek ellenőrző tevékenységét. 1967-től ahol az üzemegységben megtaláljuk annak személyi feltételét, sok mindent annak a hatáskörébe „utalunk” át. Ez sem lesz viszont olyan egyszerű. Van üzemegységvezetőnk, aki örömmel veszi például, hogy ha a jutalmazásban reá bízzuk a döntést. A kellemetlenebbet. mondjuk a f eg vei mi eljárásokat már nem szívesen vállalja. Pedig az önálló munkához ez évpúoy hozzátartozik, mint az előző. A dolgozóink nagy munkakedvvel készülnek pártunk kongresszusára. A 14 szocialista brigád többsége túlteljesíti vállalását. Szorgalmuknak jelentős része lesz abban, hogy a 12 millió forintos nyereségbefizetési tervünket előreláthatólag 4—5’ millió forinttal túl+''1,-síthetjük. Kálmán István a Héki Állami Gazdaaég igazgatója A mellettünk lévő állvány egyik polcán a főiskolások munkái sorakoznak Valóban bőséges és szép „termés”. — Természetesen, csak a legjobban sikerült munkákat adjuk majd be a főiskolára — jegyzi meg Horváth Szabolcs. — A „modern” vagy a népi jellegű kerámia áll közelebb magukhoz? — egy Bárdos Annamária kicsit feleslegesnek látszó kérdés, hiszen amit láttam abból egyértelműen kidé rült, hogy a „modern’ vonalat képviselik, de mi sem természetesebbb anná' hogy művésznövendékek először a kuriózum-szerűvel próbálkoznak meg. Éppen ezért nem lepett meg, hogy a válasz nem ilyen egyértelmű. — Mi ketten Szabolccsal inkább a modern kerámiát érezzük magunkhoz közelebb állónak, míg Annamária és Tamás a népi ihletésű stílust akarja köMüller Magdolna vetni — mondja Müller Magdolna. — Mi volt itt tartózkodásuk alatt a legnagyobb élményük? — A szolnoki állandó kiállítás cserépanyaga. Cso- 'álatosan szépek az őskori -serép! eletek és a népi ke- "ámiák — válaszol a kér- iésre a többiek nevében is Bárdos Annamária. — rg —
