Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

IMI. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ifjúsági műszaki tanács, de csak papíron A törökszentmiklósi me­zőgazdasági gépgyár fiatal mérnökei és technikusai is megalakították az ifjúsági műszaki tanácsot. Hoffmann János, a gép­gyári szervezet elnöke azonban csak arról tudott beszámolni, hogy milyen feladatokra vállalkoztak. — Három műszaki prob­léma társadalmi munkában való megoldását vállaltuk: az öntött lendítőkerék se­lejtszázalékának csökkenté­se, az öntvények korrózió elleni védelmének kidol­gozása és egy hegesztésnél használatos vezetőkészülék megtervezése szerepel az idei programunkban. — És miért nem fogtak még hozzá a munkához? — Senki nem akar itt maradni munkaidő után. Senkit, nem kényszeríthetek rá. Ez becsületbeli ügy. Egyedül nem tuíjok mit csinálni. Hiába veszeked­tem, kértem, könyörögtem — csak vállvonogatás volt rá a válasz. —■ Mit gondol miért e közömbösség? — Fogalmam sincs. — A vállalat nem ad ta­lán elég támogatást? — Szó sincs róla! Minden segítséget megkapnánk a munkához. Hiányzik a becs. vágy, azt hiszem. — Hasznos lenne, ha beszélnénk a többiekkel? — Bizonyára többet tud­na meg. Sok pénzről van szó Így hát felkerestem Egyed Andrást, az öntöde techni­kusát. — Mondja, fontos a se­lejtszázalék csökkentése? Milyen gazdasági eredmény várható tőle? — Persze, hogy lényeges. Egy léhcütőkefék ára kői rülbelül ötszáz forint. Éven­te több mint tízezret gyár­tunk. Jelenleg a selejt­arány tizenöt százalék — magyarázta lelkesen —, mi tízre akartuk levenni. Te­hát sok pénzről van szó! — És mi akadályozza, hogy ezt megoldják? — Dolgozni kellene. De senki sem marad bent. — Maga sem? — De, tessék — mutat az asztalán fekvő rajzokra, — nézze meg, valamennyit már haladtam. Csak éppen a meósokat és a többieket sem nagyon érdekli ez a probléma. — Mit gondol, miérté — Hiszen ha tudnám. Az a bizonyos harapás A tanács másik tagját, Csapó Ferencet a műszaki osztályon ismertem meg. Feltettem a már többször is megismételt kérdést: — Miért közömbösek a saját elhatározásuk iránt? Hiszen vállalták? — Megmondom őszintén, családos vagyok. Munka után sietek haza. Elég ne­kem délutánig. — Csak ez a baj? Emiatt marad a dolog? — Nézze, a témák a vál­lalatnak érdekesek, nekünk nem. — Hogyan? — Igen, megadták, mit kell csinálni. — Tehát nem a magukat izgató, érdeklő témákról van szó? — Így valahogy. Éppen­séggel prémiumfeltételként is megszabhatták volna ezeket a feladatokat. Tudja, amit az ember saját kedv­telésből tesz, az jobban megy, akkor nem latolgat. — Miért nem mondták ezt meg akkoriban? — Csuda tudja. Azt gon­doltuk, majd alakul. De ezeket a feladatokat nem lehet félkézből kirázni. Itt csaptuk be magunkat. — Mégiscsak vállalták. Ha már így történt, csak be kellene váltani az ígé­retüket. — Hát be, de mikor. — Egyszerűen nincs idő rá. Art a KISZ tekintélyének És végül vajon mi a történtekről Földvári Sán­dor üzemi KISZ-titkár vé­leménye ? — A vállalat azért kínált feladatokat, mert a tanács tagjai semmiféle ötlettel nem jelentkeztek. De csak kínált, nem volt kötelező elfogadni. Sajnos csak pa­píron létezik a fiatal mű­szakiak tanácsa. — Azt hiszem. megérné, ha az üzemi KISZ bizottság ülésén megtárgyalnák, ho­gyan lehetne felrázni ezeket a fiatalokat, mit lehetne tenni. — Erre gondoltam én is. Igen, ez a lényeg. Becsü­letbeli ügyről van szó. Ha ezt tartják szem előtt a fiatalok műszaki tanácsá­nak tagjai, akkor esztendő végére még beválthatják adott szavukat. F. P. Vezetők fóruma Kenderesen és Kunhegyesen Az új gazdasági mecha­nizmus az eddiginél is képzettebb vezetőket kíván a községekben is. Sokolda­lú, lakóhelyüket jól isme­rő vezetőket, akik közösen igyekeznek megoldani a., feladatokat, Ehhez viszont arra van szükség, hogy gyakran találkozzanak és közösen beszéljék, vitassák meg a tennivalókat, ugyanakkor képezzék ma­gukat. Ennek segítésére rendezi meg elsőként ebben az év­ben a kenderes! és kunhe- gyesi művelődési otthon, valamint a TIT a vezetők fórumát. Mindkét helyen 8—8 alkalommal jönnek össze a község állami, társadalmi, vállalati, ter­melőszövetkezeti vezetői. A vezetők fórumán iro­dalmi, filozófiai, közgazda- sági. az ifjúság problémái­val kapcsolatos előadások, valamint jogi előadások is elhangzanak. Az előadókkal megbe­szélhetik a vezetők problé­máikat, akik igyekeznek azok megoldásánál segítsé­get nyújtani .......... E z a helyes kezdeménye­zés bizonyára érezteti majd hatását e két községben. őszi Árpát vetnek fegyverneken Nehéz éw#k elén Taggyűlés Vezsenyen 'Jó taggyűlési beszámolót összeállítani olyan helyen sem könnyű, ahol sok ered­ményről, jó dologról ad­hatnak számot. Olyan alap­szervezetben meg még ne­hezebb, mint a vezsenyi Tiszamenti Tsz, ahol sok gond, váratlan nehézség tépázta az utóbbi időben a tsz közéletéi Egymást követték itt még nemrég a vezetőcserék, a gazdasági nehézségek, az ár- és belvíz, az állatbe­tegségek, stb. Ez mind bi­zonytalanságot, kilátásta- lanságot szült. Az alapszer­vezet pártvezetősége ismer­ve a reá hái'uló felelőssé­get, különös gondot fordí­tott arra, hogy a visszate­kintésre, a közelmúlt bogo­zására csak a legszüksége­sebb időt, energiát fordít­sák. ■*«**»»*■ önkritikusak voltak a beszámoló összeállításában, de nem önmarcangolók. Mozgalmas klubélet a rákóczifalvi könyvtárban (Tudósítónktól.) A rákóczifalvi községi könyvtárban a könyvek száma megközelíti a 6700- at. A fejlesztési alap évi 8 ezer forint, de a földmű­vesszövetkezet nyereségré­szesedéséből is kapnak évente 2400 forintot. Ebből a 14 ezer forintból könyve­ket és berendezési tárgya­kat vásárol a könyvtáros, Az új oktatási év propagaodstái Szabados Anna, akit csak Pannikának hív az ötszáz olvasó. Most egy öregek klubját rendeznek be a fej­lesztési alapból. Emellett folytatja működését a leg­hűségesebb olvasókból ala­kult könyvbarátok klubja. Az elmúlt évadban nagy­sikerű flimankétokon be­szélték meg az Iszony és a Hétköznapi fasizmus című filmeket. Az új évadban , négy olyan filmről ren­deznek ankétot, amely re­gény alakban is megjelent. Novemberben alakul az if­júsági olvasóklub. A vers­barátok köre hetenként tart összejövetelt. A könyvba­rát bizottság segítségével minden negyedévben komplex estéket rendez­nek, ahol a képzőművészet is szerepel. Az őszi megyei könyvhetek ifjúsági író— olvasó találkozóira Túrj’ Zsuzsát és Szentiványi Je­nőt hívták meg. Csák Edit A Tisza-Iigeti KISZ-táborban befejeződött a három és félnapos tanfolyam, ame­lyen a megye KISZ alapszervezeteiből hetvennégy fiatal vett rész. Az új okta­tási évben a KISZ propagandistáiként adják tovább a tanfolyamon Is gyarapf­k tóit tudásukat a lányoknak, fiúknak. Amik történtek — aminek egy esetben bírósági eljá­rás lett a vége néhány ve­zető ellen, — azért igaz­ságtalanság volna az alap­szervezet tagjait okolni. De tanulni belőle nekik is, másoknak is lehet, kell. Voltak, akik a sok ne­hézség közben időszerűnek látták előhozakodni olyan dolgokkal, amiről tudták, hogy árt a tsz-nek. Ilyen volt például ez év tavaszán a vezsenyi és a tiszajenői rész, az összevont termelő- szövetkezet különválásának „propagálása”. Ezt a meg­gondolatlanságot — ami tudjuk, súlyos anyagi ki­esésekkel, visszaeséssel járt volna — néhányon még a párttagok közül is támo­gatták” — hangzik a be­számolóban, — amelyet Márkus József né, a tsz I-es alápszervezétériek' titkára mondott el. Ezért bírálták is azokat, akiket bírálat illet a meggondolatlansá­gért. A legtöbbet azonban az­zal foglalkoztak, ami most a legfontosabb: Mi segít­het, mi lehet az, ami átve- * zeti őket eddigi - gondjai­kon, ami sietteti lecsilla­podni a nyugtalanságot, a kételyeket. Lökös Jánosné, az alap­szervezet egyik tapasztalt tagja tömöritette ezt össze felszólalásában, ú^v aho­gyan el is lehet fogadni: — Amit nem muszáj azt ne emlegessük már a múltból. Legyen ez a tag­gyűlés olyan állomás, ahol magunk mögött hagyjuk a régi dolgok hány tor gatását. Azt emlegessük, azt össze­gezzük, amit tennünk kell. azt. hogy kinek mi most a dolga, ki mire vállalkozik, ki miért vállal felelősséget. Ennek a szükségességét indokolta a tsz elnöke, Hat­vani elvtárs is. Véleménye összefoglalva ez: a régebbi felületes szakmai vezetés hibái, mulasztásai a fegye­lem fellazulásához vezettek a szövetkezetben. Azóta az iszákosságtól a bércsalási kísérletekig sok mindenre adódik példa. Mindez na­gyon sürgeti a pártszerve­zet tagjait abban, hogy példamutatással, vélemény- mondással, az események irányításával helyrebillent­sék a közhangulatot, segít­senek előre tekinteni a szö­vetkezet négyszázhatvan tagjának, a most már szi­lárdnak mondható vezető-, ségnek. Egy szorosan ehhez kap­csolódó gondolatot kellett volna még ezen a taggyű­lésen, több figyelemmel* gondossággal elemezni. Azt, ami nem egy a sok közül* hanem egyike a legfonto­sabb teendőknek — úgy is mondhatni a pártmunká­nak — a szövetkezetben. Elmondták ugyanis többen* a beszámoló is szólt arról, hogy a pártonkívüliek sok­szor meggondolatlan vagy meggondolatlanul véle­ményt mondanak. A tag­gyűlés állásfoglalását így lehet összegezni: ennek ele­jét kell venni. így, megkü­lönböztetés nélkül. Lehetséges, sőt biztos is* hogy a zilált körülmények rést hagynak, utat adnak meg nem engedhető, rossz útra vezető vélemények­nek. A puszta „vegyük ele­jét” kijelentéssel azonban úgy sem lehet ennek ele­jét venni. A többséget, a beszélők többségét nem el­hallgattatni kell, hanem meghallgatni és meghall­gatás közben, viták közben meggyőzni, cáfolni őket, de ha igazuk van, elfogad­ni véleményüket. Abból a nyomatékos tényből kiin­dulva tenni mindezt, hogy a pártonkívüliek sem va­lami teljesen más érde­keltségűek. ők is a tsz tag­jai, a közös ügy, a szövet­kezet fejlődésének, jövőjé­nek érdekeltjei, éppen úgy* mint a párttagok. Véleménycsere, vita kell. így jutnak majd él oda is, amit Mészáros Lászlóné és Korozs Mihály, a tsz párt- szervezetének titkára így fogalmazott meg: Szerezzük meg alapszervezetünknek azt a tekintélyt, erősséget, amit más alapszervezetek­ben is megteremtettek a kommunisták. Borsi Eszter A bűvös szék A székecske lel­tári tárgy az egyik szolnoki vállalat irodájában. Külső­re olyan, mint az irodai ülőalkalma­tosságok általában Ami mégis megkü­lönbözteti a többi hasonlótól az, hogy sokáig egy gépíró- asztal előtt állott kiszolgálva főkép­pen a gyengébb ne­met. Kezdetben ő sem volt nagyobb becsben a többi négylábú társánál. Nemrégen azonban megnőtt az ázsiója. Nem kisebb dolo­gért, minthogy az utóbbi három év­ben már a vállalat harmadik gépírónő­je ment férjhez. ..karjai” közül. A hivatal még pártá­ban lévő leányzói szemében valóságos trónussá magaszto­sult. Bűvös erővel ruházták fel. A szürke székecske ragyogott a férjhez- menésre gondoló lá­nyok szemében, mintha aranyból volna a politúrja. Ellenállhatatlan vágyat éreztek a szék birtoklására, hogy segítségével mielőbb ők is a házasság révébe evezhessenek. A legmerészebbje, legelszántabbja — kilépve az álmok ködéből — merész tettre szánta el ma­gát. Egy napon a munkaidő befejez­tével. amikor az irodák zaja már elült, nagy titok­ban kicserélte a bűvös széket a sa­játjával. Biztos, ami biztos. Ugyanis a karcsú alak és a csinos arc még nem. minden a házas­sághoz. A csere mintha beigazolná a szék varázsát. Azóta huncutabbul csillog a kislány szeme. Bajosabban és szel­lemesebben cseveg a partiképes fiatal­emberekkel. Minden jel arra mutat: a bűvös szék neki is meg­hozza majd az iga­zit. Ha nem is et szék, hát valami más... — marín* —

Next

/
Thumbnails
Contents