Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

lt®6. szeptember 23, SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 SZÜRET A HOMOKON Megélhetési forrás: a lakosság Néhány kisipari termelőszövetkezet kísérletképpen az idén nagyobb önállóságot kapott. Ezek közé tarto­zik a tiszaföldvári Vegyesipari Ktsz is. Felettes szer­ve az új gazdasági mechanizmus szellemének megfe­lelően csökkentette a kötelező tervmutatók számát, s konkrét utasítások helyett gazdasági ösztönzőket alkal­mazott. Erre a% esztendőre nem írták elő a szövetke­zetnek, mennyi legyen a teljes termelése, készáru­termelése. Viszont belke­reskedelmi szállításra és szolgáltatásra — javításra még tervszámmal kötelez­ték. A létszámtervet a bér­tömegből való gazdálkodás váltotta fel. Vajon ennek az új ele­meket hordozó rendszernek milyen előnyei vannak? Egy alapproblémát előzete­sen tisztázni kell. A kisipa­ri termelőszövetkezetek lét­rehozása kezdetben elsősor­ban a lakosság szolgáltatá­si-javítási szükségleteinek kielégítését célozta, másod­lagosan, mintegy az állami ipar kiegészítőjeként a csak kis üzemben gazdaságos árutermelést tette lehetővé. Ez az arány a gyakorlat­ban eltorzult, mivel a köte­lező teljes termelés forint tervszámai évről évre nö­vekedtek, melyeket egy szövetkezet csak az áruter­melés fokozásával tudott követni. i\os, a nagyobb ön­állóság újra lehetővé tette, hogy a tiszaföldvári szövetkezet visszatérjen a helyes útra, s elsődleges céljának a község lakossá­gának kiszolgálását tekint­se. Ugyanis, mivel nincs kötött teljes termelési mu­tató, a szövetkezet csök­kenthétté az anyagigényes termelést a javítás-szolgál­tatás javára. így, bár a teljes termelés alacsonyabb, mint tavaly, a nyereség nem kisebb, sőt. A szövetkezet az első félévben 2,6 millió forintos teljes termelést valósított meg, melyen belül a javí­tás-szolgáltatás 1,1 millió forintot képviselt. Tehát majdnem megközelíti az össztermelés felét. (Ehhez egy jellemző adatpár: a Hasznos, szövetkezet szolgáltató-javí­tó „terve” 1960-ban 1,4, az idén 2 millió forint.) Ugyanakkor a tervezett 4 százalékos nyereséggel szemben 4,75 százalékot, tehát többlet hasznot értek el. Ez is bizonyítja, hogy a lakosságból is meg lehet élni, ha erre törekednek. A szövetkezet vezetői helye­sen alkalmazkodtak az új helyzethez. Mint mondot­ták, készárutermelésük zö­mét eddig vasszerkezeti munkák adták. A szom­szédban, Kecskeméten nagy ütemben fejlődő la­katosipari vállalattal már nem nagyon állják a ver­senyt. Előbb-utóbb kiszo­rulnak a piacról. Akkor aztán mit tehet­nének, ha most idejében nem alapozzák meg a ja­vítás-szolgáltatás fokozásá­val a szövetkezet jövőjét. (Ezért igyekeznek például szervizállomást létrehozni részint saját erőforrásból, fejlesztési alapból és a KISZÖV hozzájárulásából.) Ezért vezették be a szol­gáltató-javító részlegek ve­zetőinek progresszív premi­zálását. Az első félévben 80—500 forint közötti pré­miumskálát alkalmaztak, ami úgy látszik bevált. A szövetkezet plusz nyeresé­ge nagyobb részben a szol­gáltatás-javítás „terven fe­lüli” növekedéséből szár­mazott. Az egyik vezető szó szerint ezt mondta: „Most még kényelmesebb lenne a ■ készárutermelést növelni, de ezzel a jövőnkét ásnánk alá. Inkább vállaljuk a na­gyobb gondot ma, mint holnapra a munkanélküli­séget. Ez valóban előrelátásra vall. Amit viszont semmi­féle tervutasítással nem le­hetett elérni (tudniillik a javítás-szolgáltatás jelentős növelését) azt a szövetke­okos gép zet nagyobb önállósága meghozta. Ebben az eset­ben a lehetőség maga volt a gazdasági ösztönző, s lám jól hatott. Abba az irányba terelte a szövetkezetei, amelyet a harmadik ötéves terv. a központi tervezés megszabott: mindinkább fokozódik és sokoldalúvá válik a javító-szolgáltató tevékenység. Végső fokon a szövetkezet jól, a lakos­ság pedig jobban jár. Fábián Péter Hétfőn a Tiszazugban megkezdődött a szüret. A homokos dűlőutak porát felveri a szőlőt hordó sze­kerek sora. Tart a szüret. Serénykednek a csebreseK és a hatalmas hordók meg­telnek kadarka fürtökkel. Fizet a homoki föld a tiszakürti Hunyadi Tsz tag­jainak. Ezekben a napok­ban 375 holdról szüretelik a kadarka, kövidinka, riz- ling és mézesfehér fajtákat. — Nagy munka. Egész évi termés múlik e pár hét munkáján. Igyekeznünk kell vele. Az utóbbi hetekben nem kedvezett az idő. Több­ször kaptunk esőt, jó ki­adósat. ötven milliméternyi csapadékot is mértek. Kire­pedezett a szőlő és rothadni kezdett. És száradt, gyor­san száradt — mondja a közös gazdit,ság elnöke, Ol- tyán Gábor. A szüret hangulatos mun­ka. Kora reggel jönnek az emberek, asszonyok, lányok a faluból, szedik a fürtöket. Ha bőyen fizet a föld. han­gulatosabb. Néha nóta, ének is hangzik. A brigád­szállásokon, pincéknél a bográcsok alatt füstöl a tűz. Birkapaprikás illata ter­jeng. A szüretnek hagyo­mányai vannak; birkapap­rikás, murci, vagy új bor és jókedv. De a jókedv is csak akkor jön, ha elke­rülte a táblákat a perono­szpóra, a jég, a pusztító vihar. Mert szomorú is le­het a szüret. — Nem fizetett ez a föld tavaly ennyit. Nem járt rá az idő. Pedig erőlködtünk, amit lehetett, megcsináltunk mindent. Dehát nem vol­tunk még ennyire gépekkel ellátva, fellépett a perono- szpóra. Megálltunk a táb­láknál, néztük a fuccsba ment termést, a fuccsba ment munkát. Sajnáltuk. Az elmúlt esztendőben aratás táján meg-megkér- dezték az elnököt. — Hogy is lesz az eszten­dő elnök elvtárs? Ez az eső nem kellett volna. A sző­lőhöz már nincsen bizodal- munk. Igen. Tavaly a tervezett termés 25 százalékát adta meg a szőlő. Szomorú, sze­gény volt a szüret is. — Az idén hétszer per­meteztünk, háromszor po­roztunk. Megadtuk a föld­nek, amit kívánt. Visszafi­zeti. Amit most hordanak, leginkább kadart, 17 cu­korfokot mutat. Holdan­ként 26 mázsát terveztünk. Ennél többet is ad. Esztendőről, esztendőre baj volt a szedéssel. Aztán a közös gazdaságban kiala­kítottak egy formát; kész­pénzzel fizetnek a szilre te- lőknek. Előbb szerződést kötnek mindenegyes em­berrel, megállapodnak ab­ban, ki hány napig vesz részt ebben a nagy mun­kában. A szedők mázsán­ként 25 forintot, a csebre- zők 4 forintot, a fogatosok pedig 2 forintot keresnek. Ezen az őszön olyanok is jelentkeztek munkára, akik eddig még riem vettek részt a közös szüreten. így Sonkoly Imréné, Angyal Istvánná, László Sándomé is kijár a szőlőbe. Sokan, akik a konzervgyárnak dolgoznak, most pár hétre munkát vállaltak a Hunya­diban. — A szőlő nálunk az összes jövedelem 60 száza­lékát jelenti. Négy és fél millió forintot. Az idén még többet is. Ezért nem közömbös, mikor ker^Mik a szüretet, hogy haladunk vele. Naponta háromszá­zan, — háromszázöti'enen munkába állnak. A Pányi tanyánál két bográcsban fortyog a disz­nópaprikás. Idős Molnár Károly szakácskodik. Háromszázötven középiskolás társadalmi munkában NE CSAK A SZEMLE NAPJAIN ... A mezőgazdasági nagy­üzemekben célszerű, ha a szükséges fehérje meny- nyiséget a gazdaságok sa­ját termesztésű takarmá­nyukból állítják elő. Fon­tos tehát, hogy pillangó­sokat, főleg lucernát nagy területen termesszenek. Ez azonban még nem elég a jövedelmező állattenyész­téshez. A hagyományos etetés ugyanis nem gazda­ságos, mert jelentős táp­érték marad hasznosítha- tatlan. A több éves kutatások azt igazolták, hogy a zöld­takarmányok pépesített for­mában való etetésével jut a legtöbb fehérje az ál­latok szervezetébe. Ez csökkenti a tenyésztési időt is. Ezért a konstruktőrök kialakítottak egy olyan gé­pet, amely alkalmas a ta­karmánynövények pépesíté- sére. Az NTP—20 jelű gép, amelyet a Mezőgép- és Malomgépfejlesztő Intézet szakemberei dolgoztak ki, alkalmas mind a száraz zöldtakarmányok, mind pe­dig a gyökgumós termé­nyek pépesítésére. A gép hajtása villanymotorral történik. De arra is gon­doltak a tervezők, hogy ahol nem rendelkeznek villamosenergiával, ott UE—28-as traktorral is üzemeltethető legyen ez az igen hasznos pépesítőgép. Az elmúlt évben már há­rom kísérleti gépet üzemel­tettek mezőgazdasági nagy­üzemekben, így Kaposvá­ron, Szolnokon és Herceg­halmon. A Kaposvári és a Szolnoki Állami Gazdaság­ban lévő gépekkel hosszabb ideig dolgoztak. A szak­emberek elégedettek voltak a gépek munkájával, üzem- biztonságával. A tervezők elképzelését igazolta a Szolnokon működő pépesí­tőgép, hiszen az őszi siló- zási időszakban egy G— 35-ös traktorral üzemeltet­ték. A silópépet lucerná­ból, silókukoricából, leve­les répafejből és répából úgy állította elő, hogy nem kellett átalakítani. Az optikai szemüvegek egészségügyi és esztétikai kérdéseiről, a szemüvege1- látásról és az újdonságok­ról tartott közös sajótájé- koztatót csütörtökön a Ma­gyar Sajtó Házában az OFOTÉRT és a Magyar Optikai Művek. Ismertet­ték egyebek között a világ­hírű, 90 éves, MOM törté­netét, a szemüveglencse­gyártás fejlődését. Az üzem a legkorszerűbb automa­tákkal, célgépekkel ma már évente öt és félmillió szemüveglencsét, valamint kétmillió szemüvegkeretet gyárt. Az OFOTÉRT kép­viselői elmondották, hogy Tegnap a szolnoki pia­con még az is szívesen el­időzött, akinek nem volt vásárlási szándéka. S valóban csak dicsérni lehet a földművesszövetke­zeti eladók munkáját, akik időt, fáradságot nem kí­mélve valóságos árubemu­tatót tartottak. A bőségko­sarakban piros alma, gyö­nyörű, szőlőfürt, húsos pap­a társadalombiztosítás ki- terjesztése során évente egyre több, 800—850 ezer SZTK-receptet váltanak be a boltok, s ennek megfele­lően körülbelül 850 000 szemüvegkeretet és több mint kétmillió szemüveg- lencsét értékesítenek. Végül a MOM bejelen­tette, hogy javított a nagy tömegben forgalomba ke­rülő olcsó SZTK-szemüve- gek minőségén. Az újtípusú csinosabb, jóval tartósabb, strapabíróbb SZTK-szem- üvegek gyártása megkez­dődött, s a jövő év elejétől már csak ezeket hozzák forgalomba. rika és paradicsom kínálta magát. S a ládákban a szép fehér karfiol sorát vö­röskáposzta osztotta meg, paradicsompaprika és a fehér paprika között pedig zellerzöld volt a választó- vonal. Felsorolni is hosszú lenne azt a sok ötletet, amellyel elrendezték, díszí­tették az árut. — Egész héten át készü­lődtem a szemlére. Taka­rítottam az elárusítóhelyet, rendezgettem az árut, mert nem szeretnék elmaradni a társaimtól — mondta Ga- cóv Józsefné. így tettek a többiek is. A szemle során ugyanis a Szolnok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet ve­zetői, Valamint az ellen­őrzésbe bevont boltbizott­A Nagyalföldi Kőolajfű- rási Üzem harminc dolgo­zója négy évvel ezelőtt kezdte meg a szegedi me­dencében egy fúróberende­zés segítségével a szénhid­rogén kutatást. Jelenleg a munkások létszáma már ' eléri a hatszázat és az üzemszerű termelés idejére még gyarapodni fog. sági tagok — többek kö­zött Krocsek Mária és Pai- lai Illés — nemcsak az áruellátást, kezelést, ha­nem a mérések pontossá­gát, a kiszolgálást, más szóval a vevőkkel való bá­násmódot és a tisztaságot is ellenőrzik. S az értéke­lés után, érdem szerint, ki dicséretet és jutalmat, ki pedig bírálatot és figyel­meztetést kap. A szolnoki piaci elárusí­tóhelyeken látottak alap­ján mondhatjuk, hogy az itteni eladók az előbbiekre illetékesek. De azért fel­teszünk egy kérdést: miért csak a szemle napján van ilyen bőséges és szép ári, szemet gyönyörködtető áru­elrendezés és kínálat? N. K. A dolgpzók eddig bara- kokban, lakókocsikban és albérletekben laktak, Illet­ve laknak. Az olajipar ve­zetői — egyetértésben a szegedi városi pártbizott­sággal és a tanáccsal — elhatározták, hogy a kelet­alföldi olajmedence köz­pontját Szegeden építik feL — Az első napokban disznót vágunk. Aztán bir­kát. így nem kell vennünk zsírt, a disznóból kisül. Nyolcvan főre készül az ebéd. A Zsoldos brigádnak. A Hódiba vannak,- onnan a Homokra mennek. A rét felőli részt már meg­szedték tegnap. — Pontosan, időre. A fő ez. Amikor elüti a delet, kocswal visszük ki a bri­gádnak. Mert még odébb tart a munka. Papp László brigádja, a négyes brigád, a Nyárias dűlőben szüretel. Asszo­nyok, lányok. Családtagok, a konzervgyártól ideszerző- döttek. — Mindenki iparkodik. Naponta 120—120 mázsát szednek. Az a baj, feketét és fehér szőlőt is szednek, és idő telik a válogatással. A kadarkával már nincs gondunk. De az almával még igen. Összesen kétezer mázsa almát várunk. — mondja Papp László bri­gádvezető. Ebben a brigádban az első napokban 75—80 fo­rintot kerestek a szedők. Négy fogat hordta a pince- gazdasághoz a termést, az­tán egy Zetort is kapott a brigád. Hiába, a Nyárias dűlő messze esik a pincé­től. Hat—nyolc kilométer­re. Egv-egv kocsi csak két­szer fordulhat napjában. A tiszazugi szőlőkben ja­vában tart a szüret. Sz. Lukács Imre Csinosabb, tartósabb SZTK-szemüvegek kerülnek forgalomba Szeoed lesz a dél-alföldi olajmedence központja A szajoli Vörös Csepel Tsz-ben három százötven közgazdasági technikumi hallgató szedi a babo. társadalmi munkában. Az iskola minden évben tíz nap társadalmi munkát vállal.

Next

/
Thumbnails
Contents