Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

19M. szeptember 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közömbösség ? mNem tudom mi az eka, de olyan közömbösek az emberek.” Egymás után három alapszervezeti veze­tőségválasztó taggyűlésen és még egy más rendezvé­nyen is hallottam ezt a megállapítást. A három közül egy esetben soroltak neveket. És kiknek a ne­vét. Olyan szakmunkáso­két, akik a vállalat szék­helyétől távol dolgoznak, — szocialista munkabrigád.. ban. Azt hiszem, nem árt itt megállni egy gondolatnyi időre és feltenni a kérdést. Kit nevezhetünk ma kö­zömbösnek? A példánál maradva — talán azokat ez ezreket, akik szerényen, hivalkodás nélkül, de ki­tartó szorgalommal dolgoz­nak? Leírok néhány szá­mot: háromezerötszázötven ember versenyez jelenleg a megye kereskedelmi dol­gozói közül. Többségük a kongresszusi versenyhez is csatlakozott. A gépállomá­sok, gépjavítók dolgozói kongresszusi felajánlásá­nak értéke jß,2 millió fo­rint a megyében. Ebből 5,2 milliót már teljesítet­tek. Az ipari munkások ezrei és száz termelőszö­vetkezet tagjai vesznek részt termelési versenyek­ben stb. Ember legyen a talpán, aki ennél szebb, beszédesebb példáját talál­ja ki az aktivitásnak. Hasonlókat viszont hosz- szán sorolhatok: Ma is tud­nám fejből sorolni azoknak az üzemi munkásoknak a nevét, akik készek volná­nak Vietnamban harcolni, csakhogy segítsenek a há­ború tüzét lokalizálni. És a forintokat, amiről tízez­rek mondtak le a vietna­miak javára, az árvízká­rosultak megsegítésére! A szakmai, az állami, a po­litikai tanulásban való részvétel arányának növe­kedése mind bizonyíték, csak tessék a számokat megnézni. Aat hiszem a hang­zatos, de alaptalan ígére­teket, a lármázással helyet­tesített tétlenséget senki nem i nevezi aktivitásnak. Mindezzel nem szegőd­tem megátalkodottan azon kevesek védelmére, akik tényleg közömbösek, akik sértődésből, nehéz vagy ép­pen jó helyzetük miatt el­zárkóznak a nagy közös­ségtől. De elmondok egy példát: Pusztamonostoron egy régi pártmunkásnak váratlanul meghalt a fele­sége. öt neveletlen gyerek­kel maradt magára. Csak ő tudhatja pontosan, meny­nyi gond szakadt rá. Nem vállalt társadalmi munkát már évek óta. Ugyan ki meri mégis rámondani, hogy közömbös? Vagy ha tényleg az lett, ki az, aki csak őt hibáztatja? - Öt, akire a tengernyi gond szakadt? Igaz, nem mindenkit ér ilyen csapás, nincs min­denkinek ilyen tragikus „alibije”. De családi, embe­ri gondok bárkit köthet­nek. S azt egyikünk köny- nyebben, másikunk nehe­zebben hordozza. Emlék­szem egy taggyűlésre. Ré­gebben volt a vízgépésze­ti vállalatnál. Kíméletlenül megbíráltak egy kisgyer­mekes anyát, mert munka után szalad haza és nem marad ott társadalmi mun­kára. Mennyivel jobb len­ne, ha most is sokkal több fiatalasszony szaladna munka után apróságához, apróságaihoz! <4*1 nem akarom min­denáron bizonyítani, hogy a közömbösség ma nálunk ismeretlen, nemlétező gond. Csak azok nevében szól­tam, akik a túlbeszélés he­lyett tettekkel, munkájuk kifogástalan elvégzésével törődnek azzal, ami min­denkor legalapvetőbb gon­dunk: mit eszünk, miben lakunk holnap, mibe öltöz­ködünk stb. Ez az az akti­vitás, ami legmesszebb űz­heti a közömbösséget, amit leginkább pártfogolnunk, segítenünk, szítanunk kell. Borsi Eszter Le8x-e utánpótlás a városi fúvószenekarba ? Mezőtúron a városi ta­nács vb művelődésügyi cso­portja az úttörő elnökség­gel együtt segíti a fúvós­hangszer iránt érdeklődő gyermekek zeneiskolai ok­tatását. Az 1986/67-es tanévre si­került fafúvós és rézfúvós hangszert tanító tanárt is alkalmazni. E két szakra szervezik a tanulókat. Je­lenleg húsz fafúvós és tíz rézfúvós tanulója van a zeniskolának. Valamennyi általános- és középiskolá­ban, valamint az iparita­nuló iskolában is tart még a szervezés. A városi fúvószenekar utánpótlását elsősorban az ipari tanulók személyében látják biztosítottnak, mivel ezek a fiatalok a szakma megszerzése után is Mező­túron találnak munkaal­kalmat. Megkezdődött az őszi halászat I ízre&záUtak ax első brigádok S kiváló a fehéramur súlygyarapodása“ § Fürdetik a beteg halivadékokat (Tudósítónktól) Az ősz beköszönte jel­adás a halászok számára is. Fegyverneken, a szolno­ki Felszabadulási Halászati Tsz belterjesített tiszai holtágában, a karcagi Le­nin Tsz kakati víztárolójá­ban vízre szálltak a halá­szok. Megkezdődött a nagy őszi lehalászás. — Megyénkben már ha­gyomány, hogy az őszi le­halászás megkezdése előtt szemlét tartunk — infor­mált Kálmán Dániel, a megyei tanács vb mezőgaz­dasági osztályának halá­szati felügyelője — Négy- ezerhatfzáz katasztrális Szaporodnak a fűkaszák Az idén ezer fűkaszát gyártanak a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban. Képünkön Fajt István és Habók György a fűkasza összeszerelésén dolgozik. Még az esős idő beállta előtt JAVÍTTASSA MÉG CIPŐIT — gyermekcipők javítása soron kívül ké­szül. a Szolnok és Környéke Bőripari Ktsz ja­vító részlegeinél. Javító részlegek minden kerü­letben a lakosság szolgálatában. Munkások arcképcsarnoka | Egy asszony a Hűtőgépgyárból El Leült, szokatlan forró­ság öntötte el. Érezte, tü­zel az arca. A torka száraz volt. Nem félt, hiszen nyilt, őszinte beszédhez szokott emberek között az igazság a legfontosabb. De mégis: vajon az elvtársai hogyan ítélik meg két év munkáját, vajon rászolgált-e a bizal­mukra? Meghányta-vetet- te magában ezt már jóné- hányszor. Tiszta lelkiisme- rettel állt a taggyűlés elé. Ami tőle tellett, megtette. De elég volt-e ahhoz, hogy azt mondják: nem csalód­tunk benned, Ica. Egyszer csak Kiss Tibor megfontolt, lassan kimon­dott szavait hallotta. — Elvtársak, köszönet jár nektek. Jól dolgoztatok, jól vezettétek az alapszer­vezetet. Pesti Jánosné, a titkárunk is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ica huszonnégy éves volt, ami­kor megválasztottuk... Csak a szófoszlányok ér­keztek el hozzá, pedig na­gyon akart figyelni. Hacsak néhány másodpercre is, de felvillant előtte az a nap, amikor tizenhét éves ko­rában először belépett a Hűtőgépgyár edényüzemé­be... — Na, kislányom ez lesz a géped — mondta a mű­vezető. — Igen, ez lesz az én gépem — ismételte. — Azt kívánom, szorgal­mas, jó munkás legyen be­lőled. — Szorgalmas, jó mun­kás leszek. — Bízom benned, kislá­nyom. — Érdemes volt bátor­nak lennünk — ütötte meg a fülét Nagy Kollár Imre hangja — s egy fiatal, kommunista asss2onyra bíz­ni a titkár tisztét. xMár csak azért is büszke va­gyok rá, mert én ajánlot­tam a pártba, s lám érde­mes volt „Az alapos közvélemény­kutatás eredménye, s a je­lölő bizottság álláspontja: Pesti Jánosnét ismét java­soljuk titkárnak megválasz­tani.” Mindenki rá szava­zott. Ü] — Hogyan vált magából kommunista? — kérdeztem néhány nap múlva. — A férjemnek sokat kö­szönhetek. Tudja, ő már ti* éve párttag, munkásőr. Azt akarta, hogy kommu­nista legyek. Mondta, csak így lehetek igazán jó fele­sége, társa. Dolgoztam az ifjúsági mozgalomban. Az egyik úttörőcsapatnál kap­tam az első feladatokat, később az üzemi nőbizott­ság bízott meg rendezvé­nyek megszervezésével. Nem tudom miért, de ha valami munkát adtak, mindig hozzátették: bízunk benned, Ica. — Miért kommunista? — Mert... mert... én csak az lehetek. Nekem a testvéreim, a férjem min­dig arról beszéltek, hogy a kommunisták tudják az igazságot. Hogy a párt tisztánlátása nélkül semmi­re se mennénk. Mert sze­retek harcolni. Mert a leg- igazabb emberek szövetsé­gében... Jaj, nem akarok frázisokat mondani! Nehéz ilyen kérdésre felelni. A legszívesebben azt mond­tam volna: azért, mert sze­retem az embereket, s azt akarom, minden nap egy kicsit jobb legyen nekik. — Haragudni tud? — Az embertelenséget gyűlölöm. — Mi az emberi? — összefoglalóan: a szo­cializmus. Ülünk egymással szem­ben. A szeme tiszta, mint a kristály. Egy kisgyer­mek édesanyja. A városi és az üzemi pártbizottságnak is tagja. Sokat vállal ma­gára. A kimagasló munká­jáért kiváló dolgozó jel­vényt kapott. Hát igen: az alapszervezet valamennyi tagja kiérdemelte már ezt a kitüntetést. De ő még gimnáziumba is jár, s eköz­ben már elvégezte a mar­xista középiskolát is. Med­dig terjed a teherbíróké­pessége? Honnan veszi mindehhez az erőt? Majd elfelejtettem: három év óta népi ülnök. — Nem túl sok a mun­kából? — Szervezetten kell élni, s akkor mindenre jut idő. Azért megvallom, sokszor kimerült vagyok. A férjem sokat segít nekem. Ha kell megfőz, kitakarít, rendbe- teszl a gyereket. Elégedett velem. Elérte amit akart, az elvtársa is vagyok. Mi így tudunk boldogok lenni, másképpen nem. Ezt az életet vállaltuk. Különben is fiatal, csak huszonhat éves vagyok még. — S most újabb két esz­tendőre magára bízták a párttitkár tisztét. — Dolgozni fogok. ☆ asszony igaz úton Egy jár. Fábián Péter hold természetes vízén és ötszáz hold intenzív tógaz­dasági területen végeztünk próbahalászást. Az összesí­tés most történik. Annyi már nyilvánvaló, hogy az idei halhozam jobb lesz a vártnál. A tsz-ek jó te­nyésztői munkája, a szak­szerű takarmányozás meg­közelítőleg egy mázsával több halhúst jelent hol­danként. A halászati felügyelő tá­jékoztatása szerint érdekes tapasztalatra tettek szert a szolnoki halászati tsz mil- léri tógazdaságában. A ta­vasszal pontyokat és más vizekről „importált” fehér­amur ivadékot telepítettek azonos időpontban a tóba. A pontyok súlya ekkor negyven deka, a fehér­amur ivadékoké pedig húsz deka volt. Mindkét fajtá­ból próbamérést végeztek szeptemberben. A pálmát a hínár-félékkel táplálkozó növényevő fehér-amur faj­ta vitte el. Egyenként har­minchárom dekával na­gyobb súlygyarapodást ér­tek el. A hal átlagos nagy­sága két kiló húsz deka körül van. A szemléken megvizsgál­ták, tanulmányozták az egynyaras ivadékok egész­ségi állapotát is. A tapasz­talatok szerint ugyanis a kopoltyú-férgesség az egyik legveszedelmesebb halbe­tegség, könnyen megtize­deli, sőt a betegség elter­jedése esetén a halállo­mány 50—80 százalékát is elpusztítja. Ahol az egy­nyaras ivadékok fertőzésé­vel találkoznak, ott gyógy­szeres fürdetésben részesí­tik az ivadékállományt. Az idén a csapadékos év következtében a halászat másik üzemága, a békafo­gás is jó eredményekkel jár. Felszabadulás Halá­szati Tsz mintegy 55 mázsa békát ^értékesített már. E. S. Fizefefi a red ni én \jjron fők 99 99 A szolnoki Fűtőház a mai napig tizénhárom Diesel mozdonnyal ren­delkezik és a közeljövő­ben beérkező járművek­nek is a felét kapja. A szolnokiak jól felkészül­tek a Dieseles vontatás­ra. Több mint ötven gőz­mozdonyvezetőt képeztek át eddig a motorok ve­zetésére. Jelenleg azonban olyan rendszerben dolgoznak a tehervonatokat továbbító Dieselek, amely a szol­noki Fűtőházat sújtja és az élüzem cím megszer­zésének lehetőségétől üti el a kollektívát. Annak a fűtőháznak a száz elegytonna teljesít­ményét növeli a szállí­tott áru, amelyeknek a tulajdonát képezi a gép, függetlenül attól, hogy a személyzet melyik fűtő­házhoz tartozik. Ez eddig rendben is volna. A baj ott kezdődik, hogy az üzemanyagot viszont a Diesel mozdonyon szol­gálatot teljesítő személy­zet állomáshelyének a terhére írják. Szolnok tehát hátrányt szenved, mert a möz- donyállomány kiszolgálá­sához szükséges személy­zetnél többel — tehát fe­lesleggel rendelkezik. — Debrecennek ezzel ellen­tétben kevesebb embere van, mint amivel az üzemképes motorokat forgalomba tarthatná. Ezért tíz—tizenöt főnyi szolnoki személyzet rend­szeresen debreceni moz­donnyal jár. A teljesít­mény szempontjából ez semmi hátrányt nem je­lent, de mivel az üzem­anyagot a szolnoki moz­donyvezetők az itteni fű­tőház számlájára vétele­zik, ebben az évben kö­rülbelül 800 ezer forin­tos költségemelkedés ke­letkezett! Az üzemanyagköltség emelkedése miatt a száz elegytonnára eső költség is emelkedett, az pedig az élüzemfeltételek egyi­kének a teljesítését —- objektív okok miatt — lehetetlenné teszi. A szol­noki Fűtőháznak emelke­dett az önköltsége, mert az elégnél is több Diesel mozdonyvezetője, fizetett „eredményrontója” van, a debreceninek, mert lét­számhiánnyal küzd, csök­ken az önköltsége, javul az eredménye. Lenne más megoldás is? Természetesen. A Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnak csupán azt kellene elrendelni! hogy az üzemanyagkölt­ség is a motormozdony „gazdáját”, az illető fű­tőházat terhelje. így len­ne Igazságos és megbíz­ható a gazdaságosságot befolyásoló költségek ki­mutatása. — bognár — E héten elveti as őszi árpát a héki gazdaság Kiváló termést ad a hibrid kukorica A Héki Állami Gazda­ságban igen jól haladnak az őszi vetéssel. Egy hete kezdődött meg náluk a ke­nyérgabona földbetétele. Előreláthatóan október 10- re végeznek a teljes őszi vetéssel. Most hét vetőgép járja a táblákat a héki és az ürgeháti üzemegység­ben. Alcsiszigeten egy gép még pihenőben van, mivel talajelőkészítésről gondos­kodnak a traktorok. A me- zőhékieknek 800 hold őszi vetésük van már, s e hé­ten végeznek az őszi ácsai az őszi takarmánykeverék vetőmagjának földbetéte­iével. A gazdaságban megkez­dődött a hibridkukorica törése, ötszáz holdon ter­mesztenek vetőmagra mar- tonvásári I-es és 5-ös faj­tájú hibridkukoricát. A hé- ki és alcsiszigeti, üzemegy­ségükben már kiszedték az apasorokat, kezdődik az anyasorok szemléje, s utá­na a betakarítás. Előzetes termésadatok természete­sen még nincsenek, de a gazdaság veeetői nagy tér mésre számítanak*

Next

/
Thumbnails
Contents