Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-18 / 195. szám

Vlféq proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK II IA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIXi évfolyam, 195. szám. Ára 58 fillér 1966. au;. 18., csütörtoi Előzetes vizsgatétel tr ÖZELEG a szeptem­l*1 bér, amikor min­den alapszervezetben új­jáválasztják a vezetősé­get Nem az első újjává- lasztás ez, mégis nagy esemény a pártszerveze­tek életében. Különösen azért, mert a közvetlen előkészületeket jól szer­vezett, rendszeres párt- napok, érdekes napiren­dekkel megtartott tag­gyűlési viták előzték meg. Mindezek felkeltették a párttagság figyelmét és egyben hozzájárultak ah­hoz, hogy a munkahelyük napi gondjai mellett kö­zös dolgaikról, pártéle- tünkröl tanácskozzanak az alapszervezetekben. A másik tény, amit sohasem hagyhatunk ki a számításainkból, az az aktivitás, amivel a ter­melőmunkában résztve­vők készülnek a párt- kongresszusra, azok a felajánlások, ame­lyek tavasz óta születtek a kongresszus tiszteleté­re. Sok helyen hozzáfog­tak a versenyben elért eredmények értékelésé­hez it, ami újból csak serkenti a munkát. Mind­ez azt bizonyítja, hogy megfelelő „hangulatban” kezdtük az alapszerveze­tek vezetőségei újjává- iasztásának közvetlen előkészítését L EGTÖBB helyen a beszámolók össze­állítását, a négyéves munka értékelését is megkezdték. Sőt van aiapszervezet, ahol már befejezték ezt a nagy pontosságot, gondot, kö­rültekintést és időt igény­lő munkát. Már a júni­usi vagy júliusi taggyű­léseken felkértek — pártvezetőségi tagokat, bizalmiakat, gazdasági vezetőket, a legjobb megitélőképességű embe­reket a beszámoló anyagának összegyűjtésé­re. Olyan elvtársakat, akiknek nem ez lesz ugyan a fő ténykedésük, de a fő gondjuk ezekben a hetekben feltétlenül ez. Kevés kivétellel a be­számolóval foglalkozó mukacsoportok most „be­vetésben” vannak. S mi­közben beszélgetnek, ta­nakodnak, sokminden méginkább kitárulkozik előttük. Négyévi munká­juk jó és árnyoldala, ed­digi sikerük és mulasz­tásuk oka, magyarázata. „Felér ez az előkészület egy nagy üzemi tapasz­talatcserével — mondja erről o Tiszamenti Ve­gyiművekben egyik mun­kacsoport tagja. — Sőt arra is jó az előkészüle­teknek ez a módja, hogy mi, vezetőségi tagok fel­nőjünk saját reszort-fel­adatainkhoz.’’ A Z IGAZI eredményt azonban csak ott érik el, ahol az igazga­tótól a segédmunkásig, a tsz-elnöktől a tehenészig, a hivatalvezetőtől a be­osztottakig mindenki­nek a véleményét tük­rözi majd a beszámoló. Ott, ahol az emberekkel beszél, s vitatkozásra sem sajnálja az időt az ideiglenes munkaközös­ség. Ahol így dolgoz­nak, amikor a tapasztal­tak papírra vetéséhez fognak, nem fogynak ki a fontos mondanivalók­ból, nem kell általá­nos szólamokra szorítkozni, hogy a be­számolót összeállíthas­sák. Inkább az okoz fej­törést, mi az, ami a fon­tos ügyek közül a leglé­nyegesebb. Ilyen helyen az új öt­letek, módszerek is so­kasodnak. A kengyeli Dózsa Tsz-ben például egy ilyen beszélgetés nyomán kelt az az ötlet: készítsenek két évre elő­re pártiskoláztatási és pártoktatási tervet. Ebből majd tudják, ki, hol, mit akar vagy szeretne ta­nulni, kik azok, akik tan­folyamra vagy esetleg pí-'-'-niára szeretnének r stb. / JÖNNEK az öt­* letek, javaslatok a beszélgetések során, . A gondok is persze. Kicsik­től a nagyobbakig. Az egyik jászsági község­ben például a munka- csoportnak a beszélgeté­se során robbant ki az, hogy a párt és a gaz­daságvezetők nem hajta­nak fejet a közösség ér­dekei előtt. Nem, vagy késve tájékoztatják egy­mást olyan termelési dol­gokról, amiről pedig kö­telező volna. Példák jelzik, hogy hosszú az út addig, amíg a kész beszámolót asz­talra teheti a pártvezető­ség. Közben rengeteg munkát kell elvégezni. E munkákkal pedig elő­zetes vizsgát tenni arról is, kik hát a legméltób­bak a pártvezetőségi tag­ságra. B. E. Megkezdődött a kardoskúti gázát lom ás első részlegének műszaki átadása A Nagyalföldi Kőolajipa­ri Vállalat orosházi kiren­deltségének központi tele­pén, Kardoskúton, épül fel hazánk második legna­gyobb gázfogadó állomása. A több éves munkát igény­lő nagy beruházás első ré­sze, az úgynevezett mini- mál-program elkészült. A pusztaföldvári olajmező gáztermékének összegyűjté­sére, a továbbítására össze­sen 4,5 kilométernyi táv­vezeték és öt bekötővezeték készült el csaknem 6 mil­lió forintos költséggel. Így lehetőség nyílik arra, hogy már szeptember első nap­jaiban földgázt szolgáltas­sanak Dunaújvárosnak. Egyébként a napokban irodaházat, laboratóriumot, műhelyt adnak át Kardos­kúton. Az olaj- és földgáz- termelő bányászok élet- és munkakörülményeinek ja­vítására mintegy 10 millió forint beruházást szán ál­lamunk. Hamarosan hozzá­látnak a 100 ágyas mun­Októberben bemutatkozik a mindent taroló család Nem lesz qond a kukorica és burgonyászárrá Szőlővenyigéből zöldtrágya Új mezőgazdasági gépeket terveznek és gyártanak Törökszeatmiklóson A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszent­miklósi gyáregységében a trösztösítés után a BMG profilrendezést hajtott végre. A helyileg kialakított és továbbfejlesztett gépeknek csak egy töredéke ma­radt Törökszentmiklóson. A gépgyár pedig mindig arra törekedett, hogy saját tervezésű mezőgazdasági gépeket gyártson. Ez a gyakorlat felelt meg legjob­ban adottságaiknak, s a közel százhúsz éves „eke­gyár” így szerzett hírnevet bel- és külföldön egy­aránt. 25 millió köbméter mesterséges csapadék a kánikula öt napja alatt Harminc százalékkal nőtt a mezőgazdaság ez évben megöntözött területe a múlt héten kezdődött káni­kula idején. Ha az időjárás szükségessé tenné, az idén 580 000 holdra lehetne mes­terséges csapadékot juttat­ni. Most már azonban bi­zonyos, hogy ennek a te­rületnek egy részén az idén nem kell pótolni a csapa­dékot. Az idei öntözéseknek kö­rülbelül a fele, csaknem 150 000 hold még májusra és június elejére esett, majd ezt csaknem két hó­napos „holtszezon” követte. Az augusztus elején bekö­szöntött szárazabb, mele­gebb időjárás, majd né­hány napos kánikula hir­telen bebizonyította: mi­lyen nagy szükség van az öntözésre még az esős években is. Az esők hatá­sára buján fejlődött növé­nyek ugyanis megszokták a bőséges vízellátást. Ezért érzékenyebben reagáltak a néhány napos „esőhiányra” is, mert a nagy hőségben levélzetük a szokásosnál jóval több nedvességet pá­rologtatott el. Az öntözőművek üzemel­tetése a múlt héten érte el az idei csúcsteljesítményt. Másodpercenként 120—140 köbméter víz jutott a ter­melőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok csatornahá­lózatába, illetve öntöző te­lepeire. A kánikula öt nap­ja alatt 60—70 000 holdon kerek 25 millió köbméter vízzel frissítették fel a növényzetet A profilrendezés után a gyár vezetői nem mondtak le régebbi elképzelésükről és új mezőgazdasági gépek és gépcsaládok kialakítá­sába kezdtek. Felmérték a nagyüzemi mezőgazdaság legmunkaigényesebb ter­melési ágait és azt próbál­ták gépesíteni. így született meg a szé­nabetakarítás teljes gépe­sítésének gondolata. Gyor­san és nagy energiával fog­tak a gépek tervezéséhez és kivitelezéséhez. Az öt gépből álló gépcsalád két tagját a rendsodrót és a rend- felrakót már az elmúlt évtől sorozatban gyártot­ták, ebben az évben pedig elkészült a fűkasza és a traktoros gereblye proto­típusa is, A fejlesztés gyorsaságára jellemző, hogy a függesz­tett — FFK—183 — fűka­sza a téma felvetésétől számított egy éven belül elkészült, sőt a sorozat- gyártás is kezdetét vette. A napokban készült el a 130. gép. A függesztett fűkasza re­mekül vizsgázott, amit mi sem bizonyított jobban, mint az, hogy az AGROTROSZT az eredeti 500 darabos megrendelést ezerre emel­te. Jövőre a fűkaszából kétezret kér a magyar me­zőgazdaság. Alig kezdődött el az FFK—183 sorozat­gyártása, a gép tervezői máris a továbbfejlesztésér dolgoznak. Elkészült a^ FFK—213 (a számjel & vágószélességet jelzi), — amelyből hármat jelen pil lanatban a környék állami gazdaságaiban illetve egyik termelőszövetkezetében pró­bálnak ki A traktoros gereblye so­rozatgyártása csak Jövőre kezdődik. Most a két típus üzempróbái folynak, ame­lyik jobban beválik azt szériában készítik majd. A gép hét méteres munka­szélességgel dolgozik. Érde­kessége az, hogy Magyarországon traktor vontatta gereblye eddig még nem dolgozott a mezőgazdaságban. Ebből 1967-ben kétszázat gyártanak Törökszentmik­lóson. A szénabetakarító gépcsalád ötödik tagja a kazlazó még csak a rajz­asztalon, szerkesztési stá­diumában található. Nemcsak a törökszent­miklósi gépgyárban, de a legtöbb mezőgazdasági szakembernek is teljesen újdonság a mindent taro­ló gépek családja. E gé­pekből három fajtát kíván­nak gyártani a miklósiak, A vágószerkezet egyszerű cseréjével a gépet Kukoricás zár burgonyaszár és szőlő­venyige tarolására, tépé­sére lehet használni, A gépnek az a hallat­lan előnye, hogy a lass-' kézi szárvágást kiküszöbö­li, a levágott szárat azon­nal összezúzza és a fölö­dön zöldtrágyaként egyen­letesen szétteríti. Ugyan­ezt teszi a burgonyaszárra 1 és a lemetszett szőlővenyi­gével is. A szakemberek szerint jelentős mennyisé­gű trágyát lehet így meg­takarítani. A mindent ta­roló prototípusát ebben az évben a kukorica beérése után valamelyik termelő- szövetkezetben vagy álla­mi gazdaságban fogják ki­próbálni. A BMG törökszentmik­lósi gyáregysége kollektí­vájának gyártmányfejlesz­tési programja és tevé­kenysége elismerést érde­mel. A gyáregység vezetői szerint rövidesen a mező- gazdaság túlzott igényei­nek kielégítése okpz majd nekik gondot — bognár « Megnőttek a Szolnok megyei termelőszövetke7 ~*ek Háromsaáxtixenegy tsz-bnl sxáxharminehét §______t alatt kétszeresére nőtt ax üxemátlag (Tudósítónktól.) A termelési eszközök tu­lajdonformája, a termelő­erők fejlettségi színvanala feltételez bizonyos gazdál­kodási formát, amely egy­ben meghatározza az üze­mek nagyságát. Az álló- és forgóeszközök, élőmunka és az anyagköltség terjedel­mét ugyanígy. A régi bir­toknagyság és a jelenlegi üzemnagyság fogalma egé­szen más. Az 1945 előtti nagy birtokok is, lényegé­ben önálló kis majorgazda­ságokból tevődtek össze. Ezek területe általában 4—500 hold körül mozgott. A szövetkezeti gazdasá­gok területi növekedése természetes fejlődési folya­mat eredménye. Szolnok megyében 1959-ben még 311 termelőszövetkezet mű­ködött Az átlagos üzem­nagyság az 1900 holdat sem érte el ekkor. Évről évre csökkent a termelőszövet­kezetek száma azóta. Így két évvel később, 1961-ben a szövetkezeti gazdaságok nagyságátlaga már meghaladta a há­romezer holdat. A számszerű csökkenéssel az üzemnagyság még to­vább nőtt 1960-hoz mérten 1966-ra majdnem felére fogyott a közös gazdaságok száma, az üzemnagyság vi­szont közel kétszeresére nőtt. A termelőszövetkezeti be­ruházások több mint 60 százalékkal növelték az ál­ló- és forgóeszközök érté­két. Különösen ugrásszerű növekedés figyelhető meg az épületekből és a gépek­ből. A szövetkezeti gazda­ságok többségében 1959—1966-ig építették a létfontosságú épületeket és vásárolták a gépeket. A termelőeszközök a ter­melőerők fejlődése lehető­vé, sőt szükségszerűvé teszi a mind nagyobb üzemek létrejöttét. A növekedés egyik oka, hajtóereje, hogy néhány géptípus, berende­zés, felszerelés gazdaságo­san csak bizonyos nagysá­gú üzemben hasznosítható. Nyilvánvaló az ezer-ezer- kétszáz holdas termelőszö­vetkezetben nem lehet a nagyhatású erőgépeket, munkagépeket és a modem technológiát olyan gazdasá­gosan alkalmazni, mint az ötezer holdas gazdaságban. Az SZ—100-as szántótrak­toroknak és a gabonakom­bájnoknak 1000—UM hol­das kis üzemben nem biz­tosíthatnak folyamatosan munkát, aratás, szántás ide­jén e gépek sok esetben ki­használatlanul állnak. A kor­szerű nagyüzemi istállók beruházási költsége a leg­kisebb termelőszövetkeze­teknek gondot jelent, hi­szen a hiteltörlesztés gaz­dálkodási eredményük je­lentős részét elviszi. Arról nem is beszélve, hogy ezekben az üzemek­ben nehezen lehet megfele­lő termelési szerkezetet ki­alakítani. A növényterme­lés és az állattenyésztés jö­vedelmezőségének egyik feltétele a terület­nagyság és az állomány­nagyság. Ahogy az iparban a gazda­ságosság egyik feltétele a sorozatgyártás, a mezőgaz­daságban is hasonló felté­tel a terület, álló- és for­góeszköz, munkaerő, vagyis a termelőerők koncentrá­ciója. Mindezek igazolják a Szolnok megyei termelő- szövetkezetek egyesülésé­nek helyességét és a még kisgazdaságok társulásának szükségszerűségét. Tóth Pál

Next

/
Thumbnails
Contents