Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-17 / 194. szám

1CK augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VALLATJÁK A FÖLDET Késsül a Magyar Régészeti Topográfia Ä tudományág nagyszabású vállalkozása Amióta megkezdték az utóbbi évtizedek egyik legnagyobbszabású természettudományi munkáját, a „Magyar Régészeti Topográfia”, a régészeti térkép elkészítését, a kutatók már hozzászoktak a legvárat­lanabb fordulatokhoz. A feltárt lelőhelyeken a várt edénymaradványok, cserepek helyett hol régi pénzeket, fegyvereket talál­tak. másutt avarkori földvár helyett Árpád-kori kő­épületek maradványaira bukkantak. — Egyre több ásatás van hazánkban, rengeteg tárgy gyűlik össze az ország mú­zeumaiban, iskoláiban, magánkézben. A szétszórt adatokat, leleteket rend­szerbe kell foglalni: mit hol és mikor ástak ki — mondta Torma István, a Magyar Tudományos Aka­démia régészeti kutatócso­portjának munkatársa. — Két éve született meg a döntés: el kell készíte­nünk a topográfiát. Fel­adatunk három részre ősz­ük. Tárgyi, irodalmi anyag- gyűjtésre és terepbejárás­ra. A tárgyi gyűjtés a ma­gyar múzeumok valameny- nyi leletének pontos le­írással és fényképpel tör­ténő leltározását jelenti, az irodalmi anyaggyűjtés ma­gába foglalja minden olyan könyv, folyóirat feldolgo­zását, amelyek régészeti le­lőhelyekre vonatkozó ada­tokat tartalmaznak. Sőt, feldolgozunk nyomtatásban meg nem jelent kézirato­kat, múzeumok adattárai­nak feljegyzéseit, régi tér­képeket is. A munka leg­érdekesebb része természe­tesen oz ásatás, a terepbejárás, hiszen nem egy új, értékes lelőhelyre bukkantunk ily- módon. Munkánkat a vi­déki múzeumokkal közösen végezzük, s nagy segítsé­get kapunk az amatőr ré­gészektől, helytörténészek­től, ügybuzgó falusi, tanyai tanítóktól. A cél tehát: felkutatni a magyar föld régészeti le­lőhelyeit az őskortól a kö­zépkorig, feljegyezni ezek legfontosabb adatait, rög­zíteni földrajzi he­lyüket, — képet ké­szíteni a jellegzetes leletek­ről, s mindezt fényképek­kel és térképekkel ellátott kötetekben az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. Mindez milyen könnyí­tést jelent a régészetben és a rokontudományokban dol­gozók, történészek, művé­szettörténészek, valamint az agrár- és technikatörté­nettel foglalkozók számá­ra? Csák egy példát emlí­tünk Ha egy kutató, mond­juk a Tihanyi-félsziget tör­ténetét akarja összeállíta­ni, nem kell külön keres­gélnie az adatokat a könyv­tárakban, múzeumokban, levéltárakban. Hetek, hó­napok munkáját takarít­hatja meg, mert a topográ­fiában a félszigetre vo­natkozó minden fontosabb adatot megtalál. Veszprém megyében kezdték a munkálatokat, s jelenleg Csongrád és Győr- Sopron megyében is fo­lyik a feltérképezés. Jövő­re újabb megyék követ­keznek. Van már ered­mény, nem is kicsi: a veszprémi járásban eddig 10 lelőhely volt ismeretes a rézkor egyik szakaszából. Ez a terepbejárások során 68-ra bővült. A Balaton északi partján mintegy 1400 új -lelőhelyet térké­peztek fel, zömük ismeret­len volt... A föld went szívesei« beszél a múltról. Ám ha szakava­tott kézzel, jól vallatják — megszólal. Torma Ist­ván és társai, a régészeti topográfia készítői még sok nehéz feladattal birkóznak meg, míg elkészül ez a belföldön és külföldön egy­aránt élénk érdeklődéssel várt nagyszabású alkotás. Kovái Iván A terített asztal története A budapesti Iparművészeti Múzeumban augusztus 12-én a terítés történetét bemutató kiállítás nyílt. A bemutatott készletekkel a gótikus stílustól a szecesszió koráig rekonstruálták a kora beli hangulatot. A kiállí­tást naponta 10—18 óráig tekinthetik meg az érdek­lődők. Készülnek a BNV-n bemutatott új bútor- típusok A Budapesti Bútoripari Vállalat az utóbbi két év­ben kétmillió forintot for­dított gyártmányfejlesztés­re, az új bútortípusok egy részét a Budapesti Nemzet­közi vásáron mutatták be, ahol azok nagy közönség- sikert arattak. Bizonyos volt, hogy a legtöbb új garnitúrára ve­vő lesz a belkereskedelem, de hogy miből, mennyit, s mikor gyártahatnak. azt még egy kiállítástól tették függővé. Ugyanis a Szov­jetunióban mutatták be azokat a típusokat, amelye­ket exportálni szeretné kül­kereskedelmünk. A belke­reskedelem által kiválasz­tott típusokat minden vál­toztatás nélkül elfogadta és megrendelte a szovjet üz­letfél is, s ílvmódon a bú­toripari vállalat nagyobb sorozatokban, gazdaságo­sabban tudja előállítani az új gyártmányokat. A BNV-n kiállított búto­rokból még egyszer sem sikerült olyan gyorsan megszervezni a sorozat- gyártást mint, az idén. Még ebben az évnegyedben meg­kezdődik a csillag-szoba váltótípusának a gyártása. Ez a garnitúra lett az első az év legszebb terméke pá­lyázaton. Mivel a BÜTOR- ÉRT a vevők kérésére meg­bontja a garnitúrákat, a ki­sebb lakással vagy sová­nyabb pénztárcával rendel­kezők esetleg egy részét is megvásárolhatják. A han­gulatgarnitúra váltótípusá­ból, az úgynevezett Kasmír­szobából első sorozatként 200 szobaberendezést gyár­tanak ezekben a hónapok­ban. Tízezer garderobszek- rény készül francia export­ra, de ugyanezt a típust belföldön is forgalomba hozzák. Ugyancsak új terméknek számít, a fémvázzal, fémlá­bazattal épült, kis méretű Carmen-szoba. Ebből az év elején a vállalat „saját sza­kállára” megrendelés nél­kül száz garnitúrát küldött az üzletekbe, ahol az igen rövid idő alatt elfogyott. A vállalatnál most ké­szülnek fel házgyári laká­sok berendezésedre kiírt pályázat mintadarabjainak elkészítésére. Negyedvagon búza holdanként Tiszaföldváron Evek óta tartó rekordtermés* sorozat a Lenin termelő- szövetkezetben A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet eszten­dők óta az ország legjobb gabonatermesztő gazdasága. Tavaly 24.08 mázsás ter­mést értek el 2070 hold át­lagában. Az idén jóval gyengébbek a termések a múlt évinél, ám a tisza- földváriak még meg is „fe­jelték” tavalyi átlagaikat. Az aratás-cséplés befejezé­sével végleges adatokat tudnak szolgáltatni, s ebből kitűnik, hogy az idén né­hány kiló híján negyedva- gon — 24 mázsa 9 kilogramm — búzát takarítottak be át­lagosan 1979 hold terü­letről. Ha azt vesszük, hogy eb­ben az évben a gyengébb termésekből következően lesz gazdaság a megyében, ahol 3—6 mázsás átlagter­mést számolnak, a tisza- földváriak eredménye ki­tűnő. Ebből érthető, hogy a környék termelőszövet­kezeteinek érdeklődése már megnőtt. Többek között a szajoli Vörös Csepel Tsz jelezte: szeretne vetőmagot szerezni Tiszaföldvárról. A Lenin Tsz-ben különben a Bezosztája 1-es fajtát ter­mesztik. Kiugró sikerükben benne van, hogy nagymennyiségű vetőmagadaggal dolgoztak. Tavaly 1 mázsa 70 kilogram­mot vetettek holdanként. Erre másfél mázsa nitro­gént, egy mázsa foszfort ad­tak. A tavaszi fejtrágyázást repülőgéppel végezték, egy mázsa nitrogént ad­va a vetésnek. Valamennyi búzaföldjüket Dikonirttal vegyszerezték. Ugyancsak repülőgépről juttatták el a holdanként! 7 kilogrammos karbamid levél trágyát. A bő termésből a Lenin Tsz gazdái 295 vagonnal adtak át idáig az államnak. Nagyrészt előre szerződést kötöttek a gabona éltékesí- tésére. Már elhatározták, jövőre kétezer holdon ter­mesztenek kenyérgabonát; Megkezdték a talajmunká­latokat. Ezer holdnyi vető­szántást végeztek már el. Ereszcsatorna, hattyúinak * J és hordozható könyvállvány HÍRE VAN SZÜKSÉG EGY VAROSBAN? öt évvel ezelőtt, 1961-ben alig három millió forint volt a túrkevei Vegyesipari Ktsz terve, az idén viszont már hat és fél millió fo­rintnál is több. Az éven­ként emelkedő tervnek ed­dig minden alkalommal si­került eleget tenni, sőt az idén az első hat hónapban a termelési érték 700 ezer forinttal több az előirány­zottnál. Az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére vállalt terven felüli 5 szá­zalékos többletmunkából is 30 százalék lett. A ktsz profiljából adó­dóan elsősorban javító-szol­gáltató munkát végez. Emel­lett azonban jelentős érté­kű utóhorgonyzott eresz­csatornát, hattyúnyakakat, csatomatartó vasakat, a karcagi vegyesipari ktsz- szel kooperálva pedig hor­dozható könyvállványokat is készítenek. A ktsz vala­mennyi munkájára nagy szüksége van a városnak, sőt kapacitásukon felül is jelentkezik igény a lakos­ság részéről. Az igények minél jobb és mielőbbi kielégítésére a szövetkezetnél példamuta­tóan foglalkoznak a tanu­lók képzésével, valamint a műszaki fejlesztéssel. Je­lenleg harminchat tanuló — a szövetkezet összdolgozó- jának 30 százaléka — igyekszik elsajátítani a kü­lönböző szakmák tudniva­lóit Legtöbben — tizenhe­ten — az építőipari szak­mában tanulnak. Idei mű­szaki fejlesztési tervükben pedig egy új faipari gép­műhely építése szerepel. Ennek megvalósításával si­kerül megszüntetni néhány faipari gép állását. (m) Azóta felnőttek a nyárfák... A Köttön-domb alatt későbben kel a Nap. Ügy tűnik. A hatal­mas földboglya elébe áll a fény­nek. Azt tartják, a kun vezér sátra állt rajta. Lábánál a ma­jor. Ott raktáros Karsai Má­tyás. Itt is lakott, e tájon so­káig. — Amott... a fák közül ide- tátni a tanyát. Lovak csalták ide. Két ló: egy kicsi, egy nagy. Zuru — Huru, így hívta Karsai Mátyás. A kun­szentmártoni Zalka Máté szö­vetkezet első fogata. Kapták. — Éjszaka. Tudom nagyon jól, megjött a bátyám, Jóska. Fel­zörgetett: ott van a ló a Pipis-ta- nyán. Mosonmagyaróvárról hozták, kiszuperált frontlovak. Bekötöt­ték az istállóba, vegyesen a négy ökör mellé. Reggel jöttek a töb­biek. Ló! A két Karsai szerszá­mot cipelt zsákban. — Adtuk a gazdát, kocsink, lovunk van. Körül-körül az ud­varon. Volt egy rossz kocsi, ökrök húzták azelőtt. — Kössed a kereket. Belecsimpaszkodtak a kocsike­rékbe, mennyit visznek a lovak. — Egyesbe! Melyik a jobb szándékú. Délig így ment. Feszítette az öröm a tanyát. Mátyásnak nya­kán maradt a fogat. Az első út­ra emlékszik. Juhsajtot vittek be a faluba. Hajtattak, mint a pa­rádés kocsis, táncoltattak végig az utcán. Mikor megálltak, res- tellkedtek: a birkasajtot mind végigrázatták az úton. Sokáig megvoltak a lovak, ősszel jött az akkori elnök, Vin- cze Mihály. — Hallod-e, Mátyás, baj van. A Cseuz malomba ott a sok mag. Kihordod-e vagy fogad­junk fuvarost? — A lónak adjátok meg, amit én kérek. Annyi abrakot, hogy aludjon rajta. Nem sok lehetett hátra az esz­tendőből, mire vége lett a mun­kának. Akármilyen hideg volt, Mátyáson nem &llt meg a kabát. A ló minden csínja, bínja övé. Nemcsak hajtotta, még a szénát Is maga vágta neki. Űj embe­rek jöttek, lovakkal, fogatokkal felszaporodott a csapat. Henceg­tek. összekaptak. Hol van az a híres Karsai? Azt mi is fel­rakjuk, amit ő. Cukorrépát szállítottak. Má­tyás összeszorította a fogát: ha a fene megesz, akkor se hagytok le. Nehezen ment a nap. Este egymásra néztek. — A papírost tegye ki min­denki. A cukorrépa átvevők mérleg­jegyet adtak a rakományokról. A Mátyásé 8 mázsával előzte a többit. Szerette a lovakat. Aztán átadta Szalai Pista bácsinak, alapító társának. Másik pár lo­vat kapott. Viccelték. — Nem tudsz te a lovaktól elszakadni. — Én-e? Tán hozzájuk vagyok kötve? Elment kanásznak. Még meg­vannak a lovak. Itt, a jaksori tanyákon. Csak nem ő hajtja. — Azért minden nap áthúz a lélek, megsímogatom őket. Tanya sincs már. Karsai Má­tyás tavaly búcsút mondott a tanyai életnek. Házat épített. Nem volt rossz a tanya. — Jön ki a papír egyszer az irodáról. Holnap reggel nyolc órára benn legyek. Felöltözött szépen. Ott volt. r- Mentek Szolnokra. Ott lesz­tek többen is, onnan együtt Pestre. Azóta se járt a fővárosban. De az szép volt, csodaszép. A Parlament. Münnich Ferenc, Do­bi István az asztalfőn. Szólítot­ták. Ment ki, lekezelt mindenki­vel. Munka Érdemrend. Nagy ünnepség közepére ért vissza. — A mostani raktár előtt volt az emelvény. Oda ültettek fel bennünket alapítókat. Mindnyá­jan ajándékot kaptunk. Én egy vekkerórát. Nagy bankettet tartottak, két­száz ember mulatott. Tízéves jubileumát ülte a Zalka Máté Termelőszövetkezet 1958-ban. Meghívtak a járásból egyéni gazdákat is, lássák, hogy élnek. A sok embernek beszélni kellett. Sokat koccintottak. Mátyás kö­rül kavargóit hajnalban a világ. Vonultak el egymás után, sor­ban előtte az esztendők. Mikor kezdték. Kilencen indultak. Kar­sai Mátyás jött a sorzáró kilen­cediknek. — Vincze Miska mondogatta s DÉFOSZ-ban, alakítsunk, ala­kítsunk. Hatvannyolc hold föld. Cibak­házáról jöttek gépek. Mire két­szer körüljárták azt a kis birto­kot, fel is lett szántva. Éppen csak kenyérnekvaló jutott az el­ső esztendőben. Többen ott­hagyták. Mátyás gondolkodott. Előtte szabadult a cselédsorból. Aztán kubikosnak állt. — A talicskát is jobb szeret­tem volna lovakkal húzatni. A többiek is visszajöttek. Ne­héz volt kitartani. Most már más. A hatvannyolc holdból tíz­ezer lett. Nyolcszáznyi család. Karsaiék együtt léptek be az ass^pnnyal. Dolgoznak mind a ketten. Hűséggel. Majd hús2 esztendeje. Cselédek, kubikosok, napszámosok indultak annyi fe­kete kenyér után. Régi dolgok. Jó emlékezni rá. Itt a majorban magas nyárfa- erdő nőtt fel azóta. Ök ültet­ték. Sudár fák, égbetörőek. Fe­jére nőnek Köttön dombjának. A Köttön-domb málik, kopik. Már így se tudja elfogni a fényt. Hét ágra süt felette a Nap. A raktáros nézi. Most, hogy kikér­dezgették, felszakadtak az emlé­kek benne. Jó volt visszagon­dolni. De azért ez jobb. Dolgoz­ni, forogni kövér búzaszemek között, s magasba igyekvő nyár­fák alatt. Jó itt a Köttön-domb lábánál. Borzák LaJr

Next

/
Thumbnails
Contents