Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
lSMfc «gusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztus 20-ra átadják a szajoli felüljáró áthidaló részét a hídépítők. Az új út is elkészül még ebben az évben, s év végére megindulhat a forgalom is a felüljárón. — N. Zs. — Takarmányozási bemutató a Jászságban Mára takarmánygazdálkodási bemutatót szervezett a Szolnok megyei tanács és az agrártudományi egyesület A fehérjegazdálkodásról, a takarmányfehérje készlet növeléséről, a takarmányozás gépesítéséről hallanak a tapasztalat- csere résztvevői. Elsőnek a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetben néznek szét a szakemberek, majd a jászapáti mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolában hallanak előadást. Végül a Jászsági Állami Gazdaság pusztakürti üzemegységében zárul a bemutató. Mibe kerül a búza ? Onköltségszámítás a Szolnok megyei termelő- szövetkezetekben — Többe került a marhahús, mint kaptak érte — Drága a tej Bemutatták az új Wartburg 1000-cs gépkocsit Az NDK budapesti nagy- követségének kereskedelmi osztályán kedden bemutatták az újságíróknak az új Wartburg 1000-es személy- gépkocsit, amelynek sorozatgyártása megkezdődött az eisenachi autógyárban. Az új Wartburg az 1000 köbcentiméteres kategóriában a legnagyobb teljesítményű és a legkényelmesebb kocsik közé tartozik. Háromhengeres, kétütemű, 45 lóerős motorjával óránként 125 kilométeres sebességre is képes. Százkilométerenként 8,5—9,8 1 üzemanyagot fogyaszt: A Budapestre hozott mintapéldányát az újságírók is kipróbálták s érdeklődtek, hogy mikor lehet megvásárolni. A kereskedelmi osztály és az autógyár vezetői elmondták, hogy a napokban kezdődnek a tárgyalások a MO- GÜRT-tel az új kocsi Magyarországra történő szállításáról. Valószínűnek tartják, hogy egy-két hónapon belül nálunk is megjelenhetnek az új Wartburg 1000-esek, s ez év folyamán feltehetően többszázat szállítanak a MOGÜRT- nefc (Tudósítónktól) Az ipari üzemekben, vállalatoknál előkalkulált önköltségi tervet is készítenek. Előre megtervezik a termékek termelési költségét. A Szolnok megyei termelőszövetkezetek zöme még nem készít előkalkulációs (előre tervezett) önköltségi tervet. Csak a zárszámadáskor derül ki, hogy egy mázsa búza, vagy egy kilogramm hús előállítása mennyibe került. A tervszerű nagyüzemi gazdálkodás azonban nem képzelhető el önköltségszámítás nélkül. Tavaly a jászberényi Március 15 Tsz kivételével, a megye valamennyi közös gazdasága a növénytermesztés és az állattenyésztés legfontosabb termékeire már önköltségszámítást végzett. 1965-ben a kenyérgabona termésátlaga megyénkben 13.4 mázsa volt, az előző évi 10.8 mázsával szemben. A 2.6 mázsás termésátlag növekedés révén 27 forinttal csökkent a kenyérgabona önköltsége. Igen nagy különbségek mutatkoznak a tsz-ek önköltségadatai között, például: a tiszasülyi Rákócziban több mint kétszerese volt a búza termelési költsége- mint a mezőhéki Táncsicsban, Legfontosabb abraktakarmánynövényünk, a kukorica termésátlaga és önköltsége 1965-ben a korábbi évekhez mérten lényegében nem változott.* A megye termelőszövetkezetei szép terméseredményt (átlag 183 mázsát) értek el cukorrépából, s az önköltség ezáltal 15 százalékkal lett alacsonyabb. A száj- és körömfájás kedvezőtlenül hatott tavaly az állattenyésztésre, amely a hozam, illetve a termelési költség nagyságában jelentkezett. Emiatt is 180 literrel csökkent az egy tehénre jutó évi tejhozam, s továbbra is maradt a viszonylag magas, 4 forint körül 1 liter tej költsége. A megye termelőszövetkezeteinek felében az országos átlag felett van a tej előállítási költsége. Átlagosan többe került egy kilogramm marhahús termelési, előállítási költsége a tsz-ek zömében, — mint amennyit kaptak érte. Volt tsz viszont, mint a kőtelki Ady, ahol 14 forintért állították elő a hízómarha kilogrammját, s ez igen szép eredmény. Tavaly az 1964. évi körül alakult a sertéshizlalás költsége, ám a tenyésztésben nagy visz- szaeséa történt! Az egy koca után leválasztott mglac kilogrammsúly 19 százalékkal csökkent, míg az önköltség 14 százalékkal emelkedett. A megyében 1965-ben a süldőnevelésen és a sertéshizlaláson kívül minden fontosabb állattenyésztési ágazat ráfizetéssel gazdálkodott. Az igen magas termelési költség a legtöbb esetben a takarmányozásból adódik: A gazdasági előrelátás, a tervszerűség megköveteli a termelési költségek előre- tervezését, a tényleges költségek elemzését. Követelmény, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek termelési és pénzügyi tervét önköltségi számításokkal egészítsék ki. Az új típusú termelési tervet készítő termelőszövetkezetek már 1966- ra terveztek önköltséget. Tóth Pál AZ ÖRDÖNG NVA KŐ DUDÁS fk/Éise, mese mákos, fekete nad- •»rrl rágós”. — így kezdte meséjét valamikor — vagy hatvan éve — Rebeka néném, özvegy Hadas Sán- dorné. Jóságos, szelíd öreg arca még most is előttem van, bár gyakran hallott meséire már csak halványan emlékszem. Kár, hogy azokat nem jegyezte fel senki, pedig bizonyára érdemes lett volna. Mesélt 6 Árgyélus királyfiról, a Zöldsü- vegű boszorkányról, az Öregbanyáról meg a kislányról s más efféléről. Tudott Rebeka néném olyan csodálatos históriát is nem egyet, amiről nemcsak 3 állította komolyan, hogy valóban megtörtént. Később felnőtt koromban hallottam ezt komoly emberek szájából is Valamiféle bűbájos tudománnyal rendelkező, ördöngős vagy garabonciás emberekről szólott, akik valami csodálatos dolgot vittek véghez sokak szemeláttára. Az egyik ilyen tudományos ember volt Túrkeviben Nyakó nevű dudás. A mai napig fentmaradt róla néhány história. Még talán el is hiszi, aki elmondja, hogy mi mindent tudott Nvakó. Az bizonyos, hogy Rebeka néném hitte is, amit mesélt róla. Egyszer — így szólt a mese — lakodalomba hívták Nyakót dudálni. valahova egy ördögárka-i tanyára. Gyalogosan bandukolt nyakába akasztott kutyabőr dudájával kifelé a kenderesi úton. A kereszt- útnál találkozott egy négyökrös üres szekérrel. Fiatal béresgyerek hajtotta az ökröket. Szóba elegyedett vele a legény s megtudta, hogy egy irányban haladnak. Illendően meghívta Nyakót, üljön fel a szekérre. Az öreg dudás előbb vonakodott. Ö ugyan felülne, de a dudáját nem bírják el az ökrök. — Ugyan már — szólt mosolyogva a legény. — Csak üljön fel bátyám! Ne tréfáljon! Nyakó a biztatás után fel is ült s a bőrdudát fellökte a szekérderékba. A legény megbiztatta az ökröket, de bizony azok meg sem bírták mozdítani a szekeret. Hiába csapkodta őket ostorával. Még a szenteket is lehívta az égből, de az sem használt. A szekér nem mozdult. — Na látod, ugye megmondtam, hogy nem bírják? De rá se’ nézz! Majd segítek én mindjárt — szólt Nyakó. Azzal fogta a bőrdudát és lehajította a szekérről. Az ökrök azonnal elindították a szekeret. A bőrduda pedig táncolva-ugrálva követte őket az úton. A másik mese arról szólt, hogy megint lakodalomba hívták Nyakót dudálni. Akkoriban még szegény helyen a lakodalmi talpa1 ávalót nem a „népi zenészek” húzták. Megelégedtek a bőrduda nyekergős hangjával is. Vacsora után vigan járta a násznép dudaszóra a csárdást kivilágos kvirradtig. Csak Nyakó unta már nagyon az egyoldalú vigalmat. — Tudniillik míg ő keservesen fújta és nyekergette hóna alatt a súlyos kutyabőrt, addig a többiek valóban vigadtak. Éppen, mikor a gyorscsárdásra került sor, kaptafogta magát Nyakó, felakasztotta a dudáját a falra. Az vígan szólt tovább, ő maga pedig beállott a táncolok közé. Saját dudájának zenéjére járta a többiekkel a táncot Más alkalommal is megismételte Nyakó többször ezt a szemfényvesztő mutatványt. így nem csoda, hogy mint megtörtént valóságot emlegették még pár évtizeddel ezelőtt is. Sőt még ma is akad, aki elhiszi, hogy Nyakó dudás „szemfényvesztő” tudományos ember volt. Csak nemrégiben derített világosságot előttem is erre a mesére egy másik Rebeka néni, a százkettedik évét taposó özvegy Debreczenyi Já- nosné. A régi jó idők emlékei felől faggattam. Elmesélte, hogy úgy tíz év körüli kislány lehetett, amikor 6 maga is tanúja volt Nyakó mesterkedésének. A szomszédjukban volt lakadalom s ő a kemence mögül a sutból nézte a táncot. Nyakó szolgáltatta a zenét nagy, hosszúszőrű kutyabőrdudájával. Egyszer- csak táncközben leemelte nyakából a dudát, jól telefújta és hirtelen felakasztotta a falra. A duda tovább szólt a falon, amíg volt benne szusz. Nyakó pedig derékon kapott egy menyecskét, fordult vele kettőt- hármat, míg a duda el nem halkult. Akkor megi t levette a dudát a falról és fújta tovább. Ezt többször is megismételte. Nem volt abban semmi „szemfényvesztés”, vagy ördöngösség. Rebeka néni, a 102 éves felvilágosult ember bizonyította, hogy Nyakó dudás nem volt táltos, se garabonciás. Az egyre távolodó idővel arányosan növekvő képzelet varázsolta át az ő ügyeskedését ördöngős, szemfényvesztő tudomány- nyá. Dr. Győrffy Lajos A rossz munkához is idő kell Legjobb lenne felsorolni azt a hosszú tortúrát, amelyen a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezet vezetői átestek. Gépről van szó. . Arról, hogy a közös gazdaság kifizetett majd - Í70 ezer forintot javítás címén, s mégsem tudnak . szántani. Van ugyan há- ■ rom szántó traktoruk, s háromezer holdnyi talajmunkát váró tarló. És nyakukon az őszi vetés, a sok vetnivaló. Ez a kollektív gazdaság csak kenyérgabonával kétezer holdat szokott bevetni évente. Náluk a gép ’ búzát, kenyeret jelent. Szóljunk hát a gépről. Kezdjük február 4-ével. Ugyanis ezen a napon vonultak be főjavításra a Szolnoki Állami Gépjavító Állomásra traktoraik. Pontosabban a kunszentmártonira, de az onnan továbbította Szolnokra. Kettőt, mert a harmadik Mezőberénybe került át. Akkor. Régen volt ez, igen régen. Nos, azóta történt is valami. Például a szóbanforgó gép már 72 órát(ü!) dolgozott azóta. Nem tévedés, nem 72 napról, 72 óráról van szó! A gépek február 4-től július 9-ig pihentek Szolnokon. A termelőszövetkezet elnökhelyettese, gépcsoportvezetője és az ottani gépjavító állomás képviselője többször megkísérelte, hogy átvegye. Pontosabban: háromszor „bebolondították” őket gépátvételre. Harmadszorra meg is történt. Nem azért, hogy a gépet már rendesen kijavították, hanem mert a szövetkezet nem tudott tovább várni. Jegyzőkönyvben jelezték, menynyi mindent kifogásolnak. A Szolnoki Gépállomáson meg is ígértek mindent. Hogyne, rendbe teszik, s csak azután küldik ki a gépet. Egy napra rá a gépek megérkeztek Kunszent- mártonba. Hogy hogyan, arról is érdemes beszámolni. Gépszállító teherautón vitték ki a szövetkezet majorjába. S mert már akkor nem tudták beindítani, lerántt.aiták a másik géppel. És otthagyták. A szövetkezet ezek után hozzákezdett a gépet bejáratni. Három napig tudták üzemeltetni. Kakukk Károly elnöknél lista van arról, milyen szakszerűtlenül, felelőtlenül javították ki ilyen hosszú időre is a gépet. Csak néhányat: a for- gattyúsházat olyan festékkel kenték be, amelyet az olaj felold. így eltömítette a szűrőt. S aztán olyan csekélység: elrepedve a nagy motor- ház. A traktort vissza kellett vontatni a Kunszentmártoni Gépjavító Állomásra. Ott se kapkodtak vele, hiába sürgette a szövetkezet nap-nap után. Sőt, az egyik alkalommal a termelőszövetkezet szerelője azt a választ kapta: vigyen magával 14-es L-kulcsot. A szövetkezet szerszámozza fel a gépjavító állomást? Végülis ottjártunkkor, augusztus 5-én még a gépjavító telepen találtuk a traktort. Bár azt mondták, már el lehet vinni. Már! Már 600 hold maradt szántatlan emiatt. A másik két géppel is volt baj, nem is egyszer javítás után, de azzal legalább dolgozgatnak. A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetben is erre kíváncsiak. Az ügyben beszéltünk Törőcsik András igazgatóval. Azt ígérte, nyomban kiküldi garanciális szerelőjét Kun- szentmártonba. Megnézeti, hogyan történhetett meg ez az eset. — borzák — Három évenként cserélik ki a termőföldet a karcagi Béke Tsz berekfürdői prím őrtelepén az üvegházakban. Az idén ősszel már új termőtalajba kerülnek a palánták. A keltetési idény befejezése előtt a helyi fmsz még tud naposcsibét biztosítani. Kérjük igényével a helyi földművesszövetkezethez fordulni. Baromfiipari Országos Vállalat Törökszentmiklósi Gyáregysége. Naposcsibe
