Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

18*1. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az utolsó holdakat aratják A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS MEZÖGAZDASÄGI OSZTÁLYÁNAK JELENTÉSE ALAPJÁN Járás, város neve Kenyér­gabona Tavaszi árpa Talaj­munka Istálló­trágyázás Gabona­felvásárlás aratási tervének teljesítése százalékban Jászberényi j. 90,1 100,— 51.6 49,6 36,— Kunszentmártoni j. 100 — 100,— 68,5 22,2 84,2 Szolnoki j. 89,7 98,6 70,9 22,8 72,6 Tiszafüredi j. 98,7 86,9 39,5 46,9 64,8 Tf -ökszentmiklósi j 90,8 99,1 56,6 25,2 77,— Jászberény 100,— 100,— 68,— 27,4 45,— Karcag 100,— 100 — 51,3 19.8 18,2 Kisújszállás 100,— 100,— 57,3 22,1 52,6 Mezőtúr 98,7 100,— 40,4 27,4 64.9 Törökszentmiklós 100,— 100,— 64,6 36,3 64,3 Túrkeve 100,— 100,— 34,9 25,6 95,6 Szolnok megye 94,7 98,6 56,3 32,2 62,2 A Szolnok megyei Ál­lami Gazdaságok Igazgató­sága ezen a héten nem adott ki jelentést. Mint már közöltük, hét közepén náluk véget ért az aratás. A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályán el­mondták munkatársunk­nak, hogy ha a múlt heti esőzés nem akasztja meg a munkát, akkor a terme­lőszövetkezetek is végeztek volna. így is az utolsó hol­dakat vágják. Baj azon­ban, hogy a néhány köz­ségben, termelőszövetkezet­ben nem tartanak a me­gyei átlagnál sem. Jász- ladányon és Tiszasülyön indokolatlanul lassan ha­ladt a betakarítás. Most már máshonnan tudnának gépeket küldeni nekik, ám a kombájnokat nem tud­ják kiszolgálni a tiszasü- tyiek, a jászladányiak. A megyében cséplőgé­pekre 10 ezer hold termése várt az idén. E munkának is túl vagyunk csaknem felén. S ha csak kicsit is kedvez az időjárás, e héten véget érhet az aratás-csép- lés Szolnok megyében. A múlt hét elején még másfélezer vagonnyi ned­ves gabona kinn volt a szérűkön. Azóta megszárí­tották, és a terményforgal­mi telepeken értékesítették a megázott gabonát. A me­gye termelőszövetkezeteinek 1500 traktorából mindössze 500 dolgozik még mindig két műszakban. Kevés. Emiatt is van, hogy a 245 ezer holdnyi tervezett ta­lajmunkából 140 ezer hold van még készen. A szal­mát 160 ezer hold tarló­ról takarították le, s majd­nem 100 ezer hold szalmá­ját kazlazták be. Jól sikerült az összetett honvédelmi verseny K unszen ímártonban Az alapszervezeti vetél­kedők után augusztus 7-én, vasárnap rendezték meg Kunszentmártonban a já­rási összetett honvédelmi versenyt. A nőknél egy, a férfiaknál három korcso­portban mérték össze tu­dásukat a versenyzők. A pályabemutatás és a jelentéstétel után kezdő­dő verseny, a különféle akadályok leküzdése alapo­san próbára tette a részt­vevők felkészültségét, álló­képességét és leleményes­ségét. Az elért időeredmé­nyek alapján a kunszent­mártoni és a cibakház! versenyzők készültek fel legjobban. Az utóbbi köz­ségből részt vett verseny­zők között volt a döntő leg­fiatalabb és a legidősebb tagja. Mindketten, és a küzdők valamennyien de­rekasan helytálltak a ne­héz versenyben. I. L. járó. embereket irányító munkakörbe kerülnek. Ha segítjük őket, kevesebb kudarc éri őket és nem torpannak meg a nehézsé­gek előtt, amiknek áthida­lását az iskolában nem ta­nulhatták meg. Akadt eset, amikor a szakmai felké­szültség követelménye szo­rult háttérbe, egyesek nem kaptak elég ösztönzést ar­ra, hogy az igények sze­rint bővítsék tudásukat, ta­nuljanak. Az is előfordult, hogy a politikai éberség is hiányzott egy-egy szerv kádermunkájában. A vezsenyi szövetkezet vezetőinek mind a párt erkölcsi normáit, mind a törvényeket sértő maga­tartása és cselekedetei, va­lamint más esetek, arra a meglévő hibás szemléletre mutatnak, hogy a gazdasá­gi eredmények szemellen­zőként hatottak a járás ve­zetőire. Elfedték előlük ezeknek az embereknek fel­fogását, magatartását, a kö­zösségnek károkat okozó tetteit. S még ma is akad­nak olyan szövetezeti ve­zetők a járásban, akik a közös gazdaság sikerei ré­vén több jogot vindikálnak maguknak, mint amennyi megilleti őket. Egyike-má- sika elbizakodott, az ered­ményeket a dolgozók kö­zösségtől magának eltulaj­donítja, nem becsüli dol­gozótársait, vezetőhöz mél­tatlanul viselkedik. Joggal állapítja meg a megyei vb határozata: a gazdasági eredmények eltakarták a kádermunkában jelentkező fogyatékosságokat is. A szubjektivitás is ilyen, mert számos bukta­tót jelent a káderpolitikai elvek érvényesítésében. Fő­leg a járási tanács egyes vezetőinek szemléletében volt tapasztalható a szub­jektivizmus és az ebből eredő hibás gyakorlat, egy- egy esetben a helyzetet ép­pen ezért nem mindig si­került tárgyilagosan elbí­rálni. Ez is oka annak, hogy a káderek nevelésé­ben a kritika és önkritika nem foglalta el a megfe­lelő helyet. Káros módszerekkel pró­báltak egyes gazdasági és szövetkezeti vezetők mun­katerületükön fegyelmet, rendet tartani, másoknál az anyagiasság, az önzés kis­polgári tulajdonság nyilvá­nult meg igen erőteljesen. A pártbizottság tagjai kö­zül az ülésen többen hang­súlyozták a jövőre nézve, hogy éppen a vezetők ér­dekében szükséges a bíráló szó, a munka közbeni fi­gyelmeztetés, és ha arra az illető rászolgál, idejében kell szólni hibáiról. Bár az egyik felszólaló azt is el­mondotta, hogy mikor elő­ször hallott vezetője viselt dolgairól, intrikának tar­totta a hallottakat. Ké­sőbb viszont kiderült, hogy igaz volt. Elejét kell ven­ni az intrikának, de bizto­Változalok cqtf témára Pálóczi-puszta 1966 Mikor telepedett meg itt az első földet túró em­ber? Nagyon régen. Az ittlakók annyit tudnak, hogy az lS007as években Pálóczi Horváth Mária bir­toka volt ez a széles határ, majd a tulajdonos a sá­rospataki kollégiumnak ajándékozta ezt az 1500 hol­dat. S bár azóta sok esztendő telt el, háborúk zaj­lottak, emberek haltak és születtek, a név maradt: Pálóczi-puszta. Maradt a puszta is olyannak, mint sok-sok évvel előtte volt? Ma is úgy élne a puszták : épe, mint öregapáik idejében? Megkezdődött a szilva szedése Évről évre több zöldsé­get és gyümölcsöt expor­tál a Szolnok megyei Szö­vetkezetek Értékesítő Köz­pontja (MÉK). A kiren­deltségek közül különösen sok árut küldenek a Német Demokratikus Köztársa­ságba, Lengyelország­ba, általában a szocia­lista országokba Homok­ról. Az idén júniusban és júliusban naponta átlag mintegy 5 vagonnyi gyü­mölcsöt, zöldborsót és zöld­babot raktak vagonokba. Zöldborsóból 21, zöldbab­ból 75, barackból pedig 16 vagonnal szállítottak kül­földre. Ezenkívül jelentős mennyiség került a kiren­deltség körzetéből a bel­földi piacra is. Jelenleg szilvát vesznek át. Tegnap elindították az első szállítmányt az NDK- ba. Az idén sikeres lesz a szilva szüret. Ez részben a jelentkező igények, rész­ben pedig a bő termésnek köszönhető. Az előzetes számítások szerint mintegy 130—140 vagon szilva fel­vásárlására és elszállításá­ra készülnek a kirendelt­ség dolgozói. Ez naponta 8—9 vagon áru berakását és elszállítását jelenti. sítani kell, hogy a ténye­ken alapuló jogos kritika megfelelően érvényesüljön — összegezte véleményét a felszólaló. Ha egy-egy ve­zető munkájáról, magatar­tásáról irányító szervei vé­leményt alkotnak, hallgas­sák meg a kommunista kol­lektívák észrevételeit, meg­jegyzéseit. Vegyék alapul, milyenek a gazdasági ered­mények annál a vállalat­nál, vagy szövetkezetben, a párt politikájának érvé­nyesítéséért milyen tevé­kenységet fejt ki az illető vezető. Még egy dolgot: hangsúlyosan utal arra a megyei végrehajtó bizott­ság határozata, hogy a kol­lektívák, a választott tes­tületek, a taggyűlések ne­velő erejét is vegyék igény­be a káderek formálásá­ra. Megtörtént ugyanis, hogy egy-egy vezető mun­kájában, magatartásában meglevő problémák már csak akkor kerültek a vá­lasztott szervek elé, amikor őt fel kellett menteni a tisztsége vag-i a beosztása alól. A járási pártbizottság egyetértett azzal az állás- foglalással is, hogy szűn­jön meg azoknak a káde­reknek az ide-oda helyez- getése, akik az évek során különböző funkciókban al­kalmatlannak bizonyultak a vezetésre. Olyan munka­kört töltsenek be, amilyen­re képességeik szerint meg­Iskola a tejházban Kiss János bácsi a pusz­taiak tanácstagja. Azelőtt mezőgazdasági cseléd volt ebben az uradalomban. Te­hát „őslakos” — ahogy mondja —, s nem „beván­dorló”. Ma a Szikra Terme­lőszövetkezet mérlegkeze­lője, lévén itt a közös egyik tanyaközpontja. Róla mesélték az embe­rek, hogy a felszabadulás után ő segítette megoldani a puszta ivóvíz-gondját. No, nem úgy, hogy kutat ásott. Járt ide-oda, még a mi­niszterhez is felment egy sajátkezűleg írt kérvénnyel, felelnek, mert ez számukra is előnyös. A jövőt illetően a hatá- rozat a kádermunka továbbfejlesztése érdeké­ben a pártirányitás és el­lenőrzés javítását szabja meg a járási pártszervek részére. Világos helyzetet teremt a feladatok sorá­ban. Megállapítja, hogy a káderpolitika elveit a nö­vekvő feladatoknak meg­felelően kell érvényre jut­tatni. Másrészt a vezetők képzését és a káderek után­pótlását céltudatosan és tervszerűen irányítani és ellenőrizni. Törekedni a vezetők stabilizálására és fokozni az irántuk tá­masztott követelményeket, nevelésüket munka köz­ben, kritikus légkörben biztosítani — írja elő töb­bek között a határozat. Tizenheten szólaltak fel a járási pártbizottság tagjai közül a határozat is­mertetésekor, mindannyian egyetértettek a járás káder­munkájára vonatkozó ta­pasztalatok összegezésével és az ebből következő fel­adatokkal. A pártbizottság ennek a határozatnak a végrehajtásával, amely a jelen és a jövő tennivalóit képezi, az építőmunka eredményei megsokszorozá­sának feltételeit teremti meg a járásban. (L. A.) csakhogy pénzt kapjanak egy ártézi kútra. Azóta se vetette ki nyakából az itt­lakók gondját. Nem is íjlyan ré"en volt még, amikor az állatmegbetege­dések miatt karanténba zárták a jószágot, s zárolt terület lett az egész pusz­ta. Az embereknek azon­ban enni kellett. Mit tett János bácsi? ö lett az élel­mezési felelős. Naponta vé­gigjárta az itt élő harminc­egy családot. Felírta egy papírra, kinek mi kell a boltból: egy kiló cukor, két kiló kenyér, liszt, élesztő, gyufa és ecet, aztán a falu­ból egy kocsi mindig pon­tosan leszállította a rende­lést, s János bácsi osztot­ta azt szét. ő járta ki azt is, hogy 1965-ben villanyt kapottba puszta, s az ő nevéhez fű­ződik a dolgozók iskolájá­nak megszervezése is. — Kinek öt, kinek hat osztálya volt — mondja. — Eszembe jutott, jó lenne befejezni az iskolát. Be­széltem a faluban a taní­tókkal. Azt mondták, ki­járnak ők hozzánk szíve­sen, csak szervezzem meg és legalább nyolcán le­gyünk. — Sikerült összeszedni azt a nyolc embert? — Először nehezen ment. Csak hatan jelentkeztek. Mondtam az asszonynak: jelentkezzünk mi is. Ügy ki lesz a nyolc. Hát öreg fejjel beültünk tanulni. — És hol volt az isko­la? — Először a tejházban. De ott télen olyan hideg volt, hogy majd megfagy­tunk, pedig még pokrócba is beburkolóztunk. A taní­tók becsülettel kijártak hozzánk, hóban, fagyban. Mondtam az asszonynak: nem lesz ez így jó, meg­vesz bennünket az isten hidege. Tartsuk inkább nálunk, a lakáson az isko­lát. Jő asszony az én fele­ségem, beleegyezett. Szó­val a nyolc osztályból már tizenkilencen vizsgáztunk. Megjött a kedvünk a tanu­láshoz. A „bevándorlók“ Nádas Jánoséknál nagy­mosás van éppen. No nem nagy munka manap­ság, ott a mosógép, egy­kettőre kész vele az ember. Legalább is ez a vélemé­nye a háziasszonynak. Nádasék Kunszentmár- tonból költöztek ide a pusz­tára. Jobb itt? — Anyagilag sokkal jobban jártunk — mondja a gazda. — Én itt dolgo­zom az állattenyésztésben, a szarvasmarhák mellett. Elég jól keresek. — És mi idehaza több jószágot tudunk tartani, mint Kunszenten — szól közbe az asszony. — Most is van két tehenünk, egy kisborjúnk, hat sertésünk. A legnagyobb fiamnak is az a mániája, hogy jószá­got nevel. Tizenhat eszten­dős és minden keresetéből sertést vesz. Azt mondja, meghizlalja és majd elad­ja. Én meg azon gondolko­dom, hogy belépek a liba­tömő szakcsoportba. Meg­éri. Megismerkedem a család két legkisebb tagjával is, a két kisiskolással. Ma­napság már nekik sem okoz gondot az iskolába járás, pedig jónéhány kilométerre laknak a falutól. Reggel fél nyolckor autóbusszal utaz­nak oda, s délben egy óra­kor már szüleik asztalánál ehetik az ebédet. Pisti, a kicsi dicsekedik, rendszere­sen megnézi a Tenkest a televízióban, mert anyuék nemrég vettek egy szép tv-készüléket. — Nem vágyódnak visz- sza a községire, vagy vá­rosba? — Ezt is megszokja az ember — szól ismét a gaz­da. — S megvan nekünk itt mindenünk. Miért vá­gyódnánk el innét. Rózsák akiskertben Meglátogatom Kurtán Gábor bácsit és feleségét, ök a puszta legöregebb lakói, Gábor bácsi túl ju­tott a nyolcvankettedik évén is. Hét gyereket ne­veltek fel, s végül ketten maradtak. A kisház kertjé­ben rózsák virítanak. Kur­tán néni gondozza a virá­gokat. Gábor bácsi már csak üldögél a tornácon. Nem is olyan régen nagyon beteg volt. — Olyan orvosunk van, hogy csak hálálkodni lehet neki — mondja az öreg. — Ezeken a rémisztő rossz utakon éjjel-nappal kijár hozzánk, ha szükség van rá. Nagyon rendes asszony, doktor Jakkel Magdának hívják. A néni rábólint az ura beszédjére: — Ügy bizony. Neki kö­szönhetem, hogy az én öre­gem életben maradt. Áld­ja is meg érte az isten. Ami még kellene Százhúsz ember. Felnőtt és gyermek otthona a Sze- levény községhez tartozó Pálóczi-puszta. Elégedetten élnek itt: Kurtán néniéit, mert a szövetkezet gondos­kodik róluk öreg napjaik­ra, Nádas Jánosék, mert jó a kereset, Kiss János bácsi, mert rövidesen hetenként mozivetítés is lesz a pusz­tán. És elégedett a puszta többi lakója is, köztük Se­res Mihály, mert neki si­került megvennie azt a Moszkvics gépkocsit, ami­re a szíve fájt. Elégedettek, de mégis elégedetlenek. Bolt kellene még ide, hogy ne kelljen egy deka élesztőért bemen­niük Szelevényre. Bori Lászlóék vállalnák, hogy vezetik a kihelyezett bol­tot, még helyiséget is biz­tosítanának. Aztán kellene járda is a házak közé, hogy esőben ne kelljen nyakig sárban járniok. ök társa­dalmi munkában meg is csinálnák. Egyszóval a régi pusztá­nak már csak a neve ma­radt meg. Ha lépésről lé­pésre is, de közelebb hoz­za az itt élő embereket a faluhoz, a kulturáltabb élethez, a házakban este kigyulladó villanyfény, a televízió, az autóbusz. Varga Viktória Villanyszerelő és géplahaios szakmunkást azonnal felveszünk. „Szakmunkás” jeligére a szolnoki hirdetőbe. Heves megyében segít aratni Bach József, a Szolnoki Állami Gazdaság kiváló kom- bájnosa ott arat, ahol talál aratnivalót. Miután me­gyénkben már nem igen van, Bach József Heves me­gyébe vonult gépével

Next

/
Thumbnails
Contents