Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

1966. augusztus 27.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ávb tárgyalta...

A% őszi munka nagy erőpróba

ténő mélyszántás elvégzése is szervezettséget, az erők összefogását igényli.

A párt és tanácsi szervek közösen munkálkodnak azért, hogy minden ember megértse milyen fontos az őszi munkák idején a helytállás, az igyekezet, a szocialista munkaversenyben való részvétel. Az együttes vb-ülés állástfog- lalt abban, hogy

augusztus 30-án járási mezőgazdasági aktíván tanácskoznak a közös gazdaságok, mezőgazdasági üzemek vezetőivel az őszi feladatokról.

A járási tanács vb mező- gazdasági osztályát a két végrehajtó bizottság utasította, hogy adjon meg minden segítséget a termelő- szövetkezeteknek, mezőgazdasági üzemekben, s főként a kenyérgabona vetésterv teljesítését szorgalmazza. Ha szükséges — a művelődési osztállyal és a KISZ járási bizottságával egyetértésben — biztosítsa az iskolák tanulóinak bevonását az őszi betakarításba

gos műhelyük egyetlen a városban, ahol háztartási edények javítását is végzik, s munkájukra nagy az igény.

A gondok közé tartozik többek között az is, hogy a kertészet — amelynek fő feladata a városi parkok gondozása — nem rendelkeznek megfelelő területtel, s nincs lehetőség bővítésére, korszerűsítésére. Megoldásra váró feladat a vállalat talajerő részlegének elhelyezése is, mivel a jelenlegi telephelyet a KÖJÁL legutóbbi vizsgálata során nem találta megfelelőnek és annak megszüntetésére hozott határozatot.

A meglevő nehézségek ellenére is a szervezett munka s nem utolsósorban a dolgozók szorgalma, versenyvállalásaik teljesítése eredményeként idei első félévi termelési tervét túlteljesítette a vállalat. S hogy ez a jövőben is így legyen, lehetőségeihez képest a végrehajtó bizottság segíti a vállalat munkáját. Szó volt arról, hogy jövőre a talajerőrészlegük szippantókocsit kap, amely elsősorban a középületek szennyvizének elszállítását könnyíti meg.

Aranyhosaorús jelvény a vendégnek

Felejthetetlen élményt jelentenek számomra az itt eltöltött napok — így foglalta ösz- sze F. Gyenyiszovics Kiva Szolnok kedves vendége, kétnapos

A pártélet fóruma

„Amíg

a taggyűlés elé állítatok“

Rónyai László, a mesterszállási Úttörő Tsz párttitkára mondta el milyen gondolatokat gyűjtöttek eddig össze a vezetőségváíasztó taggyűlés beszámolójálátogatásának tapasztalatait. — Tegnap a város nevezetességeit, s néhány üzemet nézett meg, majd a Kilián György Repülő Tiszti Iskolán tisztekkel és növendékekkel beszélgetett.

A Tisza-ligeti sátortáborban a második világháború személyes élményeit elevenítette fel az MHS megyei szervezeteinek elnökei előtt.

A bútorgyárban a déli órákban fogadták a vendéget.

Este a tiszteletére rendezett vacsorán a megyei és városi pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront, az MSZBT és más szervek ajándékokkal kedveskedtek, majd az MSZBT arany koszorús jelvényével tüntették ki a Tiszafüredet felszabadító zászlóalj egykori parancsnokát.

hoz:

— Néhány alapvető gondolattal kezdtük el a beszélgetéseket. Először is azt néztük, hogyan valósítottuk meg az alapszervezet határozatait. Volt például, amit azért hoztunk néhány éve, mert kevesen tanultak. Most kész a felmérésünk: Azt tanúsítja,

komolyan vettük, amit döntöttünk. Most is ketten tanulnak a marxista esti egyetemen, hárman a marxista középiskolára mennek, öten az általános iskoTélire pedig szemináriumot is szervezünk.

— Ez a gondolatkör még sok mindennel bővült. Azzal a javaslattal például, hogy törődjünk jobban a fiataljainkkal. írassuk be őket középiskolába, szakmunkástanfolyamra stb Ezzel elejét vesszük annak, hogy olyan könnyen Itt hagyjanak bennünket. Hiszen, aki bedolgozza itt magát, az már megkeresi a kétezer forintot havonta. Mégis alig van negyven tizennyolc—negyven év közötti korú tagja a tsz-nek.

— Az idén huszonhat nyolcadikos diák volt a községben. Egyetlen fiú jött hozzánk. A többiek továbbtanulnak. Arra a következtetésre jutottunk, nam elég, ha csak mi várjuk őket. Következetesebbnek kell lennünk abban is, hogy aki ide kerül hozzánk, időszaki munkára is — úgy bánjunk vele, mint leendő tagunkkal. A pedagógusokkal is közelebb kell egymáshoz kerülni. Ök is csak úgy tudnak nagyobb meggyőződéssel szólni a gyerekek között a tsz-ről. Szigorúan visszautasítjuk, ha a pedagógusokat alaptalan rágalom éri — mert éri — nálunk. Megbecsüljük őket, szeretnénk, ha segítenék a tsz-t. Eddig annyi az eredmény, hogy ketten a nyáron már munkát vállaltak itt. De ez még kevés.

— Tizenegy éve lakom a községben. Azóta egész utcasorok nőttek itt. Tíz-ti- zenkejtő 130—150 ezer forintos ház épül évente. Ha több anyag jutna hozzánk, ez a szám nagyobb is lehetne. Sőt, ha a cseretelkek gondolatával (ez azt jelenti, hogy a tanyahely helyett cserébe kapják a faluban a portát) megbarátkoznak, még intenzívebb lehet az építkezés. Szeretnénk viszont, ha a szép, villaszerű házakhoz hasonlóan korszerű lenne az emberek gondolkodása is. Most volt itt az alapszervezet egyik tagja. Sertésgondozó. Megkérte a pártvezetőség, gyűjtsön tapasztalatokat a társadalmi tulajdonhoz való viszonyról. Alig győztem hallgatni, hogy: a.z öreg M. megtörte a közös kukoricát, mások a tábla közepébe engedik a disznókat, libákkal járatják a lucernát stb. Sajnos, még itt tartunk a sok szép úi házú faluban.

— Nincs egy kultúrhá- zunk. A tsz-nek van egy télen mindig jégverem nagyterme. Nem tudunk sehol összeülni egy sakkpartira, egy meghittebb beszélgetésre. Pedig de sok minden szóbakerülhetne ilyenkor. A felszabadulás előtt itt a lakosság apraja- nagyja csütörtökön és vasárnap templomba indult. Most évről évre kevesebb a hittant tanuló gyerek. Az emberek, ha tiltanánk a templomba járást, jobban mennének. Nem tiltjuk, hát nem mennek. De a vasárnap ünnep. Menni szeretnének valahová. Nem tudjuk hova hívni őket. Pedig nemcsak az egyszeregyet, az új közösségi életet is lehetne, kellene így is „tanítani”.

— Elfogadtuk régebben azt a javaslatot is, hogy kezdeményezzenek a párttagok munkaversenyt. Akkor megvolt, hogy kik vállalják ezt egy-egy munkacsapatban. Azóta a versengés átterjedt a brigádokra. Most azt várom, hogy szocialista címért küzdő brigád alakuljon.

— Határozataink érvényesítéséről beszéltem eddig. Ez pedig csak egyetlen gondolat, amiről szólni fogunk. Hosonlóan fontos gondolat több is van.

Nem ülünk minden alkalommal hivatalos tanácskozásra össze. Elég néhány- perces találkozó, hogy véleményt váltsunk, tájékoztassuk egymást. Amit elmondtam, az sem kerül mind be a beszámolóba. Mégis, milyen jó segítség az ilyen alapos tájékozódás ahhoz, hogy az ember odaállhasson beszámolni arról, mit végzett két hosszú éven át, s összegezve mi minden vár reánk.

Borsi Eszter

iát fejezik be, sokan szakmunkásképzésre járnak.

Szilvaszüret Cserkeszöllőn

A cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezetben beérett a szilva. Jobb a termés a tavalyinál. Idős Miháci István bácsi nagy gonddal válogatja a gyümölccsel telt, exportra kerülő ládákat. —

(Marton Tibor felvétele)

Hosszan az éjszaka

Első szúrásra kibuggyant már a dinnyéből Lőrinc piros leve. A Kevesföldön minden reggelre átnedvesedett a fű. A dűlő végén volt a gyep. Nyáron nem tehette rá a lábát a jószág, kaszálónak kellett. Jó füvet hajtott, vadlóherét és szürkeperjét.

Tüzeltünk. Krumplit sütöttünk a nyárfasor alatt. Száraz marha- ganéjból, rozséból dombot raktunk. Hangtalan parázsizzással égett. Ültünk összebújva mellette. Csupa korom a kezünk, a szánk tájéka. Nevettünk rajta. Akkor vettük észre, a Rózsás ballag a nádasba. Az Ilonkáék tehene.

— Te maradj. Majd én visszahajtom.

— Nem kell.

— De.

— Akkor se.

Szaladtunk. Hosszú lába után repült egybeszabott barhent ruhájának alja. A nádas előtt megálltunk. Szemben egymással. Leheleté megfehéredett a reggeli hidegben. Jót tett a futás. Egészen kipirosodott tőle.

— Ilonka. Üljél majd az én helyemre az iskolában.

— Minek?

Mióta felvettek a gimnázium- . ba, goromba hozzám. Kettőnket visznek gimíba,

— Tudod, hogy a gyűlésen is--Így volt. Szónokoltam a centenáriumi ünnepen. Utána odajött egy motorosruhás idegen. Megveregette a vállam, kérdezte: hol az anyám. Ott ült az első padsorban. Még mindig tapsolt, pedig a többiek már abbahagyták.

— A kommunista párttól vagyok. Somogyi.

— Ó.

— Kitaníttatjuk a fiát.

— Jaj.

Az udvaron a juharfák alatt tartottuk az ünnepséget. Kihord- tuk a padokat, azon ült a nép. Anyám mellett az Ilonka anyja. Táncoltunk az ünnepség után Hosszúnadrágot vettem. A bátyámé, de ha kettőt gyűrök a korcán, pont rámvaló. Ilonkának mélykék szeme van. Olyan zöldharag jelent meg a sarkában.

Azóta ilyen. Mentünk vissza a tűzhöz.

— Ilonka... Ne félj... Én nem hagylak el téged...

— Ne menj el.

A nők már ilyen korban is megérezhetik, mit hoz a holnap. Ilonka kék szemét sápadt, sárga szomorúság párázta. Megfogtam a kezét. Éreztem, milyen forró a teste. Ügy kapaszkodik a tenyerembe. Erősen, fogodzóan szorítja.

— Ilonka... Te leszel a feleségem.

Bokomyi nagy kankalin mellé értünk. Még nyílt a tetején néhány virág. A tűznél röhögve fogadtak a fiúk.

— Szerelmesek! Szerelmesek'

Nézték a földet nevetgélve.

Bottal valamelyik beleírta a porba: „Ica-)-Gábor= 1 pár”.

— Nem is igaz.

Még a kék szeme is felvette a naplemente színét. Lesunyt pillája alól hálásan, melegen sütött rám a nézése. Felugrottam.

— Marhák vagytok! Hülyék!

Botommal szétvertem a tüzet

Gurult messze a sok sistergő krumpli, a füstölgő parázs.

Hét végére hazajött a bátyám, eltávozásra. A határon szolgált. Zöld tányérsapkáját valamennyien a fejünkre próbáltuk. Sorban tisztelegtünk a bátyám előtt.

— Tizedes elvtárs, jelentem--Mikor én szalutáltam, a bátyám vigyázzba kapta magát.

— Azt jelentse kiskatona, hogy csókol a bacsa lánya.

Hahotéztak.

— Megcsókoltad már?

— Naná.

— Tényleg? Hát akkor te legény vagy. Más is volt?

— Naná.

Visszavette a sapkát tőlünk. Megkomolyodott. Anyám a verandán csirkét pucolt.

— Tudja-e már, ki lesz a menye? — kérdezte a bátyám.

— 0.

— A bacsa lánya.

— ö, t*.

— Jóravaló, derék lány. Gábornak való. Azért, hogy úrfi

lesz...

— Bolondos.

— Meglássa. Nem gyerekek már ezek.

Cigarettacsomagot húzott elő a zsebéből. Mikor feltépte, tétovázott. Azzal a mozdulattal, mintha meg akarna kínálni valakit De csak kettesben maradtunk már akkor.

Reggelre elvesztek a birkák. Három bárány: Gazsi, Berci, Jankó. A Gazsit megtanítottuk trukkolni. Kicsi korában elébe tartottuk a tenyerünket. Nekiszaladt, csattant rajta a homloka. Hamis. Nemrégen fellökte biciklistül a fináncot.

A dűlőig vitt a nyom a porban. Aztán a gyepen nem lehetett semmit látni. Kerestük egész nap. Este szótlanul ültünk, hallgatagon.- — A birka nem megy el mesz- szire... Valaki befogta — mérgelődött apám.

Vacsora után ránk nézett.

— Öltözzetek.

— Hová?

— A bárányok fáznak ilyenkor. A többihez szeretnek bújni.

Apám, a bátyám nyakukba húzták a fejüket. Nehéz járással, csattogó lépésekkel haladtak utánam. Mikor a Kevesföldön mentünk át, úgy rémlett, még ég a tűz. Égette valami mezítlábas talpam. A sötétben is megismertem a kankalintövet. Hideg éjszaka volt. A ruhámra rászállt a harmat. A nádas előtt megálltam. Nagyon bántam, hogy még sohase csókoltam meg Ilonkát.

Közeledtünk a juhász tanyájához. Le akartam maradni. Apám mérgesen rám nézett. Nem köszöntünk.

— Add ide a bárányokat, Mihály!

A juhász egyedüli férfi a tanyában. Közelebb lépett a kerítéshez. Láttam, villa van odakészítve a fal mellé.

— Szépen mondom, add ide a bárányokat, Mihály.

Tényleg nyugodtan beszélt apám.

— Mi? Talán elloptam? Hogy gondolod?

Mentünk sorban az akolhoz. A juhász csak nézte... Jöttünk vissza. Csendes éjszaka, nehéz- szagú. A felzavart juhnyáj bége- tésbe kezdett.

— Én nem tudtam róla... Eny- nyi között ki veszi észre...

Szó nélkül hagytuk. Nem mertem körülnézni. A bárányokon tartottam a szemem. Mintha a ház ablaka mögött félve, picit félrehúzta volna valaki a függönyt. Mintha haragos feketére váló mélykék szemmel gyűlölködve néznének onnan. A bejárás közepét se értük el, három kutya rontott utánunk. Szaladva, csaholva.

— Fooogd meg, Hattyú! Haaa- rapd meg!

Éles, sipító vékony hang tüzelte őket.

A Kevesföldnél visszanéztem. Nem lehetett messzire látni. Borús, fekete őszi éjszaka voít. Hosszan tart az ilyen.

Borzák Laias

Törökszentmiklóson az MSZMP járási végrehajtó bizottsága és a járási tanács végrehajtó bizottsága augusztus 25-én együttes ülésen tárgyalta az őszi mezőgazdasági munkák intézkedési tervét.

A nyári munkát, a gabona betakarítását az esős időjárás ellenére is mintegy

tíz nappal korábban fejezték be a járásban, mint a korábbi években.

Ez is jó munkaszervezést, nagy szorgalmat igényelt, s még inkább ezt követei az őszi feladatok elvégzése. Az intézkedési terv adatai pontosan tükrözik, milyen sok munka vár a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek dolgozóira. Nem kevesebb, mint 26 647 hold termését kell betakarítani, s csaknem 34 ezer holdon elvetni a kenyérgabonát, őszi árpát és takarmánykeveréket. A talajerőutánpótlás, szerves- és műtrágya földbejuttatása és a tavasziak alá 27 642 holdon törSok a gondja

a városgazdálkodási vállalatnak

Mezőtúron a városi tanács vb csütörtöki ülésén egyik napirendi pontként a városgazdálkodási vállalat munkája szerepelt. Az írásos jelentés bevezető sorai azt a sokrétű tennivalót tartalmazzák, amely a vállalat dolgozóira vár. Egyike ezeknek az állami ingatlanok karbantartása, felújítása.

A vállalat építőipari részlegéhez tavaly 186 hiba- bejelentés érkezett.

Ez is mutatja, hogy a házingatlanok állapota meglehetősen rossz, sok gondot okoz a tatarozásuk, felújításuk. Ahhoz, hogy az épületeket 15 évenként felújítsák, évente négy-öt lakóház tatarozását kellene elvégezni. Ezt tavaly sikerült elérni, négy ingatlan felújítására 435 000 forintot költött a vállalat. Az idén viszont csak 450 ezer forint az erre a célra használható összeg, s ennek nagy részét felemészti a tüzelő tárolásának megoldása,

amelynél a talajvíz sok problémát okozott.

A vállalat szakmunkásai főleg bádogos és villany- szerelői munkát végeznek a lakosság részére. Bádo-