Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

i9ö$. augusztus 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A Gyümölcs-Zöldság Göngyöleg Ellátó Vállalat szajoliüzemegységében exportra és belföldre egyaránt termelnek. A kongresszusi versenyben 10 brigád mintegy kilencven fővel vesz részt. Képünkön Seller Magdolna szegezőbrigádja

munka közben. N. Zs.

Cikkünk nyomán

Nem mindennel ért egyet az AKÖV

Keserű aratás - Karcagon

Tíz millió forintos elemi csapás a Dimitrov Termelőszövetkezetben

Július 16-i számunkban közölt „Nehéz fuvar és akiknek könnyű” című cikkünk alapján háromtagú bizottságot alakított az AKÖV, mely a helyszínen dolgozök bevonásával vizsgálta a cikkben érintett dolgokat.

Halász Imre üzemigazgató válaszlevelében közölte, hogy • a vizsgálat és a dolgozókkal való élbeszélgetés után a következőket állapították meg:

Az YB 31—96 forgalmi rendszámú billenős gépkocsi hidraulika meghibásodása miatt nem billentett, melynek megjavítására á kisújszállási főnökség műszaki részlege volt hivatott. Kétségtelenül fennállt bizonyos mérvű gondatlanság, a javítást ezért nem végezték el időben. A néhánynapos késlekedéshez az is hozzájárult, hogy ebben az időben sokan voltak tanulmányi szabadság gon. A kirendeltségvezető helyesen járt el, amikor az említett gépkocsit a sürgős fuvarfeladatok végzésére mint nem bilientős kocsit kézi rakodókkal beállította.

A® ÜRH összeköttetéssel kapcsolatban megjegyezni kívánjuk, hogy összeköttetésünk a szolgálati helyekkel a jelenlegi technikai adottságok mellett elfogadható. Karcag esetében vannak bizonyos nehézségek, ugyanis a város az Alföld legmélyebb pontján épült, s’ így a meglévő 15—20 méter magas vevőantennával sem tud forgalmazni 50—70 kilométeres távolságra. Kisújszállással, a közvetlen felettes szogálati hellyel azonban állandó és Jő összeköttetése van.

AMI A karcagi kirendeltség gépkocsiállományának leterheltségét illeti, ezzel kap„Legalább harminc távolsági telefont bonyolítottunk már le. Mindennap sürgetjük valahol, hol a gyárnál, hol az AGROKER-nél, de semmi eredmény. A nyergesúj fal uiak kérleheltetle- nek maradnak”.

Sarok Pál, a jászjákóhal- mai Béke Tsz műszaki vezetője méltatlankodik így. Jogosan. Hónapokkal ezelőtt megrendelték egy 24x12 metéres, vasvázas gépszín anyagát a veszprémi gépjavító vállalatnál. A vasvázakat időben, pontosan megkapták. Nyomban fel is szerelték, s a betonalapzatot is elkészítették. Számolván arra, hogy aratás idején már kombájnszérűnek is használhatják az építményt.

Számításaikba azonban beleszólt a nyergesújfalui Eternit Művek. Főleg azzal. hogy kitartóan hallgat arról, mi lesz a tetőfedő anyaggal. Azt ugyanis ott gyártják a színhez. Egyszer ugyan már megtréfálták a tsz-t, mert júniusban egyik telefonbeszélgetés alkalmával megnyugtatták Sarok Pált.* vagonba rakták, t®csolatban csak annyit, hogy valamennyi gépkocsira szerződés van, s inkább túlterhelt, a javítószázalék sincs figyelembe véve. A kórház építkezésénél és a Közi. Ép. Váll. munkálatainál csak a felszabaduló gépkocsikkal tudunk besegíteni. Ezt a feladatot a jelenlegi kirendeltségvezető helyesen és rugalmasan oldja meg.

Az ELŐZŐ kirendeltségvezetőre való hivatkozással kapcsolatban megjegyezzük, hogy őt az ottani pártszervezet, szakszervezet javaslatára a dolgozóknak több tanácskozáson elhangzott kérésére váltottuk le összeférhetetlenség és túlkapások miatt. A jelenlegi fiatal szakképzett vezető beállítása óta lényeges javulásról lehet beszélni. Ezt bizonyítja például az a tény Is, hogy azonos gépkocsi kapacitás mellett a vasúti bírság jellegű költség Karcagon tavaly elérte a 140 ezer forintot, az iden csupán 5 ezer forintot fizettek ki erre.

A „NÉMA SOFŐRÖK” megjegyzést az összehívott kollektíva elítélte, tekintve, hogy szerintük ilyen jó szellemről, mint amilyen jelenleg uralkodik a kirendeltségen, még a múltban sem lehetett beszélni. A karcagi kollektíva arról ismeretes, hogy mindenkor bátran nyilvánít véleményt. Antal Elek, Csikós III. István. Olajos István, Magyar János, Mátyus Sándor, Flórián József és még többen elmondták, hogy az üzemi demokráciáról még több ember meghallgatása után lett volna helyes véleményt alkotni.

váiibították a tetőpalát.

A legutóbbi, augusztus 3-i érdeklődésre pedig Gön- cző Győző, a szolnoki AGROKER dolgozója azt a meglepő választ kapta: — nincs is ilyen megrendelés az Eternit Műveknél.

A jászjákóhalmai Béke Tsz építőanyagát tekintve teljes tehát a fejetlenség. Teljes viszont a harag is a tsz-ben. Az építkezés elhúzódása ugyanis azt jelenti, hogy kettő helyett egy kombájnszérű működhet, ami ilyen esős időben szinte felmérhetetlen hátrány. Nem tudják a gabonát tárolni, a sok kényszerű szállítás^ amit a gépszín megépítésével elkerülhettek volna sokszoros munkát is és sok, feleslegesen jóváírt munkaegységet is jelent a termelőszövetkezetben.

Jogos tehát a kérés, hogy végre — a közbeeső szervek megfelelő segítségével —• tető alá kerüljön építményük. Akkor majd elcsitul a haraghullám, ami most joggal kél naponta újra a Béke Tsz-ben.

— borsi —

Egy

gyakornok,

aki kevesli a gyakorlatot

Néhány népművelés szakos egyetemi hallgató az idén is megyénkben töltötte nyári gyakorlatát. Zay- zon Márta, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem történelem-népművelés szakos hallgatója is.

Negyedéves vagyok, illetve már ötödéves. Én kértem magamat Szolnokra, mert két évvel ezelőtt is itt voltam és nagyon hasznos volt számomra az az idő. Karcagon és Jászberényben is jártam. Sajnos nyáron kell gyakorlatra jönni, amikor „uborka- szezon” van a népművelésben — de nem lehet máskor az egyetemi rend miatt. *

— Milyen jelentőségét látja a gyakornoki időnek, a gyakorlat■ tapasztalatoknak?

— Azt hiszem, nagyon fontos a gyakorlat minden vonatkozásban. Elsősorban, hogy tudjuk, mit várnak tőlünk azok. akikért dolgozunk. Az igényekhez kell szabni a munkát. Ahol valami jó kezdeményezés megértésre talál, ott abban az irányban kell haladni s nem elméletileg kitalálni valami mást

— Maga pesti lány. Volna kedve vidékre jönni?

— Igen. És a többiek között _ is vannak már jó- néhányan, akik szívesen telepednének le vidéken. Én például szívesen jönnék Szolnokra. De azt hiszem hogy legalább egy évet kellene töltenie mindenkinek valamelyik kisebb városban vagy községben, mielőtt a megyeközpontban megkezdené a munkát.

L. L.

irógató napfény öntöt- te el a parkot. Felderült az ember szíve, hogy végre az esés hetek után íme egy szép délután, s nem is akármilyen: süt a nap. A Tisza erőtől duzzadva hömpölygött, csillám- lőtt a fény a tarajos hullámokon.

A kőgát korlátjára hajolva sokan gyönyörködtünk a tájban. Mellettem szikár, csontos arcú, kissé borostás bácsika sütkérezett

Cigarettára gyújtottam. <"> sodort egyet, s tüzet kért. Jó nagyokat szívott s vidáman eregette a füstöt.

— Cudar nyarunk van mondta kurtán.

— Lehetne jobb is. Látom, ráérős...

— Én már rá. Rá, sajnos. Ez marad, a nyugdíjasnak. A tétlenség. Emészti az embert, alighanem elemészti. Nem szoktam én ehhez, munkával voltam mindig. Hanem hallja, még be sem

Asszonyszállásának hívják a határrószt, ahol ráhajtunk a búzaföldre. Letarolva földig a gabona. Az Állami Biztosító is százszázalékos kárnak vette. Nem is aratták le. Minek, nincs értelme. Elvégezte helyettük a vihar. Az elnök, Szil- vási István komoran néz végig a nagy darab — 80 holdnyi elpusztított vetésen.

— Aki csak látta, mindenkit megrendített még. Esztendős vesződség tíz perc alatt martalék.

Az előbb Tilalmason az árpaföldet mutatta a Dimitrov Termelőszövetkezet vezetője. Ezt bejáratták kombájn j adkkáL

Hetven kilogramm (!!!) magot szedtek össze holdanként róla.

A többi ott kelt ki a földön. Zöld pázsit tőle a tarló. Tizenhét-tizennyolc mázsa árpát pergetett ki itt holdanként a jégvihar. A paradicsomföldön levél és szár nélkül aszalódik a bogyó. Megnéztük a tizenhatos kukoricatáblát. A szövetkezet szemefénye volt. Hatvan holdas kísérleti telep. Kapott műtrágyát, vegyszert, szántást kereszt- be-hosszába, kapálást,

amennyit kívánt. Gyönyörűen fejlődött, benne van a harminc mázsa morzsolva — mondogatták az emberek. Levéltelenített, kopasz csutkaszárak merednek az égnek. Sokjának még a címerét is letördelte a jég.

Ilyen erejű jégviharra nem emlékszik a környék.

Jércetojás nagyságú szemekben zúdult le a határra. Benn a városban is lehetett hallani zúgását, mint a repülömorajt, pedig három kilométerre van oda.

Ebéd előtt történt július elején. S még ebéd után is marokkal szedték, vederrel hozták a jeget az az_irodára. Agyonverte a gyümölcsösben fészkelő sárgarigókat. Fácán, csirke, madártetemek kísérték útját. Árokakasztónál Győrffy Sándor csikós kilenc libájával végzett.

Kunhegyes felől jött és Nádudvarnak, Ebesnek vonult el. Érte a Béke, a Lenin Tsz földjeit. Érintette a Május 1, elkerülte a November 7 Tsz birtokát. Totális pusztítást végzett a Dimitrov vetésein. Az egész nem tartott tizenöt percnél tovább. De olyan erővel, hogy kombájnt is megmutatkoztunk. Engem Keresztfalvi Dénesnek hívnak. Szakmára nézve kőműves lennék. Azaz csak voltam decemberig.

— Ne bántsa magát. Ideje jött a pihenésnek. Megdolgozott érte.

— Nem mondom, hogy nem. Hiszen negyven esztendeig le sem szálltam az állványról. Sose szédültem. A munkámtól se. meg a magastól se. Ügy járkáltam én kérem, mint a macska a háztetőn. Fogadom, hogy biztos talpra estem volna... de nem estem. Vigyáz az ember, ha kedves a kenyere.

— A kenyérre vigyázott?

— Ebcsont beforr. De a huszas években bizony nem volt pénze annak, aki nem dolgozott. Ledöntötte a

emelt. A Dózsa-majorban leverte a meszet a falról teljesen, sőt a vakolat egy részét is leseperte. A bor- júszállás cserepeit lesodorta. A műút mellett megnéztünk egy fiatal nyárfát utólag: átlyuggatva a héja. Pászmában vonult el Tilalmason, Kunlaposon és a tiszafüredi út mentén.

Polgár Mihály főkönyvelőnek pontos adatai vannak a mezei tragédia méreteire. Csak néhányat belőle. Emlékezetes, hogy a tavalyi őszön a karcagi termelőszövetkezetek vetettek el elsőnek a megyében. — Előkelő sorrendbál a Dimitrov is. Szépen kikelt a 2578 hold gabona. A tavaszi belvíz után már csak 1656 hold maradt belőle. A jég most 910 holddal csökkentette.

Végülis a két és félezer holdas vetésből 700 boltion se arattak.

A búzakár 30—100 százalék tábláktól függően.

A szövetkezetnek tíz kombájnja van. Jégverés után azonnal útnak indítottak _ négy AC, majd utána három SZK kombájnt a kengyeli Mező Imre Termelőszövetkezetbe. Otthon nincs mit aratni, legalább segítsen máshol és keressen a gép. Az elemi csapás áldozata 200 vagonnyi búza ebben a termelőszövetkezetben. Annyicska maradt, hogy esetleg tagjaik kenyémekvaló járandóságát kifutja. De vetőmagot már az állami készletből kértek: 15 vagonnal.

S még mi mindent tett tönkre?

A gyümölcsöst, a rizsföldeket, a közös, a háztáji kukoricavetéseket, a lucernát, a kölest, a csala- mádét, a napraforgót, a zabot.

„Lekaszált” 100 hold lucernát. A három hold szőlőnek csak a venyigéje maradt. A 230 mázsás termést igéről cukorrépából 117 holdat vert el. Egyszerűsítve a tételt: a legelővel 10 ezer holdas birtokból négy és félezret. Az elemi csapás végösszege 10 millió forint körüli, öt millió forint a kiesés csak a növénytermesztésből.

Ahogy vége lett a dúlás- nak — különben rögtön kisütött a nap — megtelt a határ elkeseredett emberekkel. Szaladtak ki a földekre, a nyomorúságos látványra. Álltak leverten, szomorúan a tönkretett vetések előtt.

betegség. Ezért mondtam, hogy a kenyérre vigyáztam, nem magamra. A család nem ehetett volna. Megérti? Különben mit tudják a mai fiatalok: mi az enni meg nem enni.

— Nemigen próbáltuk.

— Pedig kellene néhánynak, hogy becse legyen a munkának.

— Sokfelé dolgozott?

— Megjártam erre is meg arra is. A vegyiművektől iöttem nyugdíjba.

— Jó a kőművesnek. Okos szakma, kell mindig.

— Jó. De ilyen.

Odatartotta elé a tenyerét. Páncél volt azon. nem is bőr. Keményre döngölték a téglák. Vaskeményre. A malter is rajtahagyta a nyomát.

— Ó ezzel jól megva— Alig tudtam elfojtani a sírásomat — emlékezik Szilvási István elnök.

Tavaly hasonlóan jártak. Víz és jégkár.

Harmadik esztendeje mindig veszendőbe megy munkájuk egy része. És mégis. Egyetlen ember abba nem hagyta a jégverés után a munkát. — Lelket öntöttek egymásba, megkeményedett szívvel végezték tovább a keserű aratást.

Egyet tudnak: nem maradnák kenyér nélkül. Az Állami Biztosító is fizet. Csak gabonakárt két és fél millió forintot térít. A többit ősszel, a betakarítás után. Ez is nagy hiánypótló. De a talpraállás gyökere mégsem ebben van.

Az, a termelőszövetkezet hétszázhuszonhat tagú közössége, amely egy emberként vetette vállát a természeti balsors ellen. Már a tavaszi belvíz után a 850 holdra tervezett rizsvetés helyett 1030 holdat vetettek. Több kölest, napraforgót, tavaszi árpát. — Most a jégverés után 12 000 naposcsibét hozattak. A tervezetten felül nevelik fel. Elvállalnak minden munkát. Fuvaroznak, homokot hordanak, dolgoznak más termelőszövetkezeteknek. A kiadásokat lefaragták.

Az első napok kétségbeesett hangulatban teltek. Aztán megkeményedett eltökéltséggel learatták, elcsépelték még a szalmát is. Alomnak jó lesz. Nem adták meg magukat. Előzőleg nem szándékozták, de most minden megmaradt kapásnövényre levéltrágyát szórtak. Ott zúgnak a repülőgépek, a,z utolsó holdakat járják, trágyázzák. Legalább ez adjon több termést.

A teljes kárt kiegyenlíteni nem lehet. De úgy bíznak, ekkora csapás ellenére is a tervezett körül osztanak. Igazságot mond Mátyus Imre párttitkár:

— Ezt túlélni csak ilyen erőslelkű emberek jólszervezett közössége képes.

gyök, hanem a derekam rászorul a nyugdíjra. A szívem vinne vissza a falakra, de a csontjaim nem eresztenének. De sokat hajoltam én már életemben. Csoda, nem görnyedek két- rét.

Csak most vettem észre a fején az ütött-kopott, hajlott kanmájú kalapot. Ahogy felcsúszott a fél homloka fehérsége jobban világított.

— Jó kalap — mondtam.

— Megszolgált. Húsz évig viseltem a munkában. Elkísért a nyugdíjba is. Ha eddig kibírta, velem marad ezután is. ö maradt meg nekem a szakmából. Hanem, ha nem haragszik, menni kellene. Vásárolni indultam. Csak kicsált a napocska levegőzni. No, ’áldja meg.

Megszokottan a csuklóját nyújtotta, mint régen, amikor még malteros volt a tenyere.

Fábián Péter

Haraghullámok — hullámpala miatt

Borzák Lajos

*

TÉTLENSÉG