Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-23 / 198. szám
19*8. fro gusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 2 Nag ygyűlések# vidám ünnep megyeszeite (Folytatás az 1. oldalról) nyitotta meg a nagygyűlést, s köszöntötte a résztvevőket; Dr. Ungor Tibort, ez MSZMP Szolnok megyei bizottságának osztály- vezetőjét, kedves vendégüket, a Tiszafüredet felszabadító szovjet rohamzászlóalj egykori parancsnokát, Filipp Gyenyiszovics Kivát, a járás és község párt-, állami-, társadalmi- és tömegszervezeti vezetőit, az ünnepségen megjelenteket. Ünnepi beszédet dr. Ungor Tibor mondott. Beszélt akotmányunk ünnepének jelentőségéről, s arról, milyen eredményekkel köszönthetjük augusztus 20-át. Szólt pártunk IX. kongresz- szusának programjáról, s arról, hogy a kongresszus előkészítésének jegyében milyen jelentős munkasizenés ébresztő köszöntötte alkotmányunk ünnepét. — Délelőtt 9 órakor az ünnepi nagygyűlésen Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő mondott beszédet. A sporttelepen és a sport- csarnokban délelőtt 10 órától változatos műsor szórakoztatta az érdeklődőket. Délután folytatódtak a kerek születnek a megyében. Felszólalt az ünnepi gyűlésen Filipp Gyenyiszovics Kiva is, aki beszélt a 22 évvel ezelőtti harcokról. sportversenyek, a népligeti szabadtéri színpadon pedig zenés, vidám műsor volt. Este a művelődési házban hangulatos táncesten szórakozhattak az ünneplők. Az ünnep másnapján az Egressy Gábor színjátszócsoport sikerrel mutatta be a Házassági komédiák című összeállítást. Mezőtúron Születésnap Jászboldogházán Hogyan születik a szocialista falu? Egyetemes törvény nincsen rá. De hogy Jászboldogháza megteremtése és szocialista faluvá válása sajátos út, az bizonyos. Egyébként majd hétszáz évvel ezelőtt már jász település, jász szállás (Bódogszállása) létezett a csikosi szigeten a falu akkori központjában. Török, tatár zúdult a Zagyva-mentére, elpusztult a vidék. A kihalt részeket Jászberényhez csatolták. De az ember újra megvetette lábát. A csikosi, tápiói, boldogházi határrészeken egyre sokasodtak a tanyák. És megkezdődött a hosszú küzdelem az önállósulásért. Kamukéró (jász szó, furfangosat jelent) novellát, a csikosi tanyákon lakó Saf- rankó Józsefről. Délután határjárás következett. Konkoly Mihály főagronómus mutatta be a vendégeknek azt a 260 holdas legelőt, amelyet öntöznek. A boldogháziak vendég- szerető emberek. Erre vall az is, hogy este kétezerkétszáz falubelit látott vendégül az Aranykalász Termelőszövetkezet. Vígan telt a születésnap. Magyar—román barátsági nap Cserkeszöl lön Cserkeszöllő határában egy ismeretlen román katona áldozta életét hazánk és a község felszabadulásáért. Emlékére az ottani termelőszövetkezet felvette a Magyar—Román Barátság nevet. A Dobrudzsában gazdálkodó osztrovi Román—Magyar Barátság Termelőszövetkezettel igen jó baráti kapcsolatai vannak a cserkeszöllőieknek. Most Románia felszabadulásának — augusztus 23. — évfordulóján a cserkeszöllői szövetkezeti gazdák dísztáviratban köszöntötték testvérszövetkezetüket. Ezen túlmenően a cserkeszöllői tsz-t hat tagú delegáció képviseli a ma esti fogadáson, amelyet a román nagy- követség rendez Budapesten. Cserkeszöllőn egyébként már megemlékeztek az évfordulóról. Alkotmányunk ünnepén magyar—román barátsági napot tartottak a faluban. Ezen megjelent a budapesti román nagy- követség három attaséja. A községtől nem messze eső Aranyosi erdőbe vonult ki Cserkeszöllő népe. Előtte megkoszorúzták az ismeretlen román katona sírját. Majd az erdő tisztásán nagygyűlésre került sor. Az ünnepi szónok alkotmányunk jelentőségét és Románia felszabadulását is méltatta. Lángolva zuhanó repü!ő, fehér lavírozna, égő rőzsetutaj a Tiszán Az ünnep előestéjén, augusztus 19-én Szolnokon sok ezer ember gyűlt ösz- sze, hogy tanúja legyen a KISZ-fiatalok színpompás vízikarneváljának. Fényárban úszott ezen az estén a folyó. Reflektorok pásztázták a vizet, s apró szentjános bogarakként csillogtak a vízen a lam- pionos csónakok. Pontosan este nyolc órakor Fehér József városi KISZ-titkár megnyitó szavai után zöld rakétajelzésre indult a felvonulás. Tizenegy egység vonult fel ezen az estén, több mint háromezer résztvevővel, ötletesebbnél ötletesebb dekorációkkal. Csak az elismerés hangján lehet szólni a vízügyi igazgatóság felvonulásáról, három nagy dekorációt úsztatott a folyó hátán. Hatalmas öntözőhajójukon a felirat ezt hirdette: „Jó munkával a kongresszusért!” A tanyahajójuk fényárban úszott, s felirat hirdette követelésüket: Békét Vietnamnak! Nagy tapsot aratott harmadik dekorációjuk, mely egyben a legötletesebb is volt: egy lángolva lezuhanó repülőgépet ábrázolt, mellette a felirat: az 1326. - agresszorgép sorsa. Nagy sikert aratott a Vasipari Vállalat hatalmas szputnyikja, melyen szintén felirat hirdette, békét a világnak. Taps köszöntötte a járműjavítósok tavirózsáját, az MTE evezőskajakos szakosztály felvonulását, a halászati termelőszövetkezet tutaját, melyen bográcsban főtt a halpaprikás. A színpompás felvonulás a égő rőzsetu- tajjal zárult. öreg és fiatal ezután a tűzijátékban gyönyörködött, s mindenki egyöntetű véleménye volt: ilyen szépet ritkán lát az ember. A vízikarnevál után a zsűri értékelte a látottakat, s odaítélte a legjobbaknak az értékes jutalmakat. A megyei TS 5000 forintos jutalmát ‘ első díjként a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nyerte. Második lett az MTE evezőskajakos szakosztálya, míg a harmadik díjat a Vasipari Vállalat kapta. Növelni a fiókkönyvtárak számát (Tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt Tiszafüreden a járási tanács nagytermét hivatásos népművelők — kúltúrott- hon igazgatók, könyvtárosok, termelőszövetkezeti népművelési ügyvezetők — vették birtokukba. Néhány községből a vb-elnökhelyet- tesek is eljöttek a tanácskozásra, ahol a közelmúlt értékelésén túl főleg az 1966—1967-es népművelési év tennivalóiról esett szó. Többek között arról, hogy a fiókkönyvtá-aknak milyen fontos szerepük van, s ezért számukat növelni kell. Tiszafüred olvasóinak 49, Kunmadarason 59, Abádszalókon 55 százalékát fiókkönyvtárak, kölcsönzők látják el olvasnivalóval Ahol dúltak a harcok Találkozás Filipp Gyenyiszovics Kávával, a Szovjetunió Hősével A magyar népi demokrácia első napjaiban már úgy méltányolta; jogos az itteni tanyai nép vágya. És 1946. augusztus 1-el új falu született a jánoshidai vasúti megálló mellett — Jászboldogházának nevezték, mivelhogy — az első képviselő testületi jegyzőkönyv szerint — így: „...jász mivoltát a község nevében is kifejezésre kívánja juttatni...” Egy utca, tizennyolc ház akkor. Most 396 igen szép lakás alkotja a falut. És elfogyóban a tanyák. Szép volt a két évtized. Erre emlékeztek ünnepi falugyűlésen a jászboldogháziak. Ünnepségüket megtisztelte jelenlétével Csáki István, a párt Központi Bizottságának tagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára és Szekeres László, a járási pártbizottság titkára is. A jubileumot a hatszáz személyes új kultúrotthon- ban — nemrég épült kétmillió forintból — tartotta a falu. Az ünnepség szónoka Csáki Isván volt. Az ünnepi előadó azzal kezdte beszédét: — Boldogháza szemléltetően bizonyítja, azt az átalakulást, amely a magyar társadalomban végbement a húsz esztendő alatt. Majd így folytatta a szónok: — Valaha Szolnok megye az elmaradottság, az úri nagybirtokok vidéke volt. Itt Jánoshidán, Karcagon és máshol sokszáz ember még munkát se kapott. S most ez a Szolnok megye egyre iparosodik. Bejelentette Csáki István, hogy a harmadik ötéves tervben hét milliárd forintot ruháznak be Szolnok megyében. Ebből fejlesztik Jászberényben a hűtőgépgyártást, épül Szol-- nokon a porfestéküzem. — Hamarosan a megyeszékhelyre költözik a mosószergyártás. Ugyancsak Szolnokon olyan nagykapacitású betonelemgyár létesül, — amely a környező megyéket is kiszolgálja. Jászboldogháza méltatására említette meg Csáki elvárs: ebben a csepp faluban százhuszonöt ember végezte már el a középiskolát. Húsz esztendővel ezelőtt nyolc ember dicsekedhetett csak ezzel. Csáki István beszélt a hosszabb ideje példaszerűen gazdálkodó Aranykalász Termelőszövetkezetről. Érdemei között méltatta, hogy a megyei átlag kétszeresét adják a boldogháziak a száz holdra eső húsból. — Szépen terem a búza, kukorica, cukorrépa náluk. Most a legelőgazdálkodásban indítottak el olyasmit, ami követésre méltó. Az ünnepi falunapon kedvesebbnél kedvesebb jelenetek követték egymást. Nagy András tanácselnök okleveleket osztott ki azoknak, akik a legtöbbet tették a közösségért. Sokak között László István bácsinak, az új falu első kisbí- rójának, a mostani nyugdíjas hivatalsegédnek. Jeskó János Jászboldogháza első főjegyzője dísztáviratban köszöntötte az ünneplőket, akinek a község vezetői hamarosan eljuttatják Budapestre az emléklapot. A kitüntetettek között volt Konkoly Béla, a község első törvénybírója, a hírneves Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke. A falu fiatalsága Háben- cius Julianna vezette tánccsoportja és a Menyhárt Jánosné által kiválóan válogatott ünnepi versek váltottak ki sok tapsot. Nagy érdeklődést keltett a hely- történeti kiállítás. Ebben értékes kultúrtörténeti momentum: Móricz Zsiemond látogatása. Innen írta a A Vörös Zászlórendet Batto- nya felszabadításáért, a Lenin Rendet a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel Tiszafüredért, a tiszai átkelésért. Az Ale- szander Nyev- szkij Érdemrendet Budapest felszabadításáért. Ez a kitüntetés itt a Nagy Honvédő Háború Érdemrendje, ez Moszkva védőinek érdemérme, ez a német fasizmus felett aratott győze- ler emlékérme, s ezt az érmet a háború befejezésének 20. évfordulójára kaptam... Míg a kabátján levő kitüntetései mutatja észreveszek kezén egy nagy seb- lyet. S ezt vajon miért kapta? Négyszer sebesült súlyosan a harcok alatt, s háromszor szenvedett súlyos légnyomást. Amikor a kitüntetéseit vesszük számba, úgy hiszem, ezek is a felsoroláshoz kívánkoznak. Filipp Gyenyiszovics Kiva valamikor növénytermesztési brigádvezető volt Poltava mellett egy kolhozban. Fiatal volt, vígkedé- lyű, s már-már azon gondolkodott, családot kellene alapítania, amikor beleszól > életébe — mint oly sok millió ember sorsának alakulásába — a háború. — Zászlóaljunkat mindig ott vetették be, ahol a legerősebb volt a német hadsereg védelme — mondja Filipp Gyenyiszovics. — A hadosztály parancsnokunk- Monogarov altábornagytól azt a parancsot kaptam 1944. szeptember 23-án reggel, hogy foglaljuk el Bat- tonyát. A parancsot végrehajtottuk. Ez volt az első magyar lakott hely, melyet felszabadítottunk. A naptár 1944. november 6-át mutatott. Akkor következett Tiszafüred.! — Át kellett kelnünk a Tiszán. Késő este volt már, amikor Tiszaörvénybe érkeztünk. Elnéptelenedett volt a falu. Csupán a templomból szűrődött ki orgonaszó. Bementem, és egy nagyon öreg embert találtam ott egyedül. Beszélgettünk. Kérdeztem, hol vannak az emberek? Azt válaszolta, úgyszólván rajta kívül nincs itt senki, mert a németek kiürítették a falut. Eljátszotta nekem a Katjusát. Aztán megmutatta, hol találunk csónakokat, amelyekkel átkelhetünk a folyón. Azt is megtudtuk, mély itt a Tisza, s erős a sodrása. Veszélyes a feladatunk. Akkor döntöttem: az elsők között kelek át, mert a parancsnoknak ilyenkor elől a helye. Éjfélkor halálos csendben indultunk el. Egy német kísérőd azonban észrevett bennünket és lőni kezdett. A hat csónakból kilőttek egyet, s ott a folyóban lelte halálát néhány bajtársunk. De mire a német hadvezetés észbekapott, már megvetettük lábunkat a Tisza túlsó partján. — Igaz, hogy Tiszafüredet kétszer szabadították fel? — Való igaz, Első támadásunknál kisöpörtük a németeket, aztán tovább mentünk. A megszálló csapataink azonban nem tudták tartani a községet. A németek meglepetésszerű ellentámadásba mentek. Akkor a mi rohamzászlóaljunknak vissza kellett fordulnia. s még egyszer megütközni a fasisztákkal Tiszafüredért. — Szeretném, ha jelenlegi életéről is beszélne. — Nem tudom elmondani, mit éreztem, amikor a háború után megtudtam, rokkant vagyok és már sohasem leszek munkaképes. Pedig törzstiszti iskolára akartak küldeni. Húsz évig voltam aztán pártmunkás Poltaván. Nemrég mentem nyugdíjba. A szívem, az idegrendszerem, sajnos, soha nem heveri ki a háborút. — S a családja? — Háború után megnősültem. — Régi szerelem volt? — Nem. Kicsit regényes a történet. Negyedik sebesülésem alkalmával szilánkot kaptam és majdnem elvéreztem. Egy önkéntes véradólánynak köszönhettem, hogy életben maradtam. Én természetesen erről akkor mitsem tudtam. Amikor jobban lettem, a barátaim ugrattak, hogy egy lány vére éltet. így tudtam meg a történteket. Amikor végétért a háború, megkerestem a lányt és feleségül vettem. Ludmilla Petrovnával boldog házaséletet élünk. Van két nagy fiunk, és nagyon örülünk, hogy a nagyobbiknak, aki most húsz éves, sikerült a felvételi vizsgája a zenekonzervatóriumba. Ugyanis zeneszerzőnek készül. A kisebbik fiunk nyolcadik osztályos, de ő is nagyon szereti a zenét. — S hogy telnek a Tiszafüreden töltött napok? — Nagyon jól érzem magam. Tetszik a nép, a táj. örülök, hogy nemhiába estek itt el magyar földön barátaim, elvtársaim. A nép szabadon építi hazáját. Aztán egy másik személyes öröm is ért. Tudja 1944. november 8-án, itt Tiszafüred térségében vesztettem el politikai helyettesemet és legjobb barátomat Szvecs- nyikovot. Akkor eltemettük, de sírjához nem tudtunk visszajönni. Most tudtam meg, hogy exhumálták, közös sírba tették a többi szovjet harcossal. Örülök tehát, hogy megadták neki a végtisztességet. Sok mindenről beszélgettünk még. Arról, hogy ellátogat Battonyára is, s Szolnokra, ahol szintén harcolt. Mesélt kedves városáról. Poltaváról, a szovjet emberekről, az életről, melyet ősz hajjal is, megfáradt szívvel is, ugyanúgy szeret, mint ifjú koréban. Varga Viktoria
