Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Négy évvel ezelőtt... Négy évvel ezelőtt csak kétmillió forinttal ter­melt kevesebbet az Aprító­gépgyár. Mégis mennyi vál­tozás történt azóta. A ter­melési érték jelentéktele­nül nőtt, de jelentős válto­zás történt a belföldi és az export termelés összetéte­lében. Négy évvel ezelőtt exportra 31 millió, ta­valy már 64 millió forint értékű gép készült. A tervteljesítés 1962-től kezdve 1965-ig nagyon hullámzó vöt és súlyos gon­dokkal, erőfeszítésekkel járt az előirányzottak va- lóraváltása. Sokszor bizony még ezek ellenére sem si­került. A hibákat úgy el­könyvelni. hogy azokat csak a vállalat kollektívá­ja vagy csak a kívülállók követték el, — nem lehet. Tény az, hogy a jászberé­nyi Aprítógépgyárnak szin­te mindegyik gyártmánya egy prototípus, méghozzá olyan prototípus, amelynek azonnal, feltétlenül és ki­fogástalanul kell működ­nie. Ilyet lehet csinálni, de nem minden esetben. Ter­mészetesen könnyebb len­ne a helyzet, ha a már emlegetett és hiányolt ter­vező részleg Jászberényben dolgozna és nem Buda­pesten. Ezen túl is el kell is­merni. a tizenöt éve fenn­álló és üzemelő gyárban sokszor bebizonyították! képesek nagy feladatok és pontos, jó munka végzésé­re. Az utóbbi egy-két év­ben. mivel színvonalasabbá vált a vezetés, és ezzel párhuzamosan ütemesebbé vált a termelés, jobb a hangulat, nyugodtabb légkörben folvik a munka. Ez meglátszik a ki- és be­lépők számán is. 1963-ban és az azt követő évben illetve 154 volt a kilőnék, 2o6 illetve 116 a belépők száma. A tavalyi évtől kezdve stabilizálódási fó­kámat kezdődött. Akkor mindössze hatvankettőn léptek ki és negyvenkilenc vo’t az újonnan felvettek száma. r ~ ----------­I rta ; hoc \ ín ji\os I1 enykéves te i ISAG1 ZSOLT gyArrés/xet az iro­dát ÉS A SZERELDÉT ÖSSZEKÖTŐ ÜVEGFO­LYOSÓRÓL GONDOLATOK Az elmúlt hónap végén az új gazdasági rendszer egyes részeit vitatták meg a vállalat vezetői és kere­sik a jövő számukra jár­ható útját. A vitában első helyen áll annak a kér­dése, hogy milyen formá­ban dolgozzanak majd, — egyedül, önállóan vagy több vállalattal trösztbe tömörülve? A kérdés annál is izga- tóbb, mert a közelmúltban az Általános Gépipari Igazgatóság átszervezése már társadalmi fórum elé került. A további elképze­lések az árkérdés, az árpo­litika megvitatására irá­nyulnak. Természetesen kiforrott terveik még az aprítógépgyáriaknak sin­csenek az új gazdasági mechanizmus gyáron belü­li alkalmazásáról. De meg­mozdult a kollektíva fan­táziája, tudják nekik is rö­videsen cselekedni kell. Az idő pedig könyörtelenül halad, tehát nem lehet so­káig tépelődni. Alapvető elképzeléseik a jövedelmezőséget helyezik a legfontosabb pozícióba, a legnagyobb nyereség el­érésére fognak törekedni. Tudják, magasabb színvo­nalra kell emelni az elem­ző tevékenységet. A jövő­ben megvalósítják az elem­ző kalkulációt, gyártmá­nyonként! bontásban. Az illetékes osztályok kidol­goznak egy disszertációt, felfedik a hiányosságokat és javaslatokat tesznek azok megszüntetésére. Aa árképzés fontosságának ér­dekében támogatják é« megerősítik a műszaki elő­kalkulációt. Az árkalkulá­ció műszaki megalapozott­ságát rendkívül fontosnak tartják. A felkészülés Időszaká­ban az Aprítógépgyár ve­zetői mindent elkövetnek a termelés irányítása, szín­vonalának emelése érdeké­ben. Ezenkívül arra töre­kednek, hogy a lehető leg­gyorsabban megteremtsék a műszaki—kereskedelmi tevékenység lehetőségét. SOK AZ t'RES RAJZASZTAL, KEVÉS A SZERKESZTŐ Két kongresszus között 15 év t * az Aprítógépgyár Fejtől a kézig: nyolcvan kilométer Az Aprítógépgyár gerin­cét a budapesti Ganz Va­gon- és Gépgyárból 1951- ben kivált és Jászberénybe költözött törő- és őrlőgépe­ket gyártó üzemrész dolgo­zói alkották. Ezenkívül azok a Berényből verbuvált mun­kások, akiket néhány hóna­pig tartó „ganzos” átképzés után az új gyárba irányítot­tak vissza. Ebben az időben — 1952 elején — körülbelül háromszáz embernek bizto­sított megélhetést az Aprító­gépgyár. A profil adva volt: a Ganzban készített különbö­ző aprítógépeket ezután az új gépgyárból indították út­nak a hazai és az ország­határon túli megrendelők­höz. A gyárnak ekkor még tervező irodája is volt, — Igaz, Budapesten székelt, szervezetileg nem is a jász­berényi üzemhez tartozott, de tevékenységét e gyárt­mányok tervezésében és fej­lesztésében fejtette ki. Ez a kedvező helyzet nem so­káig, talán egy esztendeig ha tartott. Azután 1953-ig jóformán szerkesztő rész­leggel sem rendelkezett az újdonsült gépgyár. Rövide­sen alakult egy fejlesztő, jobban mondva koordiná­ciós csoport, amely azután a kapcsolatot tartotta a volt tervező irodával, az időköz­ben Darutervező Irodára „keresztelkedett” tervező bázissal. Bekövetkezett a szakadás, a ..fej" és a „kéz" között nyolcvan kilométe­res, sokszor bizony alig át­hidalható szakadék tátong. Mindezek előrebocsátása szükséges volt ahhoz, hogy megértsük: elhibázott intéz­kedés volt a gyártó és a tervező részleg szétszakítá­sa. Ha már a budapesti konstruktőrök vidékre te­lepítése — elsősorban a la­kásproblémák miatt — nem volt megoldható, az lett volna a helyes, ha a gyáron belül kialakítanak egy ter­vezőosztályt. Sajnos erre ti­zenhárom év is kevésnek bizonyult. Jelenleg körülbe­lül tizenöten foglalkoznak gyártm; fejlesztéssel. Ez a szám 1959—60-ban még ennek közel háromszorosa volt! A létszámgazdálkodás megszigorításával egy időben jelentkező korszerűbb gyártmányok iránti igény okozta azután a fejlesztő részleg ilyen mérvű csök­kenését. Elképzelhető, hogy ilyen csekély szellemi bázis bir­tokában milyen lehetőség nyílik az Aprítógépgyárban a gyártmányfejlesztésre. A tervező iroda — mivel nem érdeke, hogy a beruházó által megrendelt gépeket, berendezéseket a lehető legkorszerűbb technológiák­nak megfelelően konstruál­ja — vajmi kevés segítsé­get nyújt e vonatkozásban. Sajnos őszintén meg kell mondani, hogy a gyárt­mányfejlesztés nehézkessé­ge főleg export vonatko­zásban — előreveti árnyékát. Ezért is vállalkozott ere­jét meghaladó feladatra az Aprítógépgyár amikor a huszonegy gépegységből ál­ló, a nyugati piacokon is újdonságnak számító gumi- hulladékőrlő gépsor terve­zését és kivitelezését vállal­ta. A munkát rendkívül nagy nehézségek árán, és dicséretes társadalmi ösz- szefogással be is fejezték. Két év alatt tervezték és kivitelezték a gyárberen­dezést, amit a dolgozók nagy részének jelentős ál­dozatvállalása tett csak le­hetővé. Több tízezer túlóra és átdolgozott vasárnapok tanúskodnak erről. E nagy munkában főleg a kiszesek és a szocialista brigádok lártak élen. Nemcsak ez az egy feladat állította nagy megpróbáltatás elé a pará­nyi fejlesztő részleget. Ki­vették részüket a budapesti házgyár gépeinek tervezé­séből és kivitelezéséből is, amelyet dr. Trautmann Re­zső építésügyi miniszter meleghangú levélben kö­szönt meg nekik. A gyár vezetői most a gyártmányfejlesztési lét­szám növelésének lehetősé­gein gondolkoznak. Az idén szerzett mérnöki diplomát hat ösztöndíjasuk. A je­lenlegi csoportot az üzem­ben lévő régi fejlesztőkkel is növelni fogják. Fontos, hogy a vállalat nagyságá­hoz viszonyított szellemi kapacitás álljon rendelke­zésre és ez a termelés köz­vetlen közelében legyen. A legsürgetőbb feladat most a gyártmányok teliesitmé- nyének növelése. Ez, és a piac igényeinek gyors ki­elégítése nem tűri tovább a „fej" és a „kéz” közötti egyórás autóutat. Varga János. Horváth Albert, Móricz György, Alvárl Ottó. Szívós József és Benke Tibor tett legtöbbel, hogy a gumihuliatlékőrlő gépsor mielőbb elkészüljön. V ■ ii vr r/i a joYorol UmIMMI l.nr i.um « mm — <• mim* • «••r«' *•«(•» ^ lkon *«*•»•• r*“*< —*<»»- -*“J' « **-^í I.4.M«- «*»*­' C/*~ ...-A B N r—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents