Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
1966. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nyárvége a jászkiséri Kossuth Tsz-ben Hatezer forint a legjobb brigádnak — Miért nem szeretik a bőrentermo búza fajtát? — Készülődés a pártkongresszusra Ha van újságírósxeren esc, akkor ez a találkozás az. A jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetben találjuk a hiteles informátort, Georgievics Milutint. ő tudományos kutató s minden héten egy napot itt tölt el a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet megbízásából. Négy szövetkezet szaktanácsadását látják el a tsz-ben. köztük a kiséri Kossuthét is. A szövetkezetről azt mondja a kutató: örömmel jár ide, mert ennek a közös gazdaságnak nincs szégyenkeznivalója. I a tóban így van. A Kossuth Tsz három-négy évvel ezelőtt elért egy szintet. A közepesből a jó kategóriába tartót. S ezt azóta a szerencsétlen időjárású évek ellenére is tartják. Ebben az évben sem kellett a szomszédba menni bajért. Többek között 800 hold őszi vetésüket ölt ki a víz a tavaszon. Csak a gabonakár másfél millió forint. S mégis úgy állnak, remélik osztani tudják a tervezett jövedelmet Köszönhetik annak is, hogy önerőből 125 holdas új rizstelepet létesítettek. így a 350 hold rizs termése gyönyörű, szépen mutat jó pénzt ígér. Igaz van benne 60 holdas tábla, — a melynek vegyszerezését csak ígérte a repülőgépes növényvédő szolgálat de nem végezte el. A Kossuth a tavaszon egyesült a nála jóval gyengébb Alkotmány Termelőszövetkezettel. Most a végleges birtoknagyság — 8 ezer hold — kialakulása után megszületőben a szövetkezet gazdálkodási arculata. Jól fizet náluk a cukorrépa. Termesztését egy Dunántúlról ide származott agronómus kezdte el. ö már elment de a Kossuth Tsz azóta is sikerrel folytatja a cukorrépa termesztést Bár a tavaszi víz miatt nem sikerült mind elvetni, amit elvetettek viszont az igazán szép. A Kossuth Tsz kertészete Jászság-szerte számon- tartott. Különösen a paradicsomot kedvelik. Évről évre többet termesztenek belőle. Az idén 180 mázsás átlagtermésre számítanak. Ebből kiindulva is, jövőre még 30 holddal növelik a már most is 150 holdas paradicsomföldet. A sorrendet az dönti el, melyik brigád termelt a legtöbbet A szövetkezet gazdái azt vállalták, október végére befejezik az őszi vetést Pedig az őszi kalászosok 60 százaléka kapások után kerül földbe. A termelőszövetkezet nem dúskál gépekben, mégis kimondták: nem szabad szántatlannak maradni az idén. A nyolcezer holdas birtok élén fiatal szakemberek állnak. Mögöttük tapasztalt, földszerető szövetkezeti gazdatársadalom. — Együttesen azt vallják: ha ez az esztendő sikerül, jövőre igen biztos alapról indulnak. Márpedig minden azt a jó reményt mutatja, a Kossuth termelőszövetkezetbeliek szorgalma, helytállása megtérül az idén is. B. IA múlt hónapban adták át az átalakított és felújított jászdózsai tejgyűjtő állom ást. Herkules Istvánná tejkezelő zsírvizsgálathoz készíti elő a tejet ÚJ CSALÁDBA KERÜLNEK .,Más valóság lesz minden édes remény, Mely ott él a szív rejt ekén. Az élet, a munka tárt karokkal vár. Hogy szép lesz-e, csupán csak rajtad áll!” (Fagye jev) Nyárutó. Nekik az utolsó ebben a kisújszállási intézetben, mely hosszú éveken át otthonuk volt. Am a búcsú ■ csak változás számukra, s ígéret egy új élet- re. Fiatalok. Jóformán gyermekek még, ha meg is próbálnak felnőtt módra beszélni. Pedagógusok sokat beszélnek arról, milyen nagy gond azoknak a nyolc általánost végzett fiataloknak az elhelyezése, munkába állítása, akik nem tanulnak tovább középiskolákban. — Ipari tanulóknak is mindinkább érettségizett fiatalokat keresnek, s köztük olyanokat, akiknek lehetőleg nem kell munkásszálláson ''■helyet biztosítani. Érthető volt tehát az öröm a kisújszállási Teleki Blanka leánynevelő otthonban, amikor hírül kapták: a martfűi Tisza Cipőgyár ipari tanulónak felvesz leányokat, s részükre az internátusbán helyet biztosít. Patkós Gyula, a megyei gvermeíkvédő otthon igazgatója mondta: — A megyéből összesen huszonöt állami gondozott leány kezdi meg a munkát Martfűn. Hálásak vagyunk az üzem vezetőinek, akik szállást és üzemi étkezést biztosítanak számukra. A lányok az ottlévő szakiskolában tanulnak majd és a megyei gyermekvédő otthon gondoskodik felügyeletükről. Illényí Elemér, a leányotthon igazgatója szerint is: — Nagy segítség számunkra, hogy a lányok Martfűre mehetnek szakmát tanulni. De talán nem szerénytelenség, ha arra kérem az ott dolgozó munkásokat: legyenek tekintettel arra, hogy ezekkel a gyerekekkel a szülők vajmi keveset törődnek, Ha lesz is nevelő mellettük, szükség van arra, hogy ők is figyelemmel kísérjék munkájukat, életüket. Hisz most 14 —15 évesek, most válik el. gyümölcs lesz-e a virágból, vagy lehullik a porba. f azekas László, a martfűi Tisza Cipőgyár lakótelepének, intemátusainak gondnoka. Az ő véleménye: — Tudjuk, hogy segítenünk kell azokon a fiatalokon, akik mellett nem áll szülő, aki egyengetné útjukon őket. A lehetőségekhez mérten a gyár vezetősége tehát megpróbált segíteni. És hiszem, hogy szocialista brigádjaink is patronálják majd ezeket a gyerekeket. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a gyermekvédő otthon nevelőket is küld a leányokkal. Kérésünk, hogy a nevelők lakjanak velük együtt az internátusbán. Annál is inkább, mivel a többi munkásnö, aki ott lakik három műszakban dolgozik, tehát csendnek kell lenni, hogy szabadidejükben pihenni tudjanak. A fiatalok pedig hajlamosak a hangoskodásra. A felnőttek tehát a maguk részéről elintézettnek teikintik, hogy a lányok szeptember 1-én megkezdik a munkát és tanulást Martfűn. És mit szólnak a lányok? Papp Erzsi Szolnokon töltötte a szünidőt, de nem a szüleinél. Ö így fogalmazza meg. korához képest kicsit mesterkélten: „Nem tartom velük a kapcsolatot”. A miért kérdésre nem válaszolt Csűri Anni viszont elmondja, hogy: — Apám most csücsül, mert lopott. De én a nyáron otthon voltam anyámnál, Ballószögön. — S jól érezted magad? — Nagyon, ö nem tehetett róla, hogy engem kis koromban állami gondozásba kellett adnia. Apám otthagyta. De a két kisebb testvérem vele ran. — S most mit csinál édesanyád? — Az állami gazdaságban dolgozik. i — S mi a terved? — Ha leteszem a szakmunkás vizsgát, magamhoz veszem anyámat, meg a testvéreimet. Rajtuk akarok segíteni, hogy ne legyen olyan nehéz a sorsuk. Komáromi Eszti elújságolta : — A tavasszal voltunk üzemlátogatáson a cipőgyárban. Csodaszép nagy üzem. — S neked ml tetszett ott legjobban? — Hát az. ahogyan « tornacipők talpát a felsőrészhez sütik. Én is ott szeretnék majd dolgozni azoknál a gépeknél — S mit gondolsz, jó lesz Martfűn? — Biztosan nagyon jó. Németh Mariira is lelkesedett Martfűért Ő ajkai. Szülei, mikor kicsi volt elváltak, s őt állami gondozásba adták. Apjával rendszeresen tartja a kapcsolatot, de Ajkára mégse akar menni. — Nem akarok zavarni — mondja. — Bár a mostohám hív. — S mikor mentek Martfűre? — Augusztus 29-én. Előtte még Szolnokon az intézetben megkapjuk a téli ruhánkat, meg a kabátot. Azt már magunkkal visz- szük. — Válaszol Latyi, azaz Lakatos Marika, akiről elmondták a lányok, nagyon szereti a kisgyerekeket. s amikor a télen az egyik pedagógus beteg lett, ő vállalta el annál a tanuló csoportnál a gyerekek felügyeletét Rendet tartott, annyi bizonyos. Jó pedagógus lenne, de szervezete nem bírja a sok tanulást. A lányok még megmutatják azokat az albumokat könyvjelzőket, melyeket az otthonban maradó kisgyerekektől akkor kaptak, amikor az intézettek búcsúztatták a nyolcadik osztályosokat. Forgatom az album lapjait. Mindegyiken egy-egy csoportkép rajtuk sok-sok szőke-barna kislány. Ez a népes tábor volt eddig családja Erzsinek' Hisztinek, Marinak, Latyi- nak, Aninak. Most új családot választottak maguknak. S milyen jó lenne, ha végre valóban otthonra találnának. Varga Viki ária Nehéz poszton másfél évtized® Magtárban a búza. Ezzel nincs dicsekedniva- lójuk. Tíz mázsás termést értek el. Kevés. És nem lehet csak az időjárás mos- tohaságára kenni. Érthetetlenül, a kíséri termelő- szövetkezetben még mindig nem termesztik a bőven- termő szovjet Bezosztája fajtát, ellenben a magyar Bankútit és Fertődit „erőltetik”. Most ősszel igen nagy területet, 2900 holdat vetnek be kalászosokkal. Már készülnek az őszi vetésre. Ám terveikben ezúttal is magyar búzafajtákat szerepeltetnek. Érthetetlen. A kiséri Kossuth Tsz vezetői valamennyien falubeli emberek. Elnök, főkönyvelő korábban is itt dolgozott, a párttitkár Jász- szentandrásról, a főagronó- must a Jászberényi Gépállomásról hívták haza. — Valamennyien jól ismerik határrészenként a földet és a földet művelő embereket. Az emberek igen szorgalmasak náluk. Csakis erre vállalhatták azt a bátorságot, hogy egyesülés és tavaszi belvíz után 29 forintot terveznek, amit a mostani jelek szerint fizetnek is. A szövetkezeti tagok hét brigádba tömörülve versenyeznek. A párt- kongresszus tiszteletére indult munkavetélkedés győztes kollektívája hat, négy, illetve kétezer forint jutalmat kap. Még bármelyik brigád első lehet, noha a kertészek fórja igen nagy. A korún őszülő emberek közé tartozik, vagy talán méginkább megközelítjük az igazságot, ha így fogalmazunk: deresedő haja, arcának barázdái azt tanúsítják, hogy az élet nem bánt kesztyűs kézzel vele. Mint a mai negyven évesek többségének, neki sem volt gondtalan ifjúsága. Elrabolták azt a zűrzavaros háborús évek, a nélkülözés és küzdelem. Gimnazista korában már mindig végigdolgozta a nyarat. S a munkában sem válogathatott, ha más nem adódott, vagont rakott. Így érkezett el az érettségi ideje. Ekkor már 1944-e t mutatott a naptár. S jóformán a bizonyítványán meg sem száradt a tinta, jött a behívóparancs munkaszolgálatra. A háború vérzivatara mind messzebb sodorta Karcagtól túl az országhatáron. Hazakerült. S hamar megtalálta az utat a párthoz, azokhoz az emberekhez, akik nemcsak remélték az új kor születését, hanem dolgoztak is azért. A 19 éves fiatalember is beállt a jobb életet akaró, az ezért küzdők sorába. S ma is ott találjuk. Az évek gyorsan váltották egymást, felnőttek a lányai is. Az ám, már gimnazisták. Nagyon szereti őket, de azért nem egyszer viccelődik a feleségével: csak legalább az egyik lenne fiú, hogy ne egyedül járnék a meccsre. Tóth György a szolnoki járási tanács vb elnökhelyettese. Ide szólt 1950 elején főjegyzői kinevezése is. S amikor megalakult a tanács, titkárnak választották. Négy évvel később változott a megbízatása, elnökhelyettes lett Azóta tölti be ezt a fontos tisztet, annyi változással, hogy egy ideig elnöke volt a járási tanács végrehajtó bizottságának. Másfél évtizedet eltölteni egy területen, ilyen nehéz poszton, elismerésre méltó. S egyben felemelő és nagyszerű is, mert eny- nyi idő alatt beérik a munka gyümölcse. Tóth György is örömmel beszélt arról a sok változásról, ami a fejlődést példázza. Arról, hogy járásukban, ahol nem is olyan régen még eléggé elmaradott volt a lakosság műveltségi színvonala, ma az iskolakötelesek 87 százaléka elvégzi az általános iskola nyolc osztályát S a felső tagozatos tanulókat már mindenütt szak.aná rok oktatják. Milyen egyszerű ezt Így leírni, de idáig eljutni nem az volt. Az elnökhelyettes is hány és hány szülővel beszélgetett, vitázott, érveket sorakoztatott, hogy megértsék: gyermekük ellen vétenek, ha nem törődnek azzal, elvégzi-e a nyolc osztályt. Jászladányból is figyelmeztető jelzések érkeztek: sok olyan gyermek kimaradt az iskolából, akit a törvény szigorával már nem lehet visszaültetni a pádba. Tóth Györgyöt nem hagyta nyugodni a gondolat, ha büntetéssel nem, talán a meggyőző szó erejével lehet ezen változtatni. S valóban leheteti. M‘. gsz-:, vezték a túlkoros osztályt, s az sikeresen működik. Fogynak a tanyák, fokozatosan megszűnnek a tanyasi iskolák. Az élet diktálja igy, s jó is az, ha a gyermek a községben jól felszerelt iskolában, szaktanárok segítségével tanulhat. Vannak azonban még olyan kisdiákok, akiknek egy-egy tanyai iskola megszűnése csak annyit jelent, hogy még messzebbre kell gyalo- golniok sárban, hóban. Az elnökhelyettes eszére és apai szívére hallgatott, amikor így agitált: létesítsünk tanyai kolléiumot. S már kettő is van. Besenyszögön és Tiszavárkonyban százhúsz gyermeket fogad be a kollégium^ A felnőttek ezrei is most pótolják, amire korábban nem volt lehetőségük. Tóth György is a különböző szaktanfolyamok után elvégezte a tanácsakadémiát, aztán a marxista— leninista esti egyetemet. Tanulásának következő állomása a államvizsga lesz. Nem mondhatja tehát senki, hogy csak másokat biztat a tanulásra. Ezt is megteszi. Szívesen elmondja akárhányszor, hogy milyen lehetősége van az embereknek a művelődésre, politikai, szakmai látókörük szélesítésére. Emlegeti a be- senyszögi tsz-tagokat, akik egyszerre vizsgáztak a VII— VIII. osztály és választott szakma anyagából. Arról is sokan tőle hallottak először, hogy Tiszaföldváron „kerékasztal konferenciákon” beszélgetnek a vezetők és a község lakói fontos dolgokról, például arról: miért olyan a község áruellátása, mint amilyen. Ilyen módon is fel lehet kelteni az emberek érdeklődését a közügyek iránt. Az olyan vezető előtt, aki megtalálja az utat az emberek szívéhez, a száj is hamarabb szóra nyílik. Elmondják az emberek óhajukat, panaszukat: bekötő út, járda kellene; nincs orvos a faluban; mozit, művelődési házat szeretnének, s így tovább. Az elnökhelyettes, aki nemcsak az igényeket, hanem a lehetőségeket is ismeri nyíltan beszél, megmondja miben segíthet az állam, mi az, amit a községek lakói saját maguk megoldhatnak, s ha jogtalan, vagy az anyagi erőket meghaladó követelésekről van, határozottan kimondja a nemet is. Nemet mondani, fegyelmezni, sót büntetni is tudni kell, ha nem akar eltérni attól, amit így fogalmazott meg: a vezetés alfája és ómegája a becsületesség. Másfél évtized alatt sok minden megvalósult már ebben a járásban is az emberek akarata, összefogása eredményeként. A nagy egészbe beletartozik Tóth György munkája, küzdelme is, aki annyi év óta osztozik a járás lakóival a sikerekben és a gondokban is. Nagy Katalin
