Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Világ proletárjai. egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI fXMEGYEl PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A NEGYEI TAKÁCS XVII. évfolyam, 197. szám. Ara 80 fillér 19G6. aug. 20., szombat. BIRTOKON BELÜL R itkán hallottam ezt a fogalmat — hazám — oly tisztán, nemesen, őszintén használni, mint ott a nyugati végeken, a kőszegi hegyek között, a sűrű erdők mélyén meghúzódó úttörőtáborban. Olyan tizenhárom-tizen- négy éves fiúk és lányok közé kerültem, akikről itt az Alföldön nemigen hallottunk még. Határőr úttörők. Nem határőr tisztek úttörő korban lévő gyermekei, mint gondolhatná valaki a név után. Olyan úttörők ők, akik magukat határőrnek nevezik, s úttörő munkájuk — szakaszokba, rajokba szerveződve — a határőrök segítéséből áll. Sok ezren, tízezren élnek ilyen gyermekek a határmenti községekben, városokban. Közülük mesélte el az egyik egy riadó történetét. Azt gyakorolták, hogyan kell adott esetben gyorsan összegyülekezni, segíteni a környéken rejtőző gyanús idegenek felkutatásában. A riasztást sokszor próbálták, még éjjel is. Meg találtam kérdezni, nem haragudtak a szüleik az éjszakai nyugalom megzavarásáért? Rámcsodálkoztak, s az egyik alig értve a kérdést, azt válaszolta: de hisz ez nagyon fontos dolog volt. A riadó gyakorlása. Apám meg is dicsért. Csináljam csak. A haza érdeke, hogy senki ne sérthesse meg a határunkat. Nagy ügy ez? El kell menni az Alföldről az Alpok lábaihoz, a határmenti gyerekek közé, hogy a haza érdekéről ilyen őszinte, tettekkel igazolt szavakat halljunk? Nem. Bizonyára nem. Mégis ezt a példát idézem. Mert a haza szeretetéről példázó tetteket igencsak találni, de szavakat kevésbé hallani — Alföldön, Dunántúlon egyaránt. Mintha még mindig nehezen oldódna az a szorongásos, önbecsülő józan szerénység, amit a hatalomra jutott magyar nép mintegy kimondatlanul is vallott, valahogy így fogalmazva: beszéltek ebben az országban már sokat és sokan a hazáról, a haza érdekeiről, de nem több, mint locsogó, álnok hazugság volt az sokszor. Mi most kevesebbet beszéljünk, ám tegyünk annál többet. Ezért éreztem úgy, hogy a tiszta forrásból kibuggyanó üde friss vízhez hasonlatos az az őszinte vallomás, amit egyszerű szavaikkal ezek a gyerekek tettek a hazáról. Alig két évtizede még, ilyenkor augusztus húszadikán díszmagyarba öltözött urak szónokoltak a hazáról, törvényről, jogról. A feudálkapitalizmus ünnepe volt ez a nap. A középkor anakronisztikus felidézése azokban az években, amikor a tudósok az atomtitok megfejtésének küszöbére értek. A nyomor és jogfosztottság elé húztak tűzijátékos, szentjobbkörmenetes színfalakat. A haza érdekeiről szónokoltak a hazátlanná nyomorított, jogfosztott, a munkanélküliség rémétől sújtott hárommillió koldusnak. S a haza érdekeinek hazug, nacionalista jelszava alatt fagyos lövészárkokba vezényelték őket azon a földön, ahol a világtörténelem legnagyobb kísérlete kezdte érlelni első gyümölcseit: jogot adni a jogfosztottnak, törvényt a törvénytelennek, munkát-kenyeret a do- logtalan éhezőnek, hazát a hazátlannak. A történelem vihara elsodorta a díszmagyaros, nacionalista jelszavas, pompás ünnepeket. Lassan utánuk kullogtak azok az urak is, akik a díszmagyart viselték. Alig két évtized, s úgy tűnik olyan régen volt, mintha valóban a középkor emléke lenne. Az ember, aki két évtizeddel ezelőtt még felvette egyszál fényesre kefélt, sötét ünneplőjét, hogy a budai várban végignézze az urak ceremóniáját, a nincstelen milliók, akik szerencsésen megélték a doni front jeges teleit, ma büszke tulajdonosai az országnak. Nem furcsa, hogy azóta is mindazok, akik a régi rend visz- szaállításában bíznak, remélnek, a „haza érdekeire” hivatkozva teszik ezt? Milyen érdeke ennek a hazának, pontosabban, kinek az érdeke ebben a hazában olyan fordulat,, amely — próbálja azt bármilyen jelszavakkal fedezni — a Werbőczy törvényeiben megfogalmazott jogfolytonosságot akarja visszaállítani? Hogyan merte a haza nevét a szájára venni ezelőtt tíz évvel az, aki öklömnyi kokárdával a mellén, Himnuszt énekelve fordította fegyvere csövét a haza legjobb fiaira? Nincs szó még, amellyel történelmünk során oly sokszor visszaéltek, mint ez: a haza érdeke. Egy orvos a közelmúltban disszidált. Tudom róla, hogy sem ő, sem az apja nem hordott soha díszmagyart. Nem volt a mellén ötvenhatban kokárda sem. ö akkor is otthon ült és tanult. Most mégis azt írja, hogy jól érzi magát, jól él, mert jól megfizetik. Érzi, tudja, hogy ez kevés, ezért azt is írja, hogy ez őt teljesen kielégíti, lelkiismeretfurdalása nincs a hazájával szemben. Egyébként is az, hogy „haza” szerinte elavult fogalom. Nincsenek már ilyen történelmi kategóriák érvényben. Meghívnám én ezt az orvost abba a Kőszeg környéki úttörőtáborba. Hallgatná meg ezeket a gyerekeket arról, mit jelent a haza. A gyerekek a birtokon belüliek jogán és fölényével oktatnák ki ezt a dolgozók fillérein kiképzett újsütetű világpolgárt arról, hogy hol van az ember hazája: ott-e, ahol vastagabban csorog a pénz, vagy ott, ahol a lélek is otthonát leli? Nem prédikál itt senki egy újfajta puritanizmust. Nem valljuk eszményképünknek a „szegényeké a mennyek országá” vigaszát. Tudjuk, hogy nemcsak az isten igéjétől kopott fel az álla a hívőnek, hanem minden világmegváltó eszmétől, ha nem eredményezett az nagyobb darab kenyeret. Alkotmánynapi számvetéseinkben azt is el szoktuk mondani, hogy évről évre mennyivel nagyobb kenyér jut ebben az országban az egykori éhezőknek, mennyivel több ruha, cipő, iskola és jog... Beszámolunk erről a birtokon belüliek felelősségével — magunknak,. Nekünk, a birtokon belülieknek türelmetlenségre is jogunk van. Magunkat bírálni is. Nagj-obb fejlődési ütemet követelni is. Ebben a hazában, nekünk ehhez jogunk van. Es még nagyobb joga lesz gyermekeinknek, akik itt születtek és nőttek fel már, a szabad hazában, s akiknek őszinte, tiszta szemében csak a csodálkozás okozhat némi homályt, ha véletlenül meglátják rajtunk a régi szorongás nyomait: hazánkról beszélve, a szerénységszabta szűkszavúságunkat. A hazáról szólva, s az e fogalomhoz kapcsolódó érzelmeket m»gvallva, emelkedettebb szavak tolulnak az ember tollára. Kiömlenek a rohanó hétköznapok ezernyi gondja-öröme mögött rejtve maradó ünnepélyesebb gondolatok. Pártunk is ünnepre készül, kongresszusra. Talán ezért található a kongresszusi irányelvekben, ebben a józan egyszerűséggel fogalmazott munkaprogramban is néhány ilyen ünnepélyesebben hangzó sor is: „Visszatekintve az elmúlt évekre, azt a fő következtetést vonhatjuk le, hogy a vúrt és az ország a Vili. kongresszuson megjelölt úton haladt, politikánk eredményesnek bizonyult. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányító tevékenysége, a kommunisták és pártonkíviiliek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek hazaszeretete, küzdelmes munkája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó energiája nagy eredményeket hozott...” Majd másutt: „A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa újabb évekre szóló programot javasol a magyar népnek. E program megvalósításában a kommunisták a jövőben is élen fognak járni odaadásban, áldozatkészségben, munkában. Harcoljon, építsen velük egységben minden hazáját szerető ember. A cél, amely felé eredményesen törünk — népünk, nemzetünk további felemelkedése, hazánk felvirágoztatása, békénk biztosítása.” Miért idézem a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek e sorait? Mert ezek is olyan tisztán csengő, őszinte szavak a hazáról, a haza érdekeiről, amilyeneket ott, a nyugati végeken az úttörőktől hallottam. Beszéljünk mindig így a hazáról. S vigyázzunk, hogy mindig, mindenki így beszéljen most már nálunk a hazáról. Mi vigyázzunk, mert mi vagyunk birtokon belül. Varga József Kilencven holdon épületelemgyár A KISZ védnökségé alatt épül — Kfolcszáz munkásra less szükség — Egy napi termelés 1 millió forint — Próbaüzem : 196S október 1 Ritkán fordul elő, hogy az újságíró azért kért valakitől bocsánatot, mert az irodájában kért interjút. Gecse Jánossal, az ÉM Beruházási Vállalat szolnoki kirendeltségének vezetőjével pedig ez történt. Az ő irodája ugyanis jelenleg a Gutenberg téri lakásán van. Az ÉM Beruházási Vállalat a beruházója a Tisza- menti Vegyiművek mellett épülő szolnoki Épületelem- gyárnak, amelynek majd az ÉM Betonelemgyártó Vállalat lesz a felügyeleti szerve. Különben az Épületelemgyár önálló vállalat lesz. Létrejötte, a párt Központi Bizottságának a gyárszerű építőipar kialakítására hozott határozata megvalósulását bizonyítja. Gecse János kirendeltségvezető mérnök elmondotta, hogy befejezéshez közeledik a hatalmas gyártelepet a Piroskai ipari rendező- pályaudvarral összekötő iparvágány és az Épületelemgyár két sarkáról kivezető két bekötőút építése. A durva tereprendezéssel — az eredeti feladatokat figyelembevéve — már a hónap végére elkészül az ÉM Földmunkát Gépesítő Vállalat, de újabb munkákkal bízták meg. — A szemlélődő a kilencven holdnyi simára gyalult területen épülő két felvonulási épületen kívül még nem sokat láthat. Mégis, az első félévben 5 millió forintot építettek be a különböző vállalatok. Ebben az évben az előirányzott 25 millió helyett azonban 40 millió forint beépítésére törekszik a kivitelező, az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Azért van az idei túlteljesítésre szükség, mert jövőre az építés során 90 millió forint értékű munkát kell elvégezni, ami a vállalat évi termelésének egynegyedét jelentené. Az Épfiletelemgyá{ beruházási összege 225 millió forint. A gyár főépülete a nyolc hajós gyártócsarnok lesz a benne lévő berendezésekkel. Az olasz mozaiklapgyártó automata gépsor évente 720 ezer négyzetméter mozaiklap gyártására képes. A betongyár termelése 165 ezer köbméter különféle ipari és mezőgazdasági vasbetonváz szerkezeti elem. Innen látják el a szolnoki építkezéseket is transzportbetonnal. Ezenkívül csőgyártás is folyik majd az új gyárban. A hatalmas, szabadtéri tárolón 50 ezer tonna, két- hónapi termeléshez szükséges anyagot tudnak elhelyezni. A négy darupálya hat darab 15 tonnás daruja a vasúti és közúti rakodást egyaránt lehetővé teszi. A gyártelepen még TMK műhely, iroda, öltöző, laboratórium, valamint 1500 adagos üzemi konyha és étterem épül. Az üzemi konyha méretezésénél a gyár szomszédságában későbben épülő ÉM Autódaru és Speciális Járműjavító Gyárának és az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat poligon üzemének dolgozóira is számítottak. Nagy viták folytak arról, hogy az Épületelemgyárnak saját, vagy pedig a most épülő több üzemnek közös hőerőművük le- gyen-e. A közös hőerőmű gondolata helyes volt, de mivel a gyárak nem egy időben lépnek be a termelésbe (többéves eltolódások lesznek) és figyelembevéve azt, hogy a távhőveze- ték egy bizonyos távolságon túl már nem gazdaSzíriaí öntöző szakemberek érkeztek Debrecenből Szolnokra, Itt Hegedűs Lajos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője ismertette meg velük megyénk öntözésgazdálkodási, víztározási terveit. A két szíriai öntözőmérnök tíz napot tölt megyénkben. Jászárokszálláson a Hímző és Szőnyegszövő Htsz vezetősége szocialista szerződést kötött a helyi Vas- és Fémipari Ktsz Kókai László brigádjával. Az ^együttműködés lényege, hogy a vasipari vállalat szocialista brigádja kiemelt megrendelésként kezeli a htsz-nek gyártandó szerEvről évre gazdagodik Törökszentmiklós. Ez annak is köszönhető, hogy az ott lakók jelentős többlet- munkával segítik a községfejlesztési tervek valóravál- tását. A megyei tanács, a Hazafias Népfront bizottság és a város vezetői elismerésüket fejezték ki a város lakosságának a kimagasló eredményekért. Tegnap délután rögtönzött ünnepséget rendeztek a városi tanács klubtermében, ahol negyvenkét társadalmi munkásnak adták át a társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. Négy ságos, saját kazánház építése várható. A 225 millió forintos építkezés egyaránt nehéz feladat elé állítja a beruházót, tervezőt (ÉM Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat) és a kivitelezőt. Ezért a fiatalok kezdeményezésére az Épületelemgyár KISZ védnökség alatt fog épülni. A szocialista szerződést már meg is szö- vegezték és rövidesen aláírják a nagy munkában résztvevő ifjúsági szervezetek. A KISZ védnökség jelentős biztosítéka lesz annak, hogy a szolnoki Épületelemgyár próbaüzeme 1968 október elsején kezdetét vehesse. A Közép-Tisza vidékén helyszínen tanulmányozzák vízügyi létesítményeinket, korszerű vízgazdálkodási módszereinket. Szolnokról Miskolcra mennek majd az itteni tanulmányút leteltével szíriai vendégeink. számokat, eszközöket. Azokat jó minőségben elkészíti, különösen nagy figyelemmel végzi az exporttermelést és az önköltségcsökkentést előmozdító eszközök gyártását. A kölcsönösen arra érdemesnek ítélt termékeket a brigád festett, vagy vésett emblémájával jelölik meg. arany-, két ezüst- és harminchat bronzérem került kiosztásra azok között, akik tavaly 80—100—200 és 350 társadalmi munkaórát teljesítettek. Az idén is jeleskedni akarnak a törökszentmik- lósiak. Ezt bizonyítja, hogy a községfejlesztésre előirányzott 520 ezer forintnál eddig 14 ezer forinttal többet teljesítettek. Ugyanakkor jelentős felajánlások születtek a IX. pártkongresszus tiszteletére. Elhatározták, hogy idei tervüket 280 ezer forinttal túlteljesítik. A. J. Szíriái szakemberek tanulmányozzák megyénk öntözésgazdálkodását Újtípusú szocialista szerződést kötöttek Jászárokszálláson Jelvények a legjobbaknak 280 ezer forintos felajánlás a kongresszus tiszteletére 1 örökszentmiklóson
