Szolnok Megyei Néplap, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
1966. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az ipartelepítés F ■ f - ■ ■ uj utjai Gazdasági módszerekkel meggyorsítható a költözés Miért nem „megy" az ipar a fővárosból vidékre, ha mindenki — legalábbis elvileg — egyetért, hogy jó lenne ha menne? önmagában a vidéki ipartelepítés előnyeit, nép- gazdasági jelentőségét nem kell részletesen bizonyítani, hiszen ez már évek óta foglalkoztatja az or- zág közvéleményét. Tény, íogy jelenleg Magyarország első helyen áll Európában azzal az aránytalansággal, hogy az ország iparának legnagyobb hányada tömörül a fővárosban — például: a gépipar több mint 60, a vegyipar 56, a textilipar több mint 50 százaléka — és miközben itt komoly munkaerőgondokkal küzdenek, ugyanakkor az ország több vidékén jelentős számú munkaképes dolgozó teljes vagy időszakos foglalkoztatása fájdítja az illetékesek fejét. Ha tárgyilagosan ítéljük meg ezt a helyzetet, természetesen figyelembe kell venni a történelmi előzményeket is: Budapest népességének az ország lakosságához mérteni kóros felduzzadása húsz év előtti örökség, s összefügg azzal is, hogy a főváros, kialakulása, s fejlődési kamaszkora idején, a Habsburg birodalom „tájegységi" centruma volt. Nyilvánvaló, hogy ezen csak hosszú idő alatt, évtizedek munkáiéval lehet lényegesen változtatni. Kétségtelen viszont, hogy \ termelőerők arányosabb elosztására tett intézkedések eddig bizony eléggé vontatottan valósultak meg. ismeretes például, hogy a hatvanas évek elején a Kormány Gazdasági Bizottsága kategóriákba sorolta a budapesti ipartelepeket és kimondta, hogy a harmadik csoportba sorolt üzemeket vidékre kell telepíteni. E határozat alól azonban, valljuk meg, minden érvet, kifogást megragadva próbáltak kibújni az érintett üzemek, intézmények. S jóllehet, a vidéki városok, megyék igyekeztek az üzemek költözése „elé menni”, olykor épületet, s általában munkaerőt ajánlva a fővárosból távozásra ítélt vállalatnak, a végeredmény mégis a várakozás alatt maradt. Jellemző, hogy a második ötéves terv időszakában hozzávetőleg 7—8 ezer munkahely szűnt meg ilyen vidékre költözések nyomán Budapesten, miközben az új, fővárosba települőkkel csaknem hét-nyolcszor eny- nyivel duzzadt a pesti foglalkoztatottak száma! — Dlyan, az ország különböző területein is fejleszthető ágazatnak, mint pél- lául a vegyipar, a jelentős vidékre település ellenére, nagyobbik fele tömörül még most is a fővárosban: a műanyag-feldolgozás 95, a gumiipar 72, a lakkés festékipar 63 százaléka Budapesten működik. Ügy tűnik, a vidéki iparéi építés, illetve az ez- tel összefüggő fejlesztés hegközelítési módjában 'olt eddig a hiba — abban Igvanis. hogy nem számoljunk eléggé a tényleges :azdasági folyamatokkal, őrvényszerűségekkel. Más zóval • csupán az érvelés, 1 vidékre település nép- lazdasági előnyeinek bizonyítása pnmnpíhnn kevés, ha nem támasztják alá a ' gazdasági ösztönző módszerek is. Tegyük hozzá : természetesen ez kevésbé vonatkozik az ország tájegységeinek központi tervekben, például az ötéves tervben rögzített fejlesztésére; ebben ugyanis nem kevés eredményt mutathatunk fel. Olyan jelentős iparág például, mint a híradástechnika, a második ötéves tervben létesített valamennyi üzemét — összesen tízet — vidéken helyezte üzembe, s amíg a tervidőszak elején az iparág termelésének húsz százalékát adták a vidéki üzemek, 1965-ig ez az arány 35 százalékra bővült, s 1970-ig eléri az 50 százalékot. A vidéki ipar- fejlesztés intézményes és gazasági folyamatokra alapozott, rendezése azonban az új gazdaságirányítási rendszerre vár. Szakértői körökben széleskörű vita bontakozott ki erről, s általában megegyeznek a vélemények abban, hogy új elvi alapokra kell helyezni a területi tervezést. Lényegében a következőképp foglalhatók össze ezek az új elvek: a rábeszélés önmagában kevés, különösen azért, mert ma még a minisztériumoknak s a vállalatoknak rendszerint előnyösebb Budapesten fejleszteni az ipart, semmint vidéken! Előnyösebb mégpedig azért, mert a jelenlegi szabályok alapján a fővárosban általában nem, vagy alig terhelik a minisztériumot a közművesítési, kommunális költségek — ezek „más számlára”, a tanács keretébe tartoznak —, pedig ma már egy-egy új munkahely létesítése a fővárosban, az említett járulékos beruházásokkal együtt, átlag mintegy 200 ezer forintba kerül. A jövőben azonban a gazdasági ösztönzés differenciált módszereit alkalmazzák majd ebben is. Olyan módszereket, mint az ország tájain, megyékben eltérően megállapított telekárak, a földrajzi fekvéstől függő kommunális adó, az állóeszközökért, gépekért, berendezésekért a vállalati nyereségből fizetendő használati díjak ugyancsak vidékenként különbözően megállapított kulcsa, a dolgozók után fizetendő vállalati illetményadó — területfejlesztési elvektől függő — eltérései. Különösen érdekes az az elgondolás, hogy az országban mind jelentősebb társadalmi problémát okozó ingázás költségeinek egy részét — például a vasúti díj meghatározott hányadát — a vállalatra hárítanák át, ami gazdaságilag ugyancsak előnyössé teheti az üzemek munkaerőforráshoz való közeledését. Az új gazdaságirányítási rendszer — amelynek fő irányelvei és bevezetésének időpontja már tisztázottak ugyan, de részletintézkedéseinek kidolgozása még tart —, kétségkívül fordulatot hoz a vidék általános fejlődésében is azzal, hogy a gazdasági törvényszerűségek terelő-ösz- tönző hatásának áramlatába kapcsolja be az ipar- telepítés folyamatát is. — Természetesen túlzás lenne — még a lehető legjobb ösztönzés esetén is —egyik napról, vagy egyik évről a másikra látványos változásokat várni ilyen rendkívül bonyolult, s az anyagi eszközök ennyire széles körét érintő feladatok megoldásában. Budapest és környékének roppant hatású „tömegvonzását” mérsékelni és az erre alkalmas vidékek, városok „ellenhatását” jelentősen növelni, természetesen esak millittrdos beruházásokkal és hosszabb távon lehet. Ám az is rendkívüli jelentőségű, ha megtaláljuk a valóban hatékony, hosszútávon is célravezető módszereket e — túlzás nélkül — történelmi folyamat megoldására. A gazdasági ösztönzés mellett fontosak természetesen a többi területfejlesztési módszerek is. Az például, hogy a harmadik ötéves tervidőszak végéig elkészül az ország városainak, illetve fontosabb városias településeinek rendezési terve. Lényeges az is, hogy mind határozottabban önálló tudománnyá válik nálunk is a terüléti tervezés. Éppen a közelmúlt napokban alakult például külön szakcsoport a Magyar Közgazdasági Társaságban, amely ezeket a szakértőket tömöríti, s munkához látott a Magyar Urbanisztikai Társaság is, a városfejlesztés e társadalmi szervezete. Mindez együtt reményt- keltő ígéret arra, hogy az ipar — ismét csak egyszerűsítve — erőteljesebben „megindul” majd a fővárosból az ország különböző vidékeire! Tábori András Dinnye exportra A MÉK JÁSZFÉNYSZA- RUI KIRENDELTSÉGE JÁSZÁGÓRÖL 42 VAGON JÁSZFÉNYSZARUBÖL PEDIG 70 VAGON GÖRÖGDINNYÉT SZÁLLÍT AZ IDÉNY ALATT EXPORTRA ÉS BELFÖLDRE. A SZÁLLÍTMÁNYOK TÖBBSÉGE KÜLFÖLDÉ' KERÜL Csányiak termelik a dfny- nyét Jászfényszarun. Fen- tor Vilmosné férjével és szüleivel 20 kh-oa dolgozat' őz é*■■'"5telepről vonali el az árut Az alföldi megyék legelőgazdálkodást bemaiíatója Marcagosa Kiszorítják a villanypásztorok a gulyásokat a pusztádról (Tudósítónktól.) Csütörtökön öt megye — Csongrád, Heves, Békés, Hajdú-Binar és Szolnok — állattenyésztő szakemberei, állami gazdasági főállatte- n -észtői legelőgazdálkodási bemutatón vettek részt Karcagon. A százfőnyi szákember gárdát Fodor Sándor, a Szolnok megyei Állami Gazdaságok főagro- nómusa üdvözölte. Ugyanő mondta el bevezető előadásában, hogy amíg 1964-ben a megye állami gazdaságai csak egy tizedét műtrágyázták legelőjüknek, az idénre már legelőterületük felére jutott műtrágya. Amíg 1961-ben 19 kilogramm műtrágyát szórtak ki átlagosan holdanként, az idén már 96 kilogrammot. Nagyot fejlődött az öntözéses legelőgazdálkodás. A megye állami gazdasági legelőinek egynegyedét öntözik. Amíg korábban Szolnok megyéből két-háromezer növendékroarv,át a szomszédos meg nin-pen legeltettek, mert nem tudták a Szolnok megyei legelők eltartani, az idén már itthon maradhattak és legelőhöz is jutottak a növendékállatok. v A legelőgazdálkodás nagy jelentőségét már az ókor népei is felismerték. Erről érdekes adalékot ismertetett a megjelentekkel Nagy György János tudományos kutató. Elmondta, Hamurabbi kőbe vésett törvényei már szabályozták a legelők használatát. Érthető, mert az ókori népek állat- tenyésztéssel foglalkoztak. A legelőgazdálkodás technológiájáról Csontos Imre szólt. Sürgette a legelőgazdálkodás megfelelő szervezeti beillesztését a gazdaságokba. Péter László/ a Kunszentmártoni Állami Gazdaság igazgatója arról számolt be, náluk a 200 holdas öntözött legelő 400 szarvasmarhát tart el legeltetési idényben. Ezenfelül még ugyanerről a területről 20 vagon szénát is be szoktak gyűjteni. Az állami gazdaságok legelőgazdálkodásának fejlesztését azonban hátráltatja, hogy a jelenlegi számvitel nem ad helyet a legelőknek. A gyakorlati bemutatón a villanypásztoros legeltetésről is szerezhettek tapasztalatot a résztvevők. Néhány évvel ezelőtt a villanykarámos legeltetést az hátráltatta, hogy nem volt elegendő berendezés. Most négy-ötezer forintért üzembiztos, gördülőkocsis villanypásztorok szerezhetők be az AGROKER telepein. Borsos János Uoyes kezdeményezés valóraváltásán fáradozna a Szolnok megyei Éleim szer Kiskereskedelmi Vá’. Lalat vezetői, dolgozói. Ai ra törekszenek,, hogy min kevesebb legyen Szolnoké az úgynevezett ellátatk terület, s a dolgozó nő háziasszonyok kevese' időtöltéssel, fáradságg: bevásárolhassanak. Enn- érdekében tervezik, hogy város különböző pontjr — egyelőre kísérletképp négy-öt helyen — oly; személyeket keresnek, ak tiszta, hűvös, tehát tár. lásra alkalmas helyisége rendelkeznek, s vállaljá is az árusítást. A vállalat megbízottai - az érintett területek ke nyékén lévő boltok veze is — felhasználva ismer teiket — beszélgettek err a lehetőségről a vásárló kai. A jelentkezők közül legmegfelelőbbekkel k szerződést a vállalat egy lőre dinnye és burgony árusítására. Tiszafüred vendége Filipp Kiva$ a község egykori felszabadítója (Tudósítónktól) A tiszafüredi Zrínyi Ilona úttörőcsapat levélben kereste meg Filipp Gye- nyiszovics Kiva egykori rohamzászlóalj -parancsnokot Poltavában. Az úttörők meghívására most eljött Filipp Kiva a községbe, melyet annak idején ő és csapata szabadított fel. Hétfőn az úttörők fogadták a kedves vendéget, és Fekete Sándor az úttörő- csapat parancsnoka nyakába kötötte a vörös selyem nyakkendőt annak jeléül, hogy a csapat felvette a nevét. Kedden a tiszai harcok színhelyét tekintették meg, ahol a ma már fehérhajú hős elmesélte a harcok történetét, melyekben részt vett Tiszafüredet^ Gyöngyösön, Budapesten. Csütörtökön a gépá másra látogatott a véne ahol a szocialista brigáa felvette nevét. Ma az ab; szalóki Lenin Tsz vendeg Itt Varjú Sándor ország gyűlési képviselő kalauzol ja Tiszafüred felszabadító ját, aki a holnapi alkot mánynapi ünnepségen is részt vesz. vcev J&var
