Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-02 / 155. szám
1966. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MESSZIRŐL JÖTT BENNSZÜLÖTTEK zolnok lakosságának létszáma a legújabban közzétett statisztika szerint eléri a hatvanezret. Különösen az utóbbi években gyarapodott rohamléptekben a város lakóinak száma. A közelmúltban itt letelepedettek közül néhányat rokoni szálak fűznek a városhoz, de jórészük régebben csak futólag, vagy még úgy sem ismerte a megyeszékhelyt. Többségük mégis otthon érzi magát Szolnokon, magáénak vallja a várost annak minden gondjával, bajával egyetemben. S nemcsak magáénak vallja, hanem tőle telhetőén elő is segíti, hogy a város hírneve méltán gyarapodjon. A Szigligeti Színház produkcióit például egymás után jutalmazták nívődíjakkal, s a tévé közvetítés jóvoltából országszerte dicsérő- leg szóltak egy-egy előadásáról. J^smerek olyan tervezőmérnököt, aki azt mondta: Szolnokon szeretnék megöregedni, s örülni annak, hogy az unokám is büszke az általam tervezett létesítményekre. Soroljam tovább? Minek sűrítsem a példákat? Anélkül is elismeri mindenki, hogy itt is, máshol is kellő lokálpatriotizmus alakult ki az utóbbi időkben. Persze, vannak olyanok is, akik csak legyintenek erre, — egyenlőségi jelet tesznek a lokálpatriotizmus és a vidéki sárbaragadottság, a távlat nélküli élet, az elzár- kózottság között. Pedig ko- rántsincs igazuk. Tévedésük bizonyítására elég az irodalom nagyjaihoz fordulni. Ady például a párizsi fényből, az élénk szellemi életből is „mint fel-feldobott kő, újra, meg újra” visszatért az Édeshez, a szülői házhoz, a tespedtség miatt oly sokat ostorozott hazai földhöz. S nemcsak ő, hanem Petőfi, s még jónéhány költő énekelte forró érzésektől áthatott hangon a szülőföld, az otthon dicséretét. Bárhol jártak, úgy érezték: elszakíthatatlan szálak fűzik őket az otthonhoz, s ezt nem is szégyellték kimondani. Az egyik országos hírű szolnoki festő például még Rómában is így kiáltott fel: „sok itt a kő, kevés a fű, megyek vissza Szolnokra”. bizonyára nem véletlen, hogy akik nemes érzésekkel viseltetnek a számunkra biztonságos otthont nyújtó város iránt, azok más tájak, más népek iránt is hasonló érzéseket táplálnak. Nem a gyűlölet fűti őket, hanem az egész emberiség boldogulásának .kérdései izgatják őket. Arra törekednek, hogy lehetőség szerint ők is bekapcsolódjanak az egyetemes emberi fejlődés áramkörébe, teremtő munkával hirdessék, hogy a haladás, az élet harmóniájának hívei. S akiket ilyen érzések hevítenek, ilyen gondolatok foglalkoztatnak, azok méltán számíthatnak arra, hogy nemcsak szűk baráti kör fogadja be őket, hanem maguk közé tartozónak ismerik el az emberek más tájakon is. Aki viszont gyökértelen, akit nem fűt a környezet, a napi munka szeretete, az valójában nem is lehet boldog, s nem várhatja, hogy érzelmei visszhangra találjanak. zolnok évszázadokon át jórészt a kereskedők, a jövő-menő emberek, hajósok, fuvarosok városa volt. Nem sokat túlzók, ha azt mondom: majdnem olyan nagyobb átmeneti szállás volt. Persze, akadtak itt is mindig tiszteletet érdemlő lokálpatrióták — gondoljunk csak többek között a MÁV-mű- hely munkásaiból alakult és Szolnok alatt harcbalé- pő vöröskatonákra —, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Szolnok a szó igazi értelmében csak most válik várossá. S ez nemcsak az új körút, a Vosztok úti lakótelep, a vasúti rekonstrukció, s az új üzemek miatt van így, hanem az emberek lakóhelyükhöz való ragaszkodása miatt. Annak köszönhető például, hogy az árvíz nem vitte el a Tisza-ligetet, hiszen ezrek dolgoztak önfeláldozóan a gátakon. S annak köszönhető az is, hogy a városhoz méltó kulturális élet is egyre virágzóbb, fejlődést ígérő. (Gondoljunk csak olyanokra, mint a zsidótemplomból átalakítással létrehozandó kiállítási helyiség, az új iskolák, és így tovább.) gyszóval egyre népesebb. s egyre váro- sasabb lesz a megyeszékhely. A tőzsgyökeres szolnokiak és a messziről jött, de magukat most már bennszülötteknek érzők egyaránt örülnek ennek. S. B. Befejeződtek az államvizsgák a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban (Tudósítónktól) Az idén végző hatvanegy növénytermesztési szak- technikus csütörtökön a délutáni órákban vette át diplomáját a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum dísztermében. A három napon át tartó, kitűnően megrendezett államvizsga volt az utolsó erőpróba, melyen a hallgatók elismerésre méltóan szerepeltek. Az államvizsga-bizottságban helyet foglalt Nyíri Béla, a Szolnok megyei tanács vb-elnökhelyet- tese és Bereczki Lajos, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának osztályvezetője, akik a megye mező- gazdasági termelésének szempontjából is értékelték a jelölteket. Az államvizsga után banketten ünnepeltek az új diplomások a vizsgabizottság tagjaival. 4 takácsmesterek példája Megemlékezés a Nemzetközi Szövetkezeti Napról Huszonnyolc takácsmes- tert a megélhetés növekvő terhei történelmi jelentőségű lépésre késztettek: jóval több, mint egy évszázada megalakították a világ első szövetkezetét. E szegény iparosok Angliában új céget jegyeztettek be akkor: „A rechdalei becsületes úttörők!” Pályafutásuk csaknem példátlan. A gondolat gyorsan hívekre és követőkre talált az egész világon. Értékesítő-, s munkaszövetkezetek sorát állapították. A munkás, a paraszt, a kistisztviselő ebben védelmét is láthatta a harácsoló és könyörtelen nagykereskedőkkel, vállalkozókkal szemben. S a „becsületes úttörők” nyomán programba került az önművelés is, könyvtárakat, olvasótermeket rendeztek be. Nem minden eszményien indult társulás maradt meg az eredeti tervek mellett. Előtérbe nyomult a pénzszerzés utáni mohó vágy. Ám mindez nem halványíthatta el a szövetkezés fontos lépését. Jelentőségét még jobban aláhúzza, hogy évről évre megrendezik a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Ennek jött el most az ideje s ezért emlékezünk meg az alapító takácsmesterekről. Mit mond az esemény napjaink emberének? Változatlanul hirdeti az összefogás mélyen emberi gondolatát. És. ez csak erősödhet abban a korban, amelyben egyre inkább hangot és helyet kap a javak igazságosabb elosztása. De tudósit arról is, hogy felvette tagjai sorába hazánkat a szövetkezetek nemzetközi szövetsége. t. gy. Csodálatos víz alatti világ Ez év nyarán három hetet töltöttem egy búvárcsoporttal az Adrián. Én is leszálltam velük a mélybe. Kellemesen csalódtam, amikor először nyitottam fel szemem a tengerben. Sohasem hittem volna, hogy a víz alatti világ valóban olyan varázslat» és lenyűgöző, mint ahogy azt a békaemberek állítják. Mert ami eddig fantáziának, mesének tűnt, most hirtelen valósággá vált A legfelső, napfényes tíztizenöt méteres zónát ideges, ijedős halak milliárd- ja népesíti be, de lejjebb már egy egészen más világba érünk. Beköszönt a félhomály, hideg ősz van, majd elkezdődik az örök homály birodalma, amelyben már nem látjuk a felszín n|eghitt, ezüstös ragyogását. Elmaradnak a különböző színű algák, de a lyukacsos, csipkés szegélyű kövek közt itt is lüktető élet lakozik. Szinte minden hasodók, minden sziklarepedés külön ' kis világ. Az egyikből jókora muréna vicsorog ránk. A jugoszláv halászok úgy emlegetik a murénát mint a mélységek banditáját. Rossz hírét állítólag Nérónak köszönheti, aki kiéhezett murénák közé élő rabszolgákat dobatott büntetésként. A cattarói öböl bejáratánál 44 méteres gyönyörű átlátszó vízben találtunk rá az osztrák—magyar haditengerészet 4000 tonnás „Franz Jozef” nevű cirkálójára. Fedélzeti szerelvényeit zöld és barna színű algák milliárdja népesíti be. A kutyafogakJkal benőtt ágyúcsövekhez nyúlni életveszélyes. Ezek az apró tűhegyes kagylók úgy összeszabdalják az ember tenyerét, mintha megannyi borotvapengét markolt volna meg. A „Franz Jozeph” már régi roncs. Halk, néha erős pattogások jelzik a tengervíz munkáját. Egyébként az egész környék (szaknyelven) hajóte- mető. Az Adria a Földközi-tengerrel együtt egy hatalmas tenger alatti múzeum látszatát kelti. Fenekén a letűnt századok árbócosaitól a modern hadihajókig minden megtalálható. Egy alkalommal a molu- nati gostion (vendéglő) teraszán pihentük ki aznapi fáradalmainkat Az asztaltársaságunkban volt egy jugoszláv tengerésztiszt, aki éppen szabadságát töltötte szüleinél. S ahogy ez már lenni szokott, mesélni kezdett a tengerről, a hajózásról s a helybeli legendákról Az egyik ilyen legendánál felkaptuk a fejünket. •••Egy viharos éjszakán feltűnt a távolban egy fehér vitorlájú hajó. Amint közelebb ért, már látni lehetett a testet is, de egy lélek sem volt a. fedélzetén. A vitorlája szakadt volt, az evezők eltöredezettek, de mégis nyílegyenesen befutott az öbölbe. A hejbeliek haja szála az égnek meredt, amikor a hajót meglátták, ugyanis ha ilyen „kísértethajó” érkezett az öbölbe, akkor a tengeren levő halászok soha sem térnek haza. Felfogadja őket hajójára matróznak a kísértetkapitány. A gálya lassan elsüllyedt, helyén napokig vöröslött a tenger, s a halászok valóban többé soha sem tértek haza... Másnap már hajnalban a süllyedés helyére eveztünk és hozzáláttunk az egykori gálya felkutatásához. Tíz-tizenöt méteres átlátszó vízben találtunk rá az egykori gálya helyére. Sokat láttunk, és még többet lehetett volna, ha egy szép napon nem arra ébredünk, hogy csomagolni kell, mert vár bennünket az > otthon, a munka, a tanulás. Azóta már csak emlék maradt a tenger, a hajóroncsok, a hálák és az amforák. Szép emlékek. D. L Szolnok megye kombájnvezetoihex, traktorosaihoz, tsx-elnökeihez ! Mint minden évben aratás előtt az élenjáró kombájnvezetők, traktorosok és tsz-elnökök tanácskozásra jöttek össze. Ezen megállapították: A gabona aratásának idejébe értünk. Néhány üzemben már hozzáfogtak a munkához. Az aratás mindig nagy feladatot jelent a mezőgazdasági üzemekben dolgozóknak. Nagyságát növeli az idén az elmúlt napokban beköszöntött csapadékos, szeles időjárás. Ennek következtében a gabona egyrésze , megdőlt elgyomosodott. A gépkapacitás az elmúlt évekhez mérten növekedett ugyam de az egy kombájnra jutó aratandó terület még így is nagy. Ezért az élenjáró kombájnosok felhívással fordulnak a nyári betakarításban résztvevő dolgozókhoz. A mezőgazdasági üzemek vezetői, gépállomási igazgatók gondoskodjanak arról, hogy a kombájnokra a legjobb szakemberek kerüljenek. Az anyagi érdekeltséget az elmúlt évekhez hasonlóan teremtsék meg, azért, hogy a kombájnok teljes kapacitással, a talajművelő gépek pedig kettős műszakban üzemeljenek. Az üzemi vezetők gondoskodjanak róla: az aratásban résztvevő dolgozók naponta meleg ételhez jussanak. A kombájnvezetők és a traktorosok a nagy munka megkezdése előtt még egyszer vizsgálják meg gépeik műszaki állapotát. Járassák be gépeiket úgy, hogy már az első napokban jól üzemeljenek. Még kezdés előtt jelöljék ki a táblákat és a gabonát mindenütt az arra legalkalmasabb gépekkel arassák. A viaszérés állapotában az aratógépek és a rendrevágók álljanak munkába, teljeséréskor pedig egyménetes kombájnaratást végezzenek. Nagy figyelmet fordítsunk a szállítás szervezésére, hogy a szállító gépek hiánya ne akadályozza a kombájnok munkáját. A műhelyekben, raktárakban éjjel-nappal ügyeleti szolgálat működjön. A betakarítás időben történő elvégzéséért a kombájnvezetők törekedjenek az - előírt normák teljesítésére. Minden magyar kombájnnal legalább 25Ö, minden szovjet kombájnnal legalább 400, minden aratógéppel legalább 200 hold gabonát arassanak le. Különös gonddal a szem veszteség csökkentésére, főleg az aratási időszak második felében. A kapcsolódó munkákat az aratással egyidőben végezzük el. Jó talaj- munkával teremtsük meg a gaborttermelés legdöntőbb alapfeltételét. A tanácskozás felhívja a megye valamennyi kombáj- nosát, traktorosát vegyen részt a párt IX. kongresszusának tiszteletére kibontakozó s zocialista munkaversenyben. Szolnok megye élenjáró kombájn osai, traktorosai, szövetkezeti vezetői A BETEGEK ÉS AZ IGAZGATÓ „Az idén csak a betegek és az igazgató maradhatnak ki a pártoktatásból.,.” így kezdődött az előkészítésről szóló taggyűlési beszámoló az egyik szolnoki vállalatnál. Majd azzal folytatódott, hogy név szerint felolvasták, kit, hová, milyen oiktatási formákra osztott be a pártvezetőség. „A tagokkal való elbeszélgetést mi nem tartottuk szükségesnek, mert a szervezeti szabályzat kimondja, hogy az alapszervezet minden tagjának tanulnia kell — érvelt a párttitkár. — Most itt lesz a IX. kongresszus, a gazdasági mechanizmusról is keveset tudunk még. Ezek olyan anyagok lesznek majd, amit minden párttagnak ismernie kell.” Az indokolásnak ez az utóbbi része vitathatatlanul igaz. Az sem vitatható viszont, hogy ez az oktatást előkészítő módszer a lehető legrosszabb. És manapság már igen kevés helyen alkalmazzák. Sok régebbi eset példázza, hogy nem vezet el a kitűzött célhoz. Az emberek legalább ,any- nyit elvárnak a pártvezetőségtől, hogy miközben döntenek róluk, az ő idejükről, legalább néhány szót váltsanak velük. Különben ama bizonyos „következetesség” még azt is elfeledteti velük, hogy a tanulás személyes érdekük is. Ami pedig a betegeket és az igazgatót illeti: a betegek rendben vannak. Az igazgató már kevésbé. Két okból: mert ha valaki felsőbb pártszervben tevékenykedik — ezzel indokolták a be nem osztást — attól még saját alapszervezetében nem vonhatja ki magát a pártmunkából. A szervezeti szabályzat így is vonatkozik. Különben is. Lehet, hogy épp az illető igazgatónak a legkellemetlenebb, hogy mint pártmunkást a betegekkel egy szinten kezelték... Talán, ha őt is megkér- ■dezték volna... — borsi -íTiltakozó gyűlések az amerikai imperialisták újabb vietnami agressziója ellen Megyénk lakossága is mélységes felháborodással ítéli el az amerikai légierő legújabb terrorbombázásait a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa Hanoi és legnagyobb tengeri kikötője Haiphong ellen. A Szolnr’d Járműjavító műhelyeiben a KISZ szervezetek kezdeményezésére pénteken röpgvűléseket tartottak, amelyeken 2600 dolgozó emelte fel tiltakozó szavát és követelte az imperialisták újabb gaztettének azonnali beszüntetését. A KISZ alapszervezetek titkárai felolvasták a távirat szövegét, amelvet az Amerikai Egyesült Államok budapesti poovkövetséséhoz címeztek: „Mélységesen elítéljük az amerikai katonai gépezet újabb barbár lépését a békeszerető vietnami nép ellen — tartalmazza a távirat. — Követeljük, hogy azonnal szüntessék meg a vietnami nép nemzeti függetlenségét, szuverénitását durván megsértő akciókat és az 1954. évi genfi egyezmények alapján zárianak ki minden külföldi beavatkozást Vietnamban”. Tiltakozó gyűléseket tartottak Jászberény, Mezőtúr, Karcag, Kisújszállás több üzemében, termelő- szövetkezetében. Röpgyűlé- seken fejezték ki a felháborodásukat az ifjúsági építőtáborok lakói is. 1 e
