Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

. 944. júttua IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SEc Községfejlesztési tervek kevés realitással A PÁRTÉLET FÓRUMA Sokíelé figyelünk Tavaly ősszel a jászbe­rényi járásban is elkészí­tették és jóváhagyták a községi tanácsok az 1966- ra szóló községfejlesztési terveket. Túlnyomó rész­ben a kommunális létesít­mények fejlesztését céloz­zák a tervek, vagyis éppen azokat a feladatokat, ame­lyek végrehajtásáért rend­szerint megmozdul az egész falu. Általában ez szokott a jellemző lenni, de a jászberényi járásban most más tapasztalatok is van­nak. A járási tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén — anélkül, hogy megkongatta volna a vész­harangot — nagyon őszin­tén feltárta, hol a hiba. Milyen okok miatt kellett az első félév után megál­lapítani, hogy a községfej­lesztési tervek teljesítésé­vel más járásokhoz képest elmaradtak. Terv, de csak papíron, vagy még axon sem S most arról kell számot adni, hogy ez sem, az sem valósult meg, ‘sőt egyik-másik létesítmény­nek még a terve sem ké­szült el. Többek között terveztek 19 060 négyzet- méter járdaépítést, s má­jus végéig mindössze 4280 négyzetméter járda készült el. Hasonló a helyzet a villany és vízhálózat épí­tésénél is. Jászkiséren a tervezett 3 kilométer víz­hálózat bővítéséhez még hozzá sem fogtak. Sorol­hatnánk még a nem éppen dicsérendő példákat. Ehelyett azonban érde­mesebb néhány következ­tetést levonni. Az az igaz­ság, hogy több helyen már a tervezésnél hibát követ­tek el. Lehetőségeiket nem kellő körültekintéssel, meg­fontoltsággal mérték fel. — Olyan létesítményeket is tervbe vettek, amelyekhez nem állt rendelkezésükre jóváhagyott kivitelezési terv és költségvetés. Máshol nem gondoskodtak idejé­ben a szükséges építési anyagról. Igen csekély a törekvés a helyben talál­ható anyag — kavicsbánya, bontott épületanyag — fel- használására is. Annál több a panaszkodás, hogy ezt vagy azt az anyagot milyen nehéz beszerezni. Boldogháxán és Apátiban van csak szorgalmas lakosság? A másik leggyakrabban hangoztatott érv — amely- lyel egyik-másik községben az elmaradást is igyekez­nek megokolni —, hogy a lakosság nem szívesen vé­gez társadalmi munkát. Igaz lenne ez? A járásból vett példával cáfolunk. — Jászboldogházán és Jász­apátiban éppen a lakosság segítségével, aktív munká­jával tudták az első félév­ben elkészíteni a tervezett járdamennyiséget. Az utób­bi helyen még arra is fu­totta az energiából, hogy a homok-aszfaltjárda ké­szítését is kipróbálják, amellyel a nehezen besze­rezhető cementet kiiktat­ják. Annyira más emberek laknak Jászkiséren vagy Jászdózsán, ahol jelenleg a legcsekélyebb a társadal­mi munka eredménye, mint az említett két községben? Nem hisszük. Valószínűbb, hogy a sikertelenség oka a szervezésben, a felvilágosí­tó, meggyőző munka el­hanyagolásában keresendő. A jó eredményt elérő községekben a siker titka) hogy politikai feladatnak tekintik a községfejlesztési terv ismertetését, végre­hajtását. Nem sajnálják a fáradságot, hogy újból és újból elmondják az embe­reknek, mit ad az állam községük építéséhez, szé­pítéséhez, s ugyanezért mit tehetnek maguk az ott élő emberek. A tanácsok, a különböző szervekkel összefogva valósítják meg a társadalmi munkát, s arra törekszenek, hogy a létesítmények tervezését, elkészítését illetően össz­hangban legyen a vezetők és a lakosság véleménye. Ez is fontos, amint azt a jászszentandrási eset is igazolja. Itt is volt koráb­ban olyan panasz, hogy nem lehet megszervezni a társadalmi munkát. Most, amikor a lakosság régi és jogos kérésének teljesíté­séhez — a villany- és víz­hálózat bővítéséhez — fog­tak, alaposan rácáfoltak e véleményre az emberek. Nemcsak pihenőnapjukon, hanem munkaidő után is ássák a vízvezeték csator­náját, a villanyoszlopok helyét. A% elvi irányítás nem elegendő Feltétlenül szólni kell ar­ról is, hogy nem csupán a községi tanácsok vb-ve- zetőit, gazdálkodási elő­adóit terheli felelősség, ha­nem a járási tanács veze­tőit s méginkább a köz­ségfejlesztési csoportot. — Való, hogy a csoport dol­gozóinak elsődleges feladata az ellenőrzés, irányítás, de emellett konkrét gyakorla­ti segítséget is adniuk kell a községeknek. A legfon­tosabb tanulság mindenki számára az első félév ta­pasztalataiból, hogy nem lehet a spontanításra bízni a községfejlesztési tervek végrehajtását. S arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az emberek azon is mérik a tanácsok munkáját, hogy egy-egy évben mi valósult meg a községfejlesztési ter­vekből. Nagy Katalin MIELŐTT hozzákezdtünk volna a pártoktatás előké­szítéséhez, megbeszéltük a tavalyi tapasztalatokat. Azért tettük ezt, mert egy- egy időszak mérlegelése mindig ad jótanácsokat a jövőre is. Ilyen tapasztalai volt az ami vállalatunknál, hogy nagyon hasznos, ha a propagandista és a hallgató már a pártoktatás szerve­zése során megismerkedik, az év kezdetén már isme­rősként találkoznak. A másik tapasztalat az1 mutatja, hogy a KlSZ-esek- kel az eddiginél is jobban kell törődni. Azzal például, hogy legyen az számukra film. Eddig ugyanis ott volt legeredményesebb az oktatás, ahol a foglalkozást filmvetítéssel kötötték egy­be. Jó szokásnak bizonyull az is, hogy többször meg­kértük a vállalat igazgató­ját, s néhány műszaki gaz­dasági vezetőt, hogy ők is látogassák időközönként s szemináriumokat. Hallgas­sák meg, hogyan tanulnak hogyan vélekednek munka­társaik, beosztottaik. Ez hasznos volt, s az idén sem feledkezünk meg erről. A JÖVŐ ÉVI pártokta­tásról már az április 20-i üzemi pártvezetőségi ülésen beszéltünk. Már ott meg­kértünk több elvtársat po­litikai tanulásának folyta­tására. Így már régebben tudjuk, hogy például esti egyetemen és szakosítón tizenegyen tanulnak to­vább. Az alapszervezetek szá­mára kötelezővé tettük, hogy minden hallgatóval külön külön beszélgesse­nek. Ezért hozták létre az oktatási bizottságokat, ame­lyeknek egyben már az is feladata, hogy a vezetőség­választás előkészítésén is dolgozzanak. A marxizmus—leninizmus esti középiskolai hallgatóit is minden alapszervezetben kiválogattuk. Azt is hama­rosan eldöntjük, kik legye­ODA A DIÁKKOR — Nevettek az évfolyamtársaim: csoda­bogár vagy te Magda, mondták, mikor haj­nalonként nyűglődés nélkül keltem, s egész nap jól éreztem magam a mezőn. Most az új helyen is ez jutott eszembe és itt megismétlem: imádom a természetet, még arra a feneketlen sárra se tudok ha­ragudni, amiben gondolom, itt részem lesz majd. — Nem így terveztem, az igaz, de ha így adódott, így is jó. Alig egy jó hete, hogy államvizsgáztam a Kecskeméti Fel­sőfokú Mezőgazdasági Technikumban és már itt vagyok. Bár jó lett volna még né­hány nap pihenő.... Csak fogom a fejem, hogy megváltozott körülöttem a világ. Dol­gozó nő lettem! Már azt is elterveztem, hogyan osztom majd be az anyuéktól ka­pott pénzt, amíg elsején fizetést kapok. — Rendesek a tsz-beliek. Lakást bizto­sítottak nekem. És már az első napon munkát adtak! Nem a gyümölcsösben igaz — bár én azt tanultam — a konyhaker­tészetben. Amint látja, zöldbabot mázsá­tok. Azt szállítunk most. Nem éppen szak­ma, de munka. És itt a szabadban. A nagy természet ölén. — Egy kicsit hősködök is most. A szü­leim azt akarták, hogy érettségi után men­jek hivatalba dolgozni, vagy tanuljak pe­dagógusnak. Dehát a famíliám végig me­zőgazdasági munkás. Az öcsémet is most vették fel otthon, Mezőtúron a mezőgaz­dasági gépésztechnikumba. Apám is tsz- tag ott a Petőfiben. Én bontanám meg a családi rendet? — Már gimnáziumban ismerkedtem ez­zel az élettel. Nyáron iskblaszünetben is mindig dolgoztam, mindig a tsz-ben. Miért mentem volna máshová, ha ezt ked­velem? — Mindenem van itt a községben. Szí­vesen fogadtak és úgy tudom, hatan vagy nyolcán is leszünk majd itt gyakornokok, kezdők. TV-t, mozit vasutat, mindent el­érhet itt az ember. A Vörös Csillag tagjai is rendesek. Biztos megkedveljük egymást. Ezt persze most, az első önálló munkana­pom délutánján mondom. De remélem máris jól érzem. — Tegnap még nehezebb volt. Izgul­tam: Ma megyek dolgozni. Oda a diákkor, életem első felnőtt munkanapja lesz július 11. Ezzel a beszélgetéssel még emlékeze­tesebb lesz. De még hadd mondjak vala­mit a tegnapról. Elkísért a mamám. Meg­nézte, hová engedi el egyetlen lányát. Jól érezte itt magát, nevettünk is. Nem talál­tuk meg a falu végét, olyan hosszú ez a Fegyvernek. Aztán kikisértem a vasúthoz. Nem vártam meg amíg elindul, mert akkor biztos elsírom ott magam. Erős akartam lenni. Tudom ő bízik az önállóságomban. Jobban, mint az apám. — Ügy egyeztünk, hogy minden vasár­nap eljön a család egy-egy tagja. Ez há­rom vasárnap. A negyediken én megyek haza. Kezdeni azért most szombaton én kezdem. — Szorgalmas akarok lenni. Gondoltam, a gyakorlóidő alatt ellesek minden „tit­kot” az itteniektől. Amit tanultunk, az az alapja a munkának, de csak úgy leszek szakember, ha itt újból átforgatom, ami ott a fejemben lerakodott. Nem vagyok tü­relmetlen, de terveim vannak. Jó szakem­ber, jó mezőgazdasági szakember akarok lenni. S ebben csak „mellékzönge” a haj­nali kelés, s az is, hogy távol vagyok az otthontól. Álmaim mélyén kertmérnöknek készülök. Talán évek múlva az is lehetek. ☆ Herbály Magdolna beszélt eddig, s én lemondtam arról, hogy bármit is hozzá­fűzzek. Csak leírtam azt, amit mondott, őszinte tükre ez így ennek a ragyogóan feketeszemű, jókedélyű fiatal lány gon­dolkodásának. Én inkább csak arra vál­lalkozom, hogy üzenetet közvetítsek Mező­túrra: Herbály Magdolnát várják otthon. Az első dolgos hét után hazamegy pihenni, mesélni. Az üzenetet közvetíti: Borsi Eszter Nők tízezrei az országos baromfitenyésztési versenyben A Magyar Nők Országos Tanácsa összegezte az 1965. évi országos baromfitenyész­tési verseny eredményeit. És egyben vázolták az idei versenymozgalom felada­tait. A baromfitenyésztés növelése mellett szól, hogy a tavaszi húsár-rendezés óta nagymértékben meg­nőtt a baromfihús és a to­jás iránti kereslet. A szak­emberek véleménye szerint a baromfitenyésztési ver­seny tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a 6640 vagonos baromfi és 680 millió da­rabos tojásfelvásárlási elő­irányzatot 101, illetve 112,6 százalékra sikerült teljesí­teni. 1966-ban a versenyben résztvevő háztáji gazdasá­gok, termelőszövetkezeti munkacsapatok és brigádok száma már több mint száz­ezerre tefaetfc, a szAszbereki béke tsz 2700 libáját hajtottak ki a tarlóra — legelni. Állandó SZOMJUKAT A KÖZELI GÉMESKÚT VIZE OLTJA (Fotó: Nagy Zsolt) nek a propagandisták. Leg­alább ilyen gondosan ké­szítjük elő a KISZ-oktatást is. A beszélgetések során tájékoztatjuk a dolgozókat arról, hogy milyen főbb kérdések szerepelnek az új oktatási programban. Töb­bek között például az SZKP XXIII., az MSZMP IX. kongresszusának anya­ga, a gazdasági mechaniz­mus átfogó reformja stb. MINT ÁLTALÁBAN minden évben, az idén is megkérünk néhány párton- kívülit, hogy vegyenek részt a pártoktatásban. Fő­leg azokat a dolgozókat, akiknek feltétlenül szüksé­gük van politikai ismere­tük gyarapítására. Ezek s hasonló alapvető dolgok azok, amelyekre figyelünk, hogy a munkánk eredmé­nyes és hasznos lehessen a vállalat dolgozóinak poli­tikai nevelésében. Csatári József a 7. SZ. AKÖV üzemi pártszervezetének titkára Bevált az új bérezési rendszer A tiszasasi Rákóczi Tsz- ben új bérezési rendszert vezettek be ebben a gaz­dasági évben. Ennek lénye­ge az, hogy a munkaegység helyett a teljesítmény sze­rint fizetnek. Az elvégzett munka szerinti teljesít­ménybéreket dolgoztak ki a növénytermesztésben, az ál­lattenyésztésben, és a gépi munkánál. Emellett megtar­tották a részes művelést is. A műhelymunkát órabér­ben fizetik. A napokban mérték fel az első félév eredményeit. Minthogy a gazdasági ered­mények jobbak, mint az előző évben, a vezetőség úgy látja, hogy az új bé­rezési rendszert a helyi viszonyoknak megfelelően dolgozták ki. Sikerült megvalósítani a kukorica kétszeri kapálását, ami nem teljes mértékben történt meg az előző gaz­dasági évben. A gyümölcs­szedés munkája is folya­matosabb, mint tavaly. — Ugyanakkor az idén kisebb volt a munkabérráfordítás. Az elszámolás egyébként itt is úgy történik, hogy a megdolgozott munkaérték negyven százalékát fizetik ki előlegként. Kongresszusi kombii jnos verseny A pártkongresszus tiszte­letére kezdeményezett ga­bonabetakarítási verseny­ben a legutóbbi összegezés szerint 51 állami gazdasági kombájnos jutott túl a 30 vagonos teljesítményen. A szovjet kombájnok kate­góriájában Srakta Sándor került a versenyzők mező­nyében az élre, aki a Ka­posvári Állami Gazdaság tarlóin eddig 8583 mázsa gabonát adott át gépe alól a szállítóknak. Ha kora reggeltől késő estig arathat, több mint kilenc vagon ga­bonát csépel ki. A kiváló kombájnos kimagasló sike­rének titka az, hogy gépét állandóan üzemképes álla­potban tartja, éjszaka alig pihen néhány órát: a nap­közben tapasztalt hibákat javítgatja ki, s reggel in­dulás előtt még egyszer alaposan átvizsgálja gépét. A második helyezett ugyancsak kaposvári kom­bájnos. Kovács Lajos, 7745 mázsás teljesítményével. A harmadik helyezettet a Szekszárdi Állami Gazda­ságban találjuk: Fiáth László kombájnos legutóbb már csaknem 50 vagonnál tartott. Ugyancsak szép teljesítménnyel dolgoznak a dalmandi állami gazdaság­ban is: Jóbi György 48, Ke­resztes József pedig 46 va- gonnyi gabonát cséDelt M

Next

/
Thumbnails
Contents