Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
1966. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A bortermésen és a boldoguláson Iái .. • MÉRLEG HELVETT A KULTURÁLIS NAPOKRÓL Mostanában a pártszervezetekben igen sok szó tsett a pártcsoportok tevékenységéről. E foko- fott figyelemnek sok hegyen mutatkozik a pezsdítő hatása. Több pártcsoport- bizalmi kezdeményezte például a napokban, hogy Ismertessék a legutóbbi országgyűlésen elfogadott harmadik ötéves tervet. Jó, akár minden párt- tsoport számára ajánlható feladat ez. Egy feltétellel: ha nemcsak azért teszik, hogy ilyen is legyen. Hanem azért, hogy az emberek érdeklődését valóban felkeltsék, tájékozottságát növeljék. Azért, hogy ismerkedjünk alakuló jövőnk újabb szakaszával. Sőt, ezen túlmenően az ilyen összejövetel arra is jó alkalom, hogy saját munkahelyük lehetőségeivel is számot vessenek a vitatkozók, tanácskozók. Nem sok példa lehet azonban arra, ami a A tiszafüredi járás minden községében a tanács végrehajtó bizottsága egyetértésben a termelőszövetkezetekkel megszervezte a tűzfigyelő szolgálatot. — Több községben például Kunmadarason, Tiszaszöl- lősön, Tiszaigaron, Tiszafüreden és máshol a toronyból figyelik a határt, s szükség esetén riasztják a tűzoltókat. Az önkéntes tűzoltókat és a termelőszövetkezeti tagokat vonták be e szolgálatba. , A községi tanácsok biztosították, hogy a Az író anyja urasági cseléd volt. Csak annyit sem járt iskolába, hogy írni és és olvasni megtanult volna. Aztán meg, amikor mások mégis ceruzát fogtak repedezett, öreg kezükkel, az író anyja nem mehetett velük a villanyfényes esti iskolába. Megromlott a látása is. A betűk egyetlen szürkés tengerré futottak össze a szeme előtt. így máig bevehetetlen erőd maradt számára a betű, s már csak akkor tud meg valamit újságokból vagy könyvekből, ha elcsíp egy iskolás gyereket, amint táskáját lógatva ballag hazafelé és becsalja egy almával vagy két szem cukorral, hogy: — No, Fecó, olvasd el ezt az írást! És a gyerek iskolásán elhadarja a szöveget. A minap egy könyvet kézbesített a postás. A fia küldte el az első novellás- kötetét. Az írástudó gyerek az írástudatlan anyának; a kisbéresből lett tollforgató az egykori urasági cselédnek. — Könyv... a fia könyve... — mondta a postás. — Ugyan! Miket beszél! — Itt van ni, a címe: Egyenes dűlők... És itt a belső lapon a Péter fényképe. Hogy megemberese- dett! — Ne bolondozzon! Mindig majmot akarnak csinálni belőlem, mióta megromlott a szemem! — Föl is olvasnék belőle, de sok a levél... Az anya fogta a könyvet napokban egy nagy szolgáltató vállalatnál lezajlott. Annak rendje és módja szerint itt összehívták a pártcsoportot. Az emberek össze is jöttek, a bizalmi viszont ötperces tájékoztatóval elintézte a bevezetést, kiemelve a szerinte „legfontosabbakat’. Mindenekelőtt azt, hogy előreláthatólag hogyan alakul majd az ötéves terv idején a bortermelés. A befejezés is stílszerű volt: „A terv megvalósítása a szocialista haza boldogulását hozza nekünk.” Az ötéves terv összeállítását tudományos elemzőmunkával töltött órák ezrei hozták létre. A terv megvalósításához pedig még több, még nagyobb munka kell. Ha már szólunk róla, ha már öntevékenyen megvitatja egyik-másik pártcsoport, komolyan tegye. Csak így érdemes. — borsi — tfizoltószertáraknál állandó készültség legyen, a termelőszövetkezetek pedig rendelkezésre bocsájtják a tűzoltó felszerelések vontatásához szükséges lófogatot. Valamennyi közös gazdaságban megtartották a nyári munkákban résztvevő erő- és munkagépek tűzrendészet! szemléjét, s a rendszeres tűzvédelmi propaganda is azt célozza, hogy minél kevesebb alkalommal, illetve egyáltalán ne röppenjen fel a „vörös kakas”. Legeltetnek a villany- pásztorok A kunszent már: oni járásban népszerű a karcagi gyártmány A karcagiak villanypásztora egyre inkább kiszorítja a csordásokat, gulyásokat a kunszentmártoni járásban is. Ott sokhelyen és jól teljesíti hivatását. Ezért is ebben a járásban rendeznek most tapasztalatcserét az állattenyésztő termelőszövetkezetek szakembereinek. — A kunszentmártoni járás közös gazdaságai szakemberein kívül más járásbelieket is meghívtak. A „villamosított legeltetés” tapasztalatcseréjének résztvevői a kunszentmártoni Zalka Máté, az öcsödi Szabadság és a mesterszállási Űttörő Termelőszövetkezetekben ismerkednek a korszerű rét- és legelőgazdálkodás módszerével. A karcagi Felsőf'kú Mezőgazdasági Technikumban tapasztalatcserével egybekötött bemutató volt a nyári betakarítással kapcsolatos komplex gyakorlati munkák szervezéséről, a hallgatók közreműködésével' négy napon át. Szerdán lejöttek a FöldA megyei kulturális seregszemle idei rendezvényei véget értek. A szolnoki Verseghy Napokon, a Ti- szamenti Zenei Napokon, a kisújszállási Kunsági Kulturális Napokon, a Jászsági Kulturális Napokon sok száz szereplő lépett fel, többezren tapsolták produk. ciójukat. E rendezvények alapos elemzéséről, a tapasztalatok összesítéséről még korai volna beszélni, — az illetékesek bizonyára módot találnak erre a közeljövőben, — néhány tanulság azonban máris adódik. Mindenekelőtt a szervezésen kell majd javítani a későbbi időkben megrendezett kulturális napok előkészítésekor. Ezek a rendezvénysorozatok a kulturális seregszemle új rendszerének első évére estek, a rendező szervek most voltak először önmagukra utalva, s a gyakorlat hiáművelésügyi Minisztériumból, továbbá a társ technikumok (Putnok, Szarvas) gyakorlatvezető tanárai is ellátogattak Karcagra. Utána élénk vita keretében megbeszélték és pozitiven értékelték a látottakat. Mint elmondották, hasznos tapasztalatokat szereztek. nekünk csak kettőt adtak a malacért. S hiába alkudozott anyám déli tizenkettőig, nem adta olcsóbban a mester. Hibádzott egy pengő. Adja legalább hitelbe, majd meghozom! — kérlelte anyám a mestert, de az csak úgy tett: hibád- zik a pénz, hibádzik a csizma. Viheti a felit, marad a párja, míg a pengő meg nem lesz... — így volt, pontosan így. Meg se cifrázta. De tényleg onnan olvasod, vagy csak mesélgetsz itt összevissza? — Ötösöm van nekem olvasásból! — No, mi van utána? — Utána? Az első bér... — Akkor nem hazudsz! Akkor ezt a hosszú levelet tényleg a Péter írta. A végit nézd megf Azt Is! — És, akkor köd ereszkedett a hosszú dűlőútra. Anyám vifte a zsákot, amiben a mag volt. Tapogatta a ködöt, araszolva lépett, s mindig azt kérdezte: megvagy még Péter? Most én araszolom a betű országút- ját és szólogatok messziről, a betűn inneni világból: megvagy-e még ott túl, anyám? — Aztán? — Más már nincsen. — Az se, hogy tisztel, vagy hogy soraim jó egészségben találják? — Nincs. Csak az van még itt, hogy: megjelent hatezerötszáz példányban, 14.2 A'5 ív terjedelemben... Más nincsen? — De holnap is bejössz, gyerek? — Minek? — Olvasni... Elolvasni ezt a bosszú levelet. — Könyv ez Julis néni! — Könyv hát. Csak nekem olvnn. mintha levelet írt volna Péter... Sz. Simon István nya éreztette is hatását. Főleg a Kunsági Kulturális i\apok idején lehetett lemérni, milyen hasznos lenne, ha a művelődési ház társadalmi vezetősége életképes volna. Akkor a közönségszervezésben, a vendégcsoportok fogadásában, a rend biztosításában egyaránt könnyebb dolguk lett volna. így viszont egy-egy emberre — főleg Sipőcz Lászlóra, a városi tanács népművelési felügyelőjére rengeteg munka hárult. Jobban meg kellene osztani a terheket, több embert bevonni a szervezésbe, s akkor nemcsak könnyebb, hanem eredményesebb is lenne a munka. önállóságból, kezdeményező készségből azonban nemcsak a rendezők, hanem a közreműködő városok is vizsgáztak. Mezőtúr például a mezőnyből kiemelkedő együtteseket vo- nultatotf fo1 a Kunsági Kulturális 1 bon. Karcag, Törökszenímiklós, s még néhány város, illetve község azzal sem rukkolt ki, amit ígért. Kisújszálláson a benevezett csoportok negyven százaléka nem jelent meg. Jórészük még le sem mondta szereplését. így aztán a plakátokon, illetve a nyomdai úton előállított meghivőkon közölt programok és a valóban bemutatott műsorok között inén nagy eltérések voltak. Sokszor csak a műsorkezdéskor dőlt el, milyen lesz a napi program. A művelődési intézményeknek ennél sokkal jobban kellene becsülni egymást, jobban elősegíteni a kulturális napok sikerét. Nem különösebb áldozat- vállalásról, hanem — az említett esetekben — saját ígéretük valóraváltásáról van szó. Bőven akad javítanivaló az öntevékeny művészeti csoportok berkeiben is. A tiszafüredi színjátszóknál például az egvik hiányzó szerepét a rendező játszotta, s amellett ő volt a főszereplő is. Mondani sem kell. hogy ez éreztette hatását az egész produkción. A Jászsági Kulturális Napoknál főleg a 1cözönsénszervezés- ben, o rendezvények nro- pagandáiában voltak hiányosságok. Igaz, a nyomdai úton készített meghívók, plakátok köteleznek bizonyos fokig az ígért program bemutatására, de az nem is baj. Jó eredmények akkor születnek, ha tervszerű, alaposan előkészített műsorokat láthat a közönség. A szemle új rendszerében nagyon sokat lehet hallani a helyi szervek önállóságáról. kezdeményező készsé- Sér.ek szabad érvényesüléséről. Az első évről lévén- sző, a megyei szerveknek talán jobban kellett volna arra gondolniok. hogy a jóból is megárt a sok, s kicsit jobban segíteni a rendezőket, illetve a fellépő csoportokat. Juttattak ugyan néhány ezer forintot a rendező szerveknek, a kisújszállásiaknak kinyomtatták a plakátokat, meghívókat, ok- 1 evei eket, de a tapasztalatok szerint ennél többre van szükség. Mindenekelőtt oda kellene hatni a megyei szerveknek, hogy a kulturális napokat ne csak a rendező város, hanem a kömvező települések is sajátjuknak érezzék. ígv azután a nevezéskor. fellépéskor egyaránt kénps«é«eikhez mérten képviseltessék magukat. A tartalmi munkában is többet segíthetnének az előkészítő munka során. Néhány együttes — Így például a kengyeli és a kisújszállási színjátszók — erejét meghaladó feladatra vállalkozott. Pedig már a műsorválasztáskor meg lehetett volna nekik mondani, hogy nem a „színházas- di” a fő, hanem az, hogy felkészültségükhöz, képességükhöz mért produkcióval szórakoztassák a közönséget. Mindenekelőtt a műsorválasztási hibák éreztették hatásukat a színvonalon. Volt néhány méltán sikert aratott bemutató, — így például a túrkevei színjátszók ..Hazudós” című jelenete, a mezőtúri művelődési ház színjátszóinak „Űri jog” című zenés vígjátékának ősbemutatója s még néhány, de egészében véve a bemutatók színvonalával nem lehetünk elégedettéit, A tiszaburaiaik például tizenhatéves, masnit viselő kislánnyal játszatták el a mindenáron férfit akaró, idős osztályvezetőnő szerepét. Az ilyen próbálkozások — még ha a frappáns szöveg nevetésre és tapsra ingerli is a közönséget — nem járhat eredménnyel. S ha már a színvonalnál tartunk, említsük meg, hogy nemcsak annak lemérése. az öntevékeny művészeti csoportok felkészültségének szakemberek által történő megállapítása a fontos a kulturális napok idején. A közönségsiker, a nevelőhatás sem mellékes. Ezért kellene fontolóra venni, hogy változatosabbá tegyék a műsorokat. A Tiszamenti Zenei Napok martfűi rendezvényeinél túlzás lenne közönségsikerről beszélni. Volt úgy, hogy mindössze két-három ember tapsolt a nézőtéren. Joggal vetődött fel a gondolat: ki győzi végighallgatni tizennégy kórus műsorát, mégha igen nívós is a fellépésük. Örömét lelheti ebben a szakember, de a közönségnek sem ideje, sem kedve ilyen hosszú időt tölteni kórusszámok hallgatásával. A Verseghyy Diáknapok vitathatatlan sikere után vetődött fel az a valóra- váltásra méltó gondolat, hogy ne csak kétévenként, hanem minden évben rendezzék meg azokat. így a Gyulai Diáknapokat közvetlenül megelőző hetekben, tárgyilagos szemmel el lehetne bírálni, kiket küldjenek megyénk képviseletében Gyulára. így hazai berkekben derülne ki, hogy kinek van esélye. A diáknapok jövő évi rendezői posztjára máris van jelentkező: Kisújszállás. Akkor ünnepük a város újjáépítésének 250. és a gimnázium alapításának ugyancsak 250. évfordulóját. Jó alkalom lenne ez a jubileum a diáknapok megrendezésére. A kulturális napok lényegében tavaszi rendezvények. az öntevékeny művészeti csoportok felkészülésére ugyanis a téli időszak a legkedvezőbb. Ösz- szel viszont nincs semmi kiemelkedő eseménysorozat. Ezért kellene gondoskodni arról, Kogy a vakációban honismereti vetélkedőkre, vagy más rendezvényekre készülhessenek a tanulók, s fel- készültségükről számot is adhassanak valamilyen fórumon. A népművelési szervek foglalkoznak ilyen gondolatokkal. Az volna a jó. ha rövidesen valóra is váltanák azokat Simon Bél* A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat állandó munkára keres KUBIKOS és FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Továbbá több éves kivitelezői gyakorlattal rendelkező kőműves, villanyszerelő, vízszerelő, festő és hidegburkoló szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Tatabánya, V., Komáromi út 6. (Vasútállomás Tatabánya-alsó). • • IGAZ TÖRTÉNET EGY KÖNYVRŐL és bement vele a tiszta szobába. Fényes nappal volt, de meggyújtotta a lámpát és annak fényénél nézegette a kötetet. Folt... folt... folt... A fénykép is csak olyan volt, mint egy bazaltból nyesett kis négvzet. — Ez lenne a Péter? Hogy a Péter könyvet írt volna? Már délelőtt kiállt a kapuba, hogy megvárja az iskolásokat. A szomszédék Mancikáját édesgette be a házba. — Tudsz te már olvasni, ugye. Mancika? — Hogyne tudnék. — Nézzed csak, mi van erre a könyvre írva! — E-gye-nes dő-lők... De ez itt kézzel van, olyan kanyargós... — Hát azt hagyd ki! — Fél pár csiz-ma... Egyszer a-nyám-mal el-men- tünk a vá-sár-ra... Csizmát a-kart ven-ni... — Tudom, már tudom! A kisteleki vására! — De nem fu-tot-ta a pén-ze... — Ügy van. Hitelbe kértem, hogy majd megadom a többit. De a mester csak a fele párat adta ide... — Hi-bád-zott egy pengő... — Mire meglett a másik fele, Péter kinőtte a csizmát. Ügy volt. No nesze, itt van egy forint, vegyél rajta cukrot. Kikisérte a kislányt a kapuig, s aztán várt. Egy másik gyereket várt. Hátha ez a kislány csak úgy mondott valamit, mert Igazában nem is tud még olvasni. Dobák Misit hívta be másodjára. — Az el-ső bér... So-kát kel-lett ak-kor szol-gál-ni egy má-zsa bú-zá-ért... Én pél-dá-ul puly-ka-haj-cáár vol-tam ér-te egy nyáron Papló-gó Já-no-sék-nál... — Miket olvasol te! Hiszen a csizma van benne, a fél pár csizma! Szemtelen kölykei, hogy becsapják a világtalant! Elmenj mindjárt, mert megseprűzlek! — Itt nincs semmiféle csizma, Julis néném! — Sicc innen! Erre tanít apád? A harmadik gyerek nagyobbacska volt. Az már a hurkás betűket is kisilabi- zálta. — Édesanyámnak a legnagyobb szeretettel, aki e könyvecske minden lapján hozzám beszélget ma is, akinek mindenen felül ezeket a felejthetetlen történeteket is köszönhetem. Péter... Ez van ide írva tintával... meg az, hogy ezerkilenc- százhatvanhat... — De a kis csizmát, azt mondjad! — Majd megnézem a tartalmat... — Olvassad csak! — Olyan nincsen benne, hogy kis csizma... — Szóval mind hazudoztok! t — Fél pár csizma, az Van itten. — Hát azt mondjad, az lesz az! — Egyszer anyámmal elmentünk a vásárra. Csizmát akart venni. De nem futotta a pénze. Három pengő lett volna az ára, de Tűzfigyelő szolgálatot szerveztek Betakarítási tapasztalatcsere Karcagon
