Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
im jűhüs 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Tisz feli „nagyérdemű** ! Szolnokon véget ért a színházi évad, de a kritikus Így Bem marad munka nélkül, hiszen megkezdődött a szabadtéri produkciók szezonja. Am a szabadtéri produkciók mégis lehetővé teszik, hogy egy kicsit a közönséggel is foglalkozzunk — mert a tisztelt „nagyérdemű” sem fedhetetlen, és nem kritikán felül álló. Két apró epizód viselt dolgaiból: A színházi évad utolsó előadásán történt. Az £n és a kisöcsém most is, mint any- nyiszor pótszékes házzal ment. Az utolsó előadáson többek között egy népes család is megnézte a darabot — belépővel. Rossz helyre ültek, vagy a belépőn feltüntetett számozás nem egészen stimmelt, minden esetre az előadás előtt felállították őket és két hellyel arrébb kellett ülniük. így kerültek közvetlenül mellém. Ám a családfő magából kikelve ugrott fel és sértődötten távozott a nézőtérről, felállítva engem Is, majd kis Idő múlva újra visszatért egy agyon sanyargatott cigarettát morzsol- gatva a kezében. — Ugyan Lajos, ne légy Ideges! Lajos, nyugodj meg! — csltltgatták a felborzolt kedélyű családfőt a többiek. De Lajos tovább békétlenkedett: majd ő megtanítaná kesztyűbe dudálni a szervezőket. Ne Játszanak Így színházat! Aztán megkezdődött az előadás. Az első felvonás közepén, amikor odasandítottam, Lajos mellére bukó fejjel édes- deden szundikált, csak neje bökött rajta néha hegyes könyökével. — Hát érdemes Így Lajosnak színházat játszani? A másik történetet Vásárhelyi László, a Népművészeti Intézet előadója, az első Országos Úttörő Néptáncfesztivál zsü- rielnöke mesélte. Egy fesztivál-műsor ugyebár ünnepi aktus, színházi esemény, még akkor is, ha a S ágvári művelődési házban rendezik. A nézőtér második sorában, tehát „előkelő'’ helyen ült egy család (a két család nem egy és ugyanaz, csupán véletlen, hogy most a családosán „kivonulókra” Jár a rúd). A mű sor már megkezdődött, amikor a család gyermektagja, egy bakfis sorban lévő kislány feldúlva lép a mamájá.- hoz: — Anyu, képzeld, nem engedik, hogy behozzam a sört! Ilyenkor képzeli az ember magát Shakespeare korába, amikoris a dolgok természetes rendje szerint nyugodtan ettek, Ittak az emberek a színházak nézőterén. Valóban felháborító ez az Incidens a sörrel! — rideg — Makói György: VIETNAM Kossuth Könyvkiadó. 1966 Makai György, az elmúlt év egyiü nagy Könyvsikere, a „vá voit ur. Sorge?” szerzője a vietnami Demokratikus ivoz- társasagoan ten, izgalmas ka- landokoan és veszedelmekben bővelkedő utazásáról vissza* térve most ujaob művel ali olvasói ele. Az „kgy ország — egy könyv” sorozauoan megjelent „Vietnam” szerencsésen egyesíti az ismerenerjeszto útirajz, a színes helyszíni beszámoló és a riport elemeit. Vietnam az ellentetek országa. A trópusi természet bámulatosan gazdag és adakozó — egyes növényfaj táK egy nap aiatt egy metert is nőnek —, de puszatanak a natalipas áradások, a tájfunok és az aszály. Nemregiben még ritkaságszámba ment falun az Írástudó, ma az ország egyetemein 26 000 diák tanul. A hősiesség, az emberi méltóság csodáját nap mint nap végbevivő vietnaminak nemrég még földig hajolva kellett köszöntenie a falujába látogató mandarint s tiszteletteljes csókkal illetnie köpenye szegélyét, a ma tudósának apja még hitt a sárkányokban és a föld alatt lakozó ártó szellemekben. Hogyan tehet meg egy nép két évtized alatt ilyen hatalmas utat, a gyarmati nyomor és elmaradottság poklából az emberi életig, a szocializmus építéséig? Hogyan él, dolgozik, harcol, gondolkozik az egyszerű vietnami, a falusi tsz elnök, a munkás, a háziasz- szony, az orvos, a katona? Hogyan él a harcoló Vietnam népe? Makai keresi a választ a nagy történelmi kérdésekre, keresi a múlt tovább élő hagyományait, de közel visz a távoli ország hétköznapjainak valóságához is. Aki könyvét elolvassa, jobban fogja érteni a délkelet-ázsiai eseményeket. kiállítás A csikós, a gulyás, a juhász, a csordás a magyar mezók hagyományos alakjai; az 6 életüket mutatja be a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett pásztorkiállítás. Ruházatuk, szűreik, subáik, különös formájú kalapjaik ott díszelegnek az üvegszekrényekben, szerszámaik, eszközeik és más, a mezei élethez szükséges tárgyak között, szemléltető, szép elrendezésben. A látogatók még négy szép látványos diagrammában is gyönyörködhetnek, megismerve a pásztoremberek munkáját, életét. A szép kiállításnak sok a látogatója. A csikós, a pásztornép legelőkelőbbje. Itt látható eszközeinek egy része, a fokos, a bélyegzővas, a pányva, a finomhangú csengők, a karám ládája és a cl- tera, amellyel magának muzsikált a nagy pusztai magányban. Képünk természetesen csak a csikós eszközeinek és használati tárgyainak kis részét mutatja. A csordás jellegzetes eszközei, az ökörszarvból faragott kürt — ezzel hívja reggelenként a csordát — a furkós pásztorbot és a kenyerestarisznya. Az ő élete csak részben mezei, hiszen a falvakban lakik. Ta- risznvájáhan viszi magával a naui élelmet, esetleg a szűkében viszik azt utána a közelebbi mezőre — mert életének nagvobbik felét 6 is a mezőn tölti. R. Xh Kezdeményezés és felelősség Hozzászólás Bálint Sándor „Konkrétabban tanulmányozzuk a helyi tapasztalatokat!" című írásához Különös érdeklődéssel olvastam Bálint Sándor elvtárs cikkét a Szolnok megyei Néplap június 26-i számában. Szükség van, — fejti ki — az „általánosságokban mozgó” s az álta- nosságokban „leragadó” (?!) fejtegetések helyett csoportszociológiai és társadalom- lélektani vizsgálatokra is. A szándék önmagában dicsérendő. Súlyos mulasztás, felületesség — s dog- matizmus — volna eleve elutasítani a csoportszociológiai és társadalomlélektani vizsgálatoknak lehetőségét, szükségességét. Ilyen kutatások valóban segíthetik a marxista igényű elemzéseket. Pontosithatják. konkretizálhatják az elméleti jellegű megállapításokat. További új értékes anyagokat gyűjthetnek. Bálint Sándor elvtárs azonban nem az osztályharc időszerű kérdéseit elemző cikkek nyomán vállalkozik valamely földrajzi egység, település vagy munkahely vizsgálatára. Cikke a Szolnok megyei Néplap június 19—21-1 számaiban s a már korábban is megjelent, az osztályharc hazai tapasztalatait elemző, s a társadalom osztályszerkezetében végbement változásokat jellemző írásokkal szemben, azokkal vitázva kíséreli meg ilyen jellegű vizsgálatokra a mozgósítást. Semmiképpen sem lehet Vita tárgya, hogy léteznek-e társadalmunkban csoportok, rétegek, „kisebb közösségek” s vizsgálat tárgyai legyenek s lehetnek-e ezek. Az azonban, hogy e csoportok központi kategóriaként kezelendők-e, s az e csoportokhoz való tartozás valamiféle osztályok- közöttiséget, osztályonkívü- liséget jelent-e vagy éppen a létező társadalmi osztályokon belüliséget, az valójában nem formális kérdés, hanem a dolognak lényege. Nem derül ugyanis ki Bálint Sándor elvtárs cikkéből mindez világosan. Illetve nem derül ki azonnal. Előbb ugyanis mintha egyenérték fogalomként kezelné mindezeket. Vizsgálni kell — sürgetni — ..konkrétan az egyes osztályok, rétegek, csoportok anyagi-tudati életfeltételeiben bekövetkező változásokat.” S ez így rendjén is volna még. Később azonban már fgv ír: az utóbbi időben a Szolnok megyei Néplapban az osztálvharc időszerű kérdéseit elemző cikkek azért nem lók. mert azokban „a különböző társadalmi csoportok konfliktuséi és összeütközései nem öltik magukra a kritika valamilyen formáját, nem nyernek nvelvi megfogalmazást, kritikai feltárást.” ÍAz emdatiben nines kiemelés!) Azután nedig ennél is egyértelműbben fogalmazza meg: ..Itt az ideje. hogy a felsorolt tagozódás csoporfujszopvci, is a nelitikai munka közénnont- iába kertilmnek.” (S itt már az eredetiben is kiemelés szerenaj i) Enélkül ugyanis — vén — nincs korszert“? t^t'qadalemczerkeTetí elemzés. p! nnecr íc kísért! rMte- ■uest felvétetni az űi ralit Űi CSOPOrttrisZOptraíf Vannak — fria — faltjn ,.ye- —éV ” Vőzéei'éteaek” és a VéedelfTeeéV* Tma ez a nr/,i fnlil étrétnnnnAApen a? a'm alatti Iríemett tiéee*- 1 ,U ot; m arritU a„\ tt *aa S miután ez „újszerű” térsadalomsserkezeti vázlat előttünk áll, nem csupán érdekes, de illendő is vitázni e megállapításokkal. Miről van itt szó valójában? Arról, hogy abban a pillanatban, amikor az osztályharc időszerű kérdéseit elemző, Bálint Sándor elvtárs által „általánosságokban leragadó”-nak jellemzett cikkek helyett ilyenféle társadalomszerke. _ zetet vázoló kísérleteket állítunk szembe, elveszítjük kezünk közül az alapvető okoknak ismeretét. S belebonyolódunk akaratlanul az okozati, felületi szjnt szövevényébe. S hogy milyen hamar utoléri az így vizsgálódót sorsa, azt mi sem bizonyítja jobban, mint cikkének az a része, melyben a fiatalok faluról való elvándorlásáról beszél. Mert ez elvándorlásnak — ha felszínen etikai s lélektani okai is mutatkoznak — mélyén materiális, gazdasági okok hatnak. S ezen módosítani csakis a falu gazdasági, anyagi, kulturális. tudati viszonyainak változtatásával lehet. De Bálint Sándor elvtárs túlontúl „általánosságokban” mozgónak véli, ha a szövetkezeti parasztság élet- körülményeinek fejlesztéséről. parasztpolitikai intézkedésekről. társadalombiz- tosítári feltételek módosításáról. felvásárlási árak rendezéséről, a garantált munkadíj fizetésének megteremtendő feltételeiről beszélnek. Helvette az idősebb nemzedék munkájának fokozottabb tisztelet- bentartását javasolja az elvándorolni kész falusi ifjaknak. Feltétlenül látni kell mindenkinek, aki valóban tudományos igénnyel szociológiai elemzésre vállalkozik vagy ilyet hiányol, hogy az egyes társadalmi csoportok, rétegek mozgásában, azon át — lényegében — az objektív társadalmi osztályérdekek és indítékok hatnak mindig. Az osztályok elemzését lehet színesíteni s gazdagítani, árnyalni az azokon belüli csoportok elemzésével. (Miként, — hogy e sorok írója is klasz- szdkusok példájára hivat- kozhassák — Marx tette például a L. Bonaparte ál- lamcsínyé-ben vagy Engels A néme parasztháborúban, ök mélyen az osztályérdekek, mozgások s az osztályharc menetébe ágyazva elemezték rétegenként is e mozgás irányát, erejét, mélységét. De olyan fiktív csoportokat, mint például a falusi „vezetők”, a „középrétegek” és a közdolgozók rétegeit „a politikai munka középpontjába” helyezni — olyannyira elméleti következetlenség, mely elkanva- rodás egv valóban tudományos ieénvfl. megalapozott szociológiai elemzés szándékától. Konkrét» és esoport- szociolóeiai vagy társadalomlélektani vizsgálatokra vállalkozni, erre buzdítani egy osztályharc időszerű kérdéseit s az osztálwiszo- nvok változásait elemző cikk nyomán s annak alapján — lehet hasznos és tanulságos. De sürgetni vagy elmaradását szá mór kérni egy ilyen jellegű tanulmány helyett — olyan vállalkozás. melynek jellegét Bálint Sándor elvtárs nem mérte fel eléggé elméleti biztonsággal és tárgyismerettel. Hiszen ha ilyen csoport —■ s társadalomlélektani osztályozási szempontokat állítunk vizsgálataink középpontjába. — s nem az osztályviszonyok elemzésinek rendeljük alá azokat —, oda jutunk, hogy azonos élménykomplexumokat átélő pszichológiai közösségbe sorolunk mindenkit, akit lelki bánat, sérelem ért (levált a cipője talpa, nem köszöntek neki, egy jaggyel gyengébb jegyet kapott a fia az iskolában, mint amire számított, stb.) — s máris „szociometrikus proletár’-ként fogjuk őket — á la Moreno — egy csoportba össze, mint „pszichológiailag elnyomót taksáit A cselekvés szándéka s annak tényleges társadalmi hatása és eredményei nem esnek mindenkor teljességgel egybe. Így dicséretes önmagában Bálint Sándor elvtárs szándéka, mely konkrét szociológiai s társadalomlélektani vizsgálatok ’ kezdeményezésére ösztönöz. De abban a pillanatban, amikor ezt a tényleges, alapvető s objektíve adott osztályszerkeze- tet elemző tendenciákkal szemben, azokkal szemben irt vitacikként hirdeti meg, s e vizsgálatok fontosságát azokkal szembe is állítja, s abszolutizálja, — tévedések forrásává válik kísérlete szükségképpen. S nem igényelhet egy ilyen kísérlet „forradalmibb” jelleget magának —, még ha klasz- szikusok műveiből vett idézetekkel kísérli is ezt meg igazolni — mint az Ideológiai Irányelvek tükrében elemző írások. S hogy ez nem aggodalmaskodó óvatosság, hanem éppen a szociológia kérdései körül í nemzetközi viták égjük nagyon is időszerű, ideológiai tanulsága, az — úgy vélem —, elkerülte Bálint Sándor elvtársnak figyelmét. Igazolásul ennek legyen szabad idézni marxista szociológusok ismert kézikönyvéből; a szociometria elmélete — írják — „objektíve úgy fejti ki funkcióját, mintha a marxizmus—le- ninizmussal szemben egy ultraforradalmi ellenpólus volna... A szociometria ez ideológiai harcban sajátra álláspontot foglal el; a marxizmust mint egy elmélet „leragadt” (sic!) fokozatát kezeli, Marxot a legnagyobb szociometna- előtti tudósnak tartja... a marxizmus ellen saját fegyverével kísérel meg harcolni... s úgy tesz, mintha a marxizmushoz tartozna Mintha a proletáriátus diktatúrája, forradalma, s osztályharcának kérdéseivel foglalkozna... s a marxizmusnál forradalmibbnak teteti magát...” (Klofac— Tlusty: Soucasna empiricka sociologie. Praha. 1959. ill. fejezet.) S mindazok számára, kik foglalkozni akarnak hazai viszonyaink között csoportszociológiai és társadalomlélektani vizsgálatokkal. feltétlenül elméleti és szakmai fegyverekkel kell e harchoz ellátni magukat. Helyes kezdeményezés, ha valaki az osztályviszonyok alapján,. azok elemzése nyomán kíván konkrét elemzéseket végezni. De „túllépni” az osztályszerkezetet „unos untig ismételt” tételein, s úgy vélni, hogy éppen ..azon túl” lehet a következetesebb forradalmi gyakorlat s a behatóbb elméleti stúdiumok útjára találni — mindenképpen tévedés és nem épp>en hasznos illúzió. Császtval Istv&a «