Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. július 2t$ U Thant a Szovjetunióban Ma érkezik hazánkba Új Miniszterelnök Szudánban a francia külügyminiszter A három napja Csehszlo­vákiában tartózkodó Couve de Murville francia külügy­miniszter tegnap Prágában sajtóértekezletet tartott, ahol hazai és külföldi új­ságírók kérdéseire vála­szolt. A francia külügyminisz­ter szerdán délután elbú­csúzott a csehszlovák fő­várostól és különrepülőgé- pén kíséretével együtt Po­zsonyba utazott. Csütörtö­kön délelőtt, Pozsonyból folytatja útját Budapestre. az alkofcmányozó gyűlés képviselőinek nagy többsé­ge — 126 szavazott ellene, 30 mellette — megvonta a bizalmat. A kormányválság megoldását megnehezíti az ümma-párton belüli szét­húzás. Végülis a szudáni alkot- mányozó gyűlés Szudán új miniszterelnökévé Szadik A1 Mahdit, az Umma-párt elnökét választotta. Kongói helyzetkép As iraki minissterelnök Moszkvában Moszkva: Koszigin miniszterelnök július 26-án a Kremlben fogadta U Thant ENSZ-főtitkárt. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Szerdán összeült a szu­dáni alkotmányozó gyűlés, hogy új miniszterelnököt válasszon, miután a hétfői szavazás alkalmából a je­lenlegi Mahgub kormánytól A zsoldos-lázadás nyo­mán előállt kongói helyzet még mindig áttekinthetet­len. A kinshasai rádió ked­den ismertette Mobutu el­nöknek az ország népéhez intézett üzenetét. Ebben az államfő megígéri, hogy va­lamennyi vonatkozásában kivizsgáltatja a fehér zsol­dosok és a pártjukra állt volt katangai csendőrök lázadásának hátterét. Félhivatalos kongói kö­rökben — mint az AP és a DPA tudósítói jelentik — váltig hangoztatják, hogy a lázadás csak előjátéka lett volna egy államellenes összeesküvésnek. „Ezt az összeesküvést pénzügyi kö­rök sugalmazták” — hang­zik e körök megállapítása. Időközben újabb részle­tek váltak ismeretessé ar­ról, hogy a kisangani ese­mények előtt hasonló za­vargásokra került sor az ország más vidékein is — Észak-Kelet Kongó három másik helységében. A DPA úgy értesült, hogy a kongói hadsereg reguláris alakula­tai több belga zsoldost le­fegyvereztek és börtönbe vetettek. Szerdán hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett Abdel Rahman al Bazzaz iraki miniszterelnök és belügyminiszter, akit a vnukovói repülőtéren Ko­szigin miniszterelnök és más szovjet politikai sze­mélyiségek fogadtak. Baz­zaz professzornak, az 53 éves iraki kormányfőnek ez a látogatása, amely az igen zsúfolt moszkvai dip­lomáciai naptár utolsó júliusi eseménye, újabb je­le a Szovjetunió és az arab országok erősödő jóviszo­nyának. Moszkva az idén magas szinten fejlesztette a személyes érintkezésen alapuló kapcsolatokat Kai­róval, Algírral és Damasz- kusszal. Bazzaz miniszterelnök útjára egy hónanpal a bag­dadi televíziós nyilatkozat után került sor, amely a jelek szerint radikális megoldás útjára terelte az öt éve húzódó kurd kér­dést. Ami Bagdad külpoliti­káját illeti, szovjet részről Kyoto (TASZSZV Szerda délután Andrej Gromiko, szovjet külügy­miniszter Kyotóba utazott. megelégedéssel nyugtázták annak pozitív semleges irányvonalát, a haladó arab erők tömörítése felé törek­vő tendenciáját. A szovjet—iraki gazdasá­gi kapcsolatok alapját az 1959-es gazdasági és mű­szaki együttműködési egyez­mény vetette meg, amely­nek keretében a Szovjet­unió 37 ipari és egyéb ob­jektum építését, illetve tel­jes felszerelését vállalta. A tervezett eufráteszi gát, — amely szovjet közreműkö­déssel épülne — Irak me­zőgazdaságát nagy lépéssel segítené előre. ☆ Bazzaz iraki miniszterel­nök — röviddel Moszkvá­ba érkezése után — felke­reste Alekszej Koszigint, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökét. A találkozóra és a be­szélgetésre Koszigín Kreml- beli dolgozószabájában ke­rült sor. Az iraki miniszterelnök a hét végéig tartózkodik Moszkvában, majd Lenin- grádba és Bakuba utazik. Kyotóban a japán külügy­minisztérium ebédet adott a magasrangú szovjet ven­dég és kísérői tiszteletére, PADOVA Padova közelé­ben egy autóbusz fának rohant. Az autóbuszon 47-en tartózkodtak, köz­tük 36 vakációról hazatért iskolás­fiú. A balesetnél 25-en megsebe­sültek. YADKINVILLE Az amerikai légierők egyik vadászgépe az észak- karolinai Yadkinville köze­lében lezuhant. A gép pi­lótája ejtőernyővel kiugrott és szerencsésen földet ért. NEW YORK James Meredith kedden beielentette, hogy New Yorkban kampányt indít azért, hogy minél több né-, ger vetesse fel magát a választók névjegyzékére. New Yorkban él a legtöbb olyan néger, aki eddig nem kérte bejegyeztetéséta választói névjegyzékbe. LISSZABON A lisszaboni bíróság egy 22 éves diákot háromé" i börtönre és egy 19 éves diáklányt négyhónapi bör­tönre ítélt, mert kapcsola­tokat tartottak fenn az il­legalitásban működő kom­munista párttal. Gromiko Kyotóban Életének 93. esztendejében elhunyt idős Csípés Sándor elvtárs, a munkásonozgalom régi harcosa. Mezőtúron született 1873-ban, szegény földmunkás család gyermekeként. Fiatal ember volt még, amikor 1892-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Elő­ször tagja, majd helyi elnöke lett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének. Később,- 1918- ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjá­nak. A Tanácsköztársaság idején Mezőtúron a dire ■ tórium tagja volt. A Tanácsköztársaság leverése után 1919-től 1921-ig internálták, s bár kiszabadulása után is többször meghurcolták, tevékeny harcosa maradt az illegális mozgalomnak. Hazánk felszabadulása után részt vett Mezőtúron a kommunista párt megalakításában, majd élharcosa lett a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Idős kora ellenére több éven keresztül pártalapszervezeti titkár volt Mezőtúron az V. kerületben. Idős Csípés Sándort a Szolnok megyed és a Mező­túr városi pártbizottság saját halottjának tekinti. Te­metése ma, 1966. július 28-án délután 16 órakor lesz Mezőtúron, az újvárosi temetőben. DELnl Szvaran Szingh indiai kül­ügyminiszter a parlament­ben kijelentette, India ha­tározottan fellép az ellen, hogy az Indiai-óceán térsé­gében külföldi támaszpon­tokat hozzanak létre. Sajtó­jelentések szerint a minisz­ter a poláris-rakétákkal felszerelt' angol-amerikai tengeralatt j áró-támaszpont létrehozására utalt. Min ® den • felől ® MEXICO Mexikó fővárosának ut­cáin kedden este mintegy háromezer egyetemi hallga­tó vonult végig Fidel Cast- rót és a kubai forradalmat éltetve. Rohamsisakos rend­őrök százai akadályozták meg a tüntetőket abban, hogy az amerikai nagykö­vetség elé vonuljanaik. LONDON A Reuter hírügynökség jelentése szerint Kuwait megszakította a diplomá­ciai, konzuli és kereskedel­mi kapcsolatokat Portugá­liával, eleget téve a Portu­gália afrikai gyarmati po­litikáját elítélő ENSZ-hatá- rozatoiknak. SALISBURY A rhodesiai rendőrség a közrend fenntartására vo­natkozó törvényre hivat­kozva letartóztatta a sa- lisbury-i egyetem kilenc fehér előadóját és kilenc afrikai diákját. PUEBLA A mexikói Pueblában sztrájkoló egyetemi diákok és sztrájktörők összecsap­tak. Harminckilencen meg­sebesültek, közülük tizen­öten súlyosan. TOKIÓ A legújabb sta­tisztikai adatok szerint Tokió la­kossága megha­ladta a 11 milli­ót. A japán fővá­rosban július 1- én 5 647 548 férfi és 5 385 168 nő élt. A francia tekintélyének Franciaország, a francia politika nemzetközi hatás­foka és tekintélye a máso­dik világháború óta még sohasem volt olyan erős, mint éppen most. E tekin­télynövekedés alapja az, hogy Franciaország külpo­litikája — igaz, nagyon bonyolult és összetett okok miatt — szembefordult az amerikai egyeduralommal, így Franciaország lett az a vezető nyugati hatalom, amely a második világhá­ború befejezése óta először volt képes egy, az egész vi­lághelyzetre kiterjedő ön­álló külpolitikai koncepció kidolgozására. Ez önmagában is különleges helyet bizto­sított volna Franciaország­nak. A Párizsban megha­tározott külpolitika jelen­tőségét, tekintélynövekedésé­nek igazi „titkát” azonban az adja meg, hogy alapve­tő vonása a nemzetközi helvzetben az utóbbi más­fél-két évtizedben végbe­ment változások józan ér­tékelése. E realista külpolitikai szemlélőnek a? °uróoai or­szágokat érintő vonása Franciaország és az agresz- szív Atlanti Szövetség meg­változott viszonya, s ezzel összefüggésben Párizs úgy­nevezett „Európa-politi­kája”. Ismeretes, hogy a közel­múltban Franciaország be­jelentette a NATO-ból, mint politikai—katonai szer­vezetből történő fokozatos visszavonulását. Ez azt jelenti, hogy Fran­ciaország bár az atlanti szövetségi rendszer tagja marad — de már nem veti alá magát az ameri­kai uralom alatt álló NATO tagságból szárma­zó szervezeti kötelezett­ségeknek! A francia NATO-politika. amelynek végső konzekven­ciáit 1969 április 4-én, a húszéves NATO-szerződés lejártakor kell majd levon­ni, számos tényező terméke. Közülük a legfontosabbak a következők: 1. Francia- ország külpolitikai vezetése felismerte, hogy a NATO stratégiáját az Egyesült Ál­lamok gyakorlatilag önha­talmúan határozza meg, s ezért lehetőséget kap arra, hogy szövetségeseit nemze­ti érdekeik ellenére agresz- szív háborús konfliktusokba sodorja. 2. Kiderült, hógy Washington számára félre­érthetetlenül egy agresszív és fegyverkező Nyugat-Né- metország jelenti az első­számú európai szövetségest. Ez pedig veszélyeztette Franciaország hatalmi hely­zetét az európai kontinen­sen, sőt, nemzeti szuveré- nitását is. 3. A NATO-poli- tikával párhuzamosan a Közös Piacon belül kibon­takozott egy úgynevezett „nemzetek feletti” integrá­ciós irányzat, amely az at­lanti blokk amerikaiak ál­tal irányított uralmi rend­szerének gazdasági vetüle- te. Ennek keretében meg­erősödött az amerikai tőke beözönlése Nyugat-Európá- ba és ezen belül Francia- országba, Nyugat-Európán belül viszont kibontako­zott az amerikai monopó­liumokkal szövetséges nyu­gatnémet trösztök fokozódó túlsúlya. Mindez Franria- orszá" nemzeti érdekeit fe- nveeette s ezen belül a francia monopóliumok je­lentős csoportjának érde­keit is. Ilyen tényezők hatására bontakozott ki az önálló francia külpolitika, amely azonban nem maradt meg az Atlanti Szövetség jelen­legi szervezetének egyszerű tagadásánál. Párizs képes volt arra, hogy pozitív, gyakorlati koncepciókat dolgozzon ki, amelyek során mesz- szemenően tekintetbe vet­te az európai és világpo­litika realitásait. A legfontosabb pozitívum ezek sorában, hogy az új francia külpolitika az euró­pai problémák megoldását az európai nemzetek kizá­rólagos jogának és köteles­ségének tekinti — tehát tá­vol akarja tartani az euró­pai problémák megoldásá­tól az amerikai politikai befolyást. Ettől elválaszthatatlan, ebből logikusan következik, hogy a francia külpolitika je­lenleg tudatosan keresi a megértés útját a szocia­lista országokkal. Ennek bizonyítéka egyrészt az európai valóság reális tudomásul vétele — például az Odera—Neisse határ el­ismerése — valamint a gaz­dasági, kulturális, diplomá­ciai kapcsolatok szorosabb­ra fűzése. Számos magas szintű diplomáciai érint- kezéafelvótol után Ie«u+Óhb De Gaulle francia elnök szovjetunióbeli látogatása tette fel a koronát ezekre az erőfeszítésekre. Ez az utazás nagyfontosságú kul­turális és gazdasági meg­állapodásokon túl kidolgoz­ta a rendszeres konzultá­ció rendszerét a Szovjet­unió és Franciaország kö­zött. Ez az első eset, hogy szocialista és tőkés nagy­hatalom között sor kerül a rendszeres politikai konzul­tációk megvalósítására. Természetesen elengedhe­tetlen része e független külpolitikai koncepciónak, hogy Franciaország a távol­keleti politikai kérdéseiben is szemben áll az Egyesült Államok törekvéseivel. A kiindulás alapja itt is az alapvető világpolitikai va­lóság tudomásulvétele: tá­volkeleti viszonylatban a Kínai Népköztársaság elis­merése Franciaország ré­széről és törekvés a Kíná­hoz fűződő ésszerű és nor­mális kapcsolatok fenntar­tására. Ebből fakad a francia külpolitikának az az állásfoglalása, amely sze­rint a Távol-Kelet égető kérdéseiben tűrhetetlen a katonai megoldás keresése: a politikai megoldást, a tár­gyalások útját kell válasz­tani. Ezen elvi álláspont gyakorlati megnyilvánulása« hogy a francia külpolitika el­lenzi a Vietnam elleni agresszió úgynevezett „lépcsőzetes kibővítését” és ezen belül Hanoi és Haiphong bombázását, valamint az, hogy Francia- ország gyakorlatilag vissza­vonult a SEATO (a távol- keleti agresszív bloikk) szer­vezetéből. A francia külpolitika ter­mészetesen egy tőkés nagy­hatalom politikája, terméke a kapitalista világban az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett erőeltolódá­soknak és feszültségeknek. Ebből következik, hogy számos nagyfontosságú gya­korlati kérdésben álláspont­ja eltér a szocialista orszá­gok által követett politiká­tól. Mindez azonban nem változtat azon a joggal tör­ténelminek nevezhető té­nyen, hogy a nyugati világ egy vezető nagyhatalma olyan külpolitikát dolgozott ki, amelynek fő vonala: az amerikai egyeduralom felszámolása a nyugati or­szágok nemzetközi kapcso­lataiban. A francia külpolitika így arra törekszik, hogy meg­szabadítsa a nyugati or­szágok ) diplomáciáját az amerikai kényszer súlyos terhétől és az emberiség legfonto­sabb kérdéseiben növelje egy józan és békés megol­dás kidolgozásának lehető­ségét. Gömöri Endre Idős Csipes Sándor 1873-1966

Next

/
Thumbnails
Contents