Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
lfiS». július 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ■ A LEHANGOLT HANGOLÓ A tiszafüredi járás művelődési otthonainak tulajdonában van néhány zongora. Tegnapelőtt Pestről jött le egy szakember. hogy megnézze; milyen állapotban vannak azok. Tiszafüredről még derűs hangulatban indult. Nagyivánon sem zökkent ki kedélyeskedéséből. Igaz, az ottani zongorának hiányzott egy lába, de az egy százéves hangszernél megbocsátható. Különösen akkor, ha hiányzó lábát hokedlivel pótolva segíti a rendszeres zeneoktatást. Aztán községről községre levertebb lett a mester. A kegyelemdöfést Abádszalókon kapta. Az alig tizenöt éves zongorát a tanácsház udvarán egy fészerben, seprőköteg alatt találta. A hangszer néhány alkatrészét avatott kezek már régebben kiszedték. Ügy látszik, valakinek a saját zongorájához kellettek azok. így aztán már korábban kimondták rá az ítéletet: „ki kell selejtezni”. \ A művelődési ház új igazgatója azt mondja: inkább rendbe kellene hozatni. Jó páncéltőkés zongora ez. A zongora- javító osztja véleményéi. Annyit fűz csupán hozzá: ,,egy új zongora negyvenezer forint körül van. Ha nagyivánon százéves hangszeren oktatnak, Abádszalókon sem lehet egy tizenöt éves zongorát kiselejtezni. Inkább az* kellene, aki hagyta, hogy így pusztuljon”. S neki van igaza. S. B. Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Marcal alsó szakaszán A kiadós esők a nyugatdu- nátúli folyókon is kisebb árhullámokat indítottak el. A Marcal alsó szakaszán kedden Gyirmótnál már 320 centiméteres vízállást jelzett a mérce. Ezért a győri vízügyi igazgatóság elrendelte az elsőfokú árvízvédelmi készültséget. A Rábán mintegy másfél méterrel emelkedett a víz, de csak a folyó medrének a felét tölti meg, s így nincs szükség készültségre. Az utóbbi 24 órában a Felső- Duna vízgyűjtő területén mindössze 5—10 milliméternyi csapadék hullott, tehát nem kapott lényeges vízpótlást a folyó árhulláma. Kedden Bécs- nél 720 centiméter körüli vízszinttel tetőzött a Duna árhulláma. Délután már az apadás is megkezdődött és ma reggelig — a számítások szerint — valószínűleg 690 centiméterre csökken a vízállás. A folyó magyar szakaszán ma várják a tetőzést Dunaremeténél 570— 580 centiméteres vízállással. Budapesten ma 570 centiméteres, míg csütörtökre 615 centiméteres dunai vízállást várnak. Az alsó rakpart átlagos magassága 650 centiméter körüli, egyes helyeken azonban, így a Margithíd budai hídfő—Zsig- mond tér között a rakpart mélyebben fekszik, ezt a szakaszt ma lezárják a közúti forgalom elől. Vállalták - teljesítették A fiatalok i» valóraváltják a pártkongresszus tiszteletére tett elhat ár oxásuhat A Tószegi Állami Mezőgazdasági Gépállomás Holló ifjúsági szocialista brigádja ez évi 2 300 000 férintos időarányos tervét 5 százalékkal túlteljesítette. * A Tószegi Gépállomáson dolgozó V. Szabó István ifjúsági brigádja a pártkongresszus tiszteletére három kombájnt javított ki társadalmi munkában. A Jászkiséri Gépállomáson ugyancsak a kongresszus tiszteletére vasárnapi napokon két Zetort és három cséplőgépet javítottak ki a fiatalok. A jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetben az ifjúsági szállító brigád tíz tagja éjjel- nappal két műszakban szállítja a kombájnoktól a gabonát. • Jászalsószentgyörgyön a Petőfi Termelőszövetkezetben négy Ifjúsági brigád hetvenöt taggal határidő előtt befejezte 160 katasztrális hold cukorrépa utolsó sarabolását és 225 katasztráljs hold kukorica második kapálását. A munkacsapat tagjai most az aratásnál segítenek. * A jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezetben öttagú Ixészenléti brigádot alakítottak a műhelyben dolgozó fiatalok, s azért dolgoznak, hogy a kombájnoknál gépmeghibásodásból egy órahoszsánál több állásidő ne legyen. * S végül még egy hír a jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetből. A műhelyben dolgozó tizenkét fiatal a pártkongresszus tiszteletére kijavított egy cséplőgépet. SZŐLŐG VÖKEREK Jászladányban a Gát utcai kis ház, amely valóban a gát mentén áll, csak száraz időben közelíthető meg járművel. Nem is igen koptatják erre kerekek az utat. LJj Amikor először kerestük Táncos Frigyest, csak a feleségét és a nagyfiút találtuk otthon. — Melyik Táncos Frigyest keresik? — kérdezi a tornácig elénk jőve. — A gyökérszobrászt. — Édesanyám! — szól be az ajtón. — Mit mondott apám, mikor jön haza? — Már itthon kellene lennie. Várják meg, jön nemsoká — mentegetődzik az asszony és hellyel kínál. — A munkáira kíváncsiak? Azokat meg tudom mutatni én is. Kapunk az alkalmon, és elindulunk a ház végében álló fásszín felé. — Itt a műhelyében tartja a dolgait. Amíg végignézik, talán meg is jön. Karikatúra fej szőlőgyöliér bál A „műhely” valóban a rendszeres munka nyomait őrzi. Az előtérben levő gya- lupadon egy megkezdett faragás, alatta forgácsok, és a kis kamrának beillő helyiség polcain már a kész művek sorakoznak. Különös, mondhatnánk bizarr világ tárul fel előttünk. Szeszélyesen kígyózó gyökerek, amelyeket vergődő emberi testekké, groteszk fejekké formált mesterük éles di kiese. Van itt kő portré ég „nemes” fából faragott szobor is, amelyek az emberi természet valós arányait követik, a művek többsége azonban gyökérszobor. Egyszerre valami nagyon egzaltált és mégis természetes, az éltető nedvet szívó gyökér amorf formáit őrző. Talán jobb is igy, hogy alkotójuk távollétében szemlélhetjük őket, mert mindegyikük kézbe kívánkozó, valamennyit alaposan szemügyre kell venni. Ahogy tovább nézegetjük a furcsa kis szobrokat, érdekes és az első pillanatban fel sem tűnő felfedezést teszünk. Naigyon sokuknak, talán valamennyinek az emberi szenvedés a témája, a normálistól, a kiegyensúlyozottól eltérő, megbomlott állapot, és állandóan visszatérő > motívumuk a vietnami háború. Ül Második látogatásunkkor a tornácon ülve beszélgettünk Táncos Frigyessel. — Izgatott, hogy miért éppen a szőlőgyökeret választotta művei anyagául. — Négy évig a talajjavítókból dolgoztam. A vállalat többek között szőlőtelepítéssel is foglalkozott Akkor, kezdtem először gyökeret faragni. Ősszel, amikor visszajöttünk a megyébe „sárgázni”, néha egész ládával hoztam haza, Jászladányba gyökeret. Kiszántott, régi telepítéseken gyűjtöttem össze. — Különös, szeszélyes anyag a győlőgyökér. — Szeszélyes, mint maga a szőlő. A feleségem mindig azt mondja, miért nem csinálok egyszer nevető arcot, miért mindig sírókat. De hát olyan a szőlő leve is, az egyik embert elszomorítja, a másikat meg felderíti. A gyökér soha sem pontos anatómiai arányokban adja vissza az emberi testet, és ezekhez a figurákhoz sehogy sem illenék nevető arc. Úgy gondolom, hogy a sánta vagy a félkarú embernek sincs kedve nevetni. — Nagyon sok szobrának a vietnami háború a témája. — Egy vietnami kiállítást rendeztek itt Ladány- ban. A párttitkár megkért, hogy néhány szobrot faragjak erre a kiállításra én is. Aztán a néhányból sok lett. A háborút, az emberi szenvedést szerettem volna ábrázolni bennük. — A gyökérszobrászat a kézügyességen túl nagyfokú „belelátási” képességet is feltételez. Egy kicsit hasonló ahhoz a kedvelt gyerekkori szórakozáshoz, amikor nyaranként elhasalva a fűben a felhőket „alakítgattuk’' • ez oroszlán, az kutyához hasonlít, vagy lovasémber re, amaz meg olyan, mintha sárkánykígyó volna. Hogyan alakul ki a gyökérből a szobor? — Hosszas keresés után ráakadok egy-egy formára, aztán elkezdem faragni. — Sokszor van úgy, hogy nem Áz energiaprogram és az alföldi olajbányászok életkörülményei A Nagyalföldi Kőolaj termelő Vállalat 1960 óta nagy iramban fejlődik, összhangban a népgazdaság energiagazdálkodási programjával. A vállalat évi termelésének értéke eléri az egymilliárd forintot. A fejlesztés ebben az ötéves tervben is folytatódik. E program megvalósításának objektív feltételein kívül — mint például a beruházás — szubjektív tényezői is vannak. Ilyen az olajbányászok élet- és munkakörülményeinek további javítása. Költséges munkásvándorlás A termelő vállalat munkaerőgazdálkodása szemléletesen bizonyítja, hogy ezzel a problémával az eddiginél behatóbban kell foglalkozni. Évente a fizikai munkása llomány 10 százaléka cserélődik itt ki. Ugyanakkor az évenkénti létszámfejlesztés 1960 óta körülbelül négyszázötven főre tehető. Nyilvánvaló, a nagyarányú munkásel- vándorlás a termelékenység alakulására is kedvezőtlenül hat. Emellett költséges is: egy új dolgozó felszerelése (munkaruha, védőeszközök srtb.) 1500 forintba kerül. A vállalat törzsgárdája létszámban csekély. Az 1746 dolgozó közül öt évnél hosszabb ideje hetvenA jó kereset Anyagiakon múlik? Nem. Az átlagos munkásbér eléri az évi 22 000 forintot. Ehhez jönnek a különböző juttatások. (Tíz-tizenöt százalékos prémium, havi 500 forint kiszállási díj, éjszakai pótlék stb.) Kiszámítottuk, hogy egy segédmunkás, akinek az órabér szerinti keresete 1400 forint, a juttatásokkal együtt tisztán havi 2300 fo • rint jövedelmet élvez. Ezenkívül még a reáljövedelmet növelő egyéb vállalati juttatásokat vehetünk számításba. így például a ketten, dt éve százötven- hárman állják a helyet. Ha a vállalat üzemelnék területi szétszórtságát figyelembe vesszük, egy-egy üzemében csali néhány olyan embert találunk, aki a törzsgárdához tartozik. Vajon miért nem sikerült egy ütőképes, a vállalat dolgozóinak gerincét képező törzsgárda kialakítása? sem minden vállalat évi egymillió forint gázkadvezményt biztosít dolgozóinak. Ezenkívül 159 lakást épített, melyekbe zömmel fizikai dolgozók költözhettek be. Az idén újabb 92 lakás készül el. A harmadik ötéves terv időszakára a vállalat 704 állami és 35 szövetkezeti lakás építésének engedélyezését kérte. Tény, hogy ez az arány túlzott és ellentétes a kormány lakásépítési politikájával, következésképp aligha valószínű, hogy jóváhagyják. A lakásszámot remélhetőleg igen, de sokkal magasabb szövetkezeti részesedéssel. Távol a várostól E tények alapján nyilvánvaló, hogy a munkásvándorlásnak nem a jövedelmekben kell keresni az okát Ellenben az életkörülményeikben rálelhetünk erre. Az olajbányászok döntő többsége ugyanis családjától nagy távolságra dolgozik. Noha a hazajárásra újabb lehetőséget biztosítottak azzal, hogy két dekád alatt ledolgozhatják a havi kötelez» óraszámot, lényegében nem oldották meg a különélést, nem változtattak a család vonzóerején. A másik ok, hogy az olajbányász kulturális és szociális helyzete nem hasonlítható össze egy zárt üzem dolgozóiéval. Falvakban laknak, saját maguknak főznek, tisztálkodás lavórban, szórakozási és művelődési lehetőség alig- alig adódik. Egyszóval az elvándorlók az ilyen munka- körülményekbe fáradnak bele. És ezen az anyagi előnyök is csak ideig óráig segítenek. Etekintetben számításba jön még az is, hogy az olajipar technikai színvonala korszerű, az emberek képzettsége ettől elmarad. A betanított munkás nem jelent társadalmilag any- nyit, mint szakmunkás. Fontos tehát, erőteljesebben szakmásitani — szervezett oktatással —, társadalmilag elfogadtatni a ma még nem szakmaként kezelt ,.betanított” olajbányász mesterségeket. Bányász kolóniák az olajmedencében Mégis, mi a járható út? A vállalat anyagi lehetőségeihez mérten az olajbányászok letelepítésére törekszik. Szegeden, Szolnokon, Hajdúszoboszlón és Egerben megkezdte az olajbányász kolóniák kialakítását Lehetővé akarja tenni, hogy az olajbányász is családjával együtt élhessen: azaz megtelepedjen, a nagy termelő medencékben. Jövőre Szegeden 350, Orosházán 180 személyes munkásszálloda építését kezdik meg. A harmadik ötéves tervben sorra kerülő vállalati lakásakció szintén a dolgozók letelepítését szolgálja Nem kétséges, hogy a kormány energiaprogram iának megvalósításában nem lehet elhanyagolni ezeket a szubjektív tényezőket sem Fábián Péter Tovább fejlődnek a tanácsi népművelési intézmények és a központi művészeti objektumok Egymilliárd forintot meghaladó összeget irányoztál? elő állami és helyi erőforrásokból a harmadik ötéves terv időszakára a tanácsi népművelési intézmények, továbbá a központi művészeti objektumok hálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére, felújítására. A Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, hogy a harmadik ötéves terv idején fokozott gondot fordítanak arra, hogy bővítsék a művelődési lehetőségeket. A nyári napsütésben a ház elé ülve, csak úgy pihenésképpen is, új művét faragja Táncos Frigyes adja ki azt az alakot, amit szeretnék. Elég egy-egy rejtett göcsört benne, vagy egy korhadás. — A gyökérszobrok mellett kőből faragott szobrokat, sőt festményeket is láttunk a műhelyben. — Valamikor az volt a vágyam, hogy művész legyek, de Horthy alatt az olyan egyszerű emberek, mint az én szüleim, nem is álmodhattak arról, hogy szobrásznak taníttassanak. Aztán jött a háború és amikor hazajöttem a frontról, megnősültem; jöttek a család eltartásának gondjai. Ügy érzem, hogy még nem csináltam olyan iszobrot, amilyent szeretnék. Jó volna egyszer valami nemesebb anyagba dolgozni. — Most egy kőrisfa hasábot kezdtem el faragni. A feleségem akaratának eleget téve, egy nevető munkásfej lesz belőle. Rideg Gábor