Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
19M. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉT KIÁLLÍTÁS, SOK TANULSÁGGAL A Szolnoki Állami Gazdaság zöldbabja és uborkája érmet nyert Erfurtban (Tudósítónktól) A Földművelésügyi Minisztérium a lipcsei Markk- leebergi Mezőgazdasági, valamint az Erfurti Nemzetközi Kertészeti Kiállítás tanulmányozására utat szervezett. Tíz napig ismerkedtünk a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságának bemutatott eredményeivel. A mezőgazdasági kiállítás Lipcsében évenként éppen olyan nagy esemény, mint nálunk. Az egyes termelési és tenyésztési folyamatokat teljes részletességgel bemutatják. Növénytermesztésből 4 témát dolgoztak fel, így a burgonyatermesztést, a cukorrépatermesztést, a takarmánytermesztést, valamint a kalászosok termesztését. Minden témakörből a kísérleti parcellák mellett felsorakoztatták azokat a gépeket, talajművelő eszközöket, melyek a komplex gépesítéshez szükségesek. Mindegyik gépkomplexum azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb emberi munkaerőt használjanak feL rosta van, mely eltávolítja a földet, illetve a még megmaradt szárrészeket. Ennek a kiállításnak még érdekessége az is, hogy megnyitás után elsősorban olyan szakembereket rendelnek be 5—6 napos tanfolyamra, akik a későbbiek során, mint szaktanácsadók, részletesen magyarázzák és tanítják a látogatókkal a gépsorokat, illetve azok kezelését. A termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból előre elkészített ütemterv szerint, 2—3 napra érkeznek a mezőgazdasági dolgozók, hogy részt vegyenek ezen a nagy iskolán. Erfurt, a virágok városa. A parkok, a terek, de a házi kertek is mintha a kiállítás egy részét képeznék. Nem véletlen, hogy itt rendezték meg a Nemzetközi Kertészeti Kiállítást. Ezen a népi demokratikus országok mellett több kapitalista állam is részt vesz. Magyarország egy pavilonnal és egy szabadföldi bemutatóval szerepel. Örömünkre szolgált, hogy a kiállítási pavilonban ott találhattuk a Szolnok megyei termelőszövetkezetek és állami gazdaságok legszebb kertészeti terményeit. Helyezést a Szolnoki Állami Gazdaság ért el. A zöldbabbal ezüstérmet, az uborkával pedig bronzérmet nyert. Augusztus hónapban újabb bírálat lesz, reméljük akkor több sikerrel szerepelnek megyénk mezőgazdasági nagyüzemei. Vágási Kálmán Látogatás Csabai Vágner Józsefnél A hetvennyolcéves mezőtúri festőművész súlyos és hosszas betegség után nemrég tért haza a kórházból. Amikor lakásán meglátogattuk, már lábadozott. Reméli, hogy egy hónap múlva teljesen egészségesen kezdhet újra munkához. — Betegágyban terveket, vázlatokat készít, amelyeket aztán olajban akar megfesteni. Mielőbbi gyógyulást kívánunk az idős mesternek, és bízunk abban, hogy a Szolnok megyei képzőművészek következő kiállításán már ismét találkozhatunk legújabb műveivel is. (Fotó: N. Zs.) Számunkra egyik legértékesebb gépsor volt a cukorrépa-termesztéssel kapcsolatos komplexum. Ismert dolog, hogy egyik legmunkaigényesebb növényünk a cukorrépa. Sok gondot okoz az egyelése, valamint a betakarítása. Több évvel ezelőtt e két munkafolyamat gépesítését tűzték ki célul. A kísérletek után ma már a nagyüzemben alkalmazzák azokat a gépeket, amelyek megoldják az egyelés és betakarítás teljes gépesítését. Szerkesztettek olyan szemenkénti vetőgépet, — mellyel a kalibrált vetőmagot 4—5—6 cm-es távolságra tudják elvetni. Kelés után, vagy hosszú- nyelű kapával ritkítják a növényeket, vagy kultivá- torral keresztirányban átvágják a sorokat. A betakarítás két menetben történik. Az egyik gép tapogató berendezéssel van ellátva, a talajban lefejezi a cukorrépát, a másik gép kiemeli, tisztítja és gyűjtőkocsira rakja. Az illetékes szakemberek elmondták, hogy 1967-ben Magyarország részére 5 ilyen cukorrépatermelő, illetve betakarító gépkomplexumot szállítanak. Nagyon tanulságos volt a burgonya-termesztéssel kapcsolatos gépbemutató is. A burgonyát egy 7x5x3,5 m-es fólia sátorban, 6—8 kg-os fólia zsákokban előcsíráztatják. A csírázáshoz szükséges hőt a Naptól kapja a burgonya. Az így előcsíráztatott növényféleség 4 héttel korábban érik be. A csíráztatott burgonyát ültető géppel helyezik a talajba. A növényápolás és a növényvédelem hagyományosan gépekkel történik. A betakarítás a következők szerint alakul; első munkafázis, hogy 14 nappal a betakarítás előtt, szártépő gépekkel eltávolítják a burgonya szárát. Ezzel kettős célt érnek el. Megkönnyítik a kombájn betakarítását, másrészt tartósításra alkalmasabbá válik a burgonya, mert utóérésen megy át. A kombájn tárcsás kiemelővel rendelkezik, vagyis földdel együtt kiemeli a burgonyát. Egyszerre két sort tud kiemelni. A kombájnon 3 láncKUKORICÄT VETNEK MÁSODJÁRA A TISZAÖRS1 BŰZAKALÁSZ TSZ-BEN (Fotó: Nagy Zsolt) A pincér faarccal vette fel a rendelést: két Wer- mouth. „Várjon”! — akart utána kiáltani, hogy csak egyet hozzon — de bennefagyott a szó: teljesen nevetségessé teszi magát. S mikor a pincér hozta az italt, már teljes bizonyossággal tudta: ez lehetetlen helyzet: Milyen alapon rendel ő éppen Wer- mouthot? Szerette volna csak egy kicsit meglazítani a nyakkendőt. Vagy a kabátot kigombolni. De ilyen előkelő helyen! S mikor kislányt vár... Csak nézte bűvölten a sötét, aranyszínű lét, tetején a mozdulatlan citromkarikát, s homlokán verejtékcsöppek jelentek meg. Aztán rettenetesen megkönnyebbült. Eszébe ötlött a megoldás: az egyiket gyorsan küssza, s hogy az üres pohár ne árulkodjon, zsebrevágja, besétál vele, mintha a mosdóba menne, de tényleg oda is megy, s ott elrejti. Ügy érezte, hűvös, kellemes légáramok járják át az egész várost... Aztán bent rájött, ez a lehető legrosz- szabb, amit tehet: mert megjön a kislány, a pincér odalép, fölveszi a rendelést, szedi össze a poharakat — s egy hiányzik! Ráadásul, kísérő pohár kettő van!... No nem, ezt így tovább nem lehet csinálni. Kész leégés. Nagy léptekkel ment vissza, két vállát hanyagul lóbálta. Leült, kigombolta a kabátját. Pár másodpercig nem tudta, hogyan kellene folytatni, és nagyot nyelt, ettől jött az új ötlet: levette a nyakkendőjét, zsebrevágta, az ing gallérját kihajtotta. Széles mozdulattal nyúlt a pohár után, üresen tette vissza, j odaintette a pincért. — Egy csomag... csomag... jobb cigarettát! Alig gyújtott rá, jött a lány. Az „egyezményes” ruhában volt, kezében az „egyezményes” lap. Hátradőlt a széken, odaintette, s előkelő kéztartással kínálta meg ülőhellyel. A lány kicsi és szőke v°lt, félénk, határozatlan. Kissé oldalvást ült le, aztán szem- melláthatólag nem akart fészkelődni: — Azért írtam magának, mert... letette a lapot, majd pár pillanat múlva odébbigazította. — Igen. Persze! — mondta a fiú. — Tudom én, hogy van ez, Nellike. Szólíthatom így?... Köszönöm! — Jött a pincér. — Mit parancsol? Lehetne valami rövidet? e— Igen... — lélegzett óvatos-nagyot a lány. — Csokoládét. — Egy csokoládét, és egy Wermouth-ot!... Nézze, Nellike, én pontosan azért adtam fel a hirdetést, hogy találjak egy rendes, kedves, szolid kislányt. Mert ezek a mai lányok!... Áh!... — Amaz nagyot bólintott, és kölcsönös egyetértésben elmerengtek. Jött a pincér, a fiú majdnem fenékig lehajtotta a magáét, de a kislány csak belenyalt és óvatos-figyelmesen tette le, és egyre csillogóbb szemmel figyelte ezt a csudarendes, energikus fiút. — Nem akarom most magát untatni, csak nehogy azt higgye, én azért hirdettem, mert mit tudom én... Á! a lányok ragadnak... Kaparászta az abrosz szélét egy darabig, aztán nagyot fújt és fölvetette a fejét: — Ott van például az üzletben az a Boros Kati. Azt mondjak, f\ a legcsinosabb. Ha valami buli van, sorban állnak a fejek, hogy felkérjék. Az mondják, flegma... Én meg csak azt mondom neki: „Bábud, jössz estére csörögni? Rázunk egy jót.” — Ivott ismét, a korty majdnem cigányútra szaladt, nagyokat nyelt, hápogva. kiguvadó szemmel. Csak pár perc után folytatta: — Azt hiszi, visszautasít, mert hogy én ilyen... karcsú vagyok; meg hogy ritka a hajam... A! Csak jó duma kell ezeknek... Aztán, mikor hajnal felé kísérem haza, állandóan rámnehezedik. Mi van? •— Mondom neki: „Tán bezsongtál?!” Rágyújt. A lány egy hirtelen mozdulattal beljebb ,helyezkedik a széken. A fiú füstöt fúj: — Nem szeretem, ha ragadnak... Mint például a szomszédasszony a házban. Bemegyek hozzá, mondom: Mariska néni, adjon már egy kiskanál paprikát, nem tud°m, anyu hova tette, majd ha hazajön, meghozom. Direkt nénizem, pedig nem szereti, mert tíz évvel öregebb tán tőlem, még nines harminc. De ő nem veszi észre, csak kacará- szik: Adok, azt mondja Pityuka, magának mindent! szomonulffieK Egy hónap eredménye: Huszonkilenc bevezetett úiítás A Kereskedelmi, Pénzintézeti és 1 Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának 1965. szeptemberi határozata értelmében az idén májusban megszervezett újítási hónap idején mintegy 5 és félezer dolgozót mozgósítottak. Az alapszervi és gazdasági vezetők módszertani útmutatókat kaptak. A szakigazgatási szervekkel összhangban az alapszervek 80 százaléka újítási feladattervet készített, a nagyobb alapszerveknél operatív bizottságot hoztak létre az újítási hónap előkészítésére és lebonyolítására, s ezek tevékenysége meg is mutatkozott az eredményekben. Mintegy 79 újítási javaslatot nyújtottak be egyetlen hónap alatt e szakmák dolgozói (összehasonlításiként érdemes megemlíteni, ihogy 1964. első félévében 42, 1965. első félévében 45 javaslatot terjesztettek eiő fnindössze). Az újítási hóf iap alatt benyújtott javasatokból 35 a bizottság szerint megfelelt az újítás kívánalmainak, s ezekből már huszonkilencet alkalmaztak is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a számszerű mutatók kerültek előtérbe, míg az újítómozgalommal kapcsolatban a törvényesség betartására nem fordítottak kellő figyelmet a szakszervezeti bizottságok. 3z elsősorban azzal magyarázható, hogy az aktíváknak nincsenek kellő taÍ sztalataik, felkészültsé- k hiányos. Nem általánosítunk, hiszen az újítási hónap szervezésében és lebonyolításában számosán kiváló munkát fejtettek ki, például a TÜZÉP, az Állami Áruház, a kunhe- gyesi Fmsz, az Iparcikk Kisker Vállalat, a FŰSZERT, a Vas-Műszaki Nagy- kér —, de ellenkező példával szolgált az Alföldi Vendéglátó Vállalat, az öcsödi, a jánoshidai és zagyvarékasi Fmsz. Hiányosságai ellenére is jó szolgálatot tett a mozgalomnak ez a kampány, mert fellendítette a néhány év óta ellanyhult újítómozgalmat, ám úgy lenne jó, ha az újításra való törekvés nem korlátozódna egyetlen hónapra, — Jó húsban van, nem mondom, de hát nekem!... És majd rámesik, mikor adja a paprikát, mellé is szórja, aztán meg kacag, és még rám fogja, hogy nekem remeg a kezem... Nekem!... Olyan röhencs. Ha meglát, rögtön mutogatja a fogait!... A kislány kerekre tágult szemmel figyel. Még a szája is felnyílik egy kicsit. Néz, mint nyúl a reflektorfénybe. A fiú ettől még nagyobb lendülettel fújja a füstöt. De ekkor odalép a pincér: — Elnézést kérek, váltás van. — Számolni kezd: — Volt három Wermouth, egy csokoládé... — összead, rápillant az asztalra: — És egy talpas pohár, az összesen... S összevonja a szemöldö-9 két, a ceruza hegyétől átpillant a fiúra. Az a zsebéhez kap; erről teljesen megfeledkezett! — Villámgyorsan lepi el a verejték. Feláll: — Bo-bocsánat... a pohár, az itt van... — Ahogy előveszi, kiesik a nyakkendő. A poharat talpával fölfelé teszi le, aztán hajol a nyakkendőért. Vállát beleüti az asztalba, ettől majdnem oldalt esik. Aztán számolja a pénzt, szinte vi- gyázz-állásban várja az aprót. A borravalót nem meri fölkínálni, a pincér meghajlását ugyanúgy viszonozza — aztán rohan kifelé, asztalba, székbe ütődve. Kun Szabó Feree*
